«Pál fordulása».

1885. november 16-dikán egész Irlandban, sőt talán az egész föld kerekségén sehol olyan nagy boldogság nem volt, mint a «kis pénzes zacskóhoz» czímzett bazárban.

Sissy a lakás legkényelmesebb szobájában pihent még, ágya mellett állott Senki fia. Most már megismerte a fiút, ki hajdanában a hard kunyhójából egérutat vett, és ime, előtte áll, mint szép, erőteljes fiú.

Mikor egymástól elváltak, csak a hetedik évében járt Sissy, most a tizennyolczadikat tapossa. Vajjon lesz-e belőle a kiállott sok szenvedés, megpróbáltatás és nyomorúság után olyan szép leány, mint a minővé szerencsés körülmények között bizonyára fejlődhetett volna? Tizenegy éve már annak, hogy utoljára láttak egymást és mégis reáismert hangjáról; Sissy is visszaemlékezett a kis, gyönge fiúcskára benne.

Régi emlékeikről beszéltek, egymás kezét fogva s miként egy tükörbe, visszapillantottak nyomorúságos múltjukba.

Kat is ott volt. Meglátszott az arczán, hogy mennyire együtt érez velök. Bob ujjongott örömében, Birk sem állhatta meg, hogy közbe-közbe ne vakkanjon. O’Briennek is ott kellett lennie. Sőt talán Balfour is beállított volna, ha bokros hivatalos teendői a «Little Boy and Co.» főkönyvéhez nem lánczolták volna. Mindenki annyit hallott már a Mac Carthy-családról, meg a czég többi hozzátartozójáról, hogy éppen csak a személyes ismeretség hiányzott. Sissyt mindnyájan olybá tekintették, mintha Senki fiának a testvére lett volna, ki tegnap ment el hazulról s ma újra hazajött.

Csak Grip hiányzott a famíliából; arra azonban akár mérget is vehetnénk, hogy Senki fia testvérére már első látásra is reáismer, pedig soha életében nem állott vele szemtől-szembe. Egyébiránt a «Vulcan» is nemsokára visszatér Dublinba s akkor a kis család mind együtt lesz.

Sissy élete eddigelé olyan volt, mint a többi szegény leányé Irlandban. A hard hat hónappal azután, hogy Senki fia a kunyhóból megszökött, delirium tremensben meghalt, Sissyt visszavitték a donegali szegények házába. Ott élt két esztendeig, azután más szerencsétlen leánynak kellett helyet csinálnia. Kilencz éves volt, a keze munkája után kellett ebben a korban a szegény leánynak megélnie. Ha szolgálatba nem állhat - bért nem kap, csak ellátást - akkor valamely gyárba kell beszegődnie. Belfortba küldték Sissyt, a hol egész rakás szövő-gyár volt. Itt tengette életét napról-napra abból a nehány penceból, a mit naponta keresett; ide dobták, oda dobták, durván rárivalltak és nem akadt egy árva lélek sem, a ki pártját fogta volna. És ő mégis mindig jó, türelmes, szorgalmas volt. Az élet viszontagságai korán hozzászoktatták a türelemhez.

Akkortájt, hogy Senki fia reátalált, még csak nem is gondolhatott arra, hogy sorsa megváltozik; már-már kétségbeesett:... s ime, feléje nyujtotta védő karját az a fiú, ki iránt életében először volt jó és gyöngéd... az a fiú pedig egy áruház tulajdonosa és főnöke ma. A pokolból szabadította ki, most nála van, az üzletbe alkalmazza, mint elárusítónőt, avagy... szolgálója.

– Ő?... Szolgáló?... No hiszen meg is engedte volna Kat, hát még Bob... Senki fia pedig még kevésbbé!...

– A házadnál akarsz tartani engem? - kérdé Sissy.

– Azt mondom én is, hogy a házamnál, Sissy.

– De legalább dolgozom, hogy terhedre ne legyek.

– Dolgozol, édes Sissy.

– Mi lesz a dolgom?

– Egyelőre semmi, Sissy.

Evvel egyelőre be kellett érnie. No de egy hét mulva már ott találjuk a boltban. Bezzeg szépen helyrejött, csinos, kedves alak volt, hamar beletanult az új foglalkozásba s a kis bazár újabb vonzóerővel csalogatta magához a vevőközönséget.

Sissy nagyon várta már, hogy a «Vulcan» első fűtőjét szemtől-szembe láthassa. Senki fiától hallotta, hogy ki volt Grip a Ragged-Schoolban, mintegy utódjának tekinté őt; ki a kis fiú oltalmazója lett, minek utána a hard kunyhójából a rongyosok iskolájába került. Ő megvédte a hardtól, Grip Carkertől s a többi czudar gézengúztól. Ha életét koczkáztatva, ki nem viszi az égő házból, a kis fiú odaveszett volna. A «Vulcan» első fűtője tehát, ha majd újra beállít a bazárba, a legmelegebb fogadtatásra számíthat. Bizonyos körülmények miatt azonban csak az év vége felé érkezhetett vissza a «Vulcan».

Az 1886. deczember 31-dikén készített üzleti mérleg szerint a kis bazár ebben az évben minden eddiginél fényesebb üzletet csinált. A «kis pénzes zacskó» vagyona kétezer font sterlingnél többre rúgott már. O’Brien maga revideálta az üzleti könyveket és konstatálta, hogy úgy van. A derék kereskedő szerencsét kívánt Senki fiának ehhez az eredményhez. Ámde szívére kötötte, hogy ezentúl is olyan óvatos és megfontoló legyen.

– Nehezebb dolog a vagyont megtartani, mint megszerezni - mondá O’Brien, midőn az üzleti könyveket újra visszaadta a fiúnak.

– Igaza van, uram. Higyje el, nem is térek le soha a józan megfontolás útjáról. Örökké sajnálom, hogy az Irlandi bankban elhelyezett pénz tulajdonképpen nem hajt elég hasznot. Veszteg hever ott, alszik mintegy s a ki alszik, az nem dolgozik.

– Nincs igazad, fiam, pihen az s a pénznek éppen úgy szüksége van pihenésre, mint az embernek.

– Látja, O’Brien úr, ha valami jó alkalom kínálkoznék...

– Nemcsak jónak, hanem kitűnőnek is kellene lennie.

– Nem bánom, hát, kitűnő alkalom kínálkoznék, azt hiszem, ön is azt tanácsolná, hogy -

– Hogy felhasználd?... Természetesen, fiam, főleg ha a te szakmádba vágna a dolog.

– Én is úgy gondolkozom, O’Brien úr, eszemágában sincs, hogy olyan vállalatba fogjak, melyhez semmit sem értek. Ha az ember okos megfontolással kezd hozzá, talán szélesebb alapokra fektethetné esetleg üzletét.

– Nem cselekedném helyesen, fiam, ha erről téged le akarnálak beszélni... s ha esetleg megtudok valamit... valami biztosan jövedelmező vállalatot... később talán... hiszen majd beszélünk még róla.

Bölcs előrelátással többet ennél mondani nem akart O’Brien úr. Február 23-dika olyan nap volt, melyet a «kis pénzes zacskó» lakói akár veres plajbásszal húzhattak volna alá a kalendáriumukban.

Ekkor történt, hogy Bob egy létra tetejéről szinte alábucskázott, midőn valaki reákiáltott, még pedig ilyeténképpen:

– Hahó, ki az ott az árbocz tetején? Hahó!

– Grip! - rikkantott le Bob s egy pillanat mulva a létra fáján alácsúszott, mint pajkos gyermekek a lépcső karfáján.

– Nem is más, «and Co.» úr! Senki fia, remélem, jól van, te tökmag?... Kat is, he?... O’Brien úr is?... Úgy hiszem, senkiről sem feledkeztem meg?

– Senkiről?... Hát én senki vagyok, Grip?

Egy szép, ifjú leányka kérdezte ezt tőle, a ki örömtől sugárzó arcczal lépett a «Vulcan» első fűtőjéhez s himezés-hámozás nélkül jobbról is, balról is megcsókolta az orcáját.

– Mi-ki... ez? - szólalt meg Grip képtelen zavarodottsággal - kisasszony,... én magát nem ismerem... Itt csak úgy vaktában ölelgetik és csókolgatják az embereket?

– Jól van, ismerkedjünk meg, akkor ismét elülről kezdem az ölelést és csókot.

– Hisz ez Sissy!... Sissy... Sissy! - kiáltozta féktelen jókedvvel Bob.

Senki fia és Kat éppen akkor nyitottak be. Gripnek, a kópénak, most már nem volt szüksége bővebb magyarázatra, mind egy szálig visszaadta a csókot és ölelést. Szent Patrickra! Hiszen ez a Sissy olyan megennivaló édes egy jószág! Minthogy Amerikából Senki fiának ajándékul - ha majd felnő - férfiutazó-készletet hozott, volt abban csizmahúzó, borotva, habtégely; most egyet gondolt s azt mondta, hogy tulajdonképpen Sissynek szánta, mert sejtette, hogy a «Little Boy» czég bazárjában fogja találni. Sissynek el kellett az ajándékot fogadnia. Senki fia éppenséggel nem vette zokon.

A bedford-streeti áruházban olyan boldogok voltak az emberek. Ha Gripnek a hajón nem akadt teendője, bezzeg nem őrizte a horgonyt. Úgy látszik, hogy a kis bazárban valami mágneskő van, melynek vonzó ereje elhat a dockig és Gripet Sissyhez vonzza. Hja, a természet törvényeivel nem lehet ujjat húzni. Senki fia hamar észrevette a dolgot.

– Úgy-e, szemrevaló egy teremtés ez az én nővérem? - kérdé egyszer Griptől.

– A te nővéred, fiacskám?... Bizony cseppet sem volna szép,... határozottan csúnyaság volna, ha amúgy jószántából nem lenne a nővéred... Mondom, csúnya volna...

– Csúnya?... Sissy?... kövesd meg szavaidat, Grip!

– Tudom, hogy szamárságokat beszélek össze-vissza.... nem is telik tőlem egyéb... hiszen ha értenék a szép szóhoz...

Pedig Kat bizonyságot tehet róla, hogy Grip ért a szép szóhoz s alig három hét telt el hazaérkezése óta, midőn Kat ezt mondta Senki fiának:

– Olyan mostanság ez a mi jó Gripünk, mint a vedlőfélben levő állatok. Eddigelé fekete volt a képe, lassankint fehér színt ölt... Úgy sejtem, hogy nem sokáig marad a «Vulcan»-on.

O’Brien is hasonlóképpen vélekedett.

És mégis, mikor a «Vulcan» márczius 15-dikén Amerikába indult, Grip újra ott állott régi helyén a kazán nyitott ajtaja előtt, mintha annak a hajónak éppen az első fűtőre lett volna égető szüksége.

Május 13-án vetett újra horgonyt Dublinban a «Vulcan». Grip «színeváltozása» most még szemmelláthatóbb volt, mint előbb. Mondanunk sem kell, hogy a lehető legszívesebben fogadták. Senki fia, Kat és Bob nyakába borultak. Sissyvel szemben Grip szörnyen tartózkodó volt, megelégedett avval, hogy a bal orcáját megcsókolta; Sissy is beérte avval, hogy Gripnek a jobbik orcájára lehelt egy csókot. Grip napról-napra hallgatagabb, Sissy komolyabb lett, ha Sissyvel együtt volt. Ez a tartózkodás a kis család bizalmas együttléte alkalmával is feltünt. Mikor esténkint elbúcsúztak, Senki fia rendesen így szólott Griphez:

– Viszontlátásra - holnap reggel!

Grip ezt felelte:

– Nem... nem hiszem, hogy holnap eljöhessek... sürgős dolgom van a gépházban... nem jöhetek el semmiesetre!

Hanem azért másnap reggel mégis csak beállított a jó Grip, még pedig egy órával előbb, mint tegnap... És csodák csodája!... az ábrázata napról-napra fehéredett.

Grip aligha nem hajlandó lett volna most már belépni a «Little Boy and Co.»-ba s elhagyta volna eddigi foglalkozását. Csakhogy Senki fia bölcsen hallgatott róla. Hadd pedzze Grip maga a dolgot.

Junius elsején kerülgette is már a jó Grip ezt a dolgot, mint macska a forró kását.

– Nos, jól megy még mindig az üzlet? - kérdé Grip.

– Ítéld meg magad, Grip? Láttad üresen a boltot?

– Mindig van vevő...

– Még pedig sok, Grip; főleg mióta Sissy árul.

– Cseppet sem csodálom, fiacskám!... Nem értem, hogy is lehet ember Dublinban... sőt egész Irlandban, a ki nem tőle vásárol.

– Nem is szolgálhatná ki senki úgy, mint ez a kedves...

– Több,... ó sokkal több ennél - vágott közbe Grip, a nélkül, hogy meg tudta volna találni az alkalmas kifejezést.

– Nos hát, mint ez az elbűvölő ifjú leány! - segíté ki Gripet zavarából a fiú.

– Így hát jól megy a dolog?

– A mint hallád.

– És Balfour?

– Ő is jól van.

– Nem az egészségéről tudakozódom - veté közbe élénken Grip. - Mit törődöm én a Balfour úr egészségével?...

– De én törődöm, Grip. Nagyon hasznavehető emberünk. Kitűnően érti a dolgát.

– Jól érti hát a dolgát?

– Nagyszerűen.

– Kissé mintha már öreg volna.

– Nem, alig tűnik fel.

– Hm!

Ez a hm, azt akarta jelenteni, hogy a jó Balfournak nemsokára már a munkaképesség határát kell elérnie.

A párbeszéd megszakadt. Senki fia elmesélte Katnak, Kat nem állhatta meg, hogy kissé ne kaczagjon.

Bob sem fért meg a bőrében. Nehány nappal utóbb evvel a kérdéssel fordult Griphez:

– A «Vulcan» ugyebár, nemsokára fölszedi a horgonyt?

– Az... mondják legalább... meglehet - felelé Grip borus arczczal.

– S te újra a kazán mellé állasz, úgy-e? - faggatózik «and Co.» úr.

Az első fűtő szemei fellobbantak, mintha a kazán gyomrába vetett kőszenet avval akarta volna lángra szítani; pedig nem volt egyéb oka ennek a szemfellobbanásnak, mint Sissy, a ki éppen akkor tartott feléjök s Grip előtt megállva, így szólott hozzá:

– Grip, legyen szíves, adja le azt a láda csokoládét, nem érem el...

A «Vulcan» első fűtője rögtön levette azt a ládát.

Vagy:

– Kérem, édes Grip, segítse levenni azt a süveg czukrot, nem birom...

Grip rögtön leemelte a polczról a süveg czukort.

– Hosszú lesz az utatok, Grip - faggatózik tovább Bob hamiskás szemhunyorgatással. Úgy látszik, kedve telt abban, hogy Gripet meg-megbosszantsa.

– Attól félek, hogy nagyon hosszú lesz. Eltart legalább négy-öt hétig.

– Hát az sok? - Azt gondoltam, hogy négy-öt hónapig.

– Öt... hónapig?... Már miért nem mindjárt öt évig! - kiáltott fel rémülten Grip, mintha öt évi fegyházról lenne szó.

– Remélem, nagyon örülsz az útnak, Grip?

– Lánczos adtát!... hogyne örülnék... mikor örülök.

– Hallod, Grip,... te nagyon oktondi legény vagy!...

Bob elfintorította az arczát és elszaladt.

Szegény Grip mostanság tulajdonképpen nem is élt; mert élet-e az, ha valakinek az esze soha sincsen helyén, ha ébren álmodik s kicsi híja, hogy a fejjel nem megy neki a falnak? Hogy-hogy nem, még egyszer reáadta fejét a tengeri útra s a «Vulcan» junius 22-dikén elhagyta a dublini kikötőt.

Azalatt, míg távol volt, a «Little Boy and Co.» czég még fényesebb kilátásoknak nézett elébe. Senki fia megszerezte egy szabadalmazott új játékszernek kizárólagos elárusítási jogát.

Ennek a játékszernek már az is óriási kelendőséget biztosított, hogy a «Little Boy and Co.»-nál lehetett csupán kapni. A nyaralóba készülő gazdag családok gyermekei napról-napra ostromolták Bobot, mert egyik sem akart a nélkül a játék nélkül falura menni. Pedig nem is igen volt olcsó ám. Bob nem győzte a kiszolgálást, Sissy is segített neki, így aztán még nagyobb volt a vásárlási kedv és busásabb a napi bevétel. Csupán ebből az egy áruczikkből néhány száz guinee hasznuk volt. A karácsonyi piacz eredményét is beleszámítva, ez év végén mintegy háromezer font sterling volt a «Little Boy» vagyona.

Senki fia számítgatott már arra, hogy Sissyt tisztességesen kiházasíthatja, ha ugyan kedve lesz férjhez menni. Grip szemrevaló ifjú volt, tetszett is nagyon Sissynek, bár a világért sem árulta el. Csak az a Grip nem mert még nyilatkozni. A jó fiú azt gondolta, hogy nélküle a «Vulcan» nem érne semmit, sőt a midőn Senki fia czélozgatott arra, hogy ő maga is, ha embernyi emberré lesz, megházasodik, Grip majd megpukkadt nevettében.

Mikor a «Vulcan» julius 29-dikén útjáról visszatért, az első fűtő még ügyetlenebb, akadékoskodóbb, komorabb: szóval boldogtalanabb volt, mint annakelőtte. Szeptember 15-dikén fog újra elindulni a «Vulcan». Vajjon Grip újra a kazán előtt áll-e majd?

Valószínűleg, mert a gonosz Senki fia egyáltalában egy lépést sem szándékozott tenni a dülőre álló kérdés megoldásának siettetésében. Hadd kezdje meg Grip. Menjen hozzá s kérje meg a nővérének a kezét annak rendje és módja szerint. Ő felelős azért, hogy nővére boldog legyen. Csakhogy persze ő föltétlenül azt kívánta, hogy Grip szakítson a tengerészettel, lépjen be az üzletbe társul. E nélkül szóba se áll vele.

Ezt a jó Gripet valaki úgy a falnak szorította szíve ügyében, hogy szinte kipattant belőle a vallomás.

Kat volt, a jó öreg Kat ludas a dologban. Grip gyanútlanul állított be hozzá és Kat csakúgy odavetőleg kérdé:

– Grip, nem vette maga észre, hogy ez a mi Sissynk napról-napra gyönyörűbb lesz?

– Nem... nem vettem észre... Miért is vettem volna észre?... Hiszen nem igen ügyelem... vagy mi!

– Az már más... hát nem igen ügyeli? Nézze csak meg egyszer, de jól, majd meglátja, milyen szépséges egy teremtés. Hát azt tudja-e, hogy ma-holnap tizenkilencz éves lesz?

– Micsoda? már annyi volna? - pedig hát igen jól tudta, hogy annyi. - Téved Kat néni.

– A mint mondom, tizenkilencz éves, nemsokára bekötik a fejét. Senki fia keres majd neki egy jóravaló férjet. Úgy huszonhat-huszonhét évest, éppen mint maga. Persze-persze, olyannak kellene lennie, a kiben teljesen megbízhatnék. Olyannak nem szabad lennie, a ki tengerész, miféle férj is egy tengerész? Nem illik össze a kettő. No meg Sissynek szép hozománya is...

– Nem kell neki hozomány - veté közbe nagy hirtelen Grip.

– Igaz, ilyen bájos teremtés, no de a hozomány végre is jó dolog. Kis urunk majd talál Sissynek való férjet.

– Talán szemelt is már ki?

– Úgy hiszem, hogy kiszemelt valakit.

– Gyakran jár az a bizonyos úr a bazárba.

– Nagyon gyakran.

– Ismerem én is?

– Nem, úgy látszik, hogy maga nem ismeri őt! - Kat lopva rápillantott Gripre, ki szemét földre szegezve ült a széken.

– Sissy leányasszonynak is tetszik az az izé? - kérdé szörnyen akadozva.

– Hja, azt nem lehessék tudni! Hja, vannak olyan titkolózó természetű emberek, akik...

– Uram teremtőm, már hogy lehet valaki olyan agyalágyult! - kiáltott fel Grip.

– Én is amondó vagyok! - bizonygatá a jó Kat néne.

Még ez a kézzelfogható czélzás sem hatott Gripre. Egy héttel utóbb ismét útra kelt a «Vulcan»-nal s midőn október 29-dikén hazajött, le lehetett az arczáról olvasni, hogy most már tudja, mitevő legyen. Hanem szólani arról még mindig nem akarózott.

Pedig lett volna elég ideje, mert a «Vulcan» ezúttal két hónapig vesztegelt a kikötőben, mert sok tataroznivaló akadt rajta. Két hónap alatt az Isten szerelmére, csak kimondhat az ember egy icike-picike kurta szócskát.

Kattól első látogatása alkalmával először azt kérdezte:

– Remélem, Sissy kisasszony még nem ment férjhez?

– Még nem, de nemsokára férjhez fog menni. Megérett már a dolog - viszonzá a jó asszony.

Minthogy a teljesen leszerelt hajón már nem akadt semmi dolga, rendesen - mondjuk inkább - mindig a «Little Boy» bazárban volt. Még ha itt lakott volna, sem őrizhette volna annyira a boltot. Hanem az a bizonyos ügy csak nem akart végleg dülőre jutni.

A «Vulcan»-t ma-holnap újra tengerre bocsátják. Egy hét mulva ismét fölszedi a horgonyt. És ez az élhetetlen Grip még mindig hallgatott. Vagy legalább azt nem mondta, a mit tőle annyira vártak.

Ekkor, deczember első hetében, váratlan dolog történt.

Levelet kapott O’Brien Ausztráliából. Ez volt a levél tartalma:

«Mac Carthy Márton, Martin, Murdock a feleségével meg leánykájával, továbbá Sim és Pat Melbourban vannak és egy Irlandba induló hajóra szállottak. A szerencse nem kedvezett nekik s éppen olyan inségesen térnek haza, mint kivándoroltak. A hajó, melyen hazaindultak, a «Queensland», aligha három hónapnál előbb köt ki Irland partján».

Senki fiát nagyon elszomorította ez a hír. Az a derék család tehát az újvilágban csak szerencsétlen volt, ügyefogyottan, támasz nélkül állanak majd a hazai földön. No hát, fogadott gyermeküket meg fogják legalább látni, ő nem hagyja el őket. Hej, ha tízszer ilyen gazdag volna, hogy tízszerte olyan jó helyzetet teremthetne számukra!

O’Brientől elkérte a levelet. Gondosan eltette. És ettől a percztől kezdve egy árva szóval sem hozta szóba sem a levelet, sem a Kerwan-majorbeli családot.

Ez a hír roppant hatással volt Gripre. Hja, az emberi szív mindig egyforma, még egy első fűtő szíve sem lehet kivétel. A Mac Carthy-fiuk majd hazajönnek, Sim is, Pat is derék szál legények, Senki fia pedig úgy szereti őket, mintha bátyjai volnának. Hátha egyiknek vagy másiknak szánta Senki fia Sissyt? Grip irtózatosképpen féltékeny lett, úgy hogy deczember 9-dikén szilárdul el volt határozva, hogy ennek a bizonytalanságnak végét veti. Lám Senki fia éppen ekkor hívta őt félre s azt mondta neki:

– Grip, jer az irodába, beszélni valóm van veled!

Grip belesápadt. Sejtette, hogy valami nagyon fontos dologról lesz a szó.

Midőn egymással szemben leültek, a «kis pénzes zacskó» főnöke száraz, üzleti hangon kezdé a beszédet.

– Nagy terjedelmű üzletbe akarok fogni, szükségem volna a pénzedre.

– Hja, fiacskám, valami sok nincsen. Mennyi kellene?

– Mind, a mit a takarékpénztárba tettél.

– Vedd ki, fiacskám és használd!

– Itt van a takarékpénztári könyvecske, ird alá, hogy a pénzt kivehessem.

Grip aláirta a nevét.

– A kamatokról, melyet fizetni fogok, most nem szólok.

– Kár is volna.

– Még pedig azért nem, mert te mától fogva a «Little Boy» czég tagja vagy.

– Miféle czímen?

– Mint üzlettárs.

– Mi lesz a hajómmal?

– Felmondod a szolgálatot.

– Hát a hivatásom?

– Szakítasz vele.

– Ugyan miért?

– Mert feleségül kell venned Sissyt.

– Feleségül? Én? Sissy kisasszonyt? - kérdé Grip azt sem tudva hamarjában, hogy fiú-e vagy leány.

– Úgy van, Grip, úgy, Sissy a te feleséged akar lenni.

– Mi? Ő maga akar?

– Akar; s mert te is szeretnéd őt feleségül venni...

– Én is?... Őt feleség... hm... hát úgy van... bizony...

Többet aztán a jó Grip egy árva szót sem értett abból, a mit Senki fia mondott neki. Elővette a kalapját, a fejébe gyúrta, aztán újra levette, a székre tette, aztán reáült, a nélkül, hogy észrevette volna.

– Vigyázz, Grip! lásd most a menyegzőre új kalapot kell venned.

Bezzeg szívesen vett Grip új kalapot a menyegzőre, de azt holta napjáig sem tudta megérteni, hogy és mint házasodott meg. Senki vele elhitetni nem tudta, hogy immár ő férj, még Sissy sem. No de az efféléhez lassanként hozzászokik az ember.

Annyi bizonyos, hogy karácsony előestéjének reggelén talpig feketébe öltözött, mintha temetésre menne, Sissy pedig fehérbe, mintha bálba készülne. Senki fia, Bob és Kat is ünneplő ruhájokat öltötték fel, pedig hát pénteki nap történt mindez. Két kocsi állott meg a «Kis pénzes zacskó» előtt, azokra felültek s a bedford-streeti kápolnához hajtattak. Félóra mulva úgy jött ki Grip és Sissy a kápolnából, mint férj és feleség.

Mindössze csak ez a lényegtelen különbség volt köztük, midőn a vidám társaság a «Little Boy and Co.» bazárjába visszaérkezett. Tüstént hozzáláttak újra az áruláshoz, mert hát karácsony este csak nem csukhatták be a gazdag kirakatú bazárt a vásárlók ezrei előtt.