A SZENT MUNGO SZÉKESEGYHÁZBAN

Mire a nap felkelt, teljesen eltűntek az amerikai partok. Egyetlen hajó sem tűnt fel a láthatáron és szédítő sebességét csökkentve a Delfin nyugodtan folytatta útját a Bermuda-szigetek irányában.

Felesleges volna elbeszélni, hogyan folyt le az átkelés az Atlanti-óceánon. Hazafelé semmi sem zavarta útjukat és tíz nappal a charlestoni indulás után feltűnt Írország partszegélye.

Vajon a leggyanútlanabb ember is nem látta-e előre, mi fog lejátszódni az ifjú kapitány és a lány közt? Viszonozhatta-e Halliburtt megmentőjének odaadását és bátorságát másképpen, minthogy a legboldogabb férfivé tegye? James Playfair nem várta meg míg angol vizekre érnek, hanem már korábban nyilatkozott apának és lánynak szíve túláradó érzéseiről, és ha hihetünk Crockstonnak, Jenny kisasszony e vallomást leplezetlen örömmel fogadta.

Így történt, hogy ez év februárjának 14. napján nagy tömeg gyűlt össze Glasgow ősi székesegyházának, a Szent Mungo templomnak nehéz boltívei alatt. Volt köztük tengerész, üzletember, gyáros, városi tisztviselő, jóformán mindenféle ember. A derék Crockston volt a menyasszonyi ruhában pompázó Jenny kisasszony házassági tanúja; a nemes férfiú csak úgy ragyogott aranygombos zöld frakkjában. Vincent bácsi is tanúként állt unokaöccse mellett.

Egyszóval: most tartották James Playfairnek, a glasgow-i Vincent Playfair és Társa cég beltagjának és a bostoni Jenny Halliburttnak az esküvőjét.

A szertartás nagy pompával folyt le. Mindenki ismerte a Delfin történetét és mindenki úgy találta, hogy az ifjú kapitány méltó jutalmat kap nemes tettéért. Csupán ő erezte úgy, hogy érdemén felül van jutalmazva.

Este nagy ünnepség következett Vincent bácsi lakásán, nagy vacsora, nagy vigalom és nagy pénzosztás a Gordon utcában összegyűlt nép között. Az emlékezetes lakomán Crockston, bár illő határok közé szorította magát, csodálatos étvágyról tett tanúságot.

Mindenki boldognak érezte magát ezen az esküvőn; egyesek saját szerencséjüktől, mások a többiekétől - ami pedig nem minden esetben van így az efféle szertartásokon.

Este, amikor a vendégsereg már távozott, James Playfair mindkét arcán megcsókolta a nagybátyját.

– Nos, Vincent bácsi? - mondta.

– Nos, James öcsém?

– Meg van elégedve azzal a bájos rakománnyal, melyet a Delfin fedélzetén hoztam? - kérdezte Playfair kapitány bátor ifjú nejére mutatva.

– Meghiszem azt! - felelte a tisztes üzletember. - Háromszázhetvenötszázalékos haszonnal adtam el a gyapotot!

-&-