XXIII.
BEFEJEZÉS.
Emlékszünk arra a kimondhatatlan érdeklődésre, melynek középpontjai valának utasaink elindulásuk alkalmával. Ha vállalatuk kezdetén oly nagy izgatottságba hozták az ó- és új-világ lakóit, minő lelkesedéssel kellett fogadni őket visszatérésük alkalmával? Vájjon nem fog-e a Florida félszigetére tóduló kíváncsiak milliója a nagylelkű kalandosok elé sietni? Vájjon az idegenek légiója, kik a szélrózsa minden tájáról eljöttek, Amerika földjét elhagyják-e, mielőtt meglátták volna Barbicanet, Nichollt és Ardan Mihályt? Nem, és a közönség szenvedélye legyen olyan nagy, mint minő maga a vállalat volt. Olyan embereket, a kik a földtekét elhagyták, s a világűrben tett rendkívüli utazás után visszatértek, kétségen kívül úgy kell fogadni, mint hajdanában Illés prófétát, mikor a földre visszaszállott.
Az volt az általános kívánság, hogy őket előbb lássák, azután hallják.
Ennek\* a kívánságnak az Unió összes lakosai nemsokára megérték teljesedését.
Barbicanet, Ardan Mihályt, Nichollt és a Gun-club követeit visszatértük alkalmával leírhatatlan örömrivalgással fogadták Baltimoreban. Barbicane útinaplója nyomásra készen állott. A New-York-Herald oly összegen vásárolta meg a kéziratot, melyet eddig még nem ismernek, de a mely rengeteg nagy
lehetett. Annyi tény, hogy a mikor ebben a lapban közölték
«Az utazás a hold körüb-t, öt millió példányban jelent meg a lap. A visszatérés után harmadnapra a kirándulásnak legapróbb részleteit is ismerték. Még csak az volt hátra, hogy ez emberfeletti vállalatnak a hőseit szemtől-szembe láthassák.
Barbicanenak és társainak a megfigyelései a hold körül, módot nyújtottak nekik arra, hogy a hold állapotáról eddig fölállított elméleteket összehasonlítva megbírálják. Ezek a tudósok közvetlenül és egészen sajátságos körülmények között figyelték meg a holdat. Most már tudták, hogy a hold képződéséről, eredetéről, lakhatóságáról eddig nyilvánosságra hozott elméletek közül melyiket kell elvetniük, és melyiket megtartaniok. Múltjának, jelenének és jövőjének legmélyebb titkaiba pillantottak bele. Minő ellenvetéseket is tehettek volna olyan lelkiismeretes megfigyelők állításaira, a kik nem is egészen negyven kilométernyiről látták a csodálatos Tycho hegyét, a holdnak sajátságos hegyrendszereit? Mit válaszolhattak volna ezeknek a tudósoknak, a kik belemélyedtek tekintetükkel a Plato circus mélységeibe! Állíthattak-e e vakmerő férfiak ellenében valamit, a kik vállalatuknak változó mozzanataiban a holdnak láthatatlan feléig jutottak el, melyet emberi szem még sohasem látott? Fel valának jogosítva arra, hogy a hold ismeretének határait kijebb terjeszszék, mi által a hold világa új alakot öltött, mint Couvier után az ősvilág állatának váza ; állíthatták: ilyen volt a hold, lakható világ, melyen előbb volt élet, mint a földön! Ilyen a hold, lakhatatlan és most üres világ.
A Gun-club tagjai egyletük leghíresebb tagjának és két barátjának visszatérése alkalmából tiszteletűkre díszlakomát akartak rendezni, ámde hozzájuk méltó diadalútnak kellett ez útnak lennie, méltónak az amerikai néphez, és oly szabásúnak, hogy az Unió minden lakója személyesen vehessen részt abban. Az államvasutaknak minden nagyobb állomását egymással külön sínpárral kötötték össze. Aztán minden pályaudvaron ugyanazokat a lobogókat tűzték ki, s ugyanolyan díszítményekkel ékesítették föl, egyforma asztalokat csináltattak és egyformán terítették föl. Egy bizonyos órára, mit sorjában kiszámítottak s villamos, másodpercznyi pontos
órákkal jelentettek, meghívták a népet, hogy üljenek le a díszlakomához.
Négy napon át, január 5-dikétől 9-dikéig beszüntették az államvasutakon a forgalmat, mint vasárnapokon szokott történni, s így mindenütt nyitva állott a pálya.
Csak egy mozdony, még pedig a legnagyobb sebességű, meg egy díszkocsi közlekedhetett ezeken a napokon.
A mozdonyon, melyen csak egy gépésznek s egy fűtőnek volt helye, a Gun-club tiszteletreméltó titkára különös kegyből helyet foglalhatott.
A díszkocsit külön a Barbicane elnök, Nicholl kapitány és Ardan Mihály használatára szánták.
A gépész füttyére a /mrm/i-окпак és Tnp-eknek, s az amerikai nyelv csodálkozást kifejező összes természeti hangjainak elzúgása közepeit elindult a vonat a baltimorei állomásról. Óránkint 80 lieu utat tett meg. De hát mi volt ez ama sebességhez képest, melylyel a három hős a Columbiádból kiröpült?
Egyik városból a másikba robogtak, a népet a díszlakomáknál találták, s ugyanazok a kiáltások, tetszés-nyilatkozatok fogadták őket. így járták be az Unió nyugati felét: Pensylvániát, Connectikutot, Massachusets-t, Vermont-t, Maine-t és New-Braunschweigot ; észak és nyugat felé New-Yorkot, Ohiot, Michigant és Wisconsint; aztán visszafelé délre Illinoist, Missurit, Arkansast, Texasi és Luisianat; délkeletre Alabamat és Floridát ; aztán megint fölfelé vették útjokat Georgián, a két Virginián, Indiánon át ; végül Washington állomást érintve vissza Baltimoréba. Ez alatt a négy nap alatt elmondhatták magukról, hogy Amerika Egyesült-Államai egy óriási díszlakomán ugyanazzal a hurrah-val üdvözölte őket.
Ez a megdicsőítés méltó vala a három hőshöz. A mythikus korban őket a félistenek közé sorozták volna.
És most vájjon ennek, az utazások történetében páratlan vállalatnak lesz-e valami gyakorlati eredménye? Fognak-e valaha a föld és hold között egyenes összeköttetést létesíteni? A földet és az eget köti-e össze valaha rendes útvonal? Fognak-e egykor egyik bolygóról a másikra: A Jupiterről a Mercurra, később egyik csillagról a másikra : a sarkcsillagról a Sinusra utazni? Fölkereshetik-e valaha azokat a napokat, melyek az ég boltozatán hemzsegnek?
Ezekre a kérdésekre még nem lehet felelni. Ámha az angolszászok vakmerő lángelméjét ismerjük, senki sem csodálkozik azon, hogy az amerikaiak megkísérlették, hogy Barbicane elnök vállalatának hasznát vegyék.
így nemsokára híre kerekedett az utasok visszatérte után, hogy a közönség határozottan érdeklődéssel fogadott egy felhívást, mely így szólott: «Csillagok között létesítendő közlekedési nemzeti részvénytársaság» alakult száz millió dollár alaptőkével, százezer részvény á 1000 dollár. Ennek a részvénytársaságnak elnöke Barbicane, alelnöke Nicholl kapitány, gazdasági titkára Maston J. T., forgalmi igazgatója Ardan Mihály.
S mivelhogy amerikai szokás mindenről előre gondoskodni, még az esetleges bukásról is : csődtömeggondnokká megválasztották az érdemes Trollope Harryt, és ügyvéddé Dayton Francist.
dipTAK
You've reached the end of the work. Have you read it?
How did you like this work?
Rate it too!