Fix detektív méltán türelmetlenkedik

A Phileas Fogg nevű egyénre vonatkozó sürgöny története a következő:

Október 9-én, szerdán délelőtt tizenegy órára várták Szuezba a Félszigeti és Keleti Társaság Mongolia nevű viharfedélzetes csavargőzösét; vízkiszorítása kétezer-nyolcszáz tonna; névlegesen ötszáz lóerős. A Mongolia menetrendszerűen közlekedett Brindisitől Bombayig, a Szuezi-csatornán keresztül. A hajóstársaság egyik leggyorsabb járata volt, és mindig többet futott be az előírásos sebességnél, ami Brindisi és Szuez között óránként 10, Szuez és Bombay között 9,53 mérföld.

A Mongolia érkezésére várva, két férfi sétálgatott a rakparton; körülöttük a bennszülöttek és külföldiek sokadalma; rengetegen özönlenek mostanában ebbe az újsütetű városba, amely nemrég poros vidéki fészek volt, most pedig, hála Ferdinand Lesseps nagy művének, nagy jövőre számíthat.

Az egyik férfi az Egyesült Királyság szuezi konzulja; a brit kormány fanyalgó prognózisai és Stephenson mérnök sötét jóslatai ellenére¹ naponta vonultak el szeme előtt az angol hajók, felére rövidítve a régi hajóutat, mely Angliából a Jóreménység fokát megkerülve vezetett Indiába.

A másik férfi - alacsony, sovány emberke, ideges, értelmes arc - feltűnő állhatatossággal ráncolta a szemöldökét. Hosszú szempillái mögött igen élénk szem csillogott, de értett hozzá, hogy a kellő időben leplezze villogásukat. E pillanatban némileg türelmetlennek látszott, fel-alá járt, nem volt maradása.

Fixnek hívták; több más detektív között őt is kiküldte az angol rendőrség ebbe a kikötőbe, miután kiderült, hogy az Angol Bankból ellopták az említett pénzösszeget. Fixnek az volt a feladata, hogy a leggondosabban figyelje meg valamennyi utast, aki a Szuezi-csatornát útba ejti; ha valamelyikük felkelti gyanúját, kövesse nyomon, míg meg nem kapja a letartóztatási parancsot.

Nos, Fix éppen két nappal azelőtt kapta meg a londoni rendőrkapitánytól a lopással gyanúsított egyén személyleírását. A személyleírás arra az elegáns, jól öltözött úrra vonatkozott, akit többen láttak a bank fizetőpénztáránál.

A detektívet nyilván rendkívüli módon vonzotta a siker esetére kilátásba helyezett tetemes jutalom; könnyen érthető türelmetlenséggel várta hát a Mongolia érkezését.

– Azt mondja, konzul úr, hogy most már rövidesen befut a hajó? - kérdezte szomszédjától, éppen tizedszer.

– Azt, Fix úr - válaszolta a konzul. - Tegnap jelentették érkezését Port Saidból, és a csatorna száztíz kilométerét ez a gyors masina meg sem érzi. Mint már említettem, mindig a Mongolia szokta elnyerni azt a huszonöt fontos jutalmat, melyet a kormány adományoz annak a hajónak, amelyik huszonnégy órával a kitűzött idő előtt ér célba.

– Egyenest Brindisiből jön a gőzös? - kérdezte Fix.

– Egyenest; ott vette fel az indiai teherrakományt; Brindisiből szombaton este ötkor futott ki. Tehát türelem! Minden percben itt lehet. De az ön birtokában levő személyleírás alapján igazán nem tudom, hogyan ismerheti fel az emberét, ha az a *Mongoliá*n utazik.

– Konzul úr - felelte Fix -, ez inkább megérzés, mint felismerés dolga. Ehhez szimat kell; s a szimat mintegy hatodik érzék: a hallásból, a látásból és a szaglásból tevődik össze. Jó pár efféle úriembert lefüleltem már életemben, és ha a tolvaj a hajón van, garantálom, nem fog kisiklani a kezemből!

– Szívből kívánom, Fix úr, mert az ügy egészen nagyszabású.

– Sőt nagyszerű! - válaszolt fellelkesülve a detektív. - Ötvenötezer font! Nem mindennapos ínyencfalat! Oly kevés már az igazi tolvaj! Elkorcsosultak a nagy Sheppardek utódai. Néhány shillingért hurokba dugják a nyakukat!

– Fix úr - válaszolt a konzul -, ön oly szépen beszél; legmelegebben óhajtom, hogy fáradozása sikerrel járjon; azonban meg kell állapítanom, hogy - amint jelenlegi helyzetét látom - nem lesz könnyű dolga. Nyilván tudja, hogy a rendelkezésére álló személyleírás szerint az ön tolvaja, ránézvést, kifogástalan úriember.

– Konzul úr - oktatta ki társát a detektív -, a nagy tolvajok szemre mindig úriemberek. Az, ugye, kézenfekvő, hogy akinek az arcára van írva a gazemberség, annak nincs más választása, mint hogy tisztességes marad, különben azonnal nyakon csípik? Mindig a jellemes arc az érdekes: elsősorban az ilyeneket kell szemmel tartani. Nehéz munka, nem tagadom; nem is annyira mesterség, hanem művészet.

Amint látjuk, Fix úrban volt némi hiúság.

Eközben a rakparton egyre nagyobb lett a sürgés-forgás. Különféle nemzetiségű tengerészek, kereskedők, alkuszok, hordárok, fellahok özönlöttek el a kikötőt. Szemlátomást közeledett a gőzös érkezésének ideje.

Keleti szél fújt, elég szép, de hűvös volt az idő. A sápatag napsugárban néhány minaret rajzolódott ki a város felett. Délen egy móló nyújtotta be hosszú karját a szuezi kikötőbe, mintegy kétmérföldnyire. A Vörös-tengeren több halász- és szállítóbárka ringott; némelyikük formája az ókori gályák elegáns vonalát mutatta.

Fix, amint a vegyes tömeg között sétálgatott, hivatásszerűen, gyors pillantásokkal vizsgálgatta a járókelőket.

Fél tizenegy volt.

– De hát sosem ér ide ez a hajó? - fakadt ki, amint a kikötő órájának ütését meghallotta.

– Már nem lehet messze - válaszolta a konzul.

– Mennyi időt tölt Szuezban? - kérdezte Fix.

– Négy órát. Amíg szenet vesz. Szueztól Adenig, a Vörös-tenger másik kijáratáig 1310 mérföld az út; szüksége van üzemanyagra.

– És Szuezből egyenest Bombaybe megy a hajó? - kérdezte Fix.

– Egyenest, megszakítás nélkül.

– Nos - mondta Fix -, ha a tolvaj ezt az utat és ezt a hajót választotta, biztosan az a terve, hogy Szuezban partra száll, és innen más úton az ázsiai holland vagy francia birtokokra megy. Nyilván bölcsen tudja, hogy számára az angol birodalomhoz tartozó India nem biztonságos.

– Hacsak az ön embere nem különlegesen ravasz róka - felelte a konzul. - Amint tudja, az angol bűnözőnek London jobb rejtekhely, mint a külföld.

Ez a megjegyzés ugyancsak szöget ütött a detektív fejébe. A konzul visszatért a közelben levő hivatali helyiségébe. Fix egyedül maradt, türelmetlen volt, kínozta az idegesség és az a meglehetősen furcsa sejtelem, hogy a tolvaj valószínűleg a *Mongoliá*n tartózkodik. Igen, ha a gazfickó azzal a szándékkal lépett meg Angliából, hogy átszökik az Újvilágba, érthető, ha inkább az indiai utat választotta, mert azt kevésbé figyelik, és nem is figyelhetik olyan könnyen, mint az Atlanti-óceán útvonalait.

Fix nem sokáig merülhetett tépelődéseibe. Fültépő sípolás jelezte a gőzhajó érkezését. A teherhordók és fellahok egész sokadalma a rakpart felé rohant; tülekedésük nem sok jót ígért az utasok testi épségének és ruházatának. Tíz-tizenkét csónak vált el a parttól, s evezett a Mongolia elé.

Csakhamar felbukkant a roppant hajótest a csatorna két partja közt; éppen tizenegyet ütött az óra, amint lehorgonyzott a kikötőben; kazánjaiból süvítve tódult elő a gőz a biztonsági szelepeken.

Elég sok utas tartózkodott a fedélzetén. Néhányan a hajón maradtak, és onnan szemlélték a város festői látképét, legtöbbjük azonban partra szállt a csónakokkal, melyek közben a Mongolia oldalához simultak.

Fix gondosan végigfürkészett minden partra szállót.

Az egyik utas, miután erélyesen visszaverte a fellahok támadását, akik megostromolták, és felajánlották szolgálataikat, most a detektívhez lépett, és igen udvariasan megkérdezte, nem tudja-e, merre van az angol konzul irodája. Egyben egy útlevelet húzott elő a zsebéből; nyilván a brit vízumot óhajtotta rávezettetni.

Fix gépiesen elvette az útlevelet, és szemét gyors pillantással végigfuttatta a személyleíráson.

Alig tudta leplezni önkéntelen meglepetését. Az irat megremegett a kezében. Az útlevélen olvasható személyleírás szóról szóra megegyezett a londoni rendőrkapitánytól kapott személyleírással.

– Nem az öné ez az útlevél? - kérdezte az utastól.

– Nem - válaszolta az -, a gazdámé.

– S a gazdája?

– A hajón maradt.

– Csakhogy - mondta a detektív - személyesen kell jelentkeznie a konzulátuson, hogy személyazonosságát igazolja.

– Ez az előírás?

– Szigorúan.

– És hol az a konzulátus?

– Ott, a tér sarkán - válaszolt a detektív, és egy kétszáz lépésnyire álló házra mutatott.

– Hát akkor elmegyek a gazdámért; tudom, nem örül majd a háborgatásnak!

Azzal az utas elköszönt Fixtől, és visszatért a gőzhajóra.