Az acél-óriás.

Lehetetlen nagyobb ámulatot képzelni, mint Kalkuttából Csandernagorba vezető országúton járó férfiak, nők és gyermekek, angolok és hinduk ámulatát, május 6-ának reggelén. S meg kell vallani, hogy ámulatuk teljesen indokolt is volt.

A mondott napon, napfelköltekor, a hindu főváros egyik szélső külvárosából, kíváncsi néptömeg sűrű sorai közt, egy sajátságos jármű bontakozott ki s haladt előre az Ugli partján.

Elül, mint egyetlen mozgató ereje a járműnek, egy szokatlanul óriási, húsz láb magas, harminc láb hosszú s megfelelő termetes elefánt lépdelt nyugodtan és rejtelmesen. Ormánya fölfelé görbítve úgy emelkedett, mint egy kürtő, nyílásával a levegőbe. Aranyozott agyarai, mint két fenyegető sarló, álltak ki hatalmas állkapcsából. Zöldes-fekete testét élénk színekkel tarkázott gazdag szőnyeg borította, arany és ezüst fonalakkal áttörve s dúsan rojtozva. Hátán, a hindu pagodák modorában kupolázott tornyocskát cipelt, melynek óriás domború lencsékből készült üvegablakai a gőzhajókéra emlékeztettek.

Az elefánt által vont jármű maga két roppant kocsiból, valódi házakból állt, melyek kerekeken járó bungalóknak látszottak. Kerekeiknek csak alsó félköre volt látható, mert a kocsik alsó peremével elfödött dobokban forogtak. A két kocsit, vagyis házat, mozgó lánckötél tartotta össze, mely az út szeszélyes görbületeinek könnyen engedett.

Hogyan húzhat egyetlen elefánt, legyen bármily óriás termetű és erejű, ily tömör két alkotmányt és pedig minden látható erőfeszítés nélkül? ezt kérdezte mindenki. Hatalmas lábai szabályosan, sőt egészen gépiesen emelkedtek s bocsátkoztak le ismét s lépésből könnyen mentek át ügetésbe, a nélkül, hogy a mahu (elefánt-hajcsár) vas vesszője látható vagy hangja hallható lett volna.

De ha a kíváncsiak közelebb mentek a csudás járműhöz, hamar megtalálhatták kérdésökre a feleletet, a nélkül, hogy bámulásuk azért alább hagyott volna.

A közeledők fülét mindenek előtt, bizonyos ütemes bőgés szabályossága lepte meg, mely különben az indiai állatvilág ez óriásainak sajátja. S aztán rövid időközökben füstfelleg kóválygott az elefánt magasra tartott ormányából.

S mindamellett elefánt volt. Durva, repedéses, zöldes-fekete bőre, kétségkívül ama hatalmas csontvázak egyikét takarta, melyekkel a természet a vastagbőrűek e királyát megajándékozta. Szemei az élet tüzétől csillogtak. Tagjai a mozgás adományával voltak felruházva.

Úgy van; de ha a kíváncsi szemlélő még közelebb lépett s kivált ha kezét az állatszörny oldalához merte értetni: azonnal rájöhetett a titok nyitjára. Nem élő állat, hanem mesterileg sikerült, mindenkit megtévesztő utánzat volt. Ez elefánt acéllemezekből készült s belső részei helyén egy minden szükséges alkatrésszel bíró gőzmozdonyt rejtegetett.

Ami a járművet: a gőzházat illeti, ez a Banks mérnök által Munro ezredesnek megígért kerekes lakás volt. Mint említém, két házból állt, melyek elseje Munro ezredes, Hod kapitány, Banks mérnök, s az én lakásomul szolgált, míg a másodikban Mac Neil őrmester s az utazó háztartás többi személyzete volt elhelyezve.

Banks megtartotta igéretét: Munro ezredes is a magáét; s így a mondott napon, május 6-ika reggelén, e rendkívüli járművön meg is indultunk, hogy a hindu félsziget északi részeit beutazzuk.

De minek ez a mesterséges elefánt? minek e szeszélyes alakzat, mely annyira, ellentétben áll az angol gyakorlati, józan érzékkel? Ki hallotta valaha, hogy egy - forgalomra szánt - mozdonynak egy négylábú állat nehézkes alakját adja valamely gépészmérnök? - E kérdésekkel csakugyan el is halmoztuk Banks mérnököt, mikor alkotmányát először bemutatta nekünk. Ő azonban nem késett elmondani, hogy a gondolat egyáltalában nem tőle származik, hanem három év előtt elhalt dúsgazdag és szeszélyes butkáni rádzsától, aki magának egy soha nem látott és hallott járművet akarván szerkesztetni, mely a régi hindu királyok igavonó elefántját az újkor gőzmozdonyával egyesítse, vele (Bankssal) mint vállalkozó s ügyes mérnökkel készíttette e mozdony-elefántot és a két házkocsiból álló vonatot, de meghalt, mielőtt az teljesen elkészült s ő próba-utat tehetett volna vele.

– A rádzsa meghalván - fejezte be Banks mérnök - s gépezete és járműve rajtam maradván, nem vitt rá a lélek, hogy azt megsemmisítsem s közönséges mozdonyt állítsak az elefánt helyébe.

– Azt ugyan rosszul tette volna! - szólt Hod kapitány. - Elefántunk valóban felséges mozdony s meglássák milyen hatást fog tenni, ha megindulunk rajta! Valóban, egy rádzsához méltó eszme! De mi örököltük ez eszmét s gyakorlatilag is megvalósítjuk. Ugy-e, ezredes?

Munro ezredes majdnem mosolygott; s ez annyi volt, mint helyeslése annak, amit a kapitány mondott. Az útrakelést tehát elhatározták, s így történt, hogy az acél-alkotmány, e mesterséges Leviathán, mely eredetileg egy hindu járművének volt szánva, egy angol utazótársaságnak szállító eszközévé lett a hindu félszigeten át.

A mozdony és vasút szerkezetéről helyén lesz némi közelebbi felvilágosításokat adni, mindjárt itt.

Maga a mozdony-test, mindenestül, négy kerék közt függött, összes hengereivel, dugattyúival és szellentyűivel s gőz-katlanával. E henger-alakú katlan hatvan négyzet-méter melegítőfelülettel bírt s egészen az elefánt testének előrészében volt elhelyezve, míg annak hátulsó része a víz- és széntartókat foglalta magában. A víztartó és gőzkatlan közt volt a fűtőhelynek üresen hagyott tér. A gépész pedig az elefánt hátán elhelyezett acél-tornyocskában székelt, mely úgy volt készítve, hogy puskagolyó ne járja s komoly megtámadás esetén az egész utazótársaság menedéket találhasson benne. A biztonsági szellentyűk és a gőzfeszmérő (manometer) a gépész keze ügyében vannak, valamint a gőz mérséklésére vagy erősítésére szolgáló minden készülék, hogy a gép járását gyorsíthassa vagy mérsékelhesse s túlfeszülést vagy egyéb veszélyt mindig megelőzhessen. Emelt helyéről figyelemmel kísérhette az út kanyarulatait s a talaj akadályait és netalán előjöhető nehézségeket vagy veszedelmeket. Kitűnő készületű acélrugók, melyeken a víztartó és gőzkatlan nyugszik, eltávolítják a talaj egyenetlenségéből származható rázkódásokat: a kerekek pedig oly szilárd készületűek, hogy nemcsak a rendes súrlódást, de az országúton előforduló nagyobb akadályokat is jól kiállhatják.

A gép névleges ereje, mint Banks mondta, nyolcvan lóerő volt, de szükség esetén bátran lehetett azt százötven lóerőre fokozni, a szétpattanás minden veszélye nélkül. E gép a Field-rendszer szerint, két hengerre volt szerkesztve s erős vasbádoggal légmentesen beburkolva, hogy az útról felszálló por a gépezetbe be ne hatolhasson. Főtökéletessége abban összpontosult, hogy kevés tüzelőt emészt és sok meleget ad ki; egyformán lehet szénnel vagy fával fűteni. A mozdony rendes középsebessége óránként huszonöt kilométer, de kedvező talajon negyvenre is fölvihető. A kerekek, szorítás vagy tágítás által, lassúbb vagy gyorsabb forgásra vehetők, ami a lejtős helyeken, völgynek vagy hegynek haladva, szükséges intézkedés. Egyébiránt e mozdony bámulatos könnyűséggel megy hegynek föl is s Banksnak sikerült méterenkint tíz, sőt tizenkét centiméternyi emelkedés akadályait is legyőzni vele. Különben az angolok által Indiában készített utak általában kitűnőeknek mondhatók. A fő-útvonal, a Great-trunkroad, közel kétezer kilométer hosszúságban, megszakadás nélkül futja át a félszigetet.

S most szóljunk még ama két házról, melyeket az acél-elefánt húz; ezeket is a nábob örököseitől készen vette meg Banks az ezredes számlájára; a két ház, melyekből e vonat állott, egészen magán viselte a hindu építészet jellegét. Képzeljünk két pagodát, minaretek nélkül, kettős fedélzettel, melyek felseje félgömbalakú kupolát képez, faragványos oszlopokon nyugvó ablakokkal, tarkán színezett szeszélyes cifrázatokkal s két oldalt oszlopos, nyílt verandákkal. Mintha csak a sonnaguri szent hegyről hoztak volna le két pagodát, hogy egymáshoz kössék, szekerekre rakják s az országutakon járjanak velök!

Kényelmességüket még növeli, hogy kerekeik tengelyén nem közvetlenül, hanem erős rúgókra levén fektetve, ruganyosan ringanak s az út egyenetlenségei és a rázódás nem érezhető bennök.

Külsőleg hindu pagodák, de belsejök az angol kényelem összes követelményeinek megfelelően van berendezve. A két kocsiház belvilága nem kevesebb mint hat méter szélességű; s mivel a tengely vagyis a kerekek távola csak öt méter, a kocsiké mindkét oldalon fél-fél méterrel meghaladja s ereszként kijjebb nyúlik.

Az első kocsi hossza tizenöt méter. Elején, karcsú oszlopokon nyugvó verandája oly téres erkélyt ad, melyen tizenöt személy elfér. Két ablak s egy ajtó nyílik innen a szalónba, melyet azon kívül két oldalablak is világít. Gazdag szőnyegek s bútorzat, könyves asztal s szekrény, díszes lámpák, néhány művészi festmény ékesítik. A szalón hátsó oldalán díszesen faragott ajtó nyílik az ebédlőbe, melynek kerek asztala körül nyolc vendégnek van hely; tálas szekrény és pohárszék, a legfinomabb edénnyel vannak tele. Az ebédlőből, közepén, folyosó vezet a hátulsó verandára s e folyosóról mindkét oldalon két-két ajtó nyílik, négy kis hálószobába, melyek minden kényelemmel vannak berendezve a négy utas számára. Balra az első szoba a Munro ezredesé, a második az enyém; jobbra az első a Banks mérnöké, a második a Hod kapitányé.

A második kocsi hossza tizenkét méter s ez is széles erkély-verandával kezdődik, melyből a téres konyha nyílik, két oldalán két éléskamrával. A konyhából folyosó vezet a kocsi hátulsó részébe; a folyosóról szintén négy szoba nyílik; egyik Mac-Neil őrmesteré, a többi a szolgaszemélyzeté.

Látni való, hogy Banks ügyesen és kényelmesen rendezte be a kerekeken járó kis házakat s minden talpalattnyi helyet célszerűen használt fel bennök. Télen fűthetők is voltak, a mozdony katlanából bevezetett meleggel; azonkívül a szalonban s az ebédlőben egy-egy csinos kis kandalló is volt.

Mondani sem kell, hogy az élelmezés fontos kérdése sem volt elfeledve. Bőven el voltunk látva, a legjobb cégektől, mindennemű konzervekkel, különösen húskivonatokkal, befőtt és füstölt húsokkal; valamint tejjel is, a reggeli kávé e szükséges alkatrészével, amit szintén sikerült már «konzerválni». Hasonló eljárás van gyakorlatban a húslét illetőleg is, mely a legjobb levest adja. Ami a meleg égalj alatt oly nélkülözhetetlen jeget illeti, azt is néhány perc alatt könnyű szerrel tudjuk vegytani eljárás útján előállítani, a Carré-féle készülékkel, mely a folyóalakra sűrített ammoniák-gáz gyors elpárologtatása által a hőmérsék rohamos csökkenését idézi elő.

Italneműekkel is bőven el voltunk látva: finom borok, rum, arrak, különböző sörök - nem hiányoztak.

Egyébiránt nem volt célunk a lakott és mívelt vidékeket állandóan kerülni s akinek pénze van, Indiában is megtalálja, amire szüksége van. Csak ha telelni a Himalája aljába, az északi vidékekre jutunk, leszünk kénytelenek saját készleteinkre szorítkozni. Útitervünk röviden a következőkbe foglalható össze: Kalkuttából indulva, a Ganges völgyén haladni fölfelé Allahabadig; azután Oude tartományán föl a tibeti első magaslatokig; e vidéken, hol itt, hol ott, egy pár hónapig táborozni, alkalmat adva Hod kapitánynak, hogy kedvére rendezhesse vadászatait - s aztán Bombay felé térni vissza.

Körülbelül kilencszáz francia mérföldnyi út. De, ha az ember házában utazhatik, minden megszokott kényelmével, kinek ne volna kedve akár a földet is körülutazni?