V.
Micsoda ítéletidő! A szélroham megremegtette a Szent Filfiléna templom harangjait. Baljós jel. Eh! Trifulgas doktor nem babonás. Nem hisz ő semmiben, még a tudományban sem; csupán abban hisz, amit emebből bezsebelhet.
Micsoda idő! és micsoda út! Kavics és salak; a kavics hólyagmoszattól iszamós, a salak meg recseg, akár a szén. Az egyetlen világosság Hurzof kutya lámpásának homályos, imbolygó fénye. No és a Vanglorból hébe-korba fölcsapó lángnyelvek, amelyek között óriási, elmosódó árnyalakok látszanak vergődni. Igazán nem tudható, mi is rejtőzik e feltárhatatlan kráterek mélyén. Talán a föld alatti világ lelkei, melyek a levegőn elpárolognak.
Az orvos és az öregasszony a part menti öblöcskék vonalát követi. A tenger halottfehér. Villódzik, s megtörik a hullámtörő foszforeszkáló csíkján, ahonnan mintha jánosbogarak ömlenének a partra.
Így haladnak mindketten az útkanyarulatig, és tovább, a dimbes-dombos dűnék között, ahol a rekettyés szittyólevelek szuronycsattogással verődnek egymáshoz.
A kutya gazdájához lépett. Mint aki azt mondja:
– Hé! Százhúsz fretzer kerül a kasszába! Így készül a vagyon! Egy sor tőkével több a szőlőben! Egy fogással több vacsorára! Egy tállal több eledel a hűséges Hurzofnak! Vágjunk eret a gazdagokon... s főleg a bukszájukon!
A vénasszony megáll. Reszketeg ujjával odamutat egy vöröslő fénypontra, mely áttör a homályon. Az ott Vort Kartifnak, a bárkásnak a háza.
– Ott? - kérdi az orvos.
– Igen - feleli az anyó.
– Harrauaaa! - így Hurzof kutya.
Hirtelen megdördül a Vanglor, hogy még elődombjai is belerázkódnak. Kormos lángok csóvája tör fel a zenitre, átlyuggatva a felhőket. Trifulgas doktort a lökés ereje a földhöz vágta.
Káromkodik, mint egy püspök, föltápászkodik, körülnéz.
Az anyóka már nincs mögötte. Vajon a föld nyelte el? Vagy a ködgomolyon keresztül illant el talán?
Ami a kutyát illeti, az ott van most is, hátsó lábaira ágaskodva, tágra nyílt pofával, foga közt a kialudt lámpással.
– Azért csak gyerünk! - morogja Trifulgas doktor.
A tisztességes férfiú megkapta a százhúsz fretzerét. Ki is kell hát érdemelni.