– Add meg magad! - kiáltá durva hangon, a mely inkább állati bömböléshez, mint emberi hanghoz hasonlított.

Nehány ember, a kik a hadsegéd segítségére siettek, éppen ezen emberre akart rohanni. De e perczben ráismertek.

– Gil Braltar! - kiálták mindnyájan.

Csakugyan ő volt, a hidalgo, a kire senki se gondolt hosszú idők óta, a San-Miguel barlangok vadembere!

– Add meg magadat! - ordítá.

– Soha! - felelé Mac Kackmale tábornok.

Gil Braltar abban a pillanatban, mikor a katonák körülvették, egy éles és hosszú «szriszsz»-et füttyentett.

A tábornok házának udvarát, majd magát a lakást is egyszerre ellepte a támadó tömeg.

Ki hinné! A tömeg csupa majmokból állt. Sok százan voltak. Vajjon azért jöttek-e, hogy visszahódítsák az angoloktól a sziklát, a melynek ők a valódi tulajdonosai, ezt a hegyet, a melyet sokkal előbb foglaltak el a spanyoloknál, sokkal előbb, mintsem Cromwellnek eszébe jutott, hogy azt megszerezze Nagy-Brittania számára? Úgy van! azt akarták! És a számuknál fogva félelmesek voltak e farkatlan majmok, a kikkel csak ama feltétel alatt lehetett jó barátságban élni, ha az ember eltűrte apró tolvajlásaikat; ezen értelmes és merész lények, a kiket háborgatni mindenki őrizkedik, mert úgy szokták magukat megboszulni, - a mint ez több ízben történt, - hogy óriási szikladarabokat hengerítenek alá a városra.

És most e majmok egy bolond ember katonáivá lettek, a ki épp oly vad volt mint ők; Gil Braltar parancsára hallgattak, a kit jól ismertek, a ki épp oly szabad életet élt, mint ők maguk és ezen elmajmosodott Tell Vilmos egész élete ezen egyetlen gondolat körül központosult: elűzni az idegeneket a spanyol területről!

Mily szégyen volna az egyesült királyságra, ha a merénylet sikerülne; ha az angolokat, a hinduk, az abyssinaiak, a tasmaniak, az ausztráliak, a hottentoták legyőzőit egyszerű majmok legyőznék!

Ha ez a katasztrófa bekövetkeznék, Mac Kackmale tábornoknak nem maradna egyéb hátra, mint magát főbelőni. - Ilyen meggyaláztatást az ember nem élhet túl.

Mielőtt azonban a főnökük fütyölésére egybesereglett majmok a szobát ellephették, nehány katona Gil Braltarra rohant. A rendkívüli erejű őrjöngő ember ellenszegült és csak nagy bajjal sikerült őt leteperni. A küzdelemben letépték róla a majombőrt és most megkötözve, betömött szájjal, csaknem meztelenül ott guggolt a szoba szegletében. Nem bírt se beszélni, se mozdulni. Nehány pillanat mulva Mac Kackmale tábornok kirohant a házból, el levén szánva győzni vagy meghalni, a mint a hadvezérek mondani szokták.

De künn nem kevésbbé nagy volt a veszély. Igaz, hogy nehány katonának sikerült egybegyűlnie a vizi kapunál és ezek el is indultak a tábornok lakása felé. A Main-streetben és a főtéren néhány lövés dördült el. Mindazonáltal a majmok oly nagy számmal voltak, hogy a gibraltári helyőrség nem sokára kényszerülve láthatta magát tágítani. És ha a spanyolok a majmokkal egyesülnek, akkor az erődökben és az ütegeknél egy ember se marad, a ki azokat védelmezze és az angolok, a kik ezt a sziklát bevehetlenné tették, nem lesznek többé képesek azt visszafoglalni.

De egyszerre váratlan fordulat következett be.

Az udvart megvilágító fáklyák fényénél látni lehetett, a mint a majmok visszavonultak. A csapat élén a vezér ment, a botját csóválva. Valamennyien utánozták lábainak és karjainak mozdulatait és mentek utána.

Vajjon Gil Braltárnak sikerült-e megszabadulni a kötelékeiből és kimenekülnie a szobából, a melyben őrizték? Ez iránt többé nem lehetett kétség. De vajjon hova fog most menni? Talán az európai csúcs felé, hogy megtámadja a kormányzó nyaralóját és a kormányzót is megadásra szólítja fel, mint a tábornokkal tette?

Nem! a tébolyodott ember és csapata végig mentek lefelé a Main-streeten Az Alameda kapun túl rézsut átvágtak a parkon és felfelé indultak a hegy lejtőin.

Egy óra mulva egyetlenegy se maradt Gibraltárban a város ostromlói közül.

De vajjon mi történt?

Csakhamar megtudták, mihelyt Mac Kackmale tábornok megjelent a park végén.

Ő maga volt az, a ki átvette Gil Braltar szerepét és miután a fogoly majombőrébe burkolta volna magát, a csapat visszavonulását vezényelte. Ez a derék ember annyira hasonlított a majmokhoz, hogy magukat a majmokat is tévedésbe ejtette. A megjelenése magában is elég volt ahhoz, hogy az egész csapat utána menjen.

Ezt a genialis ötletet az angol kormány meg is jutalmazta azzal, hogy a Szent-György-rend keresztjével díszítette fel a tábornokot.

A mi Gil Braltart illeti, az egyesült királyság kormánya átengedte őt készpénzért egy vállalkozónak, a ki körülhordozza az ó- és az újvilág városaiban és nagy jövedelmet húz belőle. Sőt a ravasz vállalkozó némelykor azt engedi sejtetni, hogy nem is a San-Miguel barlangok vademberét mutogatja, hanem magát Mac Kackmale tábornokot.

Mindazonáltal e kaland jó leczke volt Ő britt Felsége kormányára nézve, a mely megértette belőle, hogy Gibraltárt ha nem is az emberek, de a majmok bevehetik. A praktikus Angolország el is határozta, hogy ezentúl mindig a legrútabb tábornokait fogja oda küldeni, hogy a majmok még egyszer tévedésbe eshessenek.

Ez a rendszabály valószinűleg örökre biztosítani fogja Angolország számára Gibraltár birtokát.

-&-