A három okmány

A tengervízben félig szétmállott papírdarabokon csak néhány szó maradt, elmosódott sorok megfejthetetlen maradványai. Glenarvan lord néhány percig figyelmesen vizsgálta őket, minden irányban megforgatta; a fény felé tartotta, szemügyre vette minden épségben maradt részét, majd barátaira nézett, akik aggodalmasan figyelték.

– Három különböző okirattal van dolgunk, valószínűleg egyazon okmánynak három nyelvre fordított példányai; az egyik angolul, másik franciául, a harmadik pedig németül. A néhány épségben megmaradt szó világosan bizonyítja, hogy nem tévedek.

– De legalább van valami értelme ezeknek a szavaknak? - kérdezte lady Glenarvan.

– Nehéz bármit is mondani, kedves Helena; az okmányokon szereplő szavak nagyon is hiányosak.

– De talán kiegészítik egymást - mondta az őrnagy.

– Biztosan - felelte John Mangles -, hiszen nem valószínű, hogy a tengervíz azonos helyen kezdte volna ki a három papirost, és ha egybevetjük az egyes mondattöredékeket, végül megfejtjük az értelmüket.

– Így is teszünk - mondta lord Glenarvan -, de dolgozzunk módszeresen. Vegyük először az angol szöveget.

Az iraton az alábbi sorrendben ezek a sorok és szavak voltak:

62 Bri gow sink stra aland skipp Gr that monit of long and ssistance lost

– Hát ennek ugyan nincs sok értelme - mondta csalódottan az őrnagy.

– Bárhogy is van - felelte a kapitány -, az bizonyos, hogy angolul van írva.

– Kétségtelen - mondta lord Glenarvan -, a sink, aland, that, and, lost szavak épségben maradtak; a skipp nyilván skipper akar lenni, és szó van egy bizonyos Gr... nevű úrról, aki talán valami szerencsétlenül járt hajó kapitánya.

– Tegyük még hozzá - mondta John Mangles -, hogy a monit és ssistance szótöredékek értelme is világos.

– De hát ez már valami! - kiáltott fel lady Helena.

– Sajnos - mondta az őrnagy -, közben egész sorok hiányoznak. Hogyan tudhatnánk meg az elpusztult hajó nevét, a hajótörés helyét?

– Megtudjuk majd azt is - felelte lord Edward.

– Nyilván - mondta az őrnagy, aki mindig mindenkivel azonos véleményen volt -, de hogyan?

– Úgy, hogy egyik iratot kiegészítjük a másikkal.

– Lássuk csak! - kiáltott fel lady Helena.

A második papiros hiányosabb volt, mint az előző, csak néhány elszigetelt szó maradt meg rajta, így:

7 Juni Glas zwei atrosen graus bringt ihnen

– Ez németül van - jelentette ki John Mangles, ahogy egy pillantást vetett a papírra.

– És maga tud németül, John? - kérdezte Glenarvan.

– Tökéletesen, uram.

– Akkor hát mondja meg nekünk, mit jelenthet ez a néhány szó.

A kapitány figyelmesen megvizsgálta az iratot, majd így szólt:

– Először is megtudjuk belőle az esemény napját; 7 Juni június hetedikét jelent, és ha ezt az adatot hozzátesszük az angol iratban talált 62-es számhoz, úgy megkapjuk a pontos dátumot: 1862. június 7.

– Jól van! - kiáltott fel lady Helena. - Folytassa, John!

– Ugyanebben a sorban látom a Glas szót - folytatta az ifjú kapitány -, mely ha összevetjük az első iratban talált gow szóval, Glasgow-t ad. Nyilvánvalóan egy glasgow-i hajóról van szó.

– Én is így gondolom - mondta az őrnagy.

– Az irat második sora teljes egészében hiányzik - folytatta John Mangles. - De a harmadikban két fontos szót látok: zwei, ami kettőt, és atrosen, azaz Matrosen, ami németül matrózokat jelent.

– Így hát - mondta lady Helena - egy kapitányról és két matrózról van szó?

– Valószínűleg - felelte Glenarvan lord.

– Bevallom lordságodnak - folytatta a kapitány -, hogy a következő szó, graus nem egészen világos előttem. Nem tudom, hogyan fordítsam. Talán a harmadik irat hozzásegít bennünket a megoldáshoz. Ami az utolsó két szót illeti, azok egyszerűek. Bringt ihnen annyit jelent, hogy nyújtsatok nekik, és ha ezt az angol szövegben ugyancsak a hetedik sorban talált ssistance, kiegészítve assistance szó mellé tesszük, önmagától kerekedik ki az a mondat: nyújtsatok nekik segítséget.

– Igen, nyújtsatok nekik segítséget - mondta Glenarvan -, de hol vannak ezek a szerencsétlenek? Mindeddig egyetlen utalás sincs a helyre, a katasztrófa színtere teljesen ismeretlen előttünk.

– Reméljük, hogy a francia irat világosabb lesz - mondta lady Helena.

– Lássuk hát a francia iratot - felelte Glenarvan -, és mivel mindnyájan ismerjük ezt a nyelvet, ez majd megkönnyíti a dolgunkat.

Íme a francia irat pontos mása:

troi âts tannia gonie austral abor contin pr cruel indi jeté ongit et 37º 11’ lat

– Számok! - kiáltott fel lady Helena. - Nézzék, uraim, nézzék!...

– Csak sorjában - mondta lord Glenarvan -, kezdjük az elején. Hadd nézzem meg egyenként ezeket a szétszórt, töredékes szavakat. Az első betűkből látom, hogy egy trois mâts-ról, azaz háromárbocos hajóról van szó, melynek neve, hála az angol és francia iratnak, egészében megvan: Britannia. A két következő szóból: gonie és austral, csak az utóbbinak van világos értelme.

– Íme egy értékes adat - mondta John Mangles -, a hajótörés a déli féltekén történt.

– Így ez elég pontatlan - mondta az őrnagy.

– Menjünk tovább - folytatta Glenarvan. - Ó! Az abor az aborder ige töredéke, mely azt jelenti: partot érni! Ezek a szerencsétlenek partot értek valahol! De hol?! contin! Vajon ez a continent, azaz kontinens szó töredéke? Cruel!

– Cruel! - kiáltott fel John Mangles. - De hiszen ez megmagyarázza a német szót, graus... grausam... cruel... kegyetlen!

– Folytassuk! Folytassuk! - mondta Glenarvan, aki egyre izgatottabb lett, amint a töredék szavak lassacskán értelmet nyertek.

– Indi... vajon Indiába keveredtek ezek a tengerészek? De mit jelent az ongit szó? Longitude! Azaz hosszúsági fok! És lat, azaz latitude, a szélességi fok: harminchetedik fok tizenegyedik perc. Végre egy pontos adat!

– De hiányzik a hosszúsági fok - mondta Mac Nabbs.

– Nem kívánhatunk mindent egyszerre, kedves őrnagy - felelte Glenarvan -, a szélességi fok már egymagában is valami. Kétségtelen, a francia irat a legérthetőbb. A három szöveg nyilván szó szerint megegyezik, mivel mindegyikben azonos számú sor van. Most hát össze kell vetnünk, egyazon nyelvre kell fordítanunk őket, meg kell keresnünk legkézenfekvőbb, leglogikusabb és legvilágosabb értelmüket.

– Franciára, angolra vagy németre fogja fordítani? - kérdezte az őrnagy.

– Franciára - felelte Glenarvan -, mivel a legtöbb szó a francia iraton maradt épségben.

– Igaza van lordságodnak - mondta John Mangles -, és ezen a nyelven mindnyájan értünk.

– Rendben van. Leírom ezt az okmányt, összerakom a szófoszlányokat, a mondattöredékeket, figyelembe véve a hézagokat, kiegészítem azokat a szavakat, melyeknek értelméhez nem fér kétség, utána összehasonlítjuk az eredeti szöveggel, és majd meglátjuk az eredményt.

Glenarvan tüstént tollat fogott, és néhány perc múlva átadott barátainak egy papírlapot, melyre ez volt írva:

7 Juni 1862 trois-mats Britannia Glasgow sombré gonie austral à terre deux matelots captain Gr abor contin pr cruel indi jeté ce document de longitude et 37º 11’ latitudine Portez-leur secours perdus

E pillanatban egy matróz lépett be, közölte a kapitánnyal, hogy a Duncan befutott a Clyde-öbölbe, s a matrózok várják a parancsait.

– Mit kíván lordságod? - kérdezte John Mangles lord Glenarvanhoz fordulva.

– Mielőbb szeretnék Dumbartonba érni, John, onnan majd lady Helena hazatér Malcolm-Castle-ba, én meg Londonba megyek, és bemutatom ezt az okmányt a Tengerészeti Hivatalnak.

John Mangles kiadta a lord kívánságának megfelelő parancsokat, és a matróz távozott, hogy továbbítsa őket a másodparancsnoknak.

– Most pedig folytassuk a nyomozást, barátaim. Nagy szerencsétlenség nyomában vagyunk. Több ember élete függ leleményességünktől. Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy megfejtsük e talányt.

– Készek vagyunk rá, kedves Edward - felelte lady Helena.

– Mindenekelőtt három különböző dolgot kell figyelembe vennünk ezen az iraton - folytatta lord Glenarvan -, a már megfejtett, másodszor: a feltehető, harmadszor: az ismeretlen adatokat. Mit is tudunk hát? Tudjuk, hogy 1862. június hetedikén egy háromárbocos, a Glasgow-ból kifutó Britannia elsüllyedt; hogy két matróz és a kapitány a 37º 11’ szélességi fokon vetették ezt az iratot a tengerbe; és hogy segítséget kérnek.

– Pontosan! - helyeselt az őrnagy.

– Mit tételezhetünk fel? - folytatta Glenarvan.

– Először is azt, hogy a hajótörés a déli tengeren történt, és itt mindjárt felhívom figyelmüket a gonie szóra. Vajon nem egy ország nevének a töredéke ez a néhány betű?

– Patagonie! - kiáltott fel lady Helena.

– Kétségtelenül.

– De vajon átszeli-e Patagóniát a harminchetedik szélességi kör? - kérdezte az őrnagy.

– Ennek könnyen utánanézhetünk - felelte John Mangles, és máris szétnyitotta Dél-Amerika térképét.

– Ez az. Patagóniát érinti a harminchetedik szélességi kör. Átszeli Araucaniát, az észak-patagóniai pampákat, majd az Atlanti-óceánt.

– Helyes. Folytassuk a feltevéseket. Két matróz és a kapitány abor... abordent, azaz partot érnek; hogy hol: contin... azaz a kontinensen; ugye, értjük; kontinensen, nem szigeten. Mi lett a sorsuk? Két eligazító betű áll itt: pr... melyek elárulják sorsukat. Pris, vagyis elfogták őket, vagy prisonniers, azaz foglyul estek a szerencsétlenek. De kinek a foglyai? Cruels indiens, vagyis kegyetlen indiánoké! Egyetértenek? Nem önmaguktól ugranak a szavak a helyükre? Hát nem nyer értelmet mindnyájunk előtt ez az okmány? Hát nem látják világosan?

Glenarvan meggyőződéssel beszélt. Tekintete tele volt reménykedéssel. Lelkesedése átfűtötte hallgatóit is. S mint ő, azok is felkiáltottak: „Úgy van! Úgy van!”

Rövid szünet után lord Edward így folytatta:

– Ezek a feltevések nagyon is valószerűek, barátaim; a hajótörés szerintem Patagónia partjainál történt. Különben Glasgowban utánanézetek, mi is volt a Britannia útiránya, így majd megtudjuk, elkeveredhetett-e arra a vidékre.

– Ó, nem kell olyan messzire mennünk felvilágosításért - mondta John Mangles. - Itt vannak a Mercantile and Shipping Gazette¹ összegyűjtött példányai, ezekből mindezt megtudjuk.

– Lássuk, lássuk! - kiáltott fel lady Glenarvan.

John Mangles fogott egy halom 1862-es újságot, és gyorsan lapozgatni kezdte őket. Nem sokáig keresgélt; hamarosan elégedetten kiáltott fel:

– 1862. május 30. Peru! Callao! Britannia! Iránya Glasgow, kapitánya Grant.

– Grant! - kiáltott fel lord Glenarvan. - Az a bátor skót, aki a Csendes-óceán szigetein akarta megalapítani Új-Skóciát!

– Igen - felelte John Mangles -, ő az, aki 1861-ben elindult Glasgow-ból a Britannián, s akiről azóta semmi hír.

– Semmi kétség! Semmi kétség! - mondta Glenarvan. - Ő az. A Britannia május harmincadikán hagyta el Callaót, és június hetedikén, nyolc nappal később odaveszett Patagónia partvidékén. Íme, itt van az egész történet ezekben a megfejthetetlennek tűnő szótöredékekben. Látják, barátaim, nagy részét megfejtettük. S már csak egyet nem tudunk: a hosszúsági fokot.

– Nincs rá szükségünk - jegyezte meg John Mangles -, hiszen tudjuk, melyik országról van szó, és a szélességi fok ismerete elegendő ahhoz, hogy vállaljam, egyenesen a hajótörés színhelyére vezetem önöket.

– Mindent tudunk tehát? - kérdezte lady Glenarvan.

– Mindent, Helenám, és a hézagokat, melyeket a tenger mosott a szavak közé, oly könnyen kitöltöm, mintha Grant kapitány maga diktálná.

Glenarvan lord nyomban újra tollat fogott, és habozás nélkül írta a következőket:

A Glasgow-beli háromárbocos Britannia 1862. június 7-én hajótörést szenvedett Patagónia partjainál a déli féltekén. Két matróz és Grant kapitány a szárazföld felé indulva megkísérlik elérni a kontinenst, ahol kegyetlen indiánok fogságába esnek. Ezt az iratot a ... hosszúsági és 37º11’ szélességi fokon dobták a tengerbe. Nyújtsatok segítséget, különben végünk van.

– Jól van, jól van, Edwardom - lelkendezett lady Helena. - Ha ezek a boldogtalanok viszontlátják a hazájukat, magának köszönhetik majd.

– Viszont fogják látni - mondta Glenarvan. - Ez az irat nagyon is érthető, nagyon is világos, nagyon is egyértelmű, Anglia bizonyára habozás nélkül segítségére siet holmi kegyetlen partvidéken magára maradt három fiának. Amit megtett Franklinért, a sarkkutatóért, és sok másért, azt megteszi ma a Britannia hajótöröttjeiért.

– De ezeknek a szerencsétleneknek biztosan van családjuk, aki siratja őket! - mondta lady Helena. - Talán ennek a szegény Grant kapitánynak felesége van, gyerekei...

– Igaza van, kedvesem, és vállalom, hogy tudassam velük, van még remény. Most pedig, barátaim, menjünk föl a fedélzetre, mert közeledünk a kikötőhöz.

A Duncan ugyanis teljes gőzzel haladt a kikötő felé; éppen a Bute sziget partjai mellett siklott, jobbra maga mögött hagyta Rothesay-t, a termékeny völgyben fekvő kedves városkát, majd nekilendült az öböl keskeny szorosainak, elhúzott Greenock mellett, és délután hat órakor kikötött Dumbarton bazaltsziklájánál, melyen ott trónolt a híres XIII. századi skót szabadsághős, Wallace kastélya.

Lady Helenát postakocsi várta, hogy Mac Nabbs őrnaggyal együtt Malcolm-Castle-ba vigye. Lord Glenarvan megcsókolta fiatal feleségét, és sietve beszállt a Glasgow-i gyorsvonatba.

De indulás előtt gyorsabb eszközre bízott egy fontos hirdetést, amit a távíró néhány perc múlva továbbított a Times*nak és a *Morning Chronicle-nak:

„Aki felvilágosítást akar a Glasgow-i háromárbocos Britanniáról és Grant kapitányról, forduljon lord Glenarvanhoz; Malcolm-Castle, Luss, Dumbarton grófság, Skócia.”