Phileas Fogg, Passepartout és Fix külön-külön lát dolga után

Az átkelés utolsó napjaiban meglehetősen rossz volt az idő. Dühöngött a szél. Tartósan fújt északnyugat felől, és gátolta futásában a gőzhajót. A Rangoon billegett, erősen táncolt, s az utasok méltán haragudtak a hosszú hátú, fárasztó hullámokra, melyeket a nyílt tenger felől hömpölygetett a förgeteg.

November 3-án és 4-én a szél oly erős volt, hogy már viharnak is beillett. Vad széllökések korbácsolták fel a tengert. A Rangoon fél napra bevont minden vitorlát, időről időre indította meg csupán a hajócsavart, s úgy lavírozott, hogy a hullámok el ne sodorják. Minden vitorlát felcsavartak, de még a kötélzet is túl sok kapaszkodót nyújtott a szélnek, s az orkánszerűen süvöltött a kötelek között.

Gondolhatjuk, mennyire lecsökkent a gőzös sebessége; úgy becsülték, húszórás vagy - ha nem szűnik a vihar - ennél is több késéssel érkezik Hongkongba.

Phileas Fogg szokása szerint szenvtelenül figyelte a tomboló tengert; úgy látszott, mintha személyes ellensége volna az óceán. Tekintete pillanatra sem komolyodott el, jóllehet egy húszórás késés meghiúsíthatta egész utazását, mert félő volt, hogy nem éri el a Jokohama felé induló gőzhajót. De a gentlemannek, úgy látszik, nem voltak idegei: nem tudta, mi a türelmetlenség, mi a bosszúság. Mintha még ez a vihar is a programjához tartozna, mintha megrendezték volna. Mrs. Auda szóvá is tette útitársa előtt ezt az akadályt, de éppoly nyugodtnak találta Phileas Foggot, mint azelőtt bármikor.

Fix egészen más szemmel látta a dolgokat. Mondhatni, éppen fordítva. Tetszett neki a vihar. Hát még akkor milyen boldog lett volna, ha a *Rangoon*t visszakergeti az orkán! Minden késedelem fölöttébb kedvére volt; így ez a Fogg kénytelen lesz Hongkongban maradni néhány napig. Szóval az ég is őt pártolja, azért küldi ezeket a remek szélrohamokat. Egy kissé belebetegedett ugyan, de annyi baj! Fel-felkavarodott a gyomra, azonban ügyet sem vetett rá, s miközben a tengeribetegség testének minden porcikáját kifacsarta, lélekben oly boldog volt, mint még soha.

Gondolhatjuk, hogyan viselkedett Passepartout a válság óráiban. Alig tudta leplezni haragját. Hiszen mindeddig minden úgy ment, mint a karikacsapás! A föld és a víz kezes bárányként engedelmeskedett gazdájának. Parancsa szerint futottak gőzhajók, vasutak. A szél és a gőz összefogott, hogy útja sikerüljön. Most meg a csalódások órája következik? Passepartout se élt, se halt, mintha saját zsebéből kellene kifizetnie a fogadás összegét, a húszezer fontot. Felbőszítette a vihar, megőrjítették a szélrohamok, legszívesebben megkorbácsolta volna a rakoncátlan tengert. Szegény fiú! Fix gondosan leplezte előtte örömét, s igaza volt, mert ha Passepartout sejtette volna, milyen boldog, a detektív megemlegette volna azt a pillanatot.

Passepartout az egész vihart a Rangoon fedélzetén töltötte. Nem lett volna maradása a hajófenéken. Kúszott-mászott az árbocokon, az egész legénység ámulva figyelte; mindenütt segített, fürge volt, akár a mókus. Fáradhatatlanul faggatta a kapitányt, a tiszteket, a matrózokat, s azok, akarva-akaratlan, derültek is eleget izgága barátunkon. Passepartout törik-szakad, tudni akarta, meddig tart még a vihar. Azt felelték, kérdezze meg a barométert, de az nem volt hajlandó feljebb emelkedni.

Passepartout dühösen megrázta a műszert, de hiába volt ütlegek és szitkok zápora, a barométer fittyet hányt neki.

Végre elcsitult az orkán. November 4-én megváltozott a tenger. A szél két negyeddel délre fordult, s megint kedvező irányból fújt.

Az időjárással együtt Passepartout kedve is felderült. Ismét felvonhatták a derék- és az alsó vitorlázatot, s a Rangoon bámulatos sebességgel folytatta útját.

Most már azonban nem nyerhették vissza egészen a kárba veszett időt. Ez ellen már semmit sem tehettek; a földet csupán 6-án hajnali ötkor jelezték a megfigyelők. Phileas Fogg útitervében 5-e volt a gőzös érkezési ideje. De az csupán 6-án futott be. A teljes huszonnégy óra késés feltétlenül megakadályozza, hogy elérjék a jokohamai hajót.

Hat órakor a révkalauz a *Rangoon*ra szállt, s elfoglalta helyét a parancsnoki hídon, hogy a szoroson át bekormányozza a hajót a hongkongi kikötőbe.

Passepartout majd belehalt, úgy szerette volna kifaggatni a révkalauzt; megkérdezni tőle, kifutott-e már Hongkongból a gőzös Jokohama felé. De nem volt mersze; úgy gondolta, jobb, ha az utolsó pillanatig nem adja fel egészen a reményt. Nyugtalanságába Fixet is beavatta. Az pedig, ravasz róka, még vigasztalgatta is: nincs semmi baj, Mr. Fogg legföljebb megvárja a következő hajót. Passepartout-t a guta környékezte.

Ha Passepartout nem is mert érdeklődni a révkalauztól, Mr. Fogg nem volt oly bátortalan; fellapozta Bradshaw-ját, és szokása szerint nyugodtan megkérdezte a révkalauzt, nem tudja-e, mikor indul Hongkongból hajó Jokohamába.

– Holnap, a hajnali dagálykor - felelt a révkalauz.

– Ejha! - szólt Mr. Fogg, de semmi nem mutatta, hogy csodálkozik.

Ott volt Passepartout is; legszívesebben összecsókolta volna a révkalauzt, Fix meg sokért nem adta volna, ha kitekerheti a nyakát.

– Mi a neve a gőzhajónak? - kérdezte Mr. Fogg.

– Carnatic - felelte az.

– Nem tegnap kellett volna indulnia?

– De igen, uram, azonban egyik kazánja elromlott, s ezért indulását holnapra halasztották.

– Köszönöm - válaszolt Mr. Fogg, és gépies léptekkel visszatért a Rangoon szalonjába.

Passepartout pedig megragadta a révkalauz kezét, hevesen megszorongatta, és így szólt:

– Derék ember maga, révkalauz úr!

A révkalauz nyilván sohase tudta meg, mivel érdemelte ki ezt a barátságos érzelemkitörést. Valahol síp szólt, mire elfoglalta helyét a parancsnoki hídon, s továbbvezette a gőzöst, a hongkongi kikötőben nyüzsgő dzsunkák, tankák, halászhajók s egyéb vízi alkalmatosságok között.

Egy órakor partot ért a Rangoon, s az utasok kiszálltak.

Meg kell vallanunk, ezúttal a véletlen egészen sajátságosan Phileas Fogg kezére járt. Ha a Carnatic kazánját nem kell megjavítani, a hajó november 5-én indult volna, s a Japán felé utazók várhattak volna egy hetet a következő gőzhajóra. Mr. Fogg tulajdonképpen már késett huszonnégy órát, ennyi késedelem azonban nem járt káros következményekkel a további utazásra.

A Jokohama és San Francisco közötti csendes-óceáni gőzösnek ugyanis közvetlen csatlakozása van a hongkongi hajóhoz, és nem indulhat el, míg az meg nem érkezik. Jokohamát persze huszonnégy órás késéssel érik el, ezt azonban a huszonkét napos csendes-óceáni hajóúton könnyűszerrel pótolhatják. Phileas Fogg tehát, nem számítva ezt a huszonnégy órát, terv szerint haladt most is, harmincöt nappal londoni elindulása után.

A Carnatic csupán másnap reggel ötkor indult, vagyis Mr. Fogg tizenhat órát szentelhet ügyeinek, pontosabban Mrs. Auda ügyeinek. A hajóról kiszállva, karját nyújtotta az ifjú hölgynek, és egy gyaloghintóhoz kísérte. A hordszékvivőktől megkérdezte egy szálloda címét, azok a Club Szállót ajánlották. A gyaloghintó megindult, nyomában Passepartout, s húsz perc múlva a szállóban voltak.

Lakosztályt bérelt az ifjú hölgynek; Phileas Fogg ügyelt, hogy mindene meglegyen. Azután közölte Mrs. Audával, hogy tüstént megkezdi kutatásait, előkeríti hongkongi rokonát, és gondjaira bízza a fiatalasszonyt. Egyben megparancsolta Passepartout-nak, maradjon a szállóban, míg vissza nem tér; legyen Mrs. Audának társasága.

A gentleman a tőzsdére kísértette magát. Ott nyilván ismeri valaki a tiszteletre méltó Jejeeht, nemhiába számít a város leggazdagabb kereskedői közé.

Mr. Fogg az egyik alkuszhoz fordult, az csakugyan ismerte a párszi kereskedőt, azonban azt mondta, már két esztendeje elköltözött Kínából. Nagy vagyont gyűjtött, azután Európában telepedett le - úgy hírlik, Hollandiában: azért ott, mert üzletei során szoros kapcsolatba került ezzel az országgal.

Phileas Fogg visszatért a Club Szállóba. Máris engedélyt kért Mrs. Audától, hogy lakosztályába léphessen, aztán köntörfalazás nélkül megmondta neki, hogy a tiszteletre méltó Jejeeh már nem tartózkodik Hongkongban, hanem valószínűleg Hollandiában lakik.

Mrs. Auda először semmit sem felelt. Végigsimította homlokát, és néhány pillanatig tűnődött. Aztán halkan ezt kérdezte:

– Mit tehetek most, Fogg úr?

– Igen egyszerű - felelt a gentleman. - Átjön Európába.

– De nem élhetek vissza...

– Nem él vissza semmivel, csöppet sem zavarja terveimet, ha jelen van... Passepartout!

– Parancs! - válaszolt Passepartout.

– Menjen a *Carnatic*re, foglaljon három kabint.

Passepartout-nak fölöttébb tetszett, hogy az ifjú hölgy társaságában utazhat tovább, mert Mrs. Auda igen kedvesen bánt vele - franciánk máris távozott a Club Szállóból.