Mint a Jupiteren - jelentette ki a Gun Club elnöke

Igen, mint a Jupiteren.

Azon a Michel Ardan tiszteletére rendezett emlékezetes népgyűlésen - a szónok éppen jókor hozta szóba - J. T. Maston azért kiáltott fel olyan hévvel: „Igazítsuk ki a Föld tengelyét!”, mert a vakmerő, képzelgő francia, az Utazás a Holdba című regény egyik hőse, Barbicane elnök és Nicholl kapitány társa szárnyaló himnuszba fogott naprendszerünk legfontosabb bolygójának tiszteletére. Magasztos, dicsőítő énekében nem mulasztotta el kiemelni azokat a különös előnyöket, melyeket mindjárt sommázni fogunk.

Így hát a Gun Club számbúvára által megadott probléma alapján új forgási tengellyel fogják kicserélni a régit, melyen közmondásszerűen szólva, a Föld forog, „mióta világ a világ”. Ez az új forgási tengely merőlegesen esik majd pályája síkjára. Ilyen körülmények között a régi Északi-sark éghajlati helyzete pontosan olyan lesz, amilyen Norvégiában Trondjhem jelenlegi helyzete tavasszal. Ősi jégpáncélja tehát természetesen el fog olvadni a nap sugaraitól. Ugyanakkor sártekénken olyan lesz az éghajlati megoszlás, mint a Jupiteren.

Valóban, bolygónk tengelypályájának elhajlása vagy más szóval az a szög, melyet forgási tengelye ekliptikájának síkjával képez, 88° 13’; 1° 47’-cel növekedve ez a tengely teljesen függőlegesen esik majd a Nap körüli bolygópálya síkjára.

Egyébként - külön meg kell jegyeznünk - az a kísérlet, melyet a Barbicane és Társai cég a Föld jelenlegi helyzetének módosítása végett véghez akar vinni, voltaképp egyáltalán nem a tengely művi úton történő kiigazításából áll. Ilyesmire semmiféle erő nem lenne képes, ha mégolyan jelentékeny volna is. A Föld nem holmi felnyársalt tyúk, melynek „tengelyét” meg lehet fogni s tetszés szerint ide-oda állítgatni. Viszont, röviden szólva, új tengelyt lehetséges, sőt mondhatni könnyű is előállítani, mihelyt az a bizonyos támaszpont, melyről Arkhimédész álmodott és az az emeltyű, melyet J. T. Maston elképzelt, a vakmerő mérnökök rendelkezésére áll.

Mivel azonban szemlátomást úgy határoztak, hogy találmányukat újabb rendelkezésig titokban tartják, egyelőre csak arról lehetett szó, hogy csupán a találmány következményeivel foglalkozzanak.

Ezt mindenekelőtt a napilapok és folyóiratok tették meg, tudósokra hivatkozva, tájékozatlanokat kioktatva arra nézve, hogy vajon mit jelent az, hogy a Jupiter tengelye hozzávetőleg merőlegesen esik bolygópályájának síkjára.

A Jupiter, mely mint a Mercur, a Venus, a Föld, a Mars, a Saturnus, az Uranus és a Neptunus, a naprendszer része, közel kétszázmillió mérföldnyire kering a közös tűzhelytől, s kerülete a Földének körülbelül ezernégyszázszorosa.

Valóban, ha van jupiteri élet, vagyis ha vannak lakók a Jupiteren, mindjárt fel is sorolunk néhány előnyt, melyet ebben az esetben az említett planéta nyújt nekik, s amit a Holdba való utazást megelőző emlékezetes népgyűlésen oly fellengzősen hangsúlyoztak.

Mindenekelőtt a Jupiter napi körforgása folyamán, mely nem tart tovább 9 óra 55 percnél, a nappalok állandóan egyenlők az éjszakákkal, mégpedig bármilyen szélességi fokon, vagyis a nappal 4 óra 57 perc, az éjszaka szintén 4 óra 57 perc.

– No lám! - jegyezték meg azok, akik hisznek a jupiteri lények létezésében. - Ez aztán kedvére lenne a szabályos életforma híveinek! El volnának ragadtatva, ha ennek a szabályosságnak alávethetnék magukat!

Nos hát, ugyanaz következnék be a Földön is, ha Barbicane elnök megvalósítaná művét. Csakhogy mivel a forgás sebessége az új tengelyen sem növekednék, noha nem is csökkenne, a két egymás után következő delet mintegy huszonnégy óra választaná el egymástól, az éjszakák és a nappalok pedig pontosan tizenkét óráig tartanának, mégpedig a földgolyó bármely pontján. Az esthajnalok és virradatok mindig egyforma időtartamúak lennének. Az ember örökös napéjegyenlőségben élne, ahogy az március 21-én és szeptember 21-én a Föld minden szélességi körén tapasztalható, midőn a Nap látszólagos pályáját az Egyenlítő síkjában írja le.

„De a legkülönösebb s nem kevésbé érdekes éghajlati jelenség az lenne, ha az évszakok megszűnnének” - fűzték hozzá joggal a lelkendezők.

Valóban a tengelyeknek a bolygópálya síkjára való hajlása okozza azokat az évenkénti változásokat, melyeket tavasz, nyár, ősz, tél néven ismerünk. Ám a Jupiter-lakók mit sem tudnak ezekről az évszakokról. Így tehát a Föld-lakók sem tudnának róluk. Mihelyt az új tengely függőleges lenne az ekliptikára, nem lenne többé sem jégöv, sem forró öv, hanem csak mérsékelt öv lenne az egész Földön.

Meg is mondjuk, miért.

Mi is a forró égöv? A földgömb felületének az a része, mely a Rák- és Baktérítő között terül el. Ebben a zónában, bárhonnan nézzük is, évente kétszer látni a Napot az ég legmagasabb pontján, míg magukon a térítőkön évente csak egyszer tapasztalható ez a jelenség.

Mi az a mérsékelt égöv? A Földnek az a része, mely a térítők és a sarkkörök közé eső területeket foglalja magába, a szélesség 23° 28’-e és 66° 72’-e között. Itt a Nap sohasem emelkedik a zenitig, de mindennap a szemhatár fölé kerül.

S mi a jégöv? A sarkvidéknek az a része, melyet a Nap évenként egy bizonyos ideig teljesen elkerül. Ez az idő magán a sarkon hat hónapig növekedhet.

Látjuk tehát, hogy látszólagos nappályánknak a szemhatár fölötti eltérő magasságával függ össze a forró égöv rendkívüli forrósága, a mérsékelt égöv mérsékelt s aszerint csökkenő melege, amilyen mértékben, a térítőktől távolodunk; végül a sarkköröktől a sarkokig terjedő jégöv farkasordító hidege.

Mármost, ha új, függőleges tengelyt kapna a Föld, minden módosulna. A Nap állandóan az Egyenlítő síkjában maradna. Egész esztendőn át tizenkét óra alatt végezné rendíthetetlen pályafutását, a helyi szélességi fok arányában közelítené meg a zenitet, következőleg annál magasabban, amennyivel az egyes pontok közelebb esnek az Egyenlítőhöz. Tehát a szélesség 20°-án fekvő országokban naponta 70°-ig emelkednék a szemhatár fölé, a szélesség 49°-án fekvő országokban 41°-ig, a szélesség 67°-a mentén 23°-ig. A nappalok így teljes szabályossággal követnék egymást, s az őket kiszabó Nap tizenkét óránként a szemhatárnak ugyanazon a pontján kelne fel s nyugodnék le.

– Íme az előnyök - hajtogatták Barbicane elnök barátai -, mindenki megválaszthatja a vérmérsékletének megfelelő éghajlatot, aszerint hogy náthára vagy csúzra hajlamos-e, mégpedig olyan földtekén, melyen ismeretlenek lennének a jelenlegi, olyannyira sajnálatos hőingadozások.

Végeredményben a Barbicane és Társai cég, ezek a modern titánok, módosítani fogják a dolgok állapotát, mely azóta fennáll, amióta e forgó gömbalakulat, pályájára hajolva, annyira összesűrűsödött, míg a mai földgolyónkká nem lett.

Az igazat megvallva, a néző szeme elől a mennyboltról eltűnnék néhány olyan csillagkép vagy csillag, amelynek a látásához hozzászokott volt. A költő számára nem lennének többé hosszú, téli éjszakák, sem hosszú, nyári nappalok, melyekről „összhangzatos”, modern rímelésű verseit elzenghetné. De milyen nyeresége lenne az emberek nagy többségének!

Sőt - hajtogatták a Barbicane elnöknek felesküdt újságok -, mivel szabályozni fogják a növénytermesztést, a mezőgazdász megállapíthatja majd minden növényfajta számára a neki legkedvezőbb hőmérsékletet.

Na jó - vágtak vissza az ellenlábas lapok -, de azért nem lesznek-e továbbra is esőzések, jégverések, zivatarok, felhőszakadások, orkánok, mindazok a légi tünemények, melyek olykor annyira veszélyeztetik a learatott termés betakarítását s a földmívesek jövedelmét?

Kétségtelenül - hangoztatta untig a jóbarátok kórusa -, de ezek a csapások, az égövek megrendszabályozása folytán, valószínűleg ritkábbak lesznek, s ez mégiscsak gátolni fogja a légköri zavarok létrejöttét. Igen, az emberiségnek óriási hasznára lesz a dolgok új állapota, a körülmények új rendje! Igen, a földgolyó valósággal át fog alakulni. Bizony, a Barbicane és Társai cég a nappalok és éjszakák egyenlőtlenségével együtt megsemmisíti az évszakok váltakozásával járó kellemetlenséget is, és nagy szolgálatot tesz a jelen és jövő nemzedékének. Igen, ahogy Michel Ardan mondotta, földtekénk, melyen mindig vagy túl meleg, vagy túl hideg van, nem lesz többé a nátha, a nyálkahártyalob, a gennytüsző melegágya. Csak az hűl meg ezután, aki akar, mivel mindenkinek módjában lesz a légzőszervei szempontjából legalkalmasabb lakóhelyet kiválasztani.

S a New York-i Sun december 27-i számában ékesszóló cikkét ezzel a felkiáltással fejezte be:

„Minden tiszteletünk Barbicane elnöké és társaié! Ezek a bátor férfiak nem csupán - hogy úgy mondjuk - új tartományt készülnek az amerikai kontinenshez csatolni, s ezzel tovább gyarapítani az államszövetség máris nagy területét, hanem egészségesebbé, termékenyebbé is teszik a földet, amelybe aratás után mindjárt vetni lehet majd s a mag késedelem nélkül kicsírázván, nem lesznek többé elpocsékolt téli hónapok! Nemcsak a széntermelés nő majd az újabb kőszéntelepek kiaknázásával - melyek talán az évek hosszú során át fedezni fogják a szükségletet e nélkülözhetetlen anyagban -, hanem Földünk éghajlati viszonyai is előnyösen megváltoznak! Barbicane és Társai, embertársaik üdvére, módosítani fogják a Teremtő alkotását! Tisztelet ezeknek a férfiaknak, akiket az emberiség legnagyobb jótevői közé kell számítanunk!”