Passepartout-nak, Phileas Fogg inasának leesik az álla a meglepetéstől

Hét óra huszonöt perckor, miután zsebre tette húsz guinea-t kitevő kártyanyereségét, Phileas Fogg elbúcsúzott tiszteletre méltó kollégáitól, és távozott a Reform Clubból. Hét óra ötvenkor kinyitotta háza kapuját, és belépett otthonába.

Passepartout már lelkiismeretesen áttanulmányozta beosztását, s ezért némileg meglepődve pillantott Mr. Foggra, aki vétett a pontosság törvénye ellen, és ebben a szokatlan időben tért haza. A napirend szerint a Saville Row-i ház gazdájának hazaérkezése csak pontban éjfélkor lett volna esedékes.

Phileas Fogg mindenekelőtt felment a szobájába, azután inasát szólította:

– Passepartout!

Passepartout nem felelt. A hívás nyilván nem neki szól. Ez most nem időszerű.

– Passepartout! - ismételte Mr. Fogg ugyanolyan nyugodt hangon.

Passepartout megjelent.

– Másodszor szólítottam - kezdte Mr. Fogg.

– Még nincs éjfél, uram - válaszolt Passepartout, óráját tartva kezében.

– Tudom - szólt Phileas Fogg -, nem szemrehányásképp mondom. Tíz perc múlva indulunk Dover és Calais felé.

A francia inas kerek ábrázatán valamiféle fintor jelent meg. Nem, ez nem lehet; nyilván rosszul hall.

– Uraságod elutazik? - kérdezte.

– Igen - válaszolta Phileas Fogg. - Utazást teszünk a föld körül.

Passepartout tágra meresztette a szemét, szempillája, szemöldöke szinte felfutott a homloka közepére, karja csüggedten lógott, térde megroggyant; megjelentek külsején az értetlenséggel határos elképedés összes tünetei.

– A föld körül!... - Csak ennyit tudott kinyögni.

– Nyolcvan nap alatt - válaszolt Mr. Fogg. - Tehát egy percet sem veszíthetünk.

– De a poggyász... - mondta Passepartout, és önkéntelenül jobbra-balra ingatta a fejét.

– Semmi poggyász. Egy hálózsák elég. Tegyen bele két gyapjúinget, három pár harisnyát. Saját részére ugyanannyit. Majd útközben vásárolunk. Hozza le esőköpenyemet és úti takarómat. Erős cipőt húzzon. Különben úgyis keveset vagy egyáltalában nem gyalogolunk. Induljon!

Passepartout válaszolni készült; a szavakat kereste. De nem jött ki hang a torkán. Távozott Mr. Fogg szobájából, felment a sajátjába, egy székbe roskadt, és szülőföldjének nyelvén, elég közvetlen formában ezt dünnyögte maga elé:

– Nahát! Ez már több a soknál! És én még azt hittem, hogy itt nyugton maradhatok!...

Aztán gépies mozdulatokkal csomagolni kezdett. Nyolcvan nap alatt a föld körül! Hát bolond ez az ember? Nem, nem az... Talán csak tréfál. Hát jó, elmennek Doverbe. Talán Calais-ba is. Végtére is nem olyan nagy szerencsétlenség; a derék fiú amúgy sem taposta hazája földjét már öt esztendeje. Esetleg eljutnak Párizsig. - Igazán nem is volna rossz mulatság bekukkantani egy kicsit a világ fővárosába. De ezzel aztán vége is; Fogg úr sosem tékozolta lépteit; onnan aligha mennek tovább... No persze... Viszont az is igaz, hogy bármily otthon ülő volt is a mai napig, most mégiscsak elutazik, nekivág a világnak!

Nyolc óra volt; Passepartout befejezte a csomagolást; mindkettőjük úti felszerelése benne volt a szerény külsejű hálózsákban. Még mindig zavartan távozott a szobából, gondosan becsukta az ajtót, és jelentkezett Mr. Foggnál.

Mr. Fogg készen várta. A Bradshaw’s continental railway steam transit and general guide¹ című útikalauzt szorongatta a hóna alatt: ebből meríti majd a szükséges tájékoztatást utazásához. Elvette Passepartout-tól a zsákot, s egy testes bankjegyköteget csúsztatott bele; a szép bankók a világ minden táján közkedveltségnek örvendenek.

– Nem felejtett el semmit? - kérdezte az inastól.

– Nem, uram.

– Az esőköpeny és a takaró?

– Itt van, uram.

– Rendben; fogja a zsákot.

Mr. Fogg átadta a zsákot Passepartout-nak.

– Vigyázzon rá - tette hozzá. - Húszezer font van benne.

Passepartout majdnem kiejtette kezéből a zsákot; mintha a húszezer font aranyban volna, olyan súlyosnak érezte.

A háziúr és inasa azután lejött az emeletről, és miután kiléptek a kapun, kétszer ráfordították a kulcsot.

A Saville Row végén bérkocsiállomás volt. Phileas Fogg és inasa egy cab-re² szállt, s a kocsi gyorsan haladt a Charing-Cross pályaudvar felé; ide fut be a South-Eastern Railway³ hálózatának egyik elágazása.

Nyolc óra húszkor a cab megállt a pályaudvar rácsos kapuja előtt. Passepartout a földre szökkent. Gazdája ugyanígy tett, és kifizette a kocsist.

E pillanatban egy szegény koldusasszony lépett Mr. Fogghoz, alamizsnáért könyörögve, gyereket tartott a karján, mezítláb taposta az utca sarát, tépett kalap volt a fején, rajta egy szánalmas tollbokréta roncsai; ócska gönceit tépett kendő takarta.

Mr. Fogg előhúzta zsebéből a húsz guinea-t⁴, melyet az imént nyert a klubban, a koldusasszonynak nyújtotta, és így szólt:

– Fogja, jó asszony, örvendek a találkozásnak.

S már ment is tovább.

Passepartout mintha valami nedvességet érzett volna a szeme sarkában. Gazdája nagyot nőtt a szemében.

Mr. Fogg és inasa tüstént belépett a pályaudvar nagy csarnokába. Ott Phileas Fogg kiadta Passepartout-nak a parancsot, hogy váltson két első osztályú jegyet Párizsig. Aztán, amint megfordult, megpillantotta öt Reform Club-beli kollégáját.

– Indulok, uraim - mondotta -, útlevelet is viszek magammal, s ha visszatértem, a vízumok bejegyzésén ellenőrizhetik útvonalamat.

– Kérem, Fogg úr - válaszolt udvariasan Gauthier Ralph -, ez fölösleges. Nekünk elég az ön úri becsületszava.

– Így jobbnak gondolom - mondta Mr. Fogg.

– Tehát nem felejti el, hogy visszatérésének napja... - jegyezte meg Andrew Stuart.

– Mától számítva a nyolcvanadik nap - válaszolta Mr. Fogg -, 1872. december 21-e, szombat, este nyolc óra negyvenöt perc. Viszontlátásra, uraim!

Nyolc óra negyven perckor Phileas Fogg, inasa kíséretében, helyet foglalt a kupéban. Nyolc óra negyvenötkor sípolt a mozdony, s a vonat kifutott.

Az éjszaka sötét volt. Finoman szitált az eső. Phileas Fogg behúzódott a sarokba, hallgatott. Passepartout még mindig nem ocsúdott fel kábulatából; gépiesen szorongatta a zsákot a bankjegyekkel. De alig hagyta el Sydenhamot a vonat, Passepartout kétségbeesett kiáltást hallatott.

– Mi baja? - kérdezte Mr. Fogg.

– Hát... izé... a nagy sietségben... azt sem tudtam... elfelejtettem...

– Mit?

– A szobámban lecsavarni a gázt!

– Az pedig a maga számlájára ég, fiam! - válaszolta hidegen Mr. Fogg.