ELŐKÉSZÜLETEK A TELELÉSRE

A déli félteke ugyanazon a szélességi fokon hidegebb, mint az északi. De az új kontinens hőmérséklete még tizenöt fokkal alacsonyabb, mint a világ többi részéé, s Amerikában ezeket „a hideg sarkpontja” néven ismert területeket tartják a legfélelmetesebbeknek.

Az évi átlagos hőmérséklet -19°. A tudósok ezt az alábbi módon magyarázzák, s ebbéli véleményüket dr. Clawbonny is osztja.

Szerintük azok a szelek, amelyek legállhatatosabb erővel fújnak Amerika északi tájain, délnyugati szelek. Egyenletes s elviselhető hőmérséklettel érkeznek a Csendes-óceán felől. De ahhoz, hogy az északsarki tengerekre érjenek, Amerika mérhetetlen, hófödte területein kell átszáguldaniuk; ettől a légrétegtől lehűlnek, s ezért borítja zord jég a legmagasabban fekvő észak-sarki tájakat.

Hatteras most a hidegnek ezen a sarkpontján találta magát, túl azokon a vidékeken, amelyeket elődei láttak. Így hát szörnyű télre számíthatott ezen a jég közé fulladt hajón, lázadásra kész legénységével. El volt szánva arra, hogy ő szokott erélyét állítja majd szembe e sokféle veszedelemmel. Szembenézett a helyzettel.

A tapasztalt Johnson segítségével hozzáfogott, hogy megtegyen minden előkészületet, ami a teleléshez szükséges. Számításai szerint a Forward mintegy kétszázötven mérföldre sodródott Új-Cornwalltól, vagyis az utolsó ismert területtől. Úgy ölelte körül a hajót a jégmező, mint egy gránitágy, és semmiféle emberi hatalom nem szabadíthatta ki onnan.

Egy ujjnyi szabad víz se volt az északsarki tél sújtotta végtelen vizeken. Jégmezők, teljesen egyenlőtlen felületű jég mindenfelé, amerre csak a szem elláthat. Számos jéghegy meredezett ezen a jégsíkságon, s a három legnagyobb három irányból nyújtott védelmet a Forward*nak, úgyhogy csak a délkeleti szél ért el hozzá. Ha a jéghegyek helyébe sziklákat, a hó helyébe zöld növényzetet képzelünk, valamint azt, hogy a tenger nem szilárd, hanem folyékony halmazállapotban van, bátran mondhatnék, hogy egy jóképű öblöcskében, a legfélelmetesebb szelektől védve édesdeden horgonyzik a *Forward. De maga a reménytelenség az úr e kietlen, sarki tájon. Maga a természet is gyászol itt! Siralom völgye ez a szemlélőnek!

Bármily mozdulatlanul ékelődött is be a hajó, mégis oda kellett erősíteni, a horgonyaival is, mert mindig lehetett tartani a jég megindulásától vagy a tenger alatti áramlatok emelőerejétől. Johnson, mikor tisztába jött vele, hogy a Forward a hideg sarkpontján került ebbe a helyzetbe, még szigorúbb intézkedésekkel készítette elő a telelést.

– Cudar idők várnak itt még ránk! - mondta a doktornak. - Hát ilyen a szerencséje a kapitánynak! A földgolyóbis legkellemetlenebb pontján került a kutyaszorítóba! De oda se neki. Meglátja, hogy szépszerével kimászunk belőle!

Ami a doktort illeti, ő lelke mélyén egyszerűen el volt ragadtatva ettől a helyzettől. A világért se cserélt volna senkivel! Méghogy a hideg sarkpontján telelni? Micsoda szerencse!

Legelőbb is a külső munkák foglalkoztatták a legénységet. A vitorlák úgy maradtak, ahogy voltak, becsavarva, s nem a hajófenéken egymásra zsúfolva, ahogyan azt az első sarki telelők jónak látták. Egyenként raktak be minden vitorlát a tokjába, s a rárakódott jég csakhamar vízhatlan burkolattal látta el; még a sudárvitorla árbocát se húzták ki, és a „varjúfészek” is a helyén maradt, mint természetes megfigyelőhely. Csupán a futókötélzetet vonták be.

Szükségessé vált, hogy felvágják a jégpáncélt a hajó körül, mert a jég szorítása ártott a hajónak. A Forward oldalainál felgyülemlett jégtömegnek hatalmas súlya volt; a hajó nem a szokásos merülési vonalán feküdt. Hosszadalmas, keserves munka árán néhány nap múlva a hajó víz alatti része kiszabadult a jég fogságából, és ez egyben jó alkalmat adott a hajó megvizsgálására. Szilárd szerkezetének köszönhették, hogy nem sérült meg. Csupán a rézburkolatát szakította le csaknem teljesen a jég. A kiszabadított hajó mintegy kilenc hüvelykkel kijjebb emelkedett. Most aztán az volt a teendő, hogy rézsútosan, a hajó alakját követve vágják a jeget; így a jégvágat széle összeért a hajótőke alatt, s maga akadályozott meg minden szorító mozdulatot.

Ezekben a munkákban a doktor is részt vett. Ügyesen kezelte a hóvágó kést, s jókedvével ösztönzően hatott a matrózokra. Tanított, folyvást csak tanított. Nagyon tetszett neki, hogy jég van a hajó alatt.

– Ez aztán a helyénvaló óvatosság! - mondta.

– Enélkül nem állhatnánk ellen a jégnek, Clawbonny úr - felelte Johnson. - Most aztán nyugodtan emelhetünk hófalat a fenyőgerenda magasságáig, s ha kedvünk tartja, akár tíz láb vastagságúra is kiépíthetjük, mert hozzá való anyag van itt bőven.

– Kitűnő ötlet - helyeselt a doktor. - A hó rossz hővezető, visszaveri a hőt, ahelyett, hogy elnyelné, s így belső melegünk nem párolog el.

– Ez igaz - felelt Johnson -, valóságos erődítményt emelünk a hideg ellen, de egyben a vadállatok ellen is, ha kedvük szottyanna meglátogatni bennünket. Ha elkészülünk a munkával, takaros lesz az egész, majd meglátja. A hófalba két lépcsősort is vágunk, egyik a hajó orrába, a másik a tatjára vezet. Ha késsel kifaragtuk a lépcsőfokokat, leöntjük vízzel, így majd sziklakeményre fagy az egész, s fejedelmi lépcsőházunk lesz.

– Remek - felelte a doktor -, s be kell vallanunk, tiszta szerencse, hogy a hideg havat meg jeget termel, mert így legalább ő maga nyújtja azt, amivel mindjárt védekezhetünk is ellene. Enélkül bizony nagy bajban lennénk.

A tervek szerint tehát vastag jégréteg alá kell rejteni a hajót, hogy a belső hőfokból mi se menjen veszendőbe. A fedélzetre, egész hosszában, vastag kátrányozott vászonból készítettek fedelet, s havat raktak rá. Ez a kátrányozott vászontető elég széles volt ahhoz, hogy egyben a hajó oldalait is beborítsa. A minden külső behatástól védett fedélzet így valóságos sétatérré alakult. Két és fél láb vastag hóréteggel volt borítva; a havat kőkeménnyé döngölték, így útját állta a belső meleg kisugárzásának. Még egy réteg homokot is szórtak rá, amely, miután jól összeállt, igen kemény, makadámszerű burkolatot alkotott.

– Már nem sok hiányzik hozzá, mondjuk, még néhány fa, és szinte a Hyde Parkban, sőt a babiloni függőkertekben képzelném magam - mondta a doktor.

A hajó közelében léket vágtak. A jégbe vágott kör alakú lék valóságos kút volt; ezt úgy kellett rendben tartani, hogy mindig hozzáférhető legyen; minden reggel betörték befagyott nyílását. A kút arra kellett, hogy tűz esetén vízhez juthassanak, de a fürdővizet is ez szolgáltatta; ugyanis Hatteras egészségi szempontból elrendelte, hogy a legénység gyakran fürödjék. Még arra is volt gondjuk, hogy - a tüzelőanyagot kímélendő - jó mélyről húzzák a vizet, onnan, ahol már nem olyan hideg. Ez egy francia tudós által feltalált készülék segítségével sikerült. A bizonyos mélységig leeresztett készülékbe egy henger mozgó kettős fenekén át tódul be a víz.

A téli hónapok alatt rendszerint minden olyan holmit elraknak, ami útban van. Ezt a holmit a raktárakban a földre rakják. De amit meg lehet tenni egy olyan hajón, amely a part mellett horgonyoz, lehetetlen megtenni az olyanon, amely jégmezőn vetett horgonyt.

A hajó belsejében mindent megtettek annak érdekében, hogy az északi szélességek e két nagy ellenségével, a hideggel és a nedvességgel sikeresen szálljanak szembe. Az első magával hozta a második, még félelmetesebb ellenséget. A hideget el lehet valahogy viselni, de a nedvesség végez az emberrel. Így hát most arról volt szó, hogy a nedvességnek elejét kell venni.

A *Forward*ot a sarki tengereken való hajózásra építették, tehát a telelésre a legtökéletesebben be volt rendezve: a nagy legénységi szobát nagyon okosan helyezték el, száműzve mindazokat a zugokat, ahová legelőbb veszi be magát a nedvesség. Ugyanis, ha a hőmérséklet bizonyos mértékben alászáll, jégréteg képződik a közfalakon, ott is főként a szegletekben, s mikor a jégréteg felolvad, állandó nyirkosságban tartja a helyiséget. Ha kerek alakúra építik, a legénységi helyiség még jobban megfelelt volna a célnak. De ha jól bedurrantanak a hatalmas kályhába, s megfelelően szellőztetnek, így is lakályos lesz. A falakat nem gyapjúszövettel, hanem dámvadbőrrel tapétázták, mert a gyapjú felfogja a megsűrűsödött kigőzölgéseket, és nyirkossá teszi a levegőt.

A hátsó-fedélzet közfalait ledöntötték, így a tiszteknek nagyobb, szellősebb, kályhafűtésű közös terem jutott. Ezt a termet, éppúgy, mint a legénységi szállást, egy előszobaféle választotta el a külvilággal való közvetlen érintkezéstől. Így nem megy a meleg veszendőbe, s fokozatosan juthatnak az alacsonyabb hőmérsékletű helyiségből a melegebbe. A zúzmara lepte felsőruhákat az előszobában hagyják, s a kívül felszerelt kaparóvasakkal tisztogatják le a lábbelit, hogy semmi piszkot ne vigyenek be. Kátrányozott vászoncsövekben áradt be a kályhák huzatához szükséges levegő. Ugyancsak vászoncsöveken át távozott el a vízgőz. Ráadásul még kondenzátorokat is szereltek a két terembe, amely felfogta a kigőzölgéseket, nehogy vízzé csapódhassanak le. Ezeket hetenként kétszer ürítették ki; olykor több vékányi jeget tartalmaztak. Ennyivel is gyengítették az ellenséget.

A fűtés a füstcsövek útján tökéletesen s könnyen működött. Rájöttek, hogy csekély mennyiségű szénnel +10°-os hőmérsékletet biztosíthatnak a két helyiségben. Hatteras azonban, miután felbecsülte szénkészletét, jól látta, hogy a legtakarékosabb fűtés mellett is még két hónapra sincs tüzelője.

Ruhaszárítót is berendeztek a gyakran mosandó ruhaneműnek; a szabadban nem lehetett a ruhát szárítani, mert keményre fagyott s töredezett.

A hajógép kényes alkatrészeit is gondosan leszerelték. Azt a helyiséget, ahol ezeket a géprészeket elhelyezték, légmentesen bezárták.

Komoly megbeszélés tárgyát képezte, hogy milyen legyen az élet a hajón. Hatteras ezt is a leggondosabban szabályozta, és a házirendet a közös teremben kifüggesztette. A legénység reggel hatkor kelt. A függőágyakat hetenként háromszor szellőztették. A két helyiség pallóját minden reggel forró homokkal súrolták fel. Minden étkezéshez forró tea is járt, és az étkezés, a hét napjai szerint, a lehetőséghez képest változatos volt. Volt kenyér, liszt, marhahús, sőt mazsola is a pudinghoz, cukor, kakaó, tea, rizs, citromlé, húskonzervek, sózott marha- és disznóhús, kelkáposzta s ecetes főzelékfélék. A konyha a közös termeken kívül volt elhelyezve, így az bizony nem kapott a jó melegből, de az ételek elkészítése amúgy is állandó forrása a kigőzölgésnek és nedvességnek.

Az ember egészsége sokban függ a táplálék minéműségétől. E szélességi fokok alatt legajánlatosabb a lehető legtöbb állati terméket fogyasztani. A táplálkozásukkal foglalkozó megbeszélésen a doktor elnökölt.

– Vegyünk példát az eszkimókról - mondta. - Ők a természettől kapták a leckét, hát mestereink ebben. Ha az arabok és az afrikai népek beérik néhány datolyával meg egy marék rizzsel, itt fontos, hogy együnk, mégpedig sokat. Az eszkimó tíz-tizenöt font olajat is fogyaszt naponta. De ha ez a koszt nem lenne önöknek ínyére, akkor cukorban és zsírban gazdag anyagokhoz kell folyamodnunk. Egyszóval szénre van szükségünk, hát akkor csináljunk szenet! Rendjén van, hogy szenet rakunk a kályhába, de arról se feledkezzünk ám meg, hogy megtömjük szénnel azt az értékes kályhát is, amelyet magunkban hordozunk!

Ezzel párhuzamosan a legszigorúbb tisztaságra kellett szorítani a legénységet. Mindegyiküknek másnaponként meg kellett fürödnie abban a csaknem jeges vízben, amelyet a jégbe vágott lékből merítettek. Ez kitűnő módja a természetes hő megtartásának. A doktor jó példával járt elöl. Eleinte úgy ment neki a hideg fürdőnek, mint valami roppant kellemetlen dolognak, de csakhamar örömét lelte ebben a rendkívül egészséges megmártózásban.

Ha a munka, a vadászat vagy a kutatóutak nagyon hideg napokon szólították a szabadba a legénységet, főként arra kellett ügyelniük, nehogy „frost bitten”-ek legyenek, vagyis nehogy elfagyjon valamelyik testrészük. Ha ez mégis előfordult, hamarosan nekiláttak, s addig dörgölték hóval a fagyos testrészt, míg csak a vérkeringés újra meg nem indult. Egyébként, elővigyázatból, egész testükön gyapjú alsóneműt, ezenkívül tökéletesen szélmentes dámvadbőr sapkát és fókabőr nadrágot viseltek.

A hajó berendezése s a fedélzet átalakítása mintegy három hetet vett igénybe, s október 10-ig semmi említésre méltó esemény nem történt.