Nemo kapitány · Első rész
III.
„AHOGY A TANÁR ÚR PARANCSOLJA”
Három másodperccel J. B. Hobson levelének megérkezése előtt még egyáltalán nem gondoltam arra, hogy az északnyugati átkelésre vállalkozzam, mint ahogy eszem ágában sem volt az agyaras cet üldözésére indulni. De már három másodperccel azután, hogy a tengerészeti államtitkár levelét elolvastam, egyszerre rádöbbentem: ez az én igazi hivatásom, az életem egyetlen célja! Fel kell kutatnom a félelmetes tengeri szörnyet, meg kell szabadítanom tőle a világot!
Csakhogy - s ez a bökkenő! - épp most tértem vissza egy kimerítő utazásról, fáradt vagyok, pihenésre vágyom. Alig várom már, hogy viszontlássam hazámat, s visszatérjek a Jardin des Plantes1-beli kis lakásomba, az én drága, becses gyűjteményemhez. De semmi sem tarthat most vissza! Mindenről megfeledkeztem, nem gondoltam a fáradtságommal, barátaimmal, gyűjteményemmel - habozás nélkül elfogadtam az amerikai kormány ajánlatát.
Elvégre is - gondoltam - minden út Európába vezet. Remélem, Agyaras őkelme lesz oly szíves, és majd a francia partok felé veszi az útját! Remélhetőleg az európai vizeken csípjük el a csalafinta fickót - ennyi előzékenységet igazán elvárhatok tőle... Legalább fél méter hosszú darabot szándékozom az agyarából a Természetrajzi Múzeum számára elhozni.
Egyelőre azonban a fogas narvált még a Csendes-óceán északi vizein kellett keresnem, ami azt jelenti, hogy szinte a földet kell megkerülnöm, amíg hazajutok Franciaországba.
– Conseil! - kiáltottam türelmetlenül.
Conseil az inasom. Hűséges legény, aki minden utazásomon elkísér. Szeretem ezt a derék flamand gyereket, s ő is igaz ragaszkodással viszonozza szeretetemet. Hidegvérű természet, elvből rendszeres és előírásosan szolgálatkész; az életben semmi sem hozza ki a sodrából. Valóságos ezermester, a legkülönbözőbb szolgálatokra alkalmas, és noha Conseil a neve, ami franciául tanácsot jelent, sohasem okvetetlenkedik kéretlen jó tanácsokkal.
A mi Jardin des Plantes-beli kis világunkban Conseil folytonosan tudósok között forgolódott, s egyet s mást meg is tanult, úgyhogy már valóságos szakértőként tevékenykedik mellettem a természetrajzi osztályozásban. Conseil egy akrobata fürgeségével mozog az ágazatok, csoportok, osztályok, alosztályok, rendek, családok, nemek, fajok és változatok egész ranglétráján. De itt aztán véget is ér a tudománya. Életeleme az osztályozás - egyebet azonban nem tud. Az osztályozás elméletében nagyon jártas, de a gyakorlatban annyira járatlan, hogy azt hiszem, még az ámbráscetet sem igen tudná megkülönböztetni a bálnától! Pedig milyen derék, rendes gyerek ez a Conseil!
Tíz esztendeje mindenhová elkísért, amerre tudományos munkám sodort. S egyetlen zokszót sem ejtett soha a hosszú utazások fáradalmai miatt. Sohasem volt ellenvetése, ha csomagolnia kellett, bármilyen távoli tájakra indultam, akár Kínába vagy Kongóba vitt az utam. Ment ő akármerre, és nem kérdezett. Az egészsége pompás, semmi betegség sem fog rajta; a teste csupa kemény izom, de idegei nincsenek. Nem, Conseilnek egyáltalán nincsenek idegei. Ami természetesen lelki vonatkozásban értendő.

Conseil harmincéves. Éveinek száma úgy aránylik gazdája életkorához, mint tizenöt a húszhoz. Bocsásson meg az olvasó, hogy koromról így tájékoztatom. E történet kezdetén ugyanis negyvenéves voltam.
Conseilnek van azonban egy hibája. Veszettül ragaszkodik az ósdi illendőségi formákhoz, s ez néha már idegesít.
– Conseil! - hívtam újra, s lázas sietséggel kezdtem máris a készülődést.
Biztosan számítottam rá, hogy a hűséges fiú erre az utamra is elkísér. Nem szoktam egyébként sokat kérdezni, hogy kedvére van-e vagy sem az utazás. A mostani expedíció azonban akár a végtelenségig is elhúzódhatik; veszélyes vállalkozásra indulok, egy roppant állat felhajszolására, amely dióhéj gyanánt tengerfenékre süllyesztheti a fregattot. A világ legközönyösebb embere is százszor meggondolja, vállalkozzék-e erre a kirándulásra! Mit szól vajon a fiú az utazáshoz?
– Conseil! - hívtam immár harmadszor.
Conseil erre megjelent.
– Hívott a tanár úr? - kérdezte, a szobába lépve.
– Igen, fiam. Szedd össze a dolgaimat, és készülj fel magad is. Két óra múlva indulunk.
– Ahogy a tanár úr parancsolja - felelte nyugodtan inasom.
– Pillanat veszteni való időnk sincs. Csomagold be táskámba az útikészletet, öltönyt, inget, harisnyát, amennyi csak belefér, de gyorsan!
– És mi legyen a gyűjteménnyel? - kérdezte Conseil.
– Arról majd később gondoskodunk.
– Hogyhogy? Mi lesz az archiotheriumokkal? És a hyracotheriumokkal? Az oreodonokkal, a cheropotamusokkal? És a tanár úr többi csontvázával? Azokkal mi legyen?
– A szállodában maradnak.
– Az eleven babirussa is?
– Az is. Majd etetik a távollétünkben. Különben majd utasítást adok lent, hogy az állatseregletünket küldjék el Franciaországba.
– Hát nem megyünk vissza Párizsba? - kérdezte Conseil.
– Dehogynem... persze hogy visszamegyünk - feleltem kitérően. - Csak némi kerülővel.
– Ahogy a tanár úr parancsolja.
– Nem nagy eset az egész! Csak annyi, hogy nem éppen a legrövidebb utat választjuk. Az *Abraham Lincoln*on utazunk.
– Ahogy a tanár úr parancsolja - felelte Conseil jámboran.
– Édes fiam, a tengeri szörnyről van ugyanis szó... a híres narválról... Megszabadítjuk tőle a tengert!... A gazdád volna elvégre is „A legmélyebb tengerfenék titkai” című kétkötetes mű szerzője - nem vonhatja ki magát a megtisztelő ajánlat alól, hogy csatlakozzék Farragut parancsnok expedíciójához. Dicsőséges - de veszélyes vállalkozás! Nem tudjuk, hová megyünk! Az efféle állatok néha igen szeszélyesek! De mi mégis megyünk! A parancsnok nem az az ember, aki megijed a saját árnyékától!...
– Amit a tanár úr jónak lát, azt teszem én is - felelte Conseil.
– Gondold meg jól, édes fiam! Nem titkolhatom előtted: az ilyen utazásról nem mindig tér vissza az ember!
– Ahogy a tanár úr parancsolja.
Negyedórával később poggyászunk már be volt csomagolva. Conseil egykettőre elkészült, mégis biztos voltam benne, hogy nem felejtett kinn semmi szükséges holmit, mert a fiú ingeimet s öltönyeimet éppoly ügyesen rendszerezte, mint a madarakat s az emlősöket.
A szállodai felvonó levitt bennünket a nagy félemeleti előcsarnokba. Néhány lépcső vezet innen a földszintre. A nagy irodában, amelyet a nap minden szakában az elutazni készülő türelmetlen vendégek egész tömege ostromol, kifizettem a számlámat, s utasítást adtam, hogy kitömött állataimat és növénygyűjteményemet küldjék Párizsba. Jókora összeget hagytam még a babirussa ellátására, s Conseiljel együtt máris kocsiba ugrottam.
Húsz frankot nyomtam a kocsis kezébe, s az végigvitt bennünket a Broadway-n, le a Union Square-ig, itt befordult a Fourth Avenue-re, s a Bowery Street kereszteződésénél a Catherine Streeten folytatta útját, s aztán megállt a harmincegyedik mólónál.2 Itt a vonatokat szállító komphajó pár perc alatt mindenestül - lovastul, kocsistul - átvitt bennünket Brooklynba, New York nagy peremvárosába, amely az East River bal partján fekszik. Kikötöttünk a rakparton, s kocsinkkal pár perc alatt az Abraham Lincoln elé értünk. Két kéménye már javában okádta a vastag, fekete füstöt.
Poggyászunkat rögtön a fregattra vitték. Felrohantam a fedélzetre. Farragut parancsnokot kerestem. Jóvágású tiszt lépett hozzám, és kezet nyújtott.
– Pierre Aronnax úr? - kérdezte.
– Az vagyok - feleltem. - Ön Farragut parancsnok?
– Személyesen. Üdvözlöm önt, professzor úr. Fáradjon a kabinjába.
A parancsnok az indulás előkészületeivel volt elfoglalva, elköszöntem tőle tehát, és lekísértettem magam a rendelkezésemre bocsátott kabinhoz.
Helyesnek tartom, hogy éppen az Abraham Lincoln*t szemelték ki az expedíció céljára. Szerencsés választás volt. Gyorsjáratú fregatt: gőztúlhevítő berendezése segítségével a gőznyomást hét atmoszféráig lehet fokozni. Az *Abraham Lincoln eszerint tizennyolc egész háromtized mérföld átlagos óránkénti sebességgel tud haladni; ez kétségtelenül igen tekintélyes sebesség - de elegendő lesz-e vajon, hogy az óriáscettel felvegye a versenyt?
A fregatt berendezése egészen elsőrangú. Kabinommal, amely a törzskar ebédlőjére nyílik, nagyon meg voltam elégedve.
– Itt jól megleszünk - mondtam Conseilnek.
– Az ám. Mint a remeterák a trombitacsiga kagylójában, a tanár úr engedelmével.
Conseilre bíztam, hogy holminkat elrendezze, s felmentem ismét a fedélzetre, mert érdekeltek az indulás előkészületei.
Farragut parancsnok e pillanatban adott parancsot, hogy oldják el a parttól az Abraham Lincoln utolsó köteleit. Ha csak egy negyedórácskával később érkezem, a fregatt nélkülem indul a brooklyni mólóról, és én lemaradok erről a ritka alkalomról, e csodálatos, valószínűtlen expedícióról, amelynek a valósághoz hű leírását számos olvasó alkalmasint kétkedéssel fogja olvasni.
Farragut parancsnok egyetlen napot, sőt egy órát sem volt hajlandó késlekedni, hogy kifusson a tengerre, s hajóját azokra a vizekre irányítsa, ahol az állat legutóbb felbukkant. Hívatta a mérnököt.
– Elég a nyomás? - kérdezte.
– Elég - felelte a mérnök.
– Go ahead!3 - kiáltotta erre a parancsnok.
Egy készülék sűrített levegő útján továbbította a parancsot a gépházba. A gépészek működésbe hozták az indítókerekeket. Sípolva tódult be a gőz a nyitott hengerekbe. Felnyögtek, a hosszú, vízszintes tolattyúk, s mozgásba hozták a tengely hajtórúdjait. A csavarszárnyak egyre gyorsabban csapkodták a hullámokat, s az Abraham Lincoln méltóságteljesen megindult a száz meg száz komphajó és apró kirakodó gőzös között, amelyek fedélzetükön ezer és ezer nézővel jó darabig kísérték.
A brooklyni rakparton és New Yorknak az East River partján épült utcáin egymás hegyén-hátán tolongott a sok kíváncsi ember. Félmillió torokból harsant fel egymás után a háromszoros „hurrá!” A hosszan elnyúló félsziget mentén, amelyre New York városa épült, véges-végig zsebkendők lengtek a parton szorongó tömeg feje fölött; így búcsúztatta New York az *Abraham Lincoln*t, míg az ki nem futott a Hudson-öböl vizére.

A fregatt most a gyönyörű szép folyam villákkal beépített jobb partja mentén haladt a New Jersey-i oldalon; elsiklott az erődök előtt, s ezek dörgő ágyúlövéssel üdvözölték. Az Abraham Lincoln válaszként háromszor húzta fel a tatárbocra a lobogót: háromszor ragyogott fel a magasban az amerikai zászló harminckilenc csillaga. Majd a Sandy Hook fokánál irányt változtatva befordult az öböl belső karéján vonuló, útvonaljelzőkkel ellátott, járható csatornába, a homokos földnyelv mentén siklott végig, száz- meg százezer újabb néző lelkes éljenzése közepette.
A kíséret - a komphajók s a kikötőszolgálatot ellátó apró gőzösök - csak a New York-i öböl bejáratát jelző világítóhajónál vált meg a fregattól.
Hármat kongatott éppen az óra. A révkalauz csónakba szállt, s visszatért dagadó vitorlákkal várakozó kis kétárbocosához. A kazánok tüzét felszították, a csavar mind gyorsabban vágta a hullámokat; a fregatt végigsiklott Long Island sárga, lapályos partja mellett, s este nyolc órakor, amikor északnyugaton a Fire Island fénycsóvái is eltűntek a messzeségben, teljes gőzzel futott már az Atlanti-óceán sötét vizén.
Anmerkungen
Hast du aufgepasst?
Mi Conseil életeleme?
Treffer!Nicht ganz. Im Text: „Életeleme az osztályozás – egyebet azonban nem tud.”
Kinek a levele hívja meg Aronnaxot az Abraham Lincoln fedélzetére?
Treffer!Nicht ganz. Im Text: „Három másodperccel J. B. Hobson levelének megérkezése előtt még egyáltalán nem gondoltam arra…”
Hány éves Aronnax a történet kezdetén?
Treffer!Nicht ganz. Im Text: „E történet kezdetén ugyanis negyvenéves voltam.”
Milyen származású Conseil?
Treffer!Nicht ganz. Im Text: „Szeretem ezt a derék flamand gyereket…”
Mi Conseil állandó felelete?
Treffer!Nicht ganz. Im Text: „– Ahogy a tanár úr parancsolja – felelte Conseil jámboran.”
Hol van Aronnax párizsi lakása és gyűjteménye?
Treffer!Nicht ganz. Im Text: „…s visszatérjek a Jardin des Plantes-beli kis lakásomba, az én drága, becses gyűjteményemhez.”
Wer ist deine Lieblingsfigur?
20.000 Meilen unter dem Meer – aus den Hauptfiguren
Dein Favorit: