Passepartout talán egy csöppnyivel többet beszél a kelleténél

Fix néhány pillanat múlva utol is érte Passepartout-t, aki a rakparton őgyelgett és bámészkodott, mivel nem tartotta kötelességének, hogy ő maga semmit meg ne nézzen.

– Nos, barátom - szólt Fix hozzá csatlakozva -, megszerezték a vízumot?

– Á, ön az, uram - felelt a francia. - Nagyon kedves. Minden a legteljesebb rendben van.

– Nézelődik egy kicsit?

– Igen, de úgy sietünk, hogy sokszor azt hiszem, álom az egész utazás. Szóval most Szuezban vagyunk?

– Szuezban.

– És ez Egyiptom?

– Úgy van, Egyiptom.

– És Afrika?

– Afrika.

– Afrika! - ismételte Passepartout. - Hihetetlen! Képzelje, uram, álmodni sem mertem, hogy Párizsnál tovább jutunk; és tessék, alig egy jó órát láthattam a híres várost: reggel hét óra húsztól nyolc óra negyvenig, szakadó esőben, miközben fiákerünk az Északi pályaudvartól a Lyoni pályaudvarig döcögött. Még most is sajnálom! Pedig hogy szerettem volna látni a Père-Lachaise temetőt és a Champs-Élysées-t!

– Úgy látom, sietnek - jegyezte meg a detektív.

– Én nem nagyon, hanem a gazdám annál inkább. De jó, hogy eszembe jut: zoknit és inget kell vásárolnom. Üres kézzel indultunk útnak; minden poggyászunk egyetlen hálózsák.

– Elkísérhetem egy bazárba; ott mindent megtalál, amire szükségük van.

– Uram - válaszolt Passepartout -, ön igazán rendkívül előzékeny!

Mindketten megindultak. Passepartout szakadatlanul csevegett.

– Mindennél fontosabb, hogy le ne maradjunk a hajóról!

– Bőven van ideje - felelte Fix -, épp most van dél.

Passepartout előhúzta krumpli nagyságú zsebóráját.

– Dél? - csodálkozott. - Ugyan már! Kilenc óra ötvenkét perc az idő!

– Késik az órája - mondta Fix.

– Az én órám? Kipróbált családi bútordarab ez, az ükapám hagyta rám! Öt percet nem siet, nem késik egy teljes év alatt. Igazi kronométer!

– Majd én megmagyarázom - válaszolta Fix. - Az ön órája még mindig a londoni időt mutatja, és az Szuezhoz képest két órát késik. Ügyeljen rá, hogy óráját mindenütt az illető ország helyi idejéhez igazítsa.

– Micsoda? Hogy én az órámat igazgassam?! - kiáltott fel Passepartout. - Azt már nem! Soha!

– Pedig akkor nem követi a napot.

– Az a nap baja, uram! Csak a nap tévedhet, nem az órám!

Azzal a derék fiú gőgös mozdulattal süllyesztette az órát mellényzsebébe.

Néhány percnyi hallgatás után Fix ismét megszólalt:

– Tehát váratlanul utaztak el Londonból?

– Meghiszem azt! Múlt szerdán Fogg úr, szokása ellenére, már este nyolckor hazatért a klubból, s háromnegyed óra múlva vonaton ültünk.

– És tulajdonképpen hová utazik a gazdája?

– Folyvást előre! A föld körül!

– A föld körül? - kiáltott fel Fix.

– Igen, nyolcvan nap alatt! Azt mondja, fogadásból, de magunk között, ebben tamás vagyok. Józan ember nem csinál ilyet. Valami más van a dologban.

– Fogg úr, úgy látom, kissé bogaras.

– Magam is azt hiszem.

– Gazdag?

– Természetesen; most is egész csinos summát cipel magával, friss, ropogós bankókban! És útközben nem veri fogához a pénzt! Megsúgom magának: fejedelmi borravalót ígért a Mongolia gépmesterének, ha jelentős előnnyel érkezünk Bombaybe.

– És régóta ismeri a gazdáját?

– Dehogy! - felelte Passepartout. - Éppen elutazásunk napján álltam szolgálatába.

Nem nehéz elképzelni, hogyan hatottak Passepartout feleletei a detektív amúgy is túlfűtött képzeletére.

Ez az elutazás, nagy sebbel-lobbal, közvetlenül a lopás után, a hatalmas összeg, melyet a titokzatos utas magával visz, a nagy sietség, hogy minél előbb messze tájakra érjen, a hóbortos fogadás mint ürügy: mindez méltán megerősítette Fixet feltevéseiben. Tovább beszéltette a franciát, és mindjobban megszilárdult benne a bizonyosság, hogy az inas még csak felületesen sem ismeri gazdáját, aki zárkózottan élt Londonban, gazdag ember hírében állt, de senki sem tudta, hogyan szerezte vagyonát, senki sem férkőzhetett bizalmába stb. Ugyanakkor azonban Fix azt is világosan kezdte látni, hogy Phileas Fogg nem száll partra Szuezban, hanem csakugyan Bombaybe utazik.

– Messze van ide Bombay? - kérdezte Passepartout.

– Elég messze - válaszolt a detektív. - Legalább még tíz nap tengeren.

– És hol van ez a Bombay?

– Indiában.

– Az Ázsia?

– Természetesen.

– Az áldóját! Hogy is mondjam csak... egyre jobban fő a fejem... tudniillik... a gáz...

– Miféle gáz?

– A gáz, amit égve hagytam Londonban, és most az én zsebemre ég. Kiszámítottam, hogy két shillingembe kerül naponta... ez pontosan hat pennyvel több, mint a napi keresetem, és gondolhatja, hogy minél hosszabbra nyúlik ez az utazás...

Megértette vajon Fix ezt az egész gázhistóriát? Nem valószínű. Oda sem figyelt; saját tervein járt az esze. Közben a franciával együtt megérkezett a bazárba. Magára hagyta, hadd vásároljon, lelkére kötötte, nehogy lemaradjon a *Mongoliá*ról, és nagy sietve visszatért a konzuli hivatalba.

Már egészen lehiggadt; pontosan megvolt az elképzelése.

– Uram - mondta a konzulnak -, megvan az emberem, efelől semmi kétség. A bogaras utazót játssza: nyolcvan nap alatt körül akarja utazni a földet.

– Csakugyan körmönfont alak - válaszolta a konzul -, nyilván vissza akar térni Londonba, miután két világ detektívjeit tévútra vezette!

– Ezt még meglátjuk - mondta Fix.

– De bizonyos, hogy nincs a dologban tévedés? - kérdezte még egyszer a konzul.

– Egészen bizonyos.

– De mi szüksége volt a tolvajnak arra, hogy vízummal igazolja átutazását Szuezon?

– Mi szüksége volt?... Sejtelmem sincs róla, konzul úr - szólt a detektív -, de kérem, hallgasson meg.

Azzal röviden, nagy vonalakban előadta, milyen beszélgetést folytatott a Fogg nevű egyén inasával.

– A látszat kétségkívül ellene szól - mondta a konzul. - Mi az ön szándéka?

– Sürgönyözök Londonba, hogy azonnal küldjenek letartóztatási parancsot Bombaybe; felszállok a *Mongoliá*ra, Indiába kísérem a tolvajt, és ott, angol földön, a letartóztatási parancs birtokában barátságosan felszólítom, hogy kövessen.

Ezzel a detektív hidegen elbúcsúzott a konzultól, és a távíróhivatalba ment. Már tudjuk, mit sürgönyzött innen a londoni rendőrkapitánynak.

Negyedóra múlva Fix könnyű kézipoggyásszal, de jól bélelt pénztárcával a Mongolia fedélzetén volt, és a gyorsjáratú gőzös csakhamar teljes sebességgel szelte a Vörös-tenger hullámait.