UTÓSZÓ

A dunai rablóbanda bűnpere az orosz-török háború véres cselekményei mellett alig keltett feltűnést. A banditákat, köztük Titschát is - akit minden nehézség nélkül fogtak el Ruszcsukban - annak rendje-módja szerint felakasztották. Kivégzésük a tragikus háborús események miatt nem keltett különösebb izgalmat.

A tárgyaláson azonban választ adtak minden olyan kérdésre, amelyben e történet főszereplői még nem láttak világosan. Serge Ladko megtudta, hogy milyen félreértés folytán tartották fogságban a dereglyén Dragos Károly helyett. Megtudta azt is, hogy Striga, miután az újságokból értesült arról, hogy Szalkára is kiterjesztik a nyomozást, beférkőzött Borus Demeternek, a horgásznak a házába, és ő válaszolt az esztergomi rendőrbiztos kérdéseire.

Azt is megtudta, hogy Natsa, akit a dunai banda elrabolt, hogy állt ellen Striga ostromának, aki abban a hitben, hogy ellenfelét lelőtte, szüntelenül hangoztatta, hogy a fiatal nő már özvegy. Egy este Striga azzal próbálta igazolni állítását, hogy Natsának megmutatta saját arcképét, és azt állította, hogy kemény harc árán vette el a tulajdonosától. Ekkor került sor arra a heves jelenetre, amelynek során Striga megfenyegette Natsát. Ekkor verte fel az éjszaka csendjét Natsa sikoltása, melyet a szökevény is meghallott.

De mindez régen volt már! Amióta megint megtalálta boldogságát Natsa oldalán, Serge Ladko nem gondolt többé az elmúlt rossz napokra.

Minthogy bolgár területre nem léphettek, a boldog házaspár az előbbiekben ismertetett események után előbb Gyurgyevo román városban telepedett le. Itt voltak akkor is, amikor a következő év májusában a cár hivatalosan hadat üzent a török császárnak. Nem is kell mondanunk, hogy Serge Ladko azonnal az orosz hadsereg katonái közé állt, és miután kitűnően ismerte a hadműveletek színhelyét, nagy szolgálatokat tett a közös ügynek. Miután a háború véget ért, és Bulgária végre felszabadult, Natsával együtt visszatért a ruszcsuki házba. Folytatta régi mesterségét, a révkalauzságot. Köztiszteletben, boldogan élnek ma is mind a ketten.

Dragos Károly barátjuk maradt. Hosszú időn át, legalább évenként egyszer lehajózott hozzájuk Ruszcsukba. Mostanság még gyorsabban jut el hozzájuk, hisz a vasúthálózat azóta jócskán kiterjedt. Serge Ladko azonban még mindig hajón jár fel Budapestre, hogy meglátogassa barátját.

Natsa három fiúval ajándékozta meg férjét. Ma már mind a három felnőtt. A legfiatalabb, aki tanulóéveit Dragos szigorú keze alatt töltötte, most már jó úton van afelé, hogy magas beosztást kapjon a bolgár igazságügyi szerveknél.

A középső, a Dunai Liga bajnokának méltó utódaként, a halászat mesterévé vált. De ő már nem horgászbottal a kezében lesi a zsákmányt, hanem tökéletesítette a tokhalászat módszereit. Hatalmas halászzsákmányai nagy hírnevet és szép kis vagyont szereztek neki.

A legidősebb Ladko fiú apja helyét foglalja majd el, amikor annak nyugalomba kell vonulnia. Ő vezeti Bécsből a tenger felé a gőzhajókat és dereglyéket a kanyargó vízi utakon át, a nagy folyam álnok homokzátonyai között. Benne él tovább a dunai hajósok fajtája.

De ha mégoly különféleképpen is alakult Serge Ladko három fiának élete, szívük egy ütemre ver. Életük útja más-más irányt vett, de mindegyik szívében egyformán erős az édesapjuk iránti tisztelet, az édesanyjuk iránti gyengédség és a haza mélységes szeretete.

.oOo.