Október 29. éjjel.

Ez a jelenet borzasztó volt s a kétségbeejtő helyzet mellett is, melyben vagyunk, mindegyikünk érezte annak iszonyatos voltát.

Ruby nem él már, hanem végső szavainak talán nagyon gyászos következményök lesz. A matrózok hallották, hogy azt kiabálta: «A tűzijáték-szereim! a tűzijáték-szereim!» Megértették, hogy a hajó minden percben légbe röpülhet s hogy most már nem csupán tűzvész, hanem szörnyű fölrobbanás is fenyegeti.

Néhányan, egészen magukon kívül, minden áron menekülni akarnak, még pedig rögtön.

– A csónakot! a csónakot! - kiabálják.

Nem látják, nem akarják látni az esztelenek, hogy a tenger féktelen, hogy semmiféle csónak nem szállhat szembe e bámulatos magasságra emelkedő hullámokkal! Mi sem tarthatja többé vissza őket s nem hallgatnak kapitányuk szavára. Kurtis Róbert közéjük rohan, de hiába. Owen matróz uszítja a társait: a csónakot megragadják s kilökik.

Egy percig a levegőben himbálózik a csónak, aztán, amint a hajó a haboktól hányatva megcsusszan, a kötelek közé keveredik. A matrózok végerőlködéssel kibontják onnan s már-már tengerre ereszkedik a csónak, mikor egy óriási hullám alulról megkapja, egy pillanatig fölemeli s aztán ellenállhatlan erővel sújtja a Chancellor oldalához.

A bárka és a csónak tehát szétrombolódtak s most már csak a szűk, törékeny kis lélekvesztő maradt fönn számunkra.

A matrózok rémülettől megdermedve, mozdulatlan maradnak. Most már csak a szél fütyülését hallani a kötelek közt, s a tűz pattogását. A hajó közepe csupa égő zsarátnok s a léken át kormos füstfellegek szállnak az ég felé. A hátsó fedélzetről nem látni már a hajó előrészére s lángkorlát választja a Chancellort két részre.

Az utasok s két vagy három matróz a hátsó födélzetre menekültek. Mrs. Kear ájultan fekszik egy tyúkketrecen s miss Herbey mellette van. Leteurneur úr átölelte fiát s keblére szorítja. Lázas izgatottság vesz rajtam erőt s nem birom lecsillapítani. Falsten mérnök hidegen nézi az óráját s följegyzi a jegyzőkönyvébe, hogy hány óra.

Vajjon mi történik a hajó előrészén, ahol kétségkívül a hadnagy, a kormányos és a legénység többi része van, kiket nem láthatunk? Minden érintkezés megszakadt a hajó két fele közt és senki sem mehet át a lángfüggönyön, mely a nagy lék fölött emelkedik. Kurtis Róberthez közeledem.

– Minden veszve? - kérdem.

– Nem, - felel rá. - Miután a nagy lék nyitva áll, egész özönvizet öntünk be az égő zsarátnokra s talán sikerül eloltanunk!

– De hogyan jussunk a szivattyúkhoz ez égő födélzeten, Kurtis úr? Hogyan tud parancsot osztogatni a matrózoknak a lángokon át?

Kurtis Róbert nem felel.

– Minden veszve? - kérdem újra.

– Nem, uram, - szól Kurtis Róbert, - nem! S míg egy deszkaszál marad e hajóból lábam alatt, nem esem kétségbe!

Ezalatt a tűz kettőzött erővel dühöng s vöröses fényben ragyognak a tenger habjai. Fent az alacsony felhőkön rémítő visszfény piroslik. Hosszú lángsugarak kígyóznak föl a hajó nyílásaiból s a hátsó födélzet emelkedett csúcsára menekültünk. Mrs. Keart befektettük a kis lélekvesztő csónakba, mely fönt függ kötelein s miss Herbey mellette foglalt helyet.

Mily iszonyú éj s mily toll volna képes lefesteni borzalmait!

Az orkán egész erejével fúj ez égő zsarátnokra, mint valami óriási fújtató. A Chancellor mint egy roppant tűzhajó megy a sötét éjben. Nincs más választás: vagy a tengerbe ugorni vagy a lángok közt elveszni!

De hát az a klórsavas káli nem akar meggyúlni? Az a vulkán nem nyílik meg lábaink alatt? Ruby tehát hazudott? Nincs a hajóközben semmi robbanó anyag?

Féltizenkettőkor, mikor a tenger legrémítőbb, sajátságos zúgás vegyül a féktelen elemek zajába; e jól ismert zúgás, melytől úgy remegnek a tengerészek s e kiáltás hangzik előlről:

– Szirtek! jobbra szirtek!

Kurtis Róbert fölugrik, gyors pillantást vet a fehér hullámokra s a kormánykeréknél álló ember felé fordulva:

– Jobbra a kormányrúddal, le egészen! - kiált parancsoló hangon.

De már késő. Érzem, hogy egy óriási hullám hátára vesz s rögtön egy lökést kapunk. A hajó megfeneklik hátul, nekirugaszkodik néhányszor s a hátsó árboc, aljánál letörik s a tengerbe hull.

A Chancellor nem mozdul.