Előkészületek a telelésre.

A jégrianás tehát szerencsét hozott a telelőknek, mert a szabaddá lett tengeren bevontathatták a brigget abba a kis öbölbe, melyet az éjszaknyugoti parton találtak.

Szeptember 19-ikén a «Jeune Hardie» ott horgonyzott az öbölben, s pár nap mulva elég vastag jégkéreg képződött körülötte, úgy hogy a legénység száraz lábbal kijárhatott a partra.

Eleinte minden nap körülvágták a jeget a hajó körül, és szinte bástyát építettek a törmelék-jégből, hogy a brigg testét megvédjék az összeroppantástól, a mely okvetlenül bekövetkezett volna, ha a hideg növekedtével a jég összébb húzódik.

Mikor ez megvolt, a jégbástya és a hajó közti keskeny folyosót hóval hányták tele, hogy ez a több lábnyi vastag köpönyeg ne bocsássa át a meleget. Aztán ponyvát feszítettek ki a födélzeten s ezt is lehetőleg légmentesen elzárták minden oldalon; alatta kényelmesen sétálhatott a legénység, s egyuttal szellőztetni is lehetett.

A hajó belsejében kiszedték a deszkákat, úgy hogy eltünvén a falak, egyetlen egy tágas szoba lett a hajófenékből, a melynek első felében a legénység, kisebb, hátulsó felében pedig a kapitány és Marie laktak. Igy könnyebb volt a lakást füteni és szellőztetni is.

E közben André Vasling egyre tolakodóbb udvariassággal sürgött-forgott Marie körül; s ha a fiatal leány, a ki folyton csak vőlegényére gondolt, nem is vette észre ezt a tolakodást, annál jobban szúrta a szemét Jean Cornbuttenak, a kit nagyon boszantott a dolog. Beszélt is róla Panellannal, a ki szintén átlátott a szitán és csak annál jobban leste, figyelte a másod-kapitányt.

Világos volt, hogy André Vasling csak addig vár, míg kétségtelenül bebizonyosodik, hogy Lajos elveszett, s akkor legott megkéri Mari kezét. Valószinű, sőt bizonyos volt ugyan, hogy a fiatal leány kosarat ád neki, s Penellan nem is ezért aggódott, hanem attól félt, hogy a másodkapitány, ha szép szerével nem boldogúl, még utóbb lázadást támaszt a legénység közt.

Egyelőre azonban nem kellett ettől tartani, mert a legnagyobb egyetértés uralkodott a hajón. Jean Cornbutte minden ebédnél és vacsoránál maga imádkozta el az asztal-áldást, és a legénység áhitattal mondta utána a hálaadó könyörgést.

Október elején végre minden készülődés meg volt, s nyugodtan várhatták a telet. A «Jeune Hardie» hat-hét hónapig nem mozdulhatott a helyéről, s most már itt volt az ideje, hogy elinduljanak keresni a hajótörötteket éjszak felé.