Új valuta a londoni tőzsdén

Phileas Fogg, amikor Londonból elindult, aligha gyanította, milyen nagy port ver föl elutazása. A fogadás híre először a Reform Clubban terjedt el, és valósággal lázba ejtette a tiszteletre méltó klub tagjait. Azután a riporterek révén ez a láz a klubról átterjedt az újságokra, azoktól pedig elkapta a közönség egész Londonban, sőt az egész Egyesült Királyságban.

A „világ körüli út kérdését” olyan szenvedélyesen és vadul tárgyalták, vitatták, boncolgatták, mintha valamilyen új Alabama-ügy¹ lett volna. Az egyik tábor Phileas Fogg pártjára állt, a másik - és csakhamar ez lett az uralkodó többség - ellene foglalt állást. Egy ilyen világ körüli út - nem elméletben vagy papíron, hanem a jelenlegi közlekedési eszközökkel s igen minimális idő alatt - nemcsak lehetetlen, hanem egyenesen őrült vállalkozás!

A Times, a Standard, az Evening Star, a Morning Chronicle és más húsz, nagy példányszámban megjelenő lap Mr. Fogg-gal szemben foglalt állást. Csupán a Daily Telegraph támogatta úgy-ahogy. Phileas Foggot általában mániákusnak, őrültnek nevezték, és megrótták Reform Club-béli kollégáit, amiért belementek egy ilyen fogadásba, melyet egyáltalában fel is vetni az elmebéli fogyatékosság kétségtelen jele.

Rendkívül szenvedélyes hangú, de logikus cikkek jelentek meg a kérdésről. Mindenki tudja, milyen érdeklődés kíséri Angliában mindazt, aminek a földrajzhoz bármi köze van. Falta is minden olvasó a Phileas Fogg-ügynek szentelt hasábokat, felsőbb és alsóbb körökben egyaránt.

Az első napokban a kalandosabb természetűek - elsősorban a hölgyek - mellette voltak, főként mikor az Illustrated London News, a Reform Club irattárában őrzött fényképe nyomán, arcképét is közölte. Néhány merészebb gentleman kijelentette: „Miért ne, végtére is! Láttunk már különb dolgokat is!” Főként a Daily Telegraph olvasói beszéltek így. De hamarosan kiderült, hogy ez a lap is veszít állhatatosságából.

Október 7-én a Királyi Földrajzi Társaság Közlönyében hosszú cikk jelent meg. Minden szempontból megtárgyalta a kérdést, és bebizonyította, hogy a vállalkozás nyilvánvalóan esztelenség. A cikk szerint minden az utazó ellen van: emberi és természeti akadályok egyaránt. A terv csak akkor sikerülhet, ha az indulási és érkezési időpontok mintegy csoda folytán összevágnak; ilyesmi azonban nincs, nem is lehet. Európában, ahol viszonylag közepes hosszúságú útszakaszokról van szó, még valamennyire lehet számítani a vonatok pontos érkezésére. De a háromnapos indiai és a kétnapos észak-amerikai úton nincs pontos közlekedés; ilyen tényezőktől a probléma hibátlan megoldása nem remélhető. Sok más egyéb is Phileas Fogg ellen szól: üzemhibák, vonatkisiklások, összeütközések, kedvezőtlen időjárás, hótorlaszok stb. És vajon a téli hajóutakon nincs-e kitéve a szélviharok vagy a ködös időjárás kénye-kedvének? Olyan nagy ritkaság talán, hogy az óceánjárók, a leggyorsabbak is, két-három nap késéssel futnak be? Márpedig egyetlen késedelem, egyetlenegy elég, és az összeköttetések lánca menthetetlenül megszakad. Ha Phileas Fogg akár csak néhány órával később érkezik egy bizonyos gőzhajóhoz, kénytelen megvárni a következő hajót; s ez végérvényesen meghiúsítja utazását.

A cikk nagy feltűnést keltett. Csaknem valamennyi újság átvette, és Phileas Fogg árfolyama jelentősen esett.

A gentleman elutazása utáni első napokban jelentékeny ügyleteket kötöttek vállalkozásának esélyeire. Mindenki tudja, hogy Angliában a fogadók valóságos táborba tömörülnek; s ez a tábor sokkal értelmesebb, magasabb színvonalú, mint a szerencsejátékosoké. A fogadás benne van az angol ember vérében, így aztán nem csupán a Reform Club különböző tagjai fogadtak tetemes összegekben Phileas Foggra vagy ellene, hanem a közönség legszélesebb körei is bekapcsolódtak a mozgalomba. Phileas Foggot, akár egy versenylovat, mintegy törzskönyvbe jegyezték. Egyben tőzsdei valuta is lett; azonnal jegyezni kezdték a londoni tőzsdén. A „Phileas Fogg” állandóan forgalomban volt, névértékben vagy felárral vették-kínálták; óriási forgalmat bonyolított le. De elutazása után az ötödik napon, miután a Földrajzi Társaság Közlönye megjelent, a kínálat erősen megnövekedett. A „Phileas Fogg” zuhant. Kötegszám akartak tőle szabadulni. Először ötöt kínáltak egy ellenében, azután tízet, majd hamarosan csak húszért, ötvenért, százért fogadtak rá!

Ekkor már csak egyetlen híve maradt: Lord Albermale, egy béna öregúr. A tiszteletre méltó gentleman karosszékéhez volt szögezve, és minden pénzt megadott volna érte, ha körülutazhatja a világot, akár tíz év alatt is. Ötezer fontba (100 000 frank) fogadott Phileas Foggra. S amikor bebizonyították neki, hogy a terv éppoly ostoba, amilyen haszontalan, mindössze ennyit felelt: „Ha a dolog megvalósítható, az a helyes, ha elsőnek angol ember valósítja meg!”

Így állt tehát az ügy; Phileas Fogg tábora egyre jobban megcsappant; mindenki ellene fordult, nem is egészen alaptalanul; most már csak százötven, majd kétszáz ellenében fogadtak rá, amikor, elutazása után hét nappal, egy teljesen váratlan fordulat következtében már fabatkát sem adtak volna érte. E napon este kilenc órakor ugyanis a londoni rendőrség főkapitánya a következő táviratot kapta:

Cím: London. Feladó: Szuez

*„Rowan rendőrkapitány, központi parancsnokság,
Scotland Place.*

Phileas Fogg bankrabló nyomában vagyok. Kérek haladéktalanul letartóztatási parancsot Bombaybe (Angol India).

Fix detektív”

A sürgöny rögtöni hatása nem is maradt el. A tiszteletre méltó gentleman mintha sosem lett volna: a bankrabló lépett a helyébe. Gondosan megvizsgálták fényképét, mely, akárcsak kollégáié, a Reform Clubban volt letétben. Hajszálra megegyezett azzal az illetővel, akinek személyleírását a nyomozás adatai alapján közölték. Most ütött szeget mindenki fejébe, milyen rejtélyesen, magányosan élt Phileas Fogg, milyen váratlanul utazott el; nyilvánvaló, hogy világ körüli útjával, melyet egy őrült fogadással indokolt, csupán egy célja volt: tévútra vezetni az angol rendőrség embereit.