Mit is csinált hát e rejtélyes Ox doktor? Egy hóbortos kísérletet hajtott végre, ez minden.

Annak utána, hogy létrehozta gázvezetékeit, tiszta oxigénnel telítette a középületeket, majd a magánházakat, végül pedig a quiquendone-i utcákat, ügyelve, hogy soha még egy atomnyi hidrogén se jusson a csövekbe.

Ez az íztelen-szagtalan gáz, ha ilyen erős adagban kerül a levegőbe, belégzéskor a legsúlyosabb zavarokat okozhatja a szervezetben. Ha az ember oxigénnel telített légkörben él, izgatott, egyre izgatottabb lesz, szinte meggyullad!

Mármost elegendő a rendes levegőre visszatérni, s máris visszaalakulunk azzá, akik voltunk; lásd azt az esetet, amikor a tanácsos és a polgármester az őrtorony tetején ismét rendes, belélegezhető légközegbe került, tekintve, hogy nagyobb súlya miatt az oxigén az alacsonyabb levegőrétegekben maradt.

Hanem, aki ilyen körülmények között él, s e testet-lelket fiziológiailag eltorzító gázt szívja be, az hamar meghal, akárcsak azok az eszeveszettek, akik két végén égetik a gyertyát!

Jól jártak hát a quiquendone-iak, amikor a gondviselésszerű robbanás elpusztította Ox doktor üzemét, s véget vetett e veszedelmes kísérletnek.

Végső összefoglalóul és következtetésül: eszerint vajon az erény, a bátorság, a tehetség, a szellem, a képzelet, mindezek a tulajdonságok vagy képességek csupán az oxigénellátástól függenek?

Ez Ox doktor elmélete, ám kinek-kinek jogában áll elvetni, amiként mi ezt a magunk részéről teljes mértékben meg is tesszük, ama habókos kísérlet ellenére, melynek színhelyéül a tiszteletre méltó Quiquendone városka szolgált.