A helyzet május 27-én

Ugyebár, emlékszünk még arra, hogy William J. Hypperbone a végrendeletén kívül hagyott hátra más írást is, amelyben koporsója mellé hat chicagói lakost jelöltetett ki sorshúzás útján. Ez a hat kiválasztott valóban meg is jelent a milliomos temetésén.

Valamint azt sem felejtettük el, hogy április 15-én, amikor a végrendeletet az Auditorium színháztermében fölolvasták, milyen megrökönyödést keltett a záradék, mert abban a meg boldogult kijelölt egy hetedik játékost is, akinek a nevét nem árulta el, hanem csak három betűvel jelezte: X. K. Z.

Azóta nemcsak a mérkőzés valamennyi résztvevője, hanem egész Amerika - sőt a világ többi része is - buzgón találgatta, hogy vajon ki lehet az a titokzatos ember... Kérdésekkel ostromolták Thornbrock közjegyzőt, Georges B. Higginbothamot, a Különcök Klubjának érdemes elnökét, de sem az egyik, sem a másik nem adott, mert nem is adhatott róla felvilágosítást.

Május 13-án tartották a kockavetést a hetedik játékos számára, ám ekkor is hiába várták az Auditóriumot és környékét százezrével ellepő kíváncsiak, hogy az „álarcos lovag” végre színt valljon, bizony nem jelent meg. Maradt továbbra is a rejtőzködő X. K. Z., akit a kockák különös szeszélye éppen abba az államba küldött, ahová Lissy Wag kisasszonyt: Wisconsinba, vagyis a perdülő kockák felső lapján e számok fehérlettek: hat meg három.

A Tribune egyik szemfüles tudósítója nyomban elutazott Milwaukee-be, és ott állt lesben éjjel-nappal a pályaudvaron, hogy nyomára jöjjön a titokzatos férfiú kilétének.

A közönség kíváncsisága elképesztő arányokban fölfokozódott. Megindult a találgatások áradata, de semmilyen eredményre nem vezetett. Vajon ki lehet az a talányos versenyző?... Az újságírók nem tudhattak meg semmit, mert a chicagói állomáson csak megannyi hétköznapi arcú járókelőt, ügyes-bajos utazót láttak. A rejtélyes X. K. Z. arcát nem ismerték föl egyikben sem. Hébe-hóba megesett, hogy egyik-másik utast dobhártyarepesztő hurrá kiáltásokkal fogadták, jóllehet valójában semmivel sem szolgált rá erre a dicsőségre. És ez így folyt napról napra, a vasútállomáson reggeltől estig kíváncsiak tömkelege nyüzsgött, és a bámészkodók csak késő este szállingóztak haza, azzal az elkedvetlenítő tudattal, hogy még mindig nem látták az „álarcos lovagot”...

Ez a titokzatosság szerfölött fölizgatta a kotnyelességre amúgy is túlontúl hajlamos amerikaiakat. A fogadásoknak se szeri, se száma nem volt. Magától értetődik, hogy a leghajmeresztőbb fogadások az X. K. Z. sikerére történtek, és a közjegyzőt minduntalan zaklatták kérdéseikkel, pedig Mr. Thornbrock számtalanszor kijelentette, hogy ő nem tud semmit az „álarcosról”.

– Önnek bizonyosan ismernie kell X. K. Z. játékost!

– Ej, ha mondom, hogy nem ismerem, és ha ismerném, akkor sem volna jogom ahhoz, hogy a végrendelkező határozott kívánsága ellenére eláruljam a kilétét!

– Legalább azt megmondhatná, hogy Chicagóban van-e jelenleg, és hol lesz akkor, amikor a táviratot küldi neki az új kockavetés eredményéről?

– Akkor X. K. Z. néven Milwaukee-be küldöm a táviratot, és ő bizonyára jelentkezni fog, hogy átvegye, mert ha át nem veszi, a játék szigorú szabályai szerint ki kell lépnie a versenyzők sorából.

Mr. Thornbrock tehát minden faggatásra csak azt felelte: hogy nem tud semmit, nem mondhat semmit.

A kandi érdeklődőknek bele kellett törődniük, csak akkor derül ki, vajon ki bújik meg X. K. Z. betűk alatt, ha esetleg ő nyeri meg a játszmát, és ő lesz William J. Hypperbone millióinak az örököse. Ha azonban nem nyer, akkor mi szüksége volna a világnak arra, hogy megtudja: fiatal-e, vén-e, nagy-e vagy kicsiny termetű, kövér-e vagy sovány, barna-e vagy szőke, szegény-e vagy gazdag?

A játék minden mozzanata a nyilvánosság tudomására jut; nemcsak a chicagóiak, hanem az Egyesült Államok polgárai, sőt a világ minden rendű és rangú lakói is tudhatják, hogy a Hypperbone-vetélkedő szereplői hol vannak, hova kell utazniuk. Az Egyesült Államok nagyobb városaiban - olyanokban, mint New York, Boston, Philadelphia, Washington, Albany, Saint-Louis, Baltimore, Richmond, Charleston, Cincinnati, Detroit, Omaha, Denver, Salt Lake City, Savannah, Mobile, New Orleans, San Francisco, Sacramento -, ügynökségek keletkeztek, amelyeknek idővel megkétszereződött, megháromszorozódott, sőt megtízszereződött a számuk, ezek a nyomozóirodák az ügynökhálózatuk révén szemmel tartották mindenütt a Hypperbone-vetélkedő versenyzőit, Max Réalt, Tom Crabbét, Hermann Titburyt, Harris T. Kymbale riportert, Lissy Wag kisasszonyt, Hodge Urrican kapitányt, no meg a rejtélyes X. K. Z. játékost, és rögtön tudósították a lapokat, és a lapok útján az egész világot a nagy társasjáték állásáról. Ahol annyi meg annyi millió ember érdeklődik egy dolog iránt, természetesnek látszik az efféle intézkedés.

Nemcsak egész Amerikát ragadta magával a játékszenvedély, a játékláz, vagy jobban mondva a játékőrület, hanem az Óvilágot és az Újvilágot egyaránt. Az érdeklődésnek az Atlanti- és Csendes-óceán sem szabott határt, tér nyílt annak Ázsiában, Kínában, Ausztráliában és Új-Zélandon is. Európa minden nagy államában szintúgy milliók meg milliók forogtak kockán: angolok, franciák, németek, olaszok, spanyolok, oroszok vetélkedve fogadtak óriási összegekben: a játék rákfenéje azonban még ennél is tovább terjedt: Ázsia, Ausztrália nábobjai szintén részt vettek a Hypperbone-vetélkedőn.

A Különcök Klubjának oszlopos tagja életében nem sok vizet zavart, de íme, halála után megbolygatta az egész világot! Georges B. Higginbotham és társai méltán büszkék lehettek a megboldogultra, hogy ekkora dicsőség osztályrészesévé tette a Különcök Klubját!

Ez idő szerint valamennyi versenyző közül Harris T. Kymbale örvendett a legnagyobb népszerűségnek, mert róla tudott meg legtöbbet a világ; ő ugyanis halomszámra küldte be a Tribune szerkesztőségébe a tudósításokat, mindennap írt valamilyen érdekfeszítő, izgalmas cikket, míg a többiek: Max Réal, Titburyék, Tom Crabbe, Lissy Wag nem keltettek útjuk felől semmi visszhangot.

Meg kell jegyeznünk, hogy mindazonáltal igen sokan akadtak, akik John Milner ökölvívóbajnokára, Tom Crabbéra fogadtak. Ezek abból az elvből indultak ki, hogy mennél butább valaki, annál nagyobb a szerencséje, márpedig amilyen cégéres nagy ökör ez a Tom Crabbe - joggal számíthat tehát arra, hogy a kocka szeszélye őt jelöli győztesnek!...

Hodge Urrican kapitány iránt viszont még a legvérmesebbek sem érdeklődtek, főleg amikor kitudódott, a második kockavetés a balsorsú méregzsákot az ötvennyolcadik mezőre száműzte, amelyen a „halálfej” idétlenkedett, és amely arra kényszerítette őt, hogy kezdje elölről a játékot. No meg az is köztudomásra jutott, hogy Key West mellett hajótörést szenvedett, súlyosan megsérült, és ezért aligha bír idejekorán megjelenni Death Valleyben...

A titokzatos X. K. Z. játékosra azonban mindjárt az első kockavetésnél rámosolygott a szerencse, Wisconsinba kellett mennie. Hogy elutazott-e oda, azt nem tudta senki, ámde arról, hogy ott van-e, meg lehet majd győződni május 27-én. Ezen a napon kell a távíróhivatalban jelentkeznie, hogy átvegye a további utasításokat.

Ugyanígy a tizenegyedik kockavetés megint az ő további útvonalát jelöli ki: ennek az eredményét Thornbrock közjegyző majd megtáviratozza neki Milwaukee-ba, ahol délben a talányos X. K. Z. versenyzőnek személyesen kell átvennie a táviratot. No hiszen képzelhetjük, hogy ezen a délelőttön milyen hatalmas tömeg verődött össze a milwaukee-i postaépület előtt. Alig lehetett bejutni a tülekedők közt. A kíváncsi sokadalom ellepte a főlépcsőt, a folyosókat, a szemtelenebbek betolakodtak a távíróhivatal előterébe is. Ha a titokzatos „álarcos” nevét nem is tudhatják meg, legalább szemtől szembe láthassák őt magát.

Majd előbukkan egy fotóriporter is, aki szempillantás alatt lekapja, s akkor legalább az arcképe bejárja rövid idő alatt az egész világot.

Meg kell még jegyeznünk, hogy William J. Hypperbone az Egyesült Államok egyes szövetségi államait nem ábécérendben, nem is földrajzi fekvésük szerint helyezte el a maga „Nemes-Lúd-Játékának” hatvanhárom mezején, hanem az elképzelhető legszeszélyesebb összevisszasággal. Így például Florida és Georgia a valóságban szomszédok, a Hypperbone-ostáblán pedig az egyik a huszonnyolcadik, a másik az ötvenharmadik mezőn van; vagy Texas és Dél-Carolina a térképen a tizedik és tizenegyedik mezőn található, a valóságban viszont nyolcszáz-kilencszáz mérföldnyi távolság választja el őket egymástól.

Száz szónak is egy a vége, a titokzatos X. K. Z. játékosnak Wisconsinba kellett mennie, és mihelyt ő oda megérkezik, Lissy Wag és Jovita Foley kisasszonyoknak azonnal tovább kell utazniuk, hogy a versenyző felek ne találkozzanak ugyanazon a mezőn.

Végre elérkezett május 27-e, és Chicagóban az Auditorium színházterme megint zsúfolásig megtelt. Természetesen sok ezer ember átruccant a reggeli vonattal Milwaukee-ba, hogy legalább egy kósza pillantást vethessen a titokzatos X. K. Z. játékosra a helyi postahivatal előtt.

Mr. Thornbrock nyolc órakor - ünnepélyes mozdulattal, mint mindig - megrázta a kockákat s elgurította őket az asztal lapján, majd kihirdette az eredményt:

– A tizennegyedik kockavetés, amely a hetedik játszófelet indítja útnak: négy meg hat...

A végösszeg: tíz.

Vagyis, ez azt jelentette, hogy X. K. Z.-nek Wisconsinból a harminchatodik mezőre (=Illinois) kell sietnie, minthogy azonban e helyütt nem állhat meg, nyomban a negyvenhatodikra kell utaznia - ez pedig Kolumbia.

Hej, a kutyafáját, annak az „álarcos lovag”-nak csakugyan roppantul kedvez a szerencse! Az első kockavetés csak a szomszédba küldte, a második pedig csupán a negyedik államba Illinoistól; Indianán, Ohión és Virginián kell átmennie, és máris ott van Kolumbia kerületben, ennek a székvárosa Washington, amely egyszersmind az Egyesült Államok fővárosa is.

Hát ez bizony jókora különbség, ha fontolóra vesszük, hogy egyik-másik versenyzőnek az Egyesült Államok egyik végétől a másikig kell utaznia!...

Ennek a napnak a délelőttjén Milwaukee főterén egy középtermetű, mintegy ötvenesztendős kiborotvált szakállú, szemüveges úr lépett be a távíróhivatalba, kezében kis utazótáskával, és megkérdezte a postatiszttől:

– Érkezett távirat X. K. Z. címén?

– Tessék, uram - felelte a hivatalnok.

Ekkor a hetedik játszófél elolvasta, összehajtogatta, betette a tárcájába a sürgönyt, arckifejezése nem árult el sem örömet, sem elégedetlenséget, hanem némán, feltűnés nélkül távozott.

A bámészkodók utat nyitottak neki, és majd elnyelték szemükkel, de megszólítani nem merte egyikük sem.

E szerint élő ember ez az X. K. Z., nem pedig képzeletbeli alak! Hogy kicsoda és micsoda, azt természetesen még mindig nem tudta senki sem... No de hiszen nem is tudakolta senki sem. A fogadások megújultak, az ismeretlen játékost most már sokan olybá tekintették, mint aki bizonyosan elsőnek fog beérkezni, és megnyeri a hetedhét országra szóló vetélkedőt...

Május 27-én a nagy társasjáték egyes figurái a következő mezőkön tartózkodtak: Max Réal május 15-én elindult a Kansas állambeli Fort Rileyből, hogy a huszonnyolcadik mezőre, vagyis Wyoming államba jusson.

Tom Crabbe május 17-én hagyta el Texasnak állam Austin nevű városát, hogy a harmincötödik mezőre, Ohióba utazzék.

Hermann Titbury május 19-én, a börtönbüntetés alól szerencsésen fölmentve, hűséges oldalbordájának társaságában fölkerekedett Maine államnak Calais nevű városából, és a negyedik mezőre - Utah államba igyekezett.

Harris T. Kymbale május 21-én fordított hátat Santa Fé városának Új-Mexikó állam székhelyének, hogy a huszonkettedik mezőre - Dél-Karolinába siessen.

Lissy Wag május 23-án hagyta el Wisconsin állam Milwaukee nevű városát, és cserfes barátnője kíséretében a harmincnyolcadik mezőre, Kentucky államba indult.

Urrican kapitánynak - ha ugyan azóta koporsóba nem tették, amitől őt az Isten egyelőre mentse meg! - május 25-én Key Westből az ötvennyolcadik mezőre kellene utaznia Kalifornia államba, ahonnan Chicagóba kell visszasietnie, hogy onnan elölről kezdje a játékot.

Végül pedig X. K. Z. a negyvenhatodik mezőre, Kolumbia körzetbe megy.

A Tribune hasábjain valaki megpendített egy érdekes eszmét, amely nemcsak Amerikában, hanem az egész világon élénk visszhangra talált; az ötlet így hangzott:

Vajon nem lehetne-e a hét versenyzőnek éppen úgy, mint a lóversenyeknél a zsokéknak, egy-egy színt adni, mégpedig minthogy éppen heten vannak: a szivárvány színeit a megfelelő sorrendben?

E szerint: Max Réal ibolyaszín, Tom Crabbe sötétkék, Hermann Titbury kék, Harris T. Kymbale zöld, Lissy Wag sárga, Hodge Urrican narancssárga, X. K. Z. vörös.

A játék iránt érdeklődők ettől fogva hasonló színű kis zászlócskák jelölték az egyes kockavetések után a Hypperbone-vetélkedő szereplőit az Egyesült Államok térképén, a „Nemes-Lúd-Játék” a mezőin.