Nemo kapitány · Első rész

IV.

NED LAND

Farragut parancsnok kitűnő tengerész, s minden tekintetben méltó a parancsnoksága alatt álló fregatthoz. Valósággal összenőtt a hajójával, ő volt az Abraham Lincoln lelke. Pillanatig sem kételkedett az óriási cet létezésében, s nem tűrt hajóján vitát erről a kérdésről. Farragut úgy hitt a bálnában, mint némely jámbor asszonyság a Leviathanban1 - nem az eszével, hanem mert hivő lélek volt. Van tengeri szörny, s ő megesküdött, hogy megszabadítja tőle a tengert. Mint valami rhodosi lovag, mint egy új Dieudonné de Gozon,2 aki a monda szerint szembeszállt a szigetét háborgató kígyóval, úgy indult Farragut parancsnok a bestia üldözésére.

Farragut parancsnok
Farragut parancsnok In the Gallery →

Vagy megöli a narvált, vagy a narvál öli meg őt. Harmadik eset nincsen.

A hajó törzskara ugyanígy vélekedett. Hallani kellett volna, hogy beszéltek a tisztek, hogyan vitatkoztak, hogyan latolgatták a találkozáskor bekövetkezendő különböző esélyeket, s látni, milyen kutató szemmel figyelték az óceán végtelen tükrét! Akik máskor átkozták volna a nehéz szolgálatot, most önként vállaltak a főárboc felső vitorlarúdján őrséget. Míg a nap fent járt az égen, az árbocokat valósággal ellepték a matrózok: már égett a lábuk alatt a hajópalló, nem bírtak a fedélzeten nyugodtan megmaradni! Pedig az Abraham Lincoln még nem a Csendes-óceán vizein futott, ahol a csodaszörnyet gyanították.

A legénység alig várta a pillanatot, amikor szembe találkozik az Agyarassal, hogy megszigonyozza, fedélzetre húzza s feldarabolja. Lankadatlan éberséggel figyelte a víztükröt. Farragut parancsnok különben is valami kétezer dolláros jutalmat emlegetett: az kapja meg - akár hajóinas vagy matróz, altiszt vagy tiszt lesz az illető -, aki elsőül jelzi az állatot. Elképzelhetik most már az olvasók, hogy az *Abraham Lincoln*on éjjel-nappal mindenki a szemét meresztette.

Én sem maradtam el a többiek mögött; világért sem adtam volna át másnak a reám eső mindennapos kétórás őrséget. A fregatt bízvást felvehette volna az Argus3 nevet! Ebben a felajzott, forró légkörben csupán Conseil őrizte meg hidegvérét; ő nem vett részt az általános lelkesedésben.

Már említettem, hogy Farragut parancsnok nagyon gondosan szerelte fel a fregattot az óriáscet-vadászatra. Bálnahalászhajó sem lehetett volna különbül felszerelve. El voltunk mi látva minden elképzelhető géppel és eszközzel, kézi szigonyoktól kezdve a puskából kilőtt kampós nyilakig és robbanó ágyúlövedékig. Az előbástyára egy tökéletesített művű, roppant vastag falú s igen keskeny furatú ágyú volt felállítva; modelljét bemutatták a világkiállításon is. Ez az amerikai gyártmányú kitűnő hadigép könnyűszerrel repíti el tizenhat kilométeres távolságra a négykilogrammos, kúp alakú lövedéket.

Az Abraham Lincoln fel volt szerelve minden elképzelhető romboló eszközzel. És még valamivel dicsekedhetett. Fedélzetén volt Ned Land is, a szigonyosok királya.

Ned Land kanadai. Bámulatosan ügyes ember, párját ritkítja veszedelmes mesterségében. Egyaránt híres rendkívüli ügyességéről, hidegvéréről, merészségéről és ravaszságáról. Nagyon furfangosnak kell annak a bálnának vagy cetnek lennie, amelyik el akar siklani az ő szigonya elől.

Ned Land
Ned Land In the Gallery →

Ned Land negyven év körül járhat. Jól megtermett, hat lábnál magasabb, erős testalkatú ember. Arca komoly; ő maga nagyon zárkózott; néha indulatoskodik, különösen, ha ellenkeznek vele. Feltűnő jelenség; főként sastekintete teszi arckifejezését rendkívül jellegzetessé.

Gondolom, Farragut parancsnok nagyon okosan tette, hogy hajójára felfogadta ezt az embert. Ned Land egymagában felér az egész legénységgel: szeme, karja kincset ér. Leginkább egy nagy hatótávú teleszkóphoz4 hasonlítanám - amely egyben lövésre mindig kész ágyú is.

Szíve szerint minden kanadai francia.5 Ned Land roppant zárkózott férfiú volt, de meg kell vallanom, engem valahogyan mégis megkedvelt. Bizonyára az vonzotta hozzám, hogy francia vagyok. Franciául beszélgethetett velem, én meg szívesen hallgattam ajkáról Rabelais6 ősi nyelvét - Kanada egyes vidékein ugyanis a mai napig is ezen a nyelven beszélnek. A szigonyos családja Quebecből származott; ez az ősi, merész halásznemzetség már akkor becsületet szerzett nevének, amikor a város még Franciaországhoz tartozott.

Ned egyre gyakrabban elegyedett szóba velem, és én örömest hallgattam a szigonyos sarkvidéki tengeri kalandjainak elbeszélését. Őseredeti költészet volt abban, ahogyan Ned a halászatról s az elemekkel való küzdelméről mesélt. Hősi eposszá kerekedett ki ez az elbeszélés - mintha csak valamely kanadai Homéroszt hallgattam volna, aki a sarkvidéki tájak Iliászát7 zengi.

Úgy festem le most ezt a bátor bajtársat, amilyennek őt ma ismerem. Időközben ugyanis jó barátok lettünk; eltéphetetlen szálak fűznek össze bennünket, hiszen barátságunk a legborzalmasabb helyzetekben keletkezett és kovácsolódott szilárddá. Derék, jó Ned! Ha száz évig élek, akkor sem felejtlek el soha, drága barátom!

Hogyan vélekedett vajon Ned Land a tengeri szörny dolgában? Meg kell vallanom, Ned egyáltalán nem hitt az Agyaras létezésében. Ő volt a hajón az egyetlen ember, aki nem osztotta az általános véleményt. Még csak szóba se hozta soha ezt a kérdést. Egy napon mégis színvallásra kellett kényszerítenem.

Július 30-án, tehát négy héttel azután, hogy útrakeltünk, a fregatt egy gyönyörű szép estén a Cap Blanc magasságában futott szél alatt, harminc mérföldnyire a patagóniai8 parttól. Áthaladtunk a Baktérítőn;9 alig 700 mérföldnyire voltunk, a Magellán-szoros10 bejárata fölött. Nem telik bele nyolc nap, és az Abraham Lincoln már a Csendes-óceán vizét szeli.

A hátsó fedélzeten ültem Neddel; mindenféléről beszélgettünk. Néztük a titokzatos tengert: mélységeibe az emberi tekintet mindmáig be nem hatolhatott. A beszélgetést csakhamar az óriási agyaras cetre tereltem, s mérlegeltem a lehetőségeket, vajon sikerrel vagy balsikerrel jár-e majd expedíciónk. Aztán láttam, hogy Ned csak hagyja, hadd beszéljek, de ő maga nem sokat mond. Erre egyenesen megkérdeztem:

– Mondja, Ned, miért nem hisz maga az óriáscet létezésében? Van valami különös oka a kétkedésre?

A szigonyos pár pillanatig némán rám meredt, majd sajátos kézmozdulatával homlokára csapott, lehunyta szemét, mintha a válaszon gondolkoznék. Aztán így szólt:

– Hát... talán megvan rá az okom, tanár úr.

– Nem értem magát, Ned. Maga hivatásos bálnavadász. Ismeri a tengeri emlősöket. Csodálom, hogy éppen maga nem bírja elképzelni, hogy létezhet egy óriási cet. Hiszen megvannak a tapasztalatai.

– Itt az ön tévedése, tanár úr. A műveletlen ember hisz a világűrön átszáguldó csodálatos üstökösökben, vagy hogy a föld belsejében vízözön előtti szörnyek élnek. Ez még csak hagyján. De a csillagászok meg a geológusok11 nem adnak hitelt az efféle agyrémeknek. Ugyanez áll a bálnavadászatra is. Sok mindenféle tengeri állattal volt dolgom az életben, meg is szigonyoztam, el is ejtettem jó néhány hatalmasra nőtt, óriás agyarú cethalat, de olyan cethalat én még nem láttam, amelyik a farkával vagy az agyarával keresztüldöfött volna egy acéltestű gőzhajót.

– Ugyan, Ned, hogy mondhat ilyet? Hiszen köztudomású, hogy a narvál a fogával át tudja fúrni a hajókat.

– Fából épült hajókat, talán - felelte a kanadai. - Ámbár én a magam szemével még nem láttam ilyent. Amíg nekem az ellenkezőjét be nem bizonyítják, tagadom, hogy akár a bálna, akár a cet vagy a narvál ekkora kárt tegyen egy hajóban.

– No de értse meg, Ned...

– Nem, tanár úr. Nem. Én mindent elhiszek magának, amit csak akar, de ezt az egyet nem hiszem el. Esetleg valami óriási polip lehetett!...

– Ez aztán egészen valószínűtlen, Ned. A polip a puhányokhoz tartozik, s már a neve is elárulja, hogy vajmi kevés keménység van a testében. A polip nem tartozik a gerincesek ágazatához; még ha valamely példánya ötszáz láb hosszúra is megnőne, akkor sem volna veszélyes az olyan hajók számára, mint a Scotia vagy az Abraham Lincoln. A „Kraken”-ek és az efféle szörnyek hőstettei mindenképpen a mesék birodalmába valók.

– Vagyis ön, a természetbúvár, kitart amellett, hogy az az óriáscet létezik?... - kérdezte Ned, szinte csúfondárosan.

– Úgy van, Ned. Ismétlem, meg vagyok győződve az óriáscet létezéséről, mert ez a tények logikájából következik. Hiszem, hogy létezik egy roppant erős szervezetű emlős, amely csakúgy, mint a bálna, az ámbráscet vagy a delfin, a gerincesek ágazatához tartozik, s hihetetlenül kemény, szarunemű agyara van.

– Hm, hm! - csóválta fejét a szigonyos. Látszott az arcán, hogy falra hányt borsó, amit beszélek.

De nem hagytam magam.

– Gondolja meg, kedves barátom - folytattam -, ha valóban létezik ez az óriáscet, ha valóban az óceán mélyén él, ha valóban pár mérföldnyi mélységben úszkál a víz felszíne alatt, akkor ebből szükségképpen az következik, hogy a szervezete mérhetetlenül erős.

– És mire jó neki ez az erős szervezet? - kérdezte Ned.

– Kiszámíthatatlanul nagy erőre van szüksége, hogy a mély vízréteg óriási nyomásának ellenállhasson.

– Igazán? - mondta Ned, és hamiskásan csippentett a szemével.

– Igazán. Csak egypár számot mondok, s máris bebizonyítom.

– Ó, a számok! Ezzel nem mond semmit, tanár úr. Számokkal azt bizonyítja be az ember, ami neki jólesik.

– De csak az üzletember, Ned. A matematikában másként állunk a számokkal. Hallgasson végig, kérem. Tudjuk, hogy az atmoszféranyomás12 egyenlő egy harminckét láb magas vízoszlop nyomásával. A valóságban azonban ennél alacsonyabb vízoszlop fejt ki ugyanakkora nyomást, mert tengervízről lévén szó, ennek a sűrűsége nagyobb, mint az édesvízé. Nos tehát: ha maga lemerül a víz alá, ahányszor harminckét láb magas maga fölött a víz, annyi atmoszféranyomás nehezedik a testére. Vagyis annyi kilogramm testének minden négyzetcentiméternyi felületére. Mi következik ebből? Az, hogy háromszázhúsz lábnyi mélységben ez a nyomás tíz atmoszféranyomásnak felel meg, háromezer-kétszáz lábnál, vagyis körülbelül fél mérföldnél pedig száznak. Ez azt jelenti, hogy ha maga le bírna süllyedni ekkora mélységre az óceán vizében, testének minden egyes négyzetcentiméternyi felületére száz kilogramm nyomás nehezednék. Nos, kedves Ned barátom, tudja-e, hogy a maga testének hány négyzetcentiméter a felülete?

– Fogalmam sincs róla, tanár úr.

– Körülbelül tizenhétezer.

– Ejha! Olyan sok?

– De mivel valójában az egy négyzetcentiméterre eső atmoszféranyomás valamivel nagyobb egy kilogrammnál, a maga tizenhétezer négyzetcentiméterére e pillanatban tizenhétezer-ötszázhatvannyolc kilogramm súly nehezedik.

– S én ezt meg sem érzem?

– Úgy van. Meg sem érzi. S tudja, miért nem roppantja össze magát ez a hatalmas nyomás? Mert a testébe behatoló levegő pontosan ekkora nyomást fejt ki. A külső és a belső nyomás között tökéletes az egyensúly, semlegesítik egymást, ezért bírja könnyen elviselni. De a vízben már más a helyzet.

– Igen, értem - mondta Ned, egyszerre felélénkülve. - A víz körülvesz, de nem hatol be a testembe.

– Pontosan erről van szó, Ned. Tehát harminckét lábnyira a tenger alatt tizenhétezer-ötszázhatvannyolc kilogramm nyomás nehezedik magára, háromszázhúsz lábnyira pedig tízszer ekkora, vagyis százhetvenötezer-hatszáznyolcvan kilogramm; háromezer-kétszáz lábnyira százszor akkora, tehát egymillió-hétszázötvenhatezer-nyolcszáz kilogramm; harminckétezer lábnyira pedig ezerszer annyi, vagyis tizenhétmillió-ötszázhatvannyolcezer kilogramm - úgy összelapulna odalenn, mintha egy víznyomású sajtológép lapjai közé került volna.

– Mi az ördög! - kiáltott fel Ned.

– Nos, figyeljen ide, kedves barátom. Ha az ilyen több száz méter hosszú, ennek megfelelő vastagságú gerinces állat, amelynek felülete több millió négyzetcentiméterre rúg, ekkora mélységben tartózkodik, becslésem szerint sok milliárd kilogrammnyi nyomás nehezedik rá. Számítsa ki, milyen szilárd lehet a csontváza, s milyen erős a szervezete, ha képes ellenállni ekkora nyomásnak!

– Ő is biztosan nyolc hüvelyk13 vastag acéllemezzel van borítva, mint a páncéloshajók - felelte Ned Land.

– Ahogy mondja. De most képzelje el, Ned, micsoda rombolást végezhet ez a roppant tömegű állat, ha gyorsvonati sebességgel ront neki egy hajónak!

– Hát nem mondom... lehet... talán... - felelte Ned, akit a számok megingattak. De még most sem ismerte el az igazamat.

– Szóval sikerült meggyőznöm magát?

– Egy dologról győzött meg, tanár úr. Ha valóban volnának a tenger mélyén ilyen állatok, akkor bizony valóban olyan erősnek kellene lenniök, mint ahogy ön, a természettudós mondja.

– Ejnye, de makacs maga, kedves szigonyos! S ha nincsenek? Mivel magyarázza akkor a Scotia balesetét?

– Hát avval, hogy... - kezdte Ned Land tétovázva.

– Nos?

– Avval, hogy... nem is igaz az egész! - felelte a kanadai, s nem is tudta, hogy Arago egyik híres válaszát idézi.

Ám ez a válasz semmit sem bizonyított, csak azt, hogy a szigonyos igen makacs ember. Nem is faggattam tovább. A Scotia balesetét nem lehet letagadni. A hajó léket kapott, ez kétségtelen, hiszen a léket be kellett tömni; szerintem ez a napnál is világosabban bizonyítja, hogy a lyuk igenis létezett. Márpedig a lyuk magától nem keletkezhetett. Minthogy sem valami tenger alatti szikla, sem pedig valami tenger alatti hadiszerszám nem üthette rajta, csakis egy állat hatalmas szúrófegyverétől keletkezhetett.

Nézetem szerint ez az állat éppen az előbb kifejtett okok miatt a gerincesek ágazatához, az emlősök osztályához, a hal alakúak csoportjához, mégpedig a cetfélék rendjéhez tartozik. Hogy milyen családban foglal helyet, hogy milyen nembe tartozik és milyen fajtába sorolható, hogy bálna-e vagy cet, avagy delfin, ez a kérdés utólag lesz majd csak tisztázható, ha az ismeretlen szörnyet felboncolják. De hogy felboncolhassák, ahhoz előbb kézre kell keríteni, hogy kézrekerítsük, ahhoz meg kell előbb szigonyozni - ez pedig már Ned Land dolga; de az állatot megszigonyozni csak úgy lehet, ha meg is látják a vízben - s ez a matrózok dolga. De hogy egyáltalán meglássák, ahhoz okvetlenül találkozni kell vele. De hát ez már tisztára a véletlen dolga.

Notes

  1. Mondai állat. A bibliában szerepel ↩
  2. Francia regealak ↩
  3. Görög mondai alak. Száz szeme van, sohasem alszik, és ezért mindent lát ↩
  4. Csillagászati távcső ↩
  5. A jelenleg angol Kanada a XVIII. század közepéig francia gyarmat volt. Lakóinak egy része ma is franciául beszél ↩
  6. XVI. századbeli nagy francia író (1494-1553) ↩
  7. Homérosz az ókori görög irodalom legnagyobb alakja. Valószínűleg az i. e. IX. században élt. Az „Iliász” hősköltemény a trójai háborúról ↩
  8. Az amerikai szárazföld legdélibb részén fekvő argentin tartomány ↩
  9. A nap látszólagos mozgásának szélső határát jelző képzelt szélességi kör a déli félgömbön, az Egyenlítőtől 23,5° (kb. 2500 km) távolságra. A nap a december 21-i napéjegyenlőség alkalmával éri el a Baktérítőt ↩
  10. A Patagóniát a Tűzföldtől (a dél-amerikai szárazföldtől délre fekvő nagy sziget) elválasztó tengerszoros neve ↩
  11. Földtannal foglalkozó tudósok ↩
  12. 1 cm2 felületre ható 1 kp erő (1 kp/cm2) ↩
  13. Hosszmérték: a láb tizenketted része (kb. 2,5 cm), 8 hüvelyk kb. 20 cm ↩

Were you paying attention?

  1. Honnan származik Ned Land családja?

  2. Hány év körül jár Ned Land?

  3. Milyen nyelven beszélget Ned Aronnaxszal?

  4. Mit gondol Ned az „Agyaras” létezéséről?

Who is your favourite character?

Twenty Thousand Leagues Under the Seas – from the main characters

Telegram

Origin office: the World Wide Web · Destination: aboard the Nautilus

0 words · charge: 0 kreuzers (periods become STOP)