Ned Land titkos jegyzete

Registrato da:Ned Land

circa 2 min di lettura0 commenti

Questo articolo è stato scritto in ungherese; se il Suo browser lo traduce, si tratterà di una traduzione automatica grezza. Traduci con Google Traduttore ↗

1867. november 17., vasárnap

Reggel 8 körül

Elmentek. A professzor, Conseil, a kapitány meg az a kétméteres izomkolosszus, aki sosem szól egy szót sem. Gumiruhában. Rézgömbbel a fejükön. Hogy erdőben vadásszanak a tenger alatt. Mondtam nekik, hogy sok szerencsét. Hát, szerencsét.

Én nem vettem fel azt a micsodát. Erőszakkal sem. Aki egyszer rám csavarja azt a rézfejet, az dugdoshat engem abba a kamrába, és engedi be a vizet, én meg nem tudok kijönni, mert a csap egy másik ember kezében van. Ezt nem csinálom. Nem vagyok hülye.

A professzor szerint ez „csodálatos”. Majd megnézem, milyen csodálatos lesz, ha nem jönnek vissza.

Fél tíz

Elloptam három lapot a professzor jegyzetfüzetéből és egy ceruzát. Eldugtam, de nem szégyenből, csak ő mindent leír, és ha ezt is megtalálja, megint magyarázni fog.

Átjártam a hajót, amennyit szabad. Ajtó mindenhol. A kapitány az ajtókhoz nem engedett kulcsot adni, de azok magukat se nagyon zárják be. Megint ez a nyugalom. Ha dühösek lennének, legalább tudnám, hol állok. Viszont azt látom, hogy mindig figyelnek.

Dél

Hoztak ebédet. A stewardot most nem bántottam. (Ezt akkor mondom el, ha valaki megkérdezi.) Hal, meg valami, amit nem tudok megnevezni. Megettem mindet, mert éhes voltam, nem mert jó volt.

Víz. Megint víz. Egy pohár bor nem volna túl nagy kérés.

Fél kettő

Hallgat a hajó. Nem azt a hallgatást szeretem, ami a tengeren van, mert az a hullámok hangja. Ez acélhallgatás.

Egyedül vagyok. Nem magányos. Egyedül. Az nem ugyanaz.

Conseil mindig mellettem volt, a hülye osztályaival. Most nem bírom elviselni, hogy nincs itt, hogy mondja, hogy „Ned mester, ez egy tüskésbőrű”. Persze. Tüskésbőrű. Amelyik a tálamra kerül.

Három óra

Szökés.

Itt kell most leírnom. Nem mondom el senkinek, még a professzornak sem, mert ő mindent egyszerre gondol: indulna is, maradna is. Én nem. Én egyet gondolok.

A csónak a hajó tetején, ahogy láttam, amikor kiráncigáltak. Csavarokkal rögzítve. Egy ember kinyithatja, ha tudja, hol. Nem tudom, hol. Meg kell nézni. Közel kell lenni a parthoz. A földhöz. Akkor nem fordulnak vissza értem.

Ma a ruhatárban láttam a tizenkét ruhát. Tizenkét. Hány embert tud ez a hajó a vízbe küldeni? Ha tizenkettőnél több a legénység, nem lesz egyszerű.

Fél négy

A professzor biztosan elmesélné: ez a hely ilyen meg olyan. Én csak annyit mondok, hogy még mindig nem akarom a rézgömböt.

De hát. Ha én is velük mentem volna, most nem gubbasztanék itt egyedül a priccsen, hanem látnám, amit látnak.

Nem mondom, hogy hibáztam. Azt mondom, hogy a professzor szájából majd hallani fogom, hogy mi maradt ki.

Ötkor

Az utolsó lapot elrejtem. Három lap, a priccs deszkája alá, a sarokba, ahol a matrac szélét felhajtva nem látszik. Conseil nem nyúl a matracomhoz, mert mindent szépen rendben tart, és a rendetlenséget nem bolygatja.

Ha ezt valaki mégis megtalálja, tudom, ki volt.

Ned Land
a szigonyosok királya

Le è piaciuto questo articolo?

Ancora nessuna valutazione: sia il primo!

Registrato da: Ned Land

Biblioteca

Volumi correlati

Lascia un commento

Il tuo indirizzo email non sarà pubblicato. I campi obbligatori sono contrassegnati *

Telegramma

Ufficio di partenza: World Wide Web · Destinazione: a bordo del Nautilus

0 parole · tariffa: 0 kreuzer (i punti diventano STOP)