Újabb bizonyíték arról, hogy rendőri ügyekben az útlevél fabatkát sem ér

A detektív visszatért a rakpartra, és a konzuli hivatal felé sietett. Erélyes, sürgős kérésére azonnal bevezették a konzulhoz.

– Konzul úr - tért rá egyenesen a tárgyra -, igen alapos a gyanúm, hogy a mi emberünk a *Mongoliá*n utazik.

És elmondta, milyen kalandja volt az inassal és az útlevéllel.

– Igazán nem haragudnék, Fix úr - válaszolta a konzul -, ha szemtől szemben láthatnám ezt a lókötőt. De ha csakugyan igaz, amivel gyanúsítja, alig hiszem, hogy jelentkezni fog hivatalomban. A tolvajok nem szeretnek nyomot hagyni; és különben az útlevél ma már csupán egy nem kötelező formaság.

– Konzul úr - felelte a detektív -, ha az illető csakugyan olyan ravasz róka, biztosan jelentkezik!

– Hogy az útlevelét aláírassa?

– Hogy az útlevelét aláírassa. Csak a tisztességes embert zavarja az útlevél; a bűnözők szeretik, mert elősegíti menekülésüket. A mi emberünk útlevele rendben van, arról biztosíthatom; remélem azonban, hogy ön nem írja alá...

– Miért ne írnám? Ha az útlevél szabályos - válaszolt a konzul -, nem tagadhatom meg az aláírását.

– Márpedig, konzul úr, az illetőt itt kell marasztalnom, amíg meg nem kapom Londonból a letartóztatási parancsot.

– Kedves Fix, ehhez nekem semmi közöm - felelte a konzul -, ami engem illet, én nem...

Nem fejezte be a mondatot. E pillanatban kopogtattak hivatali szobája ajtaján, és az altiszt két idegent vezetett be: egyikük éppen az az inas volt, aki az imént a detektívvel beszélgetett.

Ők voltak: az úr és a szolgája. A gentleman átnyújtotta útlevelét, és szűkszavúan arra kérte a konzult, szíveskedjék aláírni. A konzul átvette az útlevelet, és figyelmesen áttanulmányozta; eközben Fix a szoba egyik sarkából figyelte, sőt majd lenyelte szemével az idegent.

A konzul befejezte az olvasást.

– Ön Phileas Fogg esquire? - kérdezte a gentlemantől.

– Igen, uram - válaszolt az.

– Ez az ember az inasa?

– Igen. Francia; neve: Passepartout.

– Londonból érkezett?

– Igen.

– Útjának célpontja?

– Bombay.

– Köszönöm, uram. Tudja, hogy a vízum ma már csak fölösleges formaság, és az útlevél bemutatása nem kötelező?

– Tudom, uram - felelte Phileas Fogg -, én azonban szeretném, ha aláírásával igazolná, hogy átutaztam Szuezon.

– Kérem, uram.

A konzul aláírta, keltezéssel látta el az útlevelet, és ráütötte pecsétjét. Mr. Fogg lerótta a vízumilletéket, hidegen köszönt, és inasa kíséretében eltávozott.

– Nos? - kérdezte a detektív.

– Nos - válaszolt a konzul -, úgy látom, kifogástalan úriember!

– Lehet - mondta Fix -, de most nem ez a lényeg. Nem találja, konzul úr, hogy a közönyös gentleman megszólalásig hasonlít a tolvajra, akinek személyleírását megkaptam?

– Lehet; bár minden efféle személyleírás, amint tudja...

– Én majd tiszta vizet öntök a pohárba - vágott közbe Fix. - Amint látom, az inas nem annyira titokzatos, mint a gazdája. Különben is francia; nemigen tartja majd féken a nyelvét. A viszontlátásra, konzul úr!

A detektív távozott, hogy Passepartout nyomára bukkanjon.

Eközben Mr. Fogg, miután elhagyta a konzuli hivatalt, a rakpart felé haladt. Néhány tennivalót bízott inasára, azután csónakra szállt, visszatért a *Mongoliá*ra, és kabinjába vonult. Elővette zsebkönyvét; eddig a következő feljegyzések voltak benne:

Indulás Londonból; október 2., szerda este 8 óra 45.
Érkezés Párizsba; október 3., csütörtök reggel 7 óra 20.
Indulás Párizsból; csütörtök reggel 8 óra 40.
Érkezés Turinba, a Mont Cenis-n át; péntek, október 4., reggel 6 óra 35.
Indulás Turinból; péntek reggel 7 óra 20.
Érkezés Brindisibe; október 5., szombat délután 4 óra.
Indulás a *Mongoliá*val; szombat délután 5 óra.
Érkezés Szuezba; október 9., szerda délelőtt 11 óra.
A felhasznált órák száma: 158 1/2, napokban.: 6 1/2 nap.

Mr. Fogg oszlopszerűen egymás alá írta ezeket a dátumokat útitervébe, mely október 2-tól december 21-ig feltüntette a hónapokat, a heteket és a napokat; a menetrendszerű és a tényleges érkezési időpontokkal szerepelt abban útjának minden fontosabb célpontja: Párizs, Brindisi, Szuez, Bombay, Calcutta, Singapore, Hongkong, Jokohama, San Francisco, New York, Liverpool, London; így az időnyereséget vagy időveszteséget útjának minden szakaszán áttekinthette.

Ez a rendszeres útiterv tehát mindenre tekintettel volt; és Mr. Fogg mindig tudta, előnyben vagy késésben van-e.

A mai napon, október 9-én, szerdán éppen szuezi érkezését jegyezte fel; menetrendszerűen érkezett, tehát sem időnyeresége, sem idővesztesége nem volt.

Ezek után kabinjába hozatta az ebédjét. Hogy a várost megtekintse, az meg sem fordult fejében; mint némely angol, ő is inasával nézette meg a vidéket, ha valamerre átutazott.