Phileas Fogg befutja a Gangesz csodás völgyét, de arra sem kíváncsi

A vakmerő szöktetés sikerrel járt. Passepartout még egy óra múlva is nevetett rajta. Sir Francis Cromarty kezet szorított a merész fiúval. Gazdája így nyilatkozott: „Helyes” - s ennél nagyobb dicséretet a gentlemantől senki sem várhatott. Passepartout azzal válaszolt, hogy a siker dicsősége gazdáját illeti. Ő mindössze egy „muris” ötletet valósított meg, és egyre mosolygott, ha arra gondolt, hogy ő, Passepartout, exakrobata és néhai tűzoltómester, néhány pillanatig balzsammal illatosított vén rádzsa s egy csinos asszony néhai férje volt.

A fiatal hindu nő egyelőre semmit sem tudott a történtekről. Úti takaróba göngyölve pihent az egyik puttonyban.

Közben a párszi mesteri ügyességgel hajtotta az elefántot, az állat gyorsan futott a még most is sötét erdőben. Egy órával azután, hogy elhagyták a Pillaji pagodát, végeláthatatlan, téres síkon robogtak. Hét órakor pihenőt tartottak. A fiatalasszony még mindig nem tért magához a halálos kimerültségből. A vezető belediktált néhány korty brandyt és vizet, de a kábítószer hatása igen erős volt, és idő kellett hozzá, amíg elmúlik.

Sir Francis Cromarty tudta, milyen következményekkel jár, ha kenderfüsttel kábítanak el valakit, ezért nem nyugtalanította az asszony állapota.

A dandártábornok nem is tartotta kérdésesnek, hogy a fiatal hindu nő magához tér, de ami jövőjét illeti, korántsem volt ilyen nyugodt. Kertelés nélkül meg is mondta Phileas Foggnak, hogy ha Mrs. Auda Indiában marad, menthetetlenül ismét hóhérai kezére kerül. Ezek az őrültek egy húron pendülnek az egész félszigeten, és az angol rendőrség ellenére is minden bizonnyal újra megkaparintják áldozatukat, akár Madrasban, akár Calcuttában, akár Bombayben. S a tábornok egy hasonló, nemrégiben lejátszódott eset felidézésével támasztotta alá állítását. Véleménye szerint a fiatalasszony csupán akkor lesz teljes biztonságban, ha távozik Indiából.

Phileas Fogg azt válaszolta, hogy tudomásul veszi és megfontolja e közléseket.

Tíz óra körül vezetőjük jelezte, hogy hamarosan megérkeznek az allahabadi állomásra. Itt folytatódott a megszakadt vasútvonal, s a vonatok nem egészen egy nap és egy éjszaka alatt futják be a távolságot Allahabad és Calcutta között.

Phileas Fogg tehát épp jókor érkezik, és eléri a gőzhajót, mely csupán másnap, október 25-én délben fut ki Hongkong felé.

A fiatalasszonyt a pályaudvar egyik szobájában helyezték el. Passepartout feladata volt, hogy különféle szépítőszereket, ruhákat, kendőt, szőrmét stb. vásároljon számára, aszerint, hogy mit talál. Gazdája korlátlan hitelt biztosított neki.

Passepartout nyomban elvágtatott, és töviről hegyire bejárta a várost. Allahabad az isten városa, India egyik legszentebb helye, mert ott épült, ahol egymásba ömlik a Gangesz és a Jumna, a két szent folyó, melyek vize magához csalogatja az egész félsziget zarándokait. Köztudomású egyébként, hogy a Rámájana legendái szerint a Gangesz az égben ered; innen száll le a földre, Brahma kegyéből.

Bevásárlás közben Passepartout hamarosan végigvizitálta a várost, melyet valaha remek erőd védelmezett; ez ma állami börtön. A hajdan fontos ipari és kereskedővárosban ma már nyoma sincs iparnak, kereskedelemnek. Passepartout divatáruüzletet keresett, de hiába, nem a Regent Streeten járt, Farmer et Co.-tól egy ugrásnyira, s ezért csupán egy rigolyás vén zsidó ószeresnél akadt rá a szükséges holmikra; itt vásárolt egy ruhát skót kockás anyagból: egy nagy, bő kabátot és egy pompás vidrabundát; habozás nélkül ki is fizetett hetvenöt fontot (1875 frank). Aztán örömtől sugározva tért vissza a pályaudvarra.

Mrs. Auda akkor kezdett feleszmélni. Lassan oszladozott fejében a köd, a Pillaji-papok sötét mesterkedésének emléke; s a fiatalasszony szép szeme hindu nőhöz méltó, igazi bájjal mosolygott.

Amikor Ucaf Uddaul, a költőkirály Ahméhnagara királynő szépségét ünnepli, így énekel:

„Szabályosan kettéválasztott, csillogó hajzata a keret gyengéd és fehér, simán, üdén tündöklő orcáinak arányos vonala körül. Ében szemöldöke oly szépen ívelt, oly hatalmas, mintha Kámának, a szerelem istenének íja volna, és hosszú, selymes pillái alatt, fénylő nagy szemének szembogarában úgy ragyog a mennyei sugár ezernyi, tisztánál tisztább rezdülése, mint a Himalája szent tavaiban. Finom, szépen metszett fehér foga elővillan mosolygó ajkai közül, akár a gyöngyharmat a feslő gránátalmavirág szirmaiból. Fülecskéinek arányos hajlata, bíbor kacsója, a lótusz rügyeit idéző édes kicsi lába Ceylon legszebb gyöngyének, Golkonda vakító gyémántjának fényében tündököl. Karcsú, hajlékony derekát fél kézzel átfoghatod; karcsúsága kiemeli kerek tompora nemes vonalát, dús keblét, melyre a viruló fiatalság pazarul hinti páratlan kincseit; leplének selymes redői közül úgy tetszik át, mintha tiszta ezüstből formálta volna isteni kezével Vikvakarma, az örök szobrász.”

De hagyjuk a dús költői nyelvezetet, és érjük be annyival, hogy Mrs. Auda, a bundelkhandi rádzsa özvegye európai fogalmak szerint is kifogástalanul bájos asszony volt. Az angolt igen tisztán beszélte, s a vezető nem túlzott, amikor azt állította, hogy a nevelés egészen átformálta az ifjú párszi hölgyet.

Közben haladt az idő; a vonat csakhamar kifut az allahabadi állomásról. A párszi várakozott. Mr. Fogg kifizette neki a megállapodás szerinti bért, egy farthinggal¹ sem többet. Passepartout kissé furcsállta is ezt, mert arra gondolt, milyen sokat köszönhet gazdája a vezető buzgalmának. Hiszen a párszi önként kockáztatta az életét a pillaji kalandnál, s ha ez később kiderül, aligha menekül meg a hinduk bosszújától.

Kérdéses volt Kiuni sorsa is. Mi lesz majd a méregdrágán vásárolt elefánttal?

Phileas Fogg azonban erről már határozott.

– Párszi - szólt a vezetőhöz -, készséges, hű emberünk voltál. Szolgálatodért megfizettem, de hűségedért még adós vagyok. Akarod az elefántomat? Legyen a tiéd.

A vezető szeme felcsillant.

– Nagyságod egész vagyont ajándékoz nekem! - kiáltott fel.

– Elfogadhatod, vezető - válaszolt Mr. Fogg -, még így is én tartozom neked.

– Éljen! - kiáltott fel Passepartout. - Fogadd el, barátom! Kiuni bátor, derék jószág!

Azzal az elefánthoz lépett, néhány szem cukrot nyújtott felé, és így szólt:

– Nesze, Kiuni, nesze, egyél!

Az elefánt néhány röffentéssel adta jelét elégedettségének. Azután derékon ragadta Passepartout-t, körültekerte ormányával, és fejével egy magasságra felemelte a földről. Passepartout csöppet sem ijedt meg, kedvesen megpaskolta Kiuni bőrét; az állat ezután óvatosan letette, s a derék fiú kemény kézszorítással válaszolt a derék Kiuni ormányának szorítására.

Néhány perc múlva Phileas Fogg, Sir Francis Cromarty és Passepartout elhelyezkedett egy kényelmes kupéban; a legjobb helyet Mrs. Auda foglalta el, és máris teljes gőzzel robogtak Benares felé.

A várost legföljebb nyolcvan mérföld választja el Allahabadtól; ezt két óra alatt befutották.

Útközben a fiatalasszony tökéletesen magához tért; a „hang” altató hatása eloszlott.

Azt sem tudta, hová legyen ámulatában, amikor azt látta, hogy vasúton utazik, európai ruhában üldögél egy kocsiszakaszban, vadidegen utasok között.

Útitársai először nagy gonddal ellátták, és néhány cseppnyi szesszel eszméletre térítették, majd a tábornok elmondta neki a történteket. Nem győzte hangoztatni Phileas Fogg önfeláldozó viselkedését, aki habozás nélkül kockára tette életét, hogy kiszabadítsa, és részletesen kitért a kaland szerencsés megoldására, melyet Passepartout merész képzelettel hajtott végre.

Mr. Fogg nem szólt bele, némán hallgatott. Passepartout pironkodva azt hajtogatta:

– Szóra sem érdemes az egész!

Mrs. Auda áradozva mondott köszönetet megmentőjének, sok könnyel, kevés beszéddel. Háláját inkább szép szeme tolmácsolta, mint szája. Azután ismét felmerültek emlékezetében a szütti eseményei, lelki szemével ott látta maga előtt India földjét, ahol ezer veszély fenyegeti, és megborzongott rémületében.

Phileas Fogg kitalálta, mi játszódik le Mrs. Auda gondolataiban, és hogy megnyugtassa, felajánlotta neki - egyébiránt igen hűvösen -, hogy magával viszi Hongkongba; legjobb, ha ott tartózkodik, amíg az ügy el nem alszik.

Mrs. Auda hálásan fogadta az ajánlatot. Egyik rokona, szintén párszi, akárcsak ő, éppen Hongkongban lakott, a város egyik leggazdagabb kereskedője volt. Hongkong egyébiránt tiszta angol város, jóllehet a kínai parton fekszik.

Délután fél egykor a benaresi állomásra futott be a vonat. A brahmanok legendái szerint ez a város az ősi Casi helyén épült; Casi valaha a levegőben lebegett, akárcsak Mohamed koporsója a zenit és a nadír között. Most már, a mai sokkal hétköznapibb világban Benares városa, melyet a keleti világ tudósai India Athénjának neveznek, egészen prózai módon a földön terül el. Passepartout kutyafuttában szemügyre vehette téglaházait és rőzsekunyhóit; sivár látvány, nem volt benne semmi jellegzetes.

Sir Francis Cromarty idáig utazott. Csapatteste, melyhez visszatért, a várostól néhány mérföldnyire állomásozott. A tábornok tehát elbúcsúzott Phileas Foggtól, és szerencsés utat kívánt neki; reméli - mondta -, hogy a továbbiakban, ha talán nem is ennyire eredetien, de gyümölcsözőbben folytathatja útját. Mr. Fogg könnyedén nyújtotta kezét útitársának. Mrs. Auda köszönete érzelmesebb volt. Sosem felejti el, mit köszönhet Sir Francis Cromartynak. Passepartout-t őszinte, meleg kézszorítással tüntette ki a dandártábornok. A derék fiú megkérdezte, hol és mikor lehet szolgálatára. Azután szétvált a társaság.

Benarestől részben a Gangesz völgyét követi a vasút. Elég tiszta volt az idő; a kocsi ablakai előtt lassan elvonultak Bihar változatos tájai: zöldellő hegyek, árpa-, kukorica- és búzaföldek, zöldesszürke alligátorokkal népes riók és tavacskák, gondozott faluk s még zöld lombozatú erdők. Néhány elefánt, nagy púpú zebu ballagott le fürödni a szent folyó vizéhez, s nyomukban - bár vége felé tartott a nyár, s hidegre fordult az idő - mindkét nembeli hinduk is, akik jámboran végzik szent mosakodásukat. Brahma vallásának hívői mind a buddhizmus esküdt ellenségei; istenségük három személyben testesül meg: az első Visnu, a napisten; a második Siva, a természet erőinek isteni kifejezése; a harmadik Brahma, a papok és törvényhozók legfőbb parancsolója. De bizonyára nagyot néz mostanában Brahma, Siva és Visnu, ha látja a mai, „britannizált” Indiát, amint egy-egy steamboat telekürtöli és felkavarja a Gangesz megszentelt hullámait, felriasztja a víz színén röpdöső sirályokat, a sekély vízben nyüzsgő teknőcöket s a parton heverésző ájtatosokat.

Villámsebesen vonult el szemük előtt az egész panoráma; részleteit gyakran fehér gőzfelhő takarta el. Az utasok alig vethettek egy rövid pillantást Chunar erődjére, mely húszmérföldnyire fekszik délkeletre Benarestől, és a bihari rádzsák egykori vára volt; elsuhant előttük Ghazipur jelentős rózsavízgyáraival, a Gangesz bal partján Cornwallis lord síremlékével; el Buxar erődített városa, azután Patna, a nagy kereskedelmi és ipari város, India legfőbb ópiumpiaca, majd Monghyr, a nem is európai, hanem olyannyira angol város, akár Manchester vagy Birmingham; vasöntödéit, szerszám- és pengegyárait széltében ismerik, és magas kéményei fekete füsttel mocskolják be Brahma egét - igazi ökölcsapás: szétzúzza az álmok birodalmát!

Azután eljött az éjszaka, és a mozdony elől menekülő tigrisek, medvék, farkasok üvöltése közepette robogott előre útján teljes sebességgel a vonat, és homályba merültek Bengália csodái: Golkonda; Gour romjai; Mourshedabad, a hajdani főváros, Burdwan, Hougly és Chandernagor, az indiai francia föld - hej, de büszke lett volna Passepartout, ha láthatja, hogy lengedezik a francia zászló!

Végre reggel hétkor Calcuttában voltak. A Hongkongba induló gőzhajó csupán délben vonta fel a horgonyt. Phileas Fogg tehát öt szabad órával rendelkezett.

Útiterve szerint a gentleman október 25-ére szándékozott elérni India fővárosát, huszonhárom nappal azután, hogy Londonból távozott; meg is érkezett a kitűzött napon. Nem késett tehát, de nem volt előnye sem. Sajnos, a London és Bombay között megszerzett kétnapi előnyt elveszítette, miközben átutazott az indiai félszigeten, azt is tudjuk, hogyan; Phileas Fogg azonban feltehetőleg nem sajnálta ezt a veszteséget.