Marcel Bruckmann levele Schultze professzorhoz Stahlstadtba

Franceville, szeptember 14.

Illendőnek tartom értesíteni az acélkirályt, hogy tegnapelőtt este szerencsésen átjutottam birodalma határán, saját épségemet többre becsülve a Schultze-féle ágyúmodellnél.

Amikor búcsút veszek öntől, kötelességet szegnék, ha nem fedném fel ön előtt a magam titkait; de megnyugtatom, azok megismeréséért ön nem fog életével fizetni.

Nem hívnak Schwartznak, és nem vagyok svájci. Elzászi vagyok. Nevem Marcel Bruckmann. Ha hiszi, ha nem, tűrhető mérnök vagyok, de elsősorban francia. Ön halálos ellensége hazámnak, barátaimnak, családomnak. Gyűlöletes terveket kovácsolt azok ellen, akiket szeretek. Mindent megtettem, mindent kockáztattam, hogy megismerjem a terveit. Mindent el fogok követni meghiúsításukra.

Sietek tudomására hozni, hogy az ön első lövése nem sikerült. Célját, hála a sorsnak, nem érte el, mert el nem érhette. Az ön ágyúja lehet a legcsodálatosabb alkotás, de a lövedékek, amelyeket azzal az óriási lőportöltettel kiröpít és valaha kiröpíthet, senkiben sem fognak kárt tenni. Soha sehová le nem zuhanhatnak. Előre sejtettem, ami ma már, az ön nagyobb dicsőségére, beigazolódott tény, hogy Schultze úr feltalált egy borzalmas ágyút... amely teljesen ártalmatlan.

Bizonyára örömmel fog értesülni arról, hogy az ön túl tökéletesre sikerült bombáját tizenegy óra negyvenöt perc négy másodperckor elrepülni láttuk a város fölött. Nyugatnak tartott, eltűnt az űrben, és így fog ott keringeni az idők végtelenségéig. Egy lövedék, amely a jelenleg használtaknál húszszorta nagyobb kezdősebességgel indul, nem „eshet” el. Saját haladó mozgása kombinálva a Föld vonzó erejével, földgolyónk körüli örök keringésre ítéli a mozgó testet.

Ön ezt nyilván nem tudta.

Azonfelül remélem, a Bika-torony ágyúja ettől az első kísérlettől teljesen megrongálódott. De a kétszázezer dollár nem túl drága ár önnek azért az elégtételért, hogy a csillagvilágot egy új bolygóval, a Földet egy új mellékbolygóval ajándékozhatta meg.

Marcel Bruckmann

Gyorsfutár indult azonnal Franceville-ből Stahlstadtba. Marcel nem tagadhatta meg magától azt a csúfondáros elégtételt, hogy haladéktalanul elküldje ezt a levelet Schultze úrnak. Senki sem veheti tőle zokon.

Marcelnak igaza volt; a hírhedt bomba, amely hihetetlen sebességgel röpülve a földi légkörön túl kering, nem eshet vissza a Földre. Beigazolódott az a reménye is, hogy a Bika-torony rengeteg lőgyapottal megtöltött ágyúja ócskavassá válik.

Schultze urat roppantul kínosan érintette, féktelen gőgjére rettentő csapást miért a kapott levél. Halálsápadt lett, mialatt olvasta, s mikor a végére ért, feje lehorgadt, mintha furkósbottal ütötték volna kupán. Negyedóráig nem tért magához a lesújtottságtól. Hanem aztán kitört belőle a düh. Arminius és Sigimer a megmondhatója, milyen irtózatos patáliát csapott. Azonban nem az az ember volt, aki bevallja, hogy legyőzték. Most kezdődik csak el igazán a könyörtelen harc közte és Marcel között. Nem maradtak-e meg cseppfolyós széngázzal töltött bombái, amelyeket kevésbé hatalmas, de célszerűbben szerkesztett ágyúkból rövid távolságra kilőhet?

Hirtelen erőt véve magán, az acélkirály lecsillapodott, visszavonult dolgozószobájába, és ismét munkához látott.

Franceville-t nagyobb veszély fenyegette, mint valaha. Világos, hogy semmit sem volt szabad elhanyagolnia, amit önvédelmére megtehetett.