MÁRCIUS MÁSODIKA

Másnap, március 2-án az egyik felügyelő észrevétlenül átkelt a folyón; eljutott Jacksonville-be, majd sikerült visszatérnie onnan. Híreket hozott James Burbanknek.

A castle-house-iak ilyképpen biztos forrásból származó, igen fontos híreket kaptak. A felügyelő jelentése így szólt:

Dupont tengernagy hajóraja hajnalban horgonyt vetett a Saint-Andrews-öbölben, a georgiai partoktól keletre. A hajóraj élén a Wabash haladt a tengernagyi zászlóval. Nyomában huszonhat hajó: tizennyolc ágyúnaszád, egy őrhajó, egy páncélzattal védett szállítógőzös és hat csapatszállító bárka, fedélzetén Wright tábornok dandárával.

Eszerint - mint már Gilbert is említette levelében - Sherman tábornok alakulatai is részt vesznek e hadműveletben.

Dupont tengernagy előnyomulását mindeddig a kedvezőtlen időjárás késleltette. Most viszont kiadta a parancsot az indulásra. A következő hadműveleti cél: a Saint Mary folyó torkolata előtt, az Amelia-szigettől északra, a partvidék és a szigetek között húzódó meglehetősen nehezen hajózható átjárók megszállása. E hadművelet színtere már Georgia állam és Florida határa.

Az Amelia-sziget védelmének kulcsa Fernandina városa volt.

A várost a tömör kőfallal körülzárt Clinch-erőd védte, ezerötszáz főnyi helyőrségével. Az erődöt viszonylag hosszú ostromra rendezték be, és sokan úgy vélték, hogy ezen a ponton a déli csapatok megkísérlik az ellenállást.

De nem ez történt.

A felügyelő Jacksonville-ben arról értesült, hogy amint a hajóraj feltűnt a Saint Mary-öböl előtt, a déliek kiürítették a Clinch-erődöt, sőt kivonták csapataikat Fernandinából, a Cumberland-szigetről és a floridai partvidéknek erről az egész szakaszáról is.

Ennyit tartalmazott a felügyelő jelentése.

Camdless-Bay helyzetét tekintve a hírek rendkívül fontosak voltak. Hiszen ha az északiak partra szállnak Floridában, hamarosan az egész félsziget a kezükbe kerül. Természetesen néhány nap még eltelik, amíg az ágyúnaszádok átjutnak a Saint John-torkolatának zátonyos részein.

De talán puszta jelenlétük is megfélemlíti az új jacksonville-i hatóságokat, és Texar és cinkosai, a megtorlástól való félelmükben, talán nem is mernek támadást indítani az ismert északi ültetvényes birtoka ellen.

Az új hírek megnyugtatták a Burbank családot; félelmüket reménység váltotta fel. Alice és Burbankné megbizonyosodtak afelől, hogy Gilbert itt van a közelükben. Alice hamarosan viszontlátja vőlegényét, Burbankné pedig teljes biztonságban ölelheti majd magához fiát.

Az ifjú hadnagynak mindössze harmincmérföldes utat kellett megtennie a Saint-Andrews-öböltől a kis camdless-bayi kikötőig.

Gilbert Burbank ezekben a napokban az Ottawa ágyúnaszádon teljesített szolgálatot. Hajója éppen ez idő tájt egy olyan fegyverténnyel tüntette ki magát, amely példa nélkül áll a haditengerészet történetében.

Március 2-án történt, a reggeli órákban. (A hadműveletnek ezekről a részleteiről a camdless-bayi felügyelő Jacksonville-ben nem értesülhetett. A további fontos eseményeket azonban e részletek nélkül nehezen érthetnők meg. El kell hát mondanunk e csata történetét.)

Mint tudjuk, a déliek kiürítették a Clinch-erődöt, a helyőrség visszavonult. Dupont tengernagy ekkor több sekély járatú hajót vezényelt a Saint Mary-csatornába. A partvidék fehér lakossága követte a csapatokat, és az ország belsejébe menekült; a parti városok, falvak, ültetvények néhány óra alatt elnéptelenedtek.

Mindenki attól rettegett, hogy az északi vezetők megtorlással élnek a déli szakadárokkal szemben. Ez a hamis feltevés valóságos pánikot váltott ki. Megindult a népvándorlás, nemcsak Floridában, hanem a georgiai határ mentén is, az Ossabaw-öblök és a Saint Mary között fekvő egész területen. A polgári lakosság fejvesztetten menekült a partra szálló Wright-dandár elől.

Dupont tengernagy hajói ily módon egyetlen ágyúlövés nélkül foglalták el a Clinch-erődöt és Fernandina városát. Amint látni fogjuk, csupán az Ottawa naszád használta ágyúit. Ennek a hajónak másodkapitánya volt Gilbert; mellette szolgált Mars is.

Fernandinát vasútvonal köti össze Florida nyugati partvidékével: egyik elágazó vonala a Mexikói-öböl partján fekvő Cedar Key kikötőbe vezet. A vasút Fernandinából kiindulva az Amelia-sziget partján fut végig, majd a Nassau-öblöt átszelő hosszú cölöphídon át éri el a szárazföldet.

Az Ottawa éppen a Nassau-öböl közepe táján járt, amikor egy vasúti szerelvény gördült a cölöphídra. A vonat a menekülő fernandinai helyőrséget és a katonai raktárt szállította. A város néhány előkelősége is együtt menekült a visszavonuló csapatokkal. Az ágyúnaszád fokozta sebességét, megindult a híd irányában, és lőni kezdte a tartócölöpöket és a robogó vonatot.

A parancsnoki hídon Gilbert tartózkodott; ő vezényelte a tüzérséget. Több kitűnően irányított lövést adtak le. A szerelvény utolsó kocsiját találat érte. A lövedék szétzúzta a kocsi tengelyét és a kapcsolóláncot. A vonat azonban nem fékezett, hiszen ha megáll, aligha kerüli el a katasztrófát. Továbbrobogott hát, sorsukra bízva a leszakadt utolsó kocsi utasait. A mozdonyvezető teljes sebességre kapcsolt, a szerelvény elérte a szárazföldet, és folytatta útját délnyugat felé.

Ekkor érkezett a szigeti hídfőhöz a Fernandinában partra szállt északiak egyik osztaga. A katonák a hídra rohantak. Az ottmaradt vasúti kocsit elfoglalták, a benne levő menekülőket foglyul ejtették.

Többségük polgári személy volt. Valamennyiüket Fernandina katonai parancsnoka, Gardner ezredes elé vezették. Felvették személyi adataikat, majd az egyik hajóra kísérték, ott példaadásképpen huszonnégy óráig fogva tartották, végül szabadon bocsátották őket.

A vasúti szerelvény tehát túljutott a hajóágyúk lőtávolán. Az Ottawa ekkor egy menekülő déli hadianyagszállító hajót fedezett fel az öbölben. Megtámadta, és foglyul ejtette.

Ezek az események bizonytalanságot keltettek a déli csapatok soraiban és a floridai városokban, főként Jacksonville-ben. Az északi hajóhad rövidesen nyilván éppúgy elfoglalja a Saint John torkolatát, mint a Saint Maryét. Az északiak feltehetőleg sem Jacksonville-ben, sem Saint-Augustine-ban, sem a járás többi városában nem ütköznek majd komoly ellenállásba.

A hírek megnyugtatták a Burbank családot. Ilyen körülmények között Texar nyilván lemond terveinek megvalósításáról. Texart és híveit maguk az események fogják megbuktatni, mégpedig igen rövid időn belül. A közigazgatást ismét átveszik azok a becsületes emberek, kiknek kezéből a csőcselék kiragadta a vezetést.

Ez a feltevés teljesen indokolt volt. Jogosnak látszottak a remények is. A fontos hír gyorsan elterjedt Jacksonville-ben, majd Camdless-Bayben is. A felszabadult rabszolgák ujjongó örömmel fogadták. Különösen Pygmalion lelkesedett.

A védőintézkedésekre azonban továbbra is szükség volt mindaddig, amíg az északi ágyúnaszádok behatolnak a Saint Johnra. Attól fogva már biztonságban lesz az ültetvény.

Úgy van! Az óvóintézkedésekre szükség volt. Csakhogy - s ezt James Burbank nem tudhatta, nem is sejthette - az északi hajók csak egy hét múlva indulhattak felfelé a Saint John folyón. Addig pedig Camdless-Bayt ezernyi veszély fenyegette.

Dupont tengernagy még Fernandina elfoglalása után is igen óvatosan vezette a hadműveleteket. Terve szerint az északi hajóknak minél több olyan pontot kellett elérniük, amely a víz felől megközelíthető. A hajórajt tehát kisebb kötelékekre bontotta.

Egy ágyúnaszád a Saint Mary folyón indult el, hogy elfoglalja a kis Saint Mary várost, és mintegy húsz mérföld mélységben előrenyomuljon. Északon - így szólt a parancs - három ágyúnaszád, Gordon kapitány parancsnoksága alatt, átkutatja az öblöket, meghódítja a Jykill- és a Saint-Simon-szigetet, megszállja Brunswick és Darier városkát, ahonnan a lakosság egy része már elmenekült. Hat sekély járatú gőzhajó Stevens kapitány parancsnoksága alá került. Ennek a köteléknek az volt a feladata, hogy behatoljon a Saint Johnra, és Jacksonville-t megadásra kényszerítse.

A hajóraj többi egységét maga Dupont vezényelte. A haditerv szerint Dupont hajói visszakanyarodnak a nyílt tengerre, a tenger felől azután megostromolják és elfoglalják Saint-Augustine-t, és ostromzár alá fogják a partvidéket, egészen a Moszkitó-csatornáig. Ezzel megakadályozzák a hadianyag-csempészetet az észak-floridai átjárókon.

E több irányú hadműveletet azonban az északiak nem hajthatták végre egy nap alatt. Viszont huszonnégy óra is elegendő volt ahhoz, hogy a déliek feldúlják a környéket.

Délután három óra tájt James Burbank már megsejtette, hogy mi készül ellene. Perry jószágigazgató ugyanis felderítő körutat tett az ültetvény határain, majd sietve visszatért a Castle-House-ba.

– Burbank úr - újságolta a jószágigazgató -, az őrszemek jelentik, hogy gyanús alakok lézengenék a vidéken. Úgy látszik, Camdless-Bay felé húzódnak.

– Észak felől? - tudakolta Burbank.

– Igen, észak felől.

Csaknem ugyanebben a pillanatban Zermah is hazaérkezett a kikötőhídról. Hírül adta, hogy a folyón több bárka közeledik az ültetvényhez.

– Jacksonville-ből jönnek?

– Bizonyára.

– Be a kastélyba! - rendelkezett James Burbank. - Többé el ne hagyd a házat, Zermah, semmiféle okból!

– Nem hagyom el, Burbank úr!

James Burbank nem titkolhatta el családja előtt, hogy Camdless-Bay helyzete ismét aggasztóra fordult. Most már csaknem bizonyos volt abban, hogy rövidesen megindul a támadás az ültetvény ellen, s úgy vélte, jobb, ha ezt mindnyájan előre tudják.

Stannard így szólt:

– Holnap szétkergetik őket az északiak, s ezek a nyomorultak ma még olyan merészek, hogy...

– Igen - felelte James Burbank hidegvérrel. - Texar bosszút akar állni rajtunk. Nem mulasztja el hát a kitűnő alkalmat, még ha bosszúja után mindjárt el is kell tűnnie erről a vidékről.

Hangja most szenvedélyessé vált:

– De vajon ismét megtorlatlanul maradnak-e bűnei?... Megint megmenekül a büntetéstől?... Hiszen akkor nemcsak a földi, hanem még a mennyei igazságszolgáltatásban is kételkednem kellene!...

James Burbank hamarosan visszanyerte hidegvérét, és utasításokat adott a Castle-House védelmére.

– A négereket mozgósították? - kérdezte Edward Carrol.

– Hamarosan sor kerül erre is - felelte James Burbank. - Véleményem szerint csupán a bekerített területet, tehát a parkot és a kastélyt kell védelmeznünk. Feltehető, hogy viszonylag erős banda támad ránk. Nem remélhetjük, hogy egy állig felfegyverzett nagyobb csapatot feltartóztathatunk Camdless-Bay határában. A védőket tehát a kerítés körül kell elhelyeznünk. Ha pedig bekövetkeznék az a szerencsétlenség, hogy a kerítést áttörik, valamennyien visszahúzódunk a Castle-House-ba. Ezt az épületet a szeminol bandák sem tudták bevenni. Talán Texar banditái ellen is meg tudjuk védeni. A feleségem, Alice és Dy meg Zermah, kire mindhármójukat bízom, csak akkor hagyják el az épületet, ha erre utasítást adok. Ha a helyzet válságosra fordul, a titkos alagúton át menekültök. Az alagút a Saint John partjára vezet, a Marino-öbölhöz. Az alagút kijáratánál, a parti bozótban egy csónakot találtok. Két emberünk őrzi. Valamennyien csónakba szálltok, a folyón felfelé eveztek, egészen a Cédrus-sziklákig, s elrejtőztök a kis pavilonban.

– És te, James?

– És te, apám?...

Szinte egyszerre hangzott el a két kérdés. Burbankné a férjébe, Alice az apjába karolt, mintha máris elérkezett volna a pillanat, amikor menekülniük kell a Castle-House-ból.

– Ha már nem védekezhetünk tovább, mindent elkövetünk, hogy utánatok mehessünk. De ha komoly veszedelem fenyegeti az épületet, ti a Cédrus-szikla pavilonjába menekültök. Erre ígéretet kell tennetek. Ha tudjuk, hogy biztonságban vagytok, bátrabban harcolunk a banditák ellen, és utolsó golyónkig ellenállunk.

Valóban, ez volt a legésszerűbb. Nyilván ezt kell tenni, ha a csapatostul érkező támadók áttörik a kerítést, elfoglalják a parkot, és közvetlenül a Castle-House ellen indítanak ostromot.

James Burbank azonnal elrendelte a négerek mozgósítását. Perry és a felügyelők végigjárták a barakkokat, összegyűjtötték az embereket. Egy órába sem telt, a néger férfiak már harcra készen sorakoztak a kerítés előtt, a kapu körül. Az asszonyok és a gyerekek a Camdless-Bay körüli erdőkben kerestek menedéket.

A Castle-House, sajnos nem rendezkedhetett be hosszabb ostromra. Az adott körülmények között, azaz a háború kezdete óta, nem szerezhettek be kellő mennyiségű fegyvert és lőszert az ültetvény védelmére. Jacksonville-ben hiába próbáltak volna fegyvert vásárolni; valami hadianyag megmaradt még a szeminolok elleni harcok idejéből, ezzel kellett beérniük.

James Burbank csupán azt akarta megakadályozni, hogy a Castle-House-t felgyújtsák vagy elfoglalják, ez volt tervének lényege. Nem gondolhatott és nem is gondolt arra, hogy megvédje az egész birtokot, megmentse a feldolgozóüzemeket, a műhelyeket, a fűrésztelepeket, a barakkokat, és megakadályozza a rombolást.

Legfeljebb négyszáz derék négert állíthatott szembe a támadókkal, de ezeket is alig tudta felfegyverezni. A legjobb puskákat James Burbank magának, barátainak, Perrynek és a felügyelőknek tartotta fenn, a többit kiosztotta a legügyesebb négerek között.

Valamennyien a kapu elé vonultak. Itt aztán úgy igyekeztek felállítani az embereket, hogy minél hosszabb ideig védhessék a cölöpkerítést.

A kerítés előtt egyébként körös-körül vizesárok kanyargott, ez megkönnyítette a védők helyzetét.

Azt talán fölösleges megjegyezni, hogy az általános sürgés-forgás közepette Pygmalion nagy fontoskodva keringett mindenfelé: hol itt, hol ott lábatlankodott, de végeredményben nem művelt semmi hasznosat. Ismert cirkuszi tréfa, hogy a bohóc úgy tesz, mintha lázas buzgalommal szorgoskodnék, de - a közönség nagy derültségére - voltaképpen semmit sem csinál. A fontoskodó Pygmalion is úgy tett, mintha a kastély védelmi osztagához tartoznék, de eszébe sem jutott, hogy a kapun kívül felsorakozó négerek közé álljon. Mindenáron James Burbank közelében akart maradni. Nyilván nagyon ragaszkodott volt gazdájához!...

Az előkészületek befejeztével nem tehettek egyebet: várakoztak. Vajon melyik oldalon indul meg a támadás? - ez volt most a legfontosabb kérdés. Ha az ostromlók észak felől közelítik meg az ültetvényt, a védők előnyösebb helyzetbe kerülnek. Ha viszont a folyó irányából támadnak, nehezebb lesz a feladatuk, mert Camdless-Bay erről az oldalról teljesen nyitott.

Igaz, a partraszállás mindig bonyolult hadművelet. Sok bárkára volna szükség ahhoz, hogy egy fegyveres sereg rövid idő alatt átkeljen a folyón.

Erről beszélt James Burbank Carrollel és Stannarddel, miközben az ültetvény határára küldött felderítők visszatérését lesték.

A jelentésekből hamarosan megállapíthatják majd, hogy honnan fenyegeti az ültetvényt támadás, és milyen megrohanásra kell számítaniuk.

Délután fél öt lehetett, amikor az északi irányba kiküldött felderítők sietve visszatértek, és beszámoltak észleleteikről:

Észak felől fegyveres csapat vonul Camdless-Bay felé. A járási nemzetőrség egyik alakulata közeledik? Vagy egy zsákmányra éhes gyülevész csapat, amely el akarja űzni a birtokról a felszabadított rabszolgákat, hogy érvényt szerezzen Texar rendeletének? Erre a kérdésre a portyázók nem hoztak feleletet.

Annyi bizonyos, hogy legalább ezerfőnyi támadó csapat nyomul az ültetvény ellen. Az ültetvény emberei ekkora erőt nem tudnak feltartóztatni. Egyetlen reménységük marad: ha a támadók rohama áttörné a cölöpkerítést, a kastélyban talán sikerül erőteljesebb ellenállást kifejteniük.

A támadók nem kockáztatták meg a nehéznek ígérkező partraszállást a kis kikötőben vagy a camdless-bayi partokon. Inkább Jacksonville alatt keltek át a folyón. Mintegy ötven csónak szállította őket, mindegyik háromszor vagy négyszer fordult.

James Burbank eszerint okosan cselekedett, amikor a Castle-House körül vonta össze az embereit. A védők reménytelen helyzetbe kerülnének, ha az ültetvény határain kellene megütközniük a jól felfegyverzett, ötszörös túlerőben levő sereggel.

Vajon ki vezeti a támadókat? Maga Texar? Ez nem valószínű. Túlzott vakmerőség volna. Most, amikor az északi csapatok már kikötöttek Florida partjain, a spanyol aligha merészel bandájának élére állni.

De ha ezt mégis megkockáztatná, nyilván csak azért tenné, hogy kielégíthesse bosszúvágyát, s azt tervezi, hogy miután feldúlták az ültetvényt, lemészárolták vagy foglyul ejtették a Burbank családot, majd átszökik valamelyik déli államba, vagy akár Evergladesbe, Dél-Floridának e távoli vidékére, ahol könnyűszerrel elrejtőzhetik.

James Burbank főként ezt az aggasztó eshetőséget mérlegelte. Ezért határozta el, hogy feleségét, leányát és Alice-t a hűséges Zermah gondjaira bízza, s a Camdless-Bay fölött egymérföldnyire fekvő eldugott cédrus-sziklai házikóban helyezi őket biztonságba. Ha pedig a védőknek fel kell adniuk a Castle-House-t: barátaival együtt ő is megpróbál eljutni a Cédrus-sziklához. Ott várják majd be az északi sereget, amely végre meghozza a biztonságot minden becsületes floridainak.

James Burbank tehát gondoskodott arról, hogy a Marino-öbölben, a parti nádasban, ott várakozzék a csónak, s azt két néger őrizze. A nők a Castle-House-ból a föld alatti folyosón keresztül észrevétlenül eljuthatnak a partnak erre a szakaszára.

De a férfiaknak néhány órán át feltétlenül védekezniük kell, fel kell tartóztatniuk a támadókat legalább az éjszaka beálltáig. A sötétségben a csónak észrevétlenül kijuthat majd a folyóra, és kijátszhatja a vízben cirkáló ellenséges bárkák éberségét.