A VÁRAKOZÁS

James Burbank érzelmeinek engedelmeskedett, amikor rabszolgáit, még az északi hadsereg megérkezése előtt, felszabadította. A nemes cselekedet első következménye a jacksonville-i rendelkezés volt.

A városban és a járásban Texar és hívei kerültek uralomra. Erőszakos, durva emberek; nem fognak visszariadni semmiféle törvénysértéstől.

A spanyolnak nem sikerült kétes vádjaival börtönbe juttatnia James Burbanket, de most kerülő úton mégis elérte célját. A lakosság egy része a város elöljárói ellen fordult, mert úgy látta, hogy a camdless-bayi ültetvényes ügyében túlságosan engedékenyek voltak.

Ezt a hangulatot Texar ügyesen kiaknázta. James Burbank nyilvánvalóan a rabszolgatartás ellensége, bejelentette, hogy haladéktalanul felszabadítja rabszolgáit; emellett származására és pártállására nézve egyaránt északi. A város vezetői mégis felmentették a vádak alól. Ezzel az ürüggyel Texar fellázította a csőcseléket, zavargást szított a városban. A vezető tisztviselőket elkergették. Helyükbe legmegbízhatóbb cinkosait jelölte ki a spanyol; valami bizottságfélét alakított mindenre kapható helybeli fehérekből és spanyol származású floridaiakból. Ezt megtette a város vezető testületének.

A nemzetőrségben már régóta folyt a lazítás; a nagyhangúak a söpredékkel rokonszenveztek, és most Texar mellé álltak.

A spanyol tehát élet-halál ura lett a járásban.

James Burbank nyilatkozatát a Saint John két partján élő ültetvényesek többsége is helytelenítette. Féltek, hogy a camdless-bayi példa nyomán az ő rabszolgáik is követelik majd a felszabadítást. Márpedig az ültetvényesek, csekély kivétellel a rabszolgatartás hívei voltak, elszántan harcoltak az északiak törekvései ellen, s döbbent rémülettel figyelték az északi haderő előnyomulását.

Azt akarták tehát, hogy Florida is kövesse a déli államok példáját, és szervezze meg az ellenállást.

A háború kezdetekor még teljes közönnyel szemlélték a rabszolgafelszabadítás kérdését, most viszont buzgón tömörültek Jefferson Davis zászlója alá, és készen álltak arra, hogy a lázadókat segítsék Abraham Lincoln kormányával szemben.

Ezeknek az ültetvényeseknek azonosak voltak az érdekeik, azonos volt a felfogásuk is; egyazon ügy védelmére tömörültek, és Texar éppen erre az érdekazonosságra számított.

Noha személyét senki sem becsülte, korlátlan úr volt a városban és a járásban. De hatalmát nem arra használta fel, hogy a déliek segítségével megszervezze Florida védelmét, és visszaverje Dupont tengernagy hajóraját. Nem, a hatalom csupán aljas bosszúvágyának eszköze volt.

A Burbank családot különösképpen gyűlölte a spanyol, s ezért első intézkedésével a camdless-bayi rabszolga-felszabadításra felelt; negyvennyolc órás határidővel kiutasította a felszabadítottakat a járás területéről.

– Az ültetvényesek közvetlen érdekeit védem e rendelettel - mondotta. - Nyilván helyesléssel fogadják, mert megakadályozza a floridai rabszolgalázadást.

A többség valóban feltétel nélkül támogatta az önkényes intézkedést.

Mert ez az intézkedés önkényes volt, igazságtalan, méltánytalan! James Burbank csupán elidegeníthetetlen jogával élt akkor, amikor felszabadította rabszolgáit. Joga nem volt újkeletű. Gyakorolhatta volna akár a háború kitörése előtt is. Texar tehát nemcsak igazságtalanul, hanem törvénytelenül is rendelkezett.

S ami nagyon fontos: száműzte Camdless-Bayből az ültetvény védőhadseregét. E célját a spanyol maradéktalanul megvalósította.

Jól tudták ezt a Castle-House-ban is, és talán azt is belátták, hogy a rabszolga-felszabadítással várniuk kellett volna, míg kockázat nélkül megtehetik. De James Burbanket a jacksonville-i törvényszék előtt azzal vádolták, hogy megszegi elveit, másként beszél, és másként cselekszik. Az ültetvényes nem tudott uralkodni felháborodásán, nyilvánosság előtt közölte elhatározását, majd megismételte azt rabszolgái előtt, s felszabadította a camdless-bayi négereket.

Texar rendelkezése most válságos helyzetbe sodorta Burbanket és barátait. Mit tegyenek, hogyan védekezzenek az új körülmények között? - ezt kellett sürgősen eldönteniük.

Érvényteleníthetik-e a szabadságleveleket? Ez volt a legfontosabb kérdés. Még aznap este megvitatták.

Nem! A felszabadítást nem lehet visszavonni! Egyébként, ez nem is segítene a helyzeten. Texar ügyet sem vetne erre a megkésett visszakozásra. A négerek még nem tudták, hogy az új jacksonville-i hatóságok máris beavatkoztak sorsukba. Ha megtudják, valószínűleg mindannyian Zermah példáját követik, széttépik szabadságlevelüket. Inkább önként vállalják a rabszolgaságot, semhogy elhagyják Camdless-Bayt s Floridát. Inkább rabszolgaként várják meg a pillanatot, amikor a törvény mondja ki, hogy szabadon élhetnek, ott, ahol kedvük tartja.

De hát miért is vonná vissza James Burbank a felszabadító leveleket? Hiszen a négerek most, szabad emberként is készek megvédeni volt gazdájuk oldalán az ültetvényt, igazi otthonukat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint Zermah példája.

A felszabadító intézkedést tehát nem kell megváltoztatni - ez volt James Burbank véleménye. Mindannyian egyetértettek vele. S nem tévedtek. Amikor a volt rabszolgák másnap tudomást szereztek a jacksonville-i rendeletről, mindannyian siettek biztosítani odaadásukról a Burbank családot. Ha Texar érvényt akarna szerezni intézkedésének: a volt rabszolgák ellenállásába ütköznék. És ha megpróbál karhatalmat alkalmazni: a fegyverre fegyverek válaszolnak.

Edward Carrol is kifejtette véleményét:

– Az események gyors ütemben haladnak. Még két nap, de talán csak huszonnégy óra, s a rabszolgatartás kérdése végleg eldől a félszigeten. Az északi hajóraj már holnapután eléri a Saint John torkolatát. Akkor pedig...

– De mi történik akkor, ha a jacksonville-i nemzetőrség, a déli csapatok támogatásával megkísérli az ellenállást?... - jegyezte meg Stannard.

– Hosszú ellenállásra nem képesek, annyi bizonyos - felelte Edward Carrol. - Hadihajók, ágyúnaszádok nélkül nem állíthatják meg Dupont hajóraját, és nem akadályozhatják meg Sherman csapatainak partraszállását, Fernandina, Jacksonville vagy akár Saint-Augustine elfoglalását. S ha egyszer az északiak bevették ezeket a városokat, egész Florida a kezükben van. Texarnak nem marad más választása, mint hogy cinkosaival együtt elmeneküljön.

– Bár inkább elfognák ezt a fickót! - kiáltott fel James Burbank. - Legalább meglátnók, tud-e alibit igazolni, ki tud-e bújni a méltó büntetés alól akkor is, ha az északiak bírósága elé kerül!

Aludni tértek.

Az éjszaka csendben telt el. A Castle-House nyugalmát semmi sem zavarta meg. De milyen félelem gyötörhette Burbanknét és Alice-t!

Másnap, március 1-én, izgatottan várták a híreket, noha e napon még nem fenyegette támadás az ültetvényt, hiszen a felszabadított rabszolgáknak még Texar rendelete szerint is csak negyvennyolc órán belül kellett eltávozniuk onnan.

James Burbankben már megérett az elhatározás. Ellene szegül a rendeletnek. A két nap pedig elegendő ahhoz, hogy a lehetőségek szerint megszervezze a védekezést.

Mindenekelőtt híreket kellett szereznie a hadszíntérről. A harcok kimenetele bármely pillanatban gyökeresen megváltoztathatja Camdless-Bay helyzetét.

James Burbank és sógora tehát felderítésre indult. A folyó jobb partján lovagoltak, a torkolat irányában. A torkolat egyik részén keskeny földnyelv nyúlik az öbölbe, a San Pablo-csúcs, itt emelkedik a világítótorony. Ennek a szakasznak mintegy tízmérföldes parti sávját próbálja majd kifürkészni a két lovas.

Közben elhaladnak a túlsó parton fekvő Jacksonville-ig, meglátják a város kikötőjét. Ha a parton és a mólók körül nagyszámú bárka gyülekezik, ez azt jelentheti, hogy Texar és bandái támadásra készülődnek Camdless-Bay ellen.

Indulás után fél órával elérték az ültetvény határát, és tovább nyargaltak észak felé.

Burbankné és Alice eközben a Castle-House parkjában sétált. Beszélgettek. Stannard igyekezett megnyugtatni őket. Hasztalan. Mindketten úgy érezték, hogy Camdless-Bayt valami szörnyű szerencsétlenség fenyegeti.

Zermah eközben bejárta a barakkokat. A négerek már tudtak a kiutasításról, de egyikük sem gondolt arra, hogy engedelmeskedjék a rendeletnek. Folytatták megszokott munkájukat. Akárcsak volt gazdájuk, ők is elhatározták, hogy ellenállnak.

Szabad ember létükre, milyen jogon űzhetnék el őket szabadon választott lakhelyükről?

Zermah beszámolt Burbanknénak a négerek hangulatáról. Jelentése megnyugtató volt. A Burbank család biztosan számíthat az ültetvény munkásaira.

– Inkább önként vállalják a rabszolgaságot, akárcsak én, de nem hagyják el az ültetvényt és a Burbank családot! - mondta a félvér nő. - Ha pedig erőszakkal próbálják rákényszeríteni őket, megvédik jogaikat!

Türelmetlenül várták James Burbank és Edward Carrol visszatérését. Március elseje volt. A Saint John-torkolat ostromára készülő északi hajórajt talán már ma megpillantják a pablói világítótoronyból. Akkor pedig a délieknek a nemzetőrség minden erejét a szorosok védelmére kell mozgósítaniuk... Jacksonville új urai közvetlen veszélybe kerülnek, s nem lesz elegendő erejük ahhoz, hogy a camdless-bayi felszabadított négerek ellen forduljanak.

Perry jószágigazgató eközben napi szemleútját végezte. Bejárta a munkahelyeket, a műhelyeket. Ő is csak azt láthatta, hogy a négerek szívesen dolgoznak. Nehéz szívvel ismerte el, de nem tagadhatta, hogy a négerek az új helyzetben is szorgalmasan munkálkodnak, és hűségesen ragaszkodnak a Burbank családhoz. A jacksonville-i csőcselék fenyegetésétől pedig nem félnek; készen állnak a védekezésre.

De Perry jószágigazgatót mindez nem győzhette meg. Most még inkább ragaszkodott rögeszméjéhez: a rabszolgatartás örökérvényűségéhez. Szerinte a négerek nemes buzgalma csak szalmaláng. A természet rendjét nem lehet megváltoztatni. A felszabadult négerek, miután belekóstoltak a függetlenségbe, önként vállalják a rabszolgaságot. Ismét visszatérnek helyükre az élőlények rangsorában, amelyet valahol az ember és állat között jelölt ki számukra a természet.

Éppen ezek a gondolatok foglalkoztatták a jószágigazgatót, amikor összetalálkozott a hiú és dicsekvő Pygmalionnal. Ez a bamba fickó most még pöffeszkedőbbnek mutatkozott, mint előző nap. Nagy büszkén lépegetett, kezét csípőre támasztva, fejét magasra emelve, mint aki így akarja megmutatni, hogy immár szabad ember. De azért most is éppen olyan keveset dolgozott, mint eddig.

– Jó napot, Perry úr, hogy van? - köszöntötte kevélyen a jószágigazgatót.

– Mit keresel itt, naplopó?

– Sétálok! Jogom van ahhoz, hogy ne dolgozzam! Nem vagyok holmi rabszolga, itt van a zsebemben a szabadságlevél!

– És ezentúl ki táplál majd, Pyg?

– Majd magam táplálom magam.

– És hogyan?

– Hát úgy, hogy eszem.

– De ki ad enned?

– A gazdám.

– A gazdád?... Hát nem tudod, te kelekótya, hogy nincs gazdád?

– Már hogyne tudnám! Nincs, és nem is lesz! De Burbank úr nem fog elküldeni az ültetvényéről, hiszen dicsekvés nélkül mondhatom, hogy hasznos munkát végzek.

– Tévedsz, Pyg, Burbank úr el fog küldeni!

– Mármint hogy engem?

– Úgy bizony, téged. Amíg a rabszolgája voltál, naphosszat henyélhettél, mégis itt tartott. De most, hogy már nem vagy a rabszolgája, most már aztán vagy dolgozol, vagy szépen kirakják a szűrödet. Akkor majd meglátjuk, mit kezdesz a szabadságoddal, te ostoba!

Pyg természetesen még álmában sem gondolt erre az eshetőségre. Hitetlenül felelt:

– Csak nem képzeli, hogy Burbank úr oly kegyetlen lesz, és azt akarja...

– Csakhogy ez nem kegyetlenség! - felelte a jószágigazgató. - Ez a dolgok rendjéhez tartozik. Egyébként pedig akár akarja Burbank úr, akár nem, a jacksonville-i járási hatóság minden felszabadított rabszolgát kiutasított Florida területéről.

– Ez igaz?

– Igaz bizony. Most azután meglátjuk, boldogultok-e gazda nélkül.

– Márpedig én nem akarok elmenni Camdless-Bayből! - kiáltotta Pygmalion. - Hiszen szabad vagyok...

– Hogyne! Szabad vagy, tehát elmehetsz. De annyira nem vagy szabad, hogy itt is maradhass! Legokosabb, ha mindjárt összeszeded a motyódat.

– És akkor mi lesz velem?

– Ez már a te dolgod!

– De hát végül is szabad vagyok... - kezdte elölről Pygmalion, aki mindig ide kanyarodott vissza.

– Az igaz. De úgy látszik, ebből nem élsz meg!

– Mit tegyek hát, Perry úr?

– Hogy mit tégy? No, figyelj ide... Szedd össze magad, hátha megérted, amit mondok.

– Persze hogy megértem.

– Téged Burbank úr felszabadított. Így van?

– Így bizony, Perry úr. Hiszen már mondtam, itt van a zsebemben a szabadságlevél.

– Nos hát, tépd szét azt a szabadságlevelet!

– Soha!

– Ha ezt a tanácsot nem fogadod meg, akkor csak egy módon maradhatsz Floridában.

– Hogyan?

– Változtasd meg a színedet, te bamba! Változz fehérré, ha tudsz! Akkor itt maradhatsz Camdless-Bayben, különben menned kell.

A jószágigazgató elégedetten állapította meg, hogy alaposan megleckéztette a hencegő Pyget. Sarkon fordult, és otthagyta a fiút.

Pyg elgondolkozott.

Egyszóval az, hogy már nem rabszolga, nem jelenti azt is, hogy megmaradhat a helyén. Még az is kellene hozzá, hogy fehér emberré legyen!

De hogyan fehéredjék ki, ha egyszer szurokfeketének teremtette a természet?

Pygmalion elballagott a barakk felé; közben tíz körömmel vakaródzott, mintha csak a bőrét akarná leszaggatni magáról.

Már délfelé járt az idő, amikor James Burbank és Edward Carrol visszatért a Castle-House-ba. A jacksonville-i kikötőben minden nyugodtnak látszott. A bárkák szokott helyükön horgonyoztak a rakpart mellett, vagy a kikötő bejáratában. Bizonyos csapatmozdulatokat azonban mégis megfigyeltek. A Saint John bal partján a déli haderő több egysége vonult észak felé, a nassaui járás irányában. Camdless-Bayt egyelőre aligha fenyegetheti támadás.

Ott, ahol a folyó medre kiöblösödik, James Burbank és társa hosszan figyelte a torkolatot és a nyílt tengert. Sehol egy vitorla, sehol egy magasba emelkedő füstoszlop; semmi jele a hajóraj közeledésének.

A floridai partvidéken mintha nem is készülődnének védelemre. Nem ásnak fedezékeket, nem emelnek sáncokat. Mintha nem is akarnák védelmezni a torkolatot.

Az északi hajók eszerint akadálytalanul hatolhatnak be akár a Nassau-öbölbe, akár a Saint John torkolatába. Egyetlen védőintézkedés történt: leszerelték a pablói világítótorony lámpását. Ez azonban természetesen csak abban az esetben nehezíti meg a hajóraj előnyomulását, ha éjszaka akar felhajózni a Saint Johnon.

Ezeket a híreket hozta Burbank és sógora a délelőtti felderítő útról.

Végeredményben Jacksonville-ben semmi olyat nem észleltek, amiből arra kellett volna következtetniük, hogy Camdless-Bay megtámadása küszöbön áll. És ez megnyugtató volt.

– Lehet, hogy igazatok van - felelte Stannard. - De engem igen nyugtalanít, hogy Dupont tengernagy hajói még nem tűntek fel a torkolat közelében. Ezt a késést sehogy sem tudom megmagyarázni!

– Én sem! - mondta Edward Carrol. - Ha a hajóraj tegnap elindult a Saint-Andrews-öbölből, már el kellett volna érnie Fernandinát!

– Az időjárás néhány napja igen kedvezőtlen - felelte James Burbank. - A partokon heves nyugati szél fújt. A hajórajnak talán ki kellett kanyarodnia a nyílt tengerre. Reggel viszont megállt a szél, s nem csodálkoznék, ha még ma éjjel...

– Bár így lenne - szólt közbe Burbankné. - Az ég segítsen bennünket!

– De Burbank úr - jegyezte meg Alice -, ha a pablói világítótorony nem működik, hogyan juthat át a hajóraj éjszaka a szorosokon?

– Átjutni valóban nem fog rajtuk, kedves Alice - felelte James Burbank. - Az északiaknak előbb el kell foglalniuk az Amelia-szigetet, majd Fernandinát, hogy a Cedar Key-i vasútvonal a kezükbe kerüljön, csak azután indíthatnak támadást a torkolat ellen. Dupont tengernagy hajói szerintem csak három-négy nap múlva kezdhetik meg az előnyomulást a Saint Johnon.

– Igazad van, James - bólintott Edward Carrol. - De remélem, hogy Fernandina elfoglalása is elég lesz ahhoz, hogy visszavonulásra bírja a délieket. Még az is lehetséges, hogy a jacksonville-i nemzetőrség nem várja be az ágyúnaszádok megérkezését, hanem harc nélkül feladja a várost. Akkor viszont Camdless-Bayt nem kell féltenünk Texar és a zendülők támadásától.

– Ez bizony lehetséges, barátaim - szólalt meg ismét James Burbank. - Ha egyszer az északiak partra szállnak Florida földjén, biztonságunkat többé semmi sem fenyegeti!... Egyébként mi újság az ültetvényen?

– Semmi nevezetes, Burbank úr - felelte Alice. - Zermah-tól tudom, hogy a négerek folytatják munkájukat a földeken, az erdőben és az üzemekben. Zermah azt mondja, hogy életük kockáztatásával is készek megvédeni Camdless-Bayt.

– Reméljük, hogy erre a hűségpróbára nem kerül sor! Csodálkoznám, ha ezek a jacksonville-i banditák, akik erőszakkal ültek a város becsületes lakóinak nyakára, nem menekülnének ész nélkül, ha az északi hajók feltűnnek a floridai partokon. No de azért legyünk óvatosak. Délután Carrollal együtt megszemléljük az ültetvény legsebezhetőbb részét. Jöjjön velünk, Stannard. Nem szeretném, ha kiderülne, hogy a Castle-House-ban nagyobb veszély fenyegeti magukat, mint Jacksonville-ben. Ha a helyzet rosszra fordulna, sohasem bocsátanám meg magamnak, hogy idehívtam önt és Alice-t.

– Kedves James - felelte Stannard -, ha Jacksonville-ben maradtunk volna, a hatóságok valószínűleg már bennünket is éppúgy zaklatnának, mint a rabszolga-felszabadítás többi hívét.

– De még ha itt nagyobb volna is a veszély - fűzte hozzá Alice -, akkor is jobb, hogy együtt vagyunk ezekben a nehéz órákban.

– Igazad van, leányom - válaszolta James Burbank. - Egyébként én bizakodó vagyok. Remélem, hogy Texarnak már nem marad ideje arra, hogy végrehajtsa a felszabadított rabszolgáim ellen kiadott intézkedést!

Délután Burbank és két barátja, Perry jószágigazgató kíséretében végigjárta a barakkokat.

Személyesen is meggyőződhetett arról, hogy a négerek vidáman és serényen dolgoznak, s hogy egy sem hagyta abba a munkát.

James Burbank kötelességének érezte, hogy felhívja a jószágigazgató figyelmét a volt rabszolgák buzgalmára.

– Jó, jó... - hümmögte Perry. - De hogyan fognak dolgozni később!

– De Perry, ezeknek a derék négereknek csak a helyzetük változott meg, a két kezük a régi maradt!

– Majd meglátja, Burbank úr - makacskodott a jószágigazgató -, hogy ezek a serény kezek gyorsan ellustulnak...

– Ugyan, Perry! - intette le Burbank nevetve a jószágigazgatót. - Ezentúl is két kezük és tíz ujjuk lesz, ennél többet igazán nem követelhetünk tőlük.

A szemle után James Burbank és barátai visszatértek a Castle-House-ba. Az este nyugodtabban telt el, mint az előző napon.

Új hír nem érkezett Jacksonville-ből, s ezért azt remélték, Texar nem is szándékszik valóra váltani fenyegetéseit, vagy talán már kifogyott az időből.

De azért az éjszakai óvóintézkedések érvényben maradtak. Perry és a felügyelők őrjáratokat szerveztek az ültetvény mezsgyéin, főként a Saint John partján. A négereket figyelmeztették, hogy riadó esetén azonnal húzódjanak a bekerített területre. A külső kapuhoz őrséget állítottak.

James Burbank és barátai az éjszaka folyamán többször is ellenőrizték a biztonsági intézkedések végrehajtását.

Végre felkelt a nap. Az éjszaka során semmi sem zavarta meg Camdless-Bay nyugalmát.