A jeges-medvék.

Alig hogy Cornbutte Lajos elment, Penellan jól megrakta a tüzet, s avval a szándékkal, hogy megfőzi az ebédet, lement a hajófenékbe eleségért.

Mire feljött, André Vasling már elfoglalta a helyét és szalonnát pirított a tűzön.

– Ez az én helyem, - mordúlt rá Penellan André Vaslingre; - miért ült a helyemre?

– Mert úgy tartotta a kedvem, - felelte André Vasling, meg se fordúlva.

– Menjen a helyemről! - kiáltott föl Penellan ingerülten - vagy majd meglátjuk, hogy...

– Nem megyek, és még se látunk meg semmit, - felelte André Vasling.

Penellan elfehéredett dühében és kiütötte a másodkapitány kezéből a szalonnát, mely a tűzbe pottyant... Ennek a füstjét érezte meg Cornbutte Lajos odakint...

– Ide hozzám, Aupic!... Norvégek! - kiáltott föl André Vasling, kirántva a kését.

A három czinkos csak erre várt: kezükben a kés meg a revolver, egyszerre rárohantak a többiekre.

Penellan birokra kelt André Vaslinggel, társai pedig az ágyban fekvő betegeknek estek. Misonne fölkapta a szekerczéjét és Aupic elé állt, Turquiette a norvég Jockival dulakodott, Herming a védtelen Pierre Nouquet-t támadta meg, míg Gervique és Gradlin, nem segíthetvén társaikon, kínosan nyögve hánykolódtak ágyaikban.

Herming hamarosan végzett Pierre Nouquetvel s ekkor rárohant Penellanra, a ki már-már maga alá gyűrte André Vaslinget.

Mari kétségbeesve sikoltozott s odarohanva az öreg Jean Cornbuttehoz, zokogva borúlt rá.

André Vasling érezte, hogy nem bír Penellannal s előbb-utóbb elbukik... Lihegve, hörögve kiáltott hát:

– Ide, Herming!...

Mire Penellan is segítségért kiáltott:

– Ide, Misonne!...

De Misonne a földön fetrengett Aupickal és nem segíthetett társán, Turquiette pedig, a kit a bivalyerejű Jocki mindjárt az első fogásnál földhöz vágott, mozdúlni se birt.

E közben Herming oda szaladt André Vasling segítségére, de Penellan egy ügyes rugással úgy ellódította, hogy három lépésre bukott tőlük. A következő perczben pedig, összeszedve minden erejét, neki vágta André Vaslinget az ajtónak...

Az ajtó nagy roppanással tört ki s André Vasling háttal bukott ki rajta... Ekkor hirtelen rémes morgás hallatszott a födélzetről - egy óriási jeges-medve kapaszkodott fölfelé a hajó oldalán... Majd hirtelen lövés dördült el, s a medve, talán mert megsebesült, vagy megijedt, menekülni igyekezett.

Penellan hirtelen becsapta és bezárta az ajtót, s körülnézett... Misonne és Turquiette gúzsba kötve hevertek a sarokban, s mikor Penellan segítségükre akart sietni, a két norvég és Aupic egyesült erővel rohantak rá... A breton nem küzdhetett meg három emberrel - a gazemberek leteperték s őt is megkötözték volna, de e pillanatban André Vasling kétségbeesetten kiabált segítségért odakint...

Czinkosai, azt hivén, hogy Cornbutte Lajos jött meg, mind a hárman kirohantak és ott hagyták Penellant a földön.

André Vasling kétségbeesve viaskodott egy óriási jeges-medvével, mely lassan-lassan a hajó-korláthoz szorította és éppen át akarta ölelni, hogy agyon szorítsa, mikor egy lövés dördült el... Cornbutte Lajos érkezett meg és sziven lőtte a medvét.

De a másik két medve ez alatt nem henyélt tétlenül.

Az egyik, miután egy csapással leütötte és megölte Aupicet, Jockit szorongatta, a ki szekerczéjével védekezett; a harmadik medve pedig lomhán ügetett a hajó orra felé, Cornbutte Lajos után.

André Vasling mindenekelőtt Jockit akarta megszabadítani és Herminggel együtt rárohant a második jeges-medvére... De már későn értek oda, s mikor a golyóiktól összerogyott medve karmaiból kiszabadították Jockit, a norvég már csak alaktalan hústömeg volt.

– Ketten maradtunk, - mondta André Vasling sötéten: - de, ha vesznünk kell, nem veszünk boszúlatlanúl!

Herming szótlanúl megtöltötte a pisztolyát és kereste a harmadik medvét... Nem látta sehol... Egyszerre csak André Vasling diadalmasan ordított föl... Meglátta a harmadik medvét, mely lomhán mászott fölfelé a középső árboczon, melynek vitorlarúdjára Cornbutte Lajos menekült előle.

– Ah, ez a legédesebb boszú! - kiáltott föl a másodkapitány.

Cornbutte fölért a vitorlarúdra, letérdelt és czélba vette a medvét... Ugyanekkor André Vasling meg őt vette czélba, hogy ha a medve lezuhan, lelőjje Lajost az árboczról...

Cornbutte lőtt, de úgy látszott, nem találta el a medvét... s ekkor Vasling is leeresztette a puskáját.

– Herming! - kiáltott a norvég matróznak - hozd ide Marit!... Hurczold ide a menyasszonyomat!

Herming lefutott a hajófenékbe.

Ez alatt a jeges-medve is fölért a vitorlarúdra és rárohant áldozatára - de, mikor le akarta ütni, Cornbutte hirtelen elkapta a szélső vitorlakötelet, nagyot lódított magán s a kezein egyfolytában lesiklott a földre... Utjában golyó süvöltött el a füle mellett - André Vasling rálőtt, de elhibázta.

Most végre szemtől szemben állt a két vetélytárs, a két halálos ellenség... Fogcsikorgatva rohantak egymásra, s mindegyik jól tudta, hogy élet-halál-harcz ez, melyből egyikük csak holtan kerül ki. A melyik elbukik, annak vége, s ezért mindegyik azon volt, hogy gáncsot vessen ellenének...

E pillanatban fájdalmas sikoltozás hallatszott a hajófenékből. Mari hangja volt, - Marié, a kit Herming erőszakkal vonszolt fölfelé... E hangra Cornbutte Lajos dühe és ereje megsokasodott... Irtózatos fogással emelte föl André Vaslinget a földről s bizonyára le is teperte volna, de ekkor két izmos kar mind a kettőjüket átölelte...

A jeges-medve volt, mely lekúszott az árboczról!

André Vasling háttal volt az állat felé, melynek testéhez szorúlt, - de a fenevad átölelte Cornbutte Lajost is, a ki érezte húsában a szörnyeteg éles karmait...

– Ide, Herming! - hörögte André Vasling, félig megfojtva.

– Ide, Penellan! - kiáltotta Cornbutte Lajos.

Rohanó léptek zaja hallatszott... Penellan kiugrott a szobából, pisztolyát a fenevad füléhez tartotta és lőtt...

A medve elbődült, egy perczre széttárta karjait - éppen hogy Cornbutte Lajos félre ugorhatott - aztán leroskadt, magával rántva André Vaslingot, a kit összemarczangolt halál-kinjában.

Cornbutte szintén összerogyott - nem történt semmi baja, még csak nagyobb sebet se kapott, de elállt a lélegzete az állat fojtogató ölelésétől...

– Mari! - sóhajtotta, mihelyt föleszmélt.

– Odalent van! - felelt Penellan. - És Herming vérében hever mellette.

– Hát a medvék?...

– Egy sem él már!... Egy sem, mint ellenségeink közül sem!... A medvék szabadítottak meg tőlük!

Lementek a hajó-fenékbe, a hol Mari sirva, ujjongva borúlt karjaik közé.