Phileas Fogg árfolyama ismét felszökik

Ideje, hogy közöljük, mekkorát fordult az Egyesült Királyságban a közvélemény, amikor köztudomásra jutott, hogy december 17-én Edinbourghben letartóztatták az Angol Bank igazi tolvaját - egy bizonyos James Strandet, név szerint.

Három nappal azelőtt Phileas Fogg még bűnöző volt, akit égre-földre hajszol a rendőrség, majd ismét visszaváltozott makulátlan gentlemanné, aki matematikai pontossággal halad fantasztikus útján a föld körül.

Micsoda szenzáció! Micsoda hűhó a hírlapokban! Akik valaha mellette vagy ellene fogadtak, és már réges-rég elfelejtették a dolgot, szinte varázsütésre feltámadtak poraikból. Ismét érvényesnek számított minden ügylet. Visszanyerte érvényét minden kötés, és megújult lendülettel újrakezdődtek a fogadások. Phileas Fogg árfolyama a piacon megint magasra szökött.

A gentleman öt kollégája a Reform Clubban meglehetősen nyugtalanul töltötte ezt a három napot. Phileas Foggot már el is feledték, ő pedig ismét feltűnik szemük előtt! Ugyan hol jár ebben a pillanatban? December 17-én - amikor James Strandet lefogták - hetvenhat nap telt el Phileas Fogg elindulása óta, és azóta hírt sem hallottak felőle! Szerencsétlenség érte talán? Feladta a küzdelmet, vagy rendületlenül követi a terv szerinti útvonalat? És december 21-én, szombaton este nyolc óra negyvenöt perckor, mint a pontosság istene, megjelenik majd a Reform Club szalonjának küszöbén?

Reménytelen vállalkozás volna lefesteni, milyen aggodalomban élt az angol társadalomnak ez a rétege. Sürgönyt sürgönyre küldtek Amerikába, Ázsiába, hogy értesülést szerezzenek Phileas Foggról. Éjjel-nappal megfigyelőket indítottak a Saville Row-i házhoz... De hiába. Maga a rendőrség sem tudta, mi lett Fix detektívvel, aki oly szerencsétlenül követte a hamis nyomot. A fogadások azonban ennek ellenére újból elszaporodtak, nagyobb hullámokban, mint eddig. Phileas Fogg, akár egy versenyparipa, eljutott az utolsó fordulóhoz. A fogadások aránya most már nem egy volt a százhoz, hanem egy a húszhoz, tízhez, öthöz, sőt az öreg, béna Lord Albermale egy az egyhez fogadott rá.

Nem is csoda, ha szombaton este egész tömeg szorongott a Pall-Mallen s a szomszéd utcákban. Mintha alkuszok egész hada tartott volna ügyeletet a Reform Club környékén. A forgalom megakadt. Szájaltak, vitáztak, úgy harsogták „Phileas Fogg” árfolyamát, mint az angol államkötvényekét. A policemanek alig tudták féken tartani a csődületet, és minél inkább közeledett a perc, amikorra Phileas Fogg érkezését várták, annál jobban fokozódott az izgalom, már-már túl a valószínűség határain.

A gentleman öt kollégája akkor este már nyolc órára egybegyűlt a Reform Club nagyszalonjában. John Sullivan és Samuel Fallentin, a két bankár, Andrew Stuart mérnök, Gauthier Ralph, az Angol Bank igazgatója és Thomas Flanagan sörgyáros aggódva vártak, valamennyien.

Amikor nyolc óra huszonöt percet mutatott a szalonban a nagy óra, Andrew Stuart felállt, és így szólt:

– Uraim, húsz perc múlva lejár a határidő, melyben megegyeztünk Phileas Fogg-gal.

– Hány órakor érkezett meg Liverpoolból az utolsó vonat? - kérdezte Thomas Flanagan.

– Hét óra huszonháromkor - válaszolta Gauthier Ralph -, s a következő csupán éjfél után tíz perccel érkezik.

– Akkor pedig, uraim - folytatta Andrew Stuart -, ha Phileas Fogg megérkezett volna a hét óra huszonhármas vonattal, már itt lehetne. Tehát úgy vehetjük, hogy megnyertük a fogadást.

– Várjunk, ne nyilatkozzunk idő előtt - felelte Samuel Fallentin. - Tudják, hogy kollégánk milyen furcsa bogár. Pontossága mindenben közismert. Sohasem érkezik sem túl későn, sem túl korán, és az sem lepne meg különösebben, ha az utolsó percben jelenne meg körünkben.

– Én meg - szólt Andrew Stuart, aki szokása szerint most is felettébb ideges volt - akkor sem hinném el, ha a saját szememmel látnám.

– Szó, ami szó - folytatta Thomas Flanagan -, őrültség volt ez a Phileas Fogg-féle terv. Bármily pontos ember is, nem háríthatott el bizonyos késedelmeket, márpedig két-három nap elég, hogy felborítsa útitervét.

– Ne felejtsük el azt se - jegyezte meg John Sullivan -, hogy egyetlenegyszer sem kaptunk hírt kollégánkról, jóllehet útközben mindenütt van távíróhivatal.

– Veszített, uraim - hajtogatta Andrew Stuart -, százszor is veszített! Egyébiránt jól tudják, ugyebár, hogy a China - az egyetlen gőzhajó, mellyel idejében megérkezhetett New Yorkból Liverpoolba - már tegnap befutott. Tessék a Shipping Gazette, közli az utasok jegyzékét, de Phileas Fogg neve nincsen közöttük. Ha a legkedvezőbb esélyeket vesszük is, kollégánk legföljebb ha Amerikában járhat! Úgy hiszem, legalább húsz napot késik a kitűzött időhöz képest, s az öreg Lord Albermale is búcsút mondhat az ötezer fontjának!

– Napnál világosabb - felelte Gauthier Ralph -, most már csupán annyi a dolgunk, hogy holnap jelentkezzünk a Baring testvéreknél Mr. Fogg csekkjével.

E pillanatban a szalon órája nyolc óra negyven percet mutatott.

– Még öt perc - szólt Andrew Stuart.

Az öt úr egymásra nézett. Feltehetőleg mégiscsak gyorsabban vert egy kicsit a szívük, hisz bármily viharedzettek voltak is, nem babra ment a játék! Ezt azonban nem akarták elárulni, mert - Samuel Fallentin javaslatára - helyet foglaltak az egyik kártyaasztalnál.

– Ha 3999 fontot ajánlanának - mondta Andrew Stuart, miközben helyet foglalt -, akkor sem tenném fel ellenében a négyezer fontot, mely rám esik a fogadásból!

E pillanatban nyolc óra negyvenkét percet jelzett az óramutató.

Játékosaink felvették a kártyát, de szemük minden pillanatban az óra felé kalandozott. Bármily biztosak voltak is dolguk felől, még sosem érezték ily lassúnak a percek múlását.

– Nyolc óra negyvenhárom - szólt Thomas Flanagan, és megemelte a kártyát, melyet Gauthier Ralph feléje nyújtott.

Majd egy pillanatra valamennyien elhallgattak. A klub nagyszalonja lecsendesedett. Kívülről azonban behallatszott a tömeg moraja és időnként egy-egy harsányabb felkiáltás. Az órainga szabályos ketyegése gépiesen jelezte az időt. A játékosok fülét betöltötte a ketyegés: valamennyien számolták a másodperceket.

– Nyolc óra negyvennégy! - mondta John Sullivan, és hangja önkéntelenül is remegett az izgalomtól.

Még egy perc, és megnyerték a fogadást. Andrew Stuart és kollégái abbahagyták a játékot. Letették a kártyát. Számolták a másodperceket.

Elmúlt negyven másodperc - semmi. Ötven - még mindig semmi.

Az ötvenötödik másodpercben mennydörgő rivalgás harsant fel odakint, dübörgő taps, éljenzés, sőt hellyel-közzel egy-egy szitok is, mind tovább terjedő, szakadatlan morajban.

A kártyázók felálltak.

Az ötvenötödik másodpercben kitárult a szalon ajtaja, s az inga még nem ütötte el a hatvanadik másodpercet, amikor megjelent Phileas Fogg, nyomában ünneplőinek tömege, akik behatoltak a klub épületébe. Phileas Fogg megszólalt, és csupán ennyit mondott:

– Uraim, itt vagyok!