Conseil levele Alice néninek

Registado por:Conseil

aprox. 2 min de leitura0 comentários

Esta publicação foi escrita em húngaro; se o seu navegador a traduzir, será uma tradução automática em bruto. Traduzir com o Google Tradutor ↗

A Nautilus fedélzetén, 1867. november 18., hajnal

Kedves Alice néni!

Elnézést, hogy ilyen korán írok, de a hajón mindenki alszik, és a szalonban csak a lámpa ég. Nem tudok aludni. Nem fáradtságból, hanem mert ha lehunyom a szemem, megint ott vagyok.

Nem tudom, a néni emlékszik-e még rám. Tíz éve láttuk egymást utoljára, még mielőtt a professzor úr szolgálatába léptem. A professzor úr valószínűleg nem is tudja, hogy van nekem nagynéném odahaza, mert nem szokásom magamról beszélni. Pedig a néni az egyetlen rokonom, és gyakran gondolok a vaníliás gofrikra, amelyeket nekem sütött, amikor kicsi voltam.

Nem tudom, hogyan juttatom el ezt a levelet, de leírom, mert nem tudom, kinek mondjam el. A professzor úr alszik, nem akartam felébreszteni, a kanadai szigonyos pedig nem akart velünk jönni, őt biztos nem érdekelné.

Tegnap a kapitány vadászatra hívott minket egy erdőbe. Azt hittük, szárazföldi erdő. De nem az volt. A tenger alatt van. Búvárruhát kaptunk, a fejünket egy rézgömbbe csavarták, a hátunkon légtartály, és a tenger fenekén sétáltunk.

Néni, én a tenger fenekén sétáltam!

Nem tudtunk beszélni egymással, mert a rézgömbben szinte senki nem hall senkit. A professzor úr mellettem ment. Láttam, hogy szeretne mondani valamit, mert a feje mozgott a gömbben. Én a fejemet tekergettem, hogy elmondjam, mennyire örülök. Úgy gondolom, megértett.

Kora délelőtt volt, és a nap fénye a vízen át színekre bomlott, mint a prizmán. Voltak ott korallok, tengeri csillagok és puhányok, amelyeket a nevükről ismerek, de eddig csak üvegszekrényben láttam őket. Most élni láttam őket. Egyet sem osztályoztam. Egyet sem. A néni nem hinné el.

Aztán az erdő. Ott minden növény felfelé nő, egyenesen, mert a víz úgy tartja. Repülőhalak ugráltak ágról ágra, mint nálunk a madarak. Egy óra körül megpihentünk, és elaludtunk. Amikor felébredtem, egy rák állt előttünk, akkora, mint egy kisebb kutya, és bámult ránk. A kapitány társa agyonütötte.

Később két cápa úszott el fölöttünk. Le kellett feküdnünk a földre, és nem mozdulhattunk. A kapitány társa a vállamnál fogva szorított le. Nem féltem, vagy nem tudom, féltem-e.

Hazafelé a víz felszíne tükör volt fölöttünk, és láttuk benne magunkat, fejjel lefelé. Lenyűgöző volt.

Néni, én nem szoktam így írni. A professzor úr szerint nem is vagyok olyan fajta. De ma reggel olyan vagyok.

A kanadai szigonyos nem jött velünk, és nem tudom, miért. Ha elmesélem neki, valószínűleg azt fogja mondani, hogy nem kíváncsi rá. Ezt rögzítem.

Ölelem sok szeretettel
Conseil

O que achou desta publicação?

Ainda não há avaliações — seja o primeiro!

Registado por: Conseil

Biblioteca

Volumes relacionados

Deixe um comentário

O seu endereço de email não será publicado. Campos obrigatórios marcados com *

Telegrama

Estação de origem: a Web · Destino: o convés do Nautilus

0 palavras · tarifa: 0 kreuzer (os pontos tornam-se STOP)