Német cikk az egészség és jólét városáról

Egy hónappal az előző fejezetben leírt események előtt az Unser Jahrhundert¹ című folyóiratban hosszabb cikk jelent meg Franceville-ről. A közlemény nagy tetszést aratott a német birodalom művelt köreiben, alkalmasint azért, mert kizárólag materiális szempontból világította meg a város közállapotait. Így szólt a cikk:

Olvasóinkat tájékoztattuk már az Egyesült Államok nyugati részén tapasztalt rendkívül érdekes jelenségekről. A nagy amerikai köztársaság népe tetemes részben Európából kivándoroltakból verődött össze. Ez lehet az oka, hogy már régóta sorozatos meglepetésekkel ejti ámulatba a világot. A legutóbbi és legsajátosabb ilyen meglepetés kétségkívül a Franceville nevű új város megszületése. Öt évvel ezelőtt még híre sem volt, ma pedig a polgárosultság legmagasabb fokán él és virágzik.

Ez a csodálatos város mintegy varázsütésre keletkezett a Csendes-óceán balzsamillatú partvidékén. Megalapításának ötlete és terve állítólag doktor Sarrasin francia orvostól ered. Igaz-e ez vagy sem, nem kutatjuk, de lehetséges. Az említett orvos ugyanis azzal dicsekedhet, hogy távoli rokona világhírű honfitársunknak, az acélkirálynak. Mondják, hogy egy jogszerint Schultze urat illető hatalmas örökség fele részének megkaparintása is szerepet játszik Franceville létrejöttében. Ha valahol valami jó történik a világon, bizonyosak lehetünk, hogy a magvetésben része van a germán fajnak. Büszkén állapíthatjuk meg ebből az alkalomból is ezt a tapasztalati igazságot. De bármint álljon is a dolog, tartozunk olvasóinknak azzal, hogy pontos és hiteles adatokat közöljünk erről a máról holnapra nagyra nőtt mintavárosról...

A térképen hasztalan keressük a nevét. Még a mi kitűnő Tüchtigmannunk háromszázhetvennyolc kötetes atlasza, ahol az Ó- és Újvilág minden bozótja és facsoportja halálos pontossággal megtalálható, a földrajztudománynak ez a katonai felderítők számára készült nagyszerű alkotása sem tünteti fel Franceville legcsekélyebb nyomát. Öt évvel ezelőtt az új város helyén még lakatlan pusztaság terült el. Pontos földrajzi helyzetét az északi szélesség 43 fok 11’ 3”-e és a Greenwichtől számított nyugati hosszúság 124 fok 41’ 17”-e határozza meg. Amint ebből látni, a Csendes-óceán partján, a Rocky Mountains hegylánc alján, az észak-amerikai Oregon állam területén fekszik, húsz kilométerre a Fehér foktól.

A kínálkozó pontok közül lelkiismeretes gonddal választották ki a városépítés lehető legkedvezőbb helyét. A számos szembeszökő előny közül különös súllyal esett latba az északi félgömb mérsékelt éghajlata, mely mindenkor a civilizáció melegágya volt; továbbá az a körülmény, hogy az amerikai köztársaság államai közt az új állam, akárcsak Európában a monacói hercegség, átmenetileg független, azzal a föltétellel, hogy bizonyos számú év múltán csatlakozik az Unióhoz; ott hullámzik az óceán, mely hovatovább a fő közlekedési út lesz a földrészek közt; a napsütötte vidék egészséges volta és termékeny talaja; a közelben húzódó hegylánc, mely véd az északi, déli és keleti szelek ellen, de utat enged a Csendes-óceán felőli légáramlatoknak, hogy állandóan üdítse a város levegőjét; a sebes folyású, friss folyócska, mely útközben több vízesést zuhogtatva, kristálytisztán hömpölyög a tengerig; végül a kampóformán visszahajló, hosszú földnyelvvel határolt természetes kikötő, melyet könnyű kiépíteni mesterséges gátakkal.

Hogy csak néhányat említsünk a másodlagos előnyök közül: gazdag kő- és márványtelepek, kaolinrétegek vannak a közelben. Itt-ott még aranylelőhelyek is, bár ez majdnemhogy elriasztotta az alapítókat, mert attól tartottak, hogy az aranyláz fölboríthatja terveiket. Szerencsére a lakosság csak elvétve talál apró aranyszemcséket a sziklák közt.

A terep kiválasztását komoly és alapos tanulmányozás előzte meg, de ez nem sok időt vett igénybe, és nem tett szükségessé külön expedíciót. Ma már annyira előrehaladott a földgolyó ismerete, hogy bárki, ha ki sem teszi lábát a dolgozószobájából, pontos és kimerítő felvilágosításokat szerezhet a legtávolabbi tájakról is.

A döntés megtörténte után a szervezőbizottság két tagja Liverpoolban fölszállt a legelső induló személyszállító gőzösre. Tizenegy nap múlva New Yorkba, újabb hét nappal később San Franciscóba érkeztek. Itt gőzbárkát béreltek, és tízórai hajózás után kikötöttek a megjelölt helyen.

Nem telt bele egy hónap, megállapodtak Oregon állam kormányával, területhasználati engedélyt szereztek a tengerparttól a Cascade Mountsig húzódó, mintegy négy mérföld széles földsávra, és néhány ezer dollárral kártalanítottak fél tucat ültetvényest, akik ezen a területen tényleges vagy vélt jogokkal rendelkeztek.

1872 januárjában befejeződött a terep bejárása, fölmérése, elhatárolása, talajvizsgálata, és húszezer kínai kuli ötszáz európai mérnök és munkavezető irányítása alatt munkába állt. Szerte Kaliforniában falragaszokat függesztettek ki a San Franciscóból a kontinens belseje felé induló gyorsvonathoz propagandakocsit csatoltak az ott megjelenő huszonhárom újságban naponta hirdetéseket tettek közzé a munkáshadsereg összetoborzására. Egy vállalkozó társaság jutányos ajánlatot tett, hogy a Rocky Mountains sziklacsúcsaiba vésett óriási betűkkel terjeszti ki a hírverést, de erre már nem volt szükség. Észak-Amerikában ugyanis a kínai kulik beözönlése komoly zavart keltett akkoriban a munkabérek piacán. Több állam, hogy megvédje saját lakosainak létérdekeit, s hogy elejét vegye véres zavargásoknak, kénytelen volt a kulik tömeges kiűzéséhez folyamodni. A szerencsétleneknek kapóra jött Franceville alapítása, megmenekültek az éhenhalástól. Bérüket egységesen napi egy dollárban állapították meg, mely a munkálatok befejezése után esedékes. Ehhez közigazgatásilag megszervezett természetbeni ellátás járult. Ezzel kihúzták a talajt a piszkos spekuláció alól, mely szemérmetlenül szokott tobzódni a népes településeken.

A béreket hetenként a San Franciscó-i banknál helyezték letétbe megbízottak jelenlétében. Bérfizetéskor minden kulinak köteleznie kellett magát, hogy nem tér vissza Franceville-be. Ez a kényszerű óvintézkedés azt célozta, hogy távol tartsa ezt a népséget, mely előbb-utóbb károsan befolyásolta volna az új város jellegét. E rendszabályok végrehajtását viszonylag az könnyítette, hogy a város alapítói fenntartották maguknak a letelepedési engedély megadásának vagy megtagadásának jogát.

Az első nagy vállalkozás a szárnyvonal megépítése volt, amely Sacramento városánál csatlakozik a Pacific vasúthoz. Lehetőleg kerülték a mély bemetszéseket és a hegyek átfúrását, mert az ilyen útvonalon való utazás ártalmas az egészségre. Rendkívüli erőfeszítésekkel siettették a vasút és a kikötő építésével járó munkálatokat. Áprilisban már közvetlen vonat szállította New Yorkból Franceville-be a bizottság azon tagjait, akik addig Európában maradtak.

Időközben kidolgozták a város alaprajzát, elkészültek a lakóházak és középületek részletes tervei.

Építőanyagban nem volt hiány. A városalapítás első hírére az amerikai nagyipar minden elképzelhető épületelemmel elárasztotta Franceville rakodópartjait, volt miben válogatni. Az alapítók úgy döntöttek, hogy a faragott terméskövet a középületeknek tartják fenn, a lakóházakat téglából építik. Mégpedig nem rossz minőségű, durván égetett téglát használnak, hanem könnyűfajtát, szabályos alakút, megfelelő súlyút és sűrűségűt, amelynek hosszában párhuzamos, csőszerű furatok vannak. Ezek a furatok, egymáshoz illesztve, kétfelől nyitott járatot alkotnak, amely a külső és belső falakon keresztül-kasul szabad áramlást biztosít a házakban a levegőnek.² Nagy előnye ennek a falazó módszernek az is, hogy tompítja a zajt, és ezáltal függetleníti egymástól a szomszédos lakásokat.

A bizottság egyébként a magánosokat nem kötelezte típus építkezésre, sőt határozottan ellene volt az unalmas, sivár egyhangúságnak. Megelégedett néhány előírással, amelyhez az építészeknek alkalmazkodniok kellett:

1. Minden ház fákkal, gyeppel és virágokkal beültetett telek közepén álljon, és egyetlen családnak szolgáljon lakásul.

2. Két emeletnél magasabb egy ház sem lehet; a levegőt és világosságot senki se bitorolhassa mások kárára.

3. Minden ház az utca vonalánál tíz méterrel beljebb álljon, attól mellig érő vasrács kerítse el, és a közbeeső térség virágoskertet alkosson.

4. A falak az előirt mintájú, egyöntetű csöves téglából épüljenek. A ház alakjára és a homlokzat díszítésére nézve azonban nincs semmi megkötöttség.

5. A tetőt teraszszerűen, mind a négy irányban kissé lejtősen kell kiképezni. Magas korláttal kell szegélyezni balesetek megelőzésére, aszfalttal burkolni és esővízcsatornákkal ellátni.

6. Minden ház legyen alápincézve úgy, hogy a lakásul szolgáló legalsó emelet alatt szellőztetésre alkalmas alagsort és pitvart képezzen. A vízvezetékcsapok és lefolyók a pince középső pillérén láthatóan legyenek elhelyezve, hogy állapotukat mindig ellenőrizni lehessen, és tűz esetén az oltáshoz szükséges víz rendelkezésre álljon. A pitvar padlóját öt-hat centiméterrel az utca szintje fölött, homokkal kell felhinteni. Innét külön ajtó és lépcső vezessen közvetlenül a konyhába és az éléskamrába, hogy minden háztartási munkát tisztán és bűztől mentesen lehessen elvégezni.

7. A konyhát, az éléskamrát s a többi mellékhelyiséget, a bevett szokástól eltérően, a ház felső emeletén kell elhelyezni úgy, hogy a tetőteraszra nyíljanak, onnét kapjanak bőségesen friss levegőt. Teherszállításra alkalmas felvonószerkezet közlekedjék a felső emeletre. Ennek használatáért, valamint a villany- és vízfogyasztásért a lakók mérsékelt díjat fizetnek.

8. A lakások berendezésében az egyéni ízlés szabadon érvényesülhet. Szigorúan tilos azonban a szőnyeg és a papírtapéta, mert ezek valóságos fészkei az egészséget veszélyeztető, járványokat terjesztő miazmáknak. Az értékes faanyagból készült mozaikpadló művészi szépsége teljesen kárba vész a kétes tisztaságú leplek alatt. A zománctéglákkal burkolt fal, a pompeji stílusú mintázat változatos és tartós színpompájával sokkal jobban gyönyörködteti a szemet, mint a tömérdek, rejtett mérgező anyaggal fertőzött, festett papiros. A zománctégla falat mosni lehet, mint a tükröt és ablaküveget, sikálni, mint a parkettát. Betegségokozó csírák nem találnak rajta búvóhelyet.

9. A hálószobát külön kell választani a mosdóhelyiségtől. Ajánlatos, hogy ez a szoba, ahol az ember életének egyharmadát tölti, tágas, szellős és egyszerű berendezésű legyen. Ne szolgáljon másra, mint alvásra. Bútorzatnak tökéletesen elegendő benne négy szék és egy vaságy, szellős lószőr matraccal és gyakran porolt gyapjú derékaljjal. Dunyhák, paplanok és a ragályok hasonló terjesztői természetesen kerülendők. Kitűnően pótolják ezeket a könnyű és meleg, könnyen mosható gyapjútakarók. A függönyöket és drapériákat a hatóság nem üldözi, de tanácsolja, hogy olyan anyagból készüljenek, amely állja a gyakori mosást.

10. Minden szobába fával vagy szénnel fűthető kályhát kell állítani, de minden kályhából szellőzőnyílás vezessen a szabadba. A füstöt nem a háztetőn át kell elvezetni, hanem föld alatti csöveken keresztül különleges kemencékbe, amelyeket a város saját költségén állít fel a házak mögött, kétszáz lakónként egy kemencét. Ott a füst megtisztul a magával vitt szénrészecskéktől, és színtelen állapotban harmincöt méter magasságban oszlik szét a levegőben.

Ez a tíz pontból álló rendelet szabályozza a magánlakások építését. A középítkezések rendjét is ugyanily tudományos alapossággal dolgozták ki.

A város tervrajza egyszerű és szabályos, minden irányban fejleszthető. Az utcák egyforma szélesek, derékszögben metszik egymást, egyenlő távolságban húzódnak, fasorokkal vannak szegélyezve és sorrendben számozva.

Fél kilométerenként az utca körút vagy sugárút módjára kiszélesedik, és egyik oldalán nyitott mélyedésben futnak a közúti vasutak sínei.

Minden utcakereszteződésnél nyilvános parkká kiképzett térségen híres szoborművek másolatai díszlenek, addig is, míg majd Franceville művészei méltó eredeti alkotásokkal cserélik ki azokat.

Minden polgár szabadon űzhet ipart és kereskedést.

Letelepedési engedélyt az kaphat, aki igazolja feddhetetlen előéletét, az ipar, a tudomány vagy a művészet terén hasznos működés kifejtésére alkalmas, és kész alávetni magát a város törvényeinek. Semmittevőknek Franceville-ben nincs helyük.

Számos középület áll már. A székesegyház, több kisebb templom, a múzeumok, az iskolák és gimnáziumok a legnevezetesebbek. Fényűző kivitelű és a higiénia minden követelményét szem előtt tartó berendezésük méltó egy nagyvároshoz.

Mondani sem kell, hogy a gyermekek négyesztendős koruktól kezdve kötelezően, értelmi képességüket és izomerejüket fejlesztő gyakorlati nevelésben részesülnek. Oly szigorúan rászoktatják őket a tisztaságra, hogy szégyennek számít, ha akár a hétköznapi ruhájukat is bepiszkítják. Egyébként a tisztaság az egyéni és közösségi életben legfőbb gondja Franceville alapítóinak. Szüntelen tisztogatás, takarítás folyik városszerte, a hatóság mindent elkövet, hogy haladéktalanul eltüntesse a piszkot, a ragályt terjesztő miazmák kedvenc tanyáját. E célból a szennycsatornákat a városon kívül eső központi telepre vezetik, tartalmukat különleges eljárással trágyává sűrítik, és naponta elszállítják a termőföldekre.

Mindenütt bőségesen ömlik a víz. A kátrányozott fával burkolt utcák, a kövezett gyalogjárók ragyognak, akárcsak egy hollandi ház udvara. Az élelmiszerpiacokat állandóan ellenőrzik, és szigorú büntetés sújtja azt a kereskedőt, aki a közegészség rovására spekulálni merészel. Olyan boltossal, aki fülledt tojást, romlott húst, hamisított tejet árusít, mint közönséges méregkeverővel bánnak el. Erre a fontos és kényes egészségügyi rendőrszolgálatra tapasztalt embereket alkalmaznak, igazi szakértőket, akiket főiskolán képeznek ki.

Bíráskodásuk még a mosodákra is kiterjed. Ezek mind magas alapzatra épültek, gőzgépekkel, mesterséges szárítókkal és főként fertőtlenítő kamrákkal fölszerelve. Minden testi fehérnemű alaposan kimosva kerül vissza a gazdájához, és különös gonddal ügyelnek arra, hogy két család szállítmányai soha érintkezésbe ne kerüljenek. Ennek az egyszerű óvintézkedésnek előnyös hatása kiszámíthatatlan.

Minthogy a betegek otthoni ápolása általános, kórház kevés van, főként idegeneknek vagy rendkívüli esetekre fenntartva. Aligha szükséges megjegyezni, hogy a mintaváros egyetlen alapítója sem gondolt arra, hogy valamennyi háznál nagyobb épületet rendezzen be kórháznak, és hét-nyolcszáz beteget zsúfoljon ugyanabba a járványfészekbe. Furcsa téveszmén alapul az a rendszer, hogy együvé fektetik a pácienseket. Itt épp ellenkezőleg - elkülönítik őket. Egyénnek és közösségnek egyaránt ez az érdeke. Sőt azt tanácsolják, hogy a lakásokban is lehetőleg külön szobában ápolják a beteg családtagot. A kórház Franceville-ben csupán ritka és sürgős esetek átmeneti kezelésére szolgáló intézmény.

Legfeljebb húsz-harminc beteg lehet együtt - mindegyik külön szobában elhelyezve - egy-egy könnyű fabarakkban, amelyet évente rendszerint elégetnek, hogy újat építsenek helyette. Ezeknek a közös mintára készült kórtermeknek még az az előnyük is megvan, hogy a város egyik pontjáról a másikra kényelmesen szállíthatók, és a szükséghez képest szaporíthatók.

Igen elmés újítás az is, hogy ehhez az intézményhez kipróbált ápolótestület tartozik, melynek tagjai a különleges hivatáshoz különleges kiképzésben részesültek, és a központi igazgatás irányításával a polgárság rendelkezésére állnak. A nagy körültekintéssel kiválasztott ápolónők legértékesebb és legszolgálatkészebb segítőtársai az orvosoknak. Ők tanítják meg a családokat a veszély percében nélkülözhetetlen gyakorlati ismeretekre, és az a feladatuk, hogy mialatt a betegeket gondozzák, meggátolják a betegség terjedését.

Vég nélkül sorolhatnánk fel az új város alapítói által kezdeményezett egészségügyi újításokat. Minden egyes polgár a városba érkezésekor kis nyomtatott füzetet kap, amely a tudományosan irányított életmód legfontosabb szabályait tartalmazza egyszerű és világos megfogalmazásban.

A füzet olvasója megtanulja, hogy minden életműködés egyensúlya egyik legfőbb követelménye a jó egészségnek; szervezetének épségben tartásához a munka éppoly elengedhetetlen, mint a pihenés; hogy a kifáradásra az agynak éppúgy szüksége van, mint az izmoknak; hogy a betegségek kilenctized részét a levegőből vagy a táplálékból eredő fertőzés okozza. Így hát nem vehetné körül személyét és lakását elegendő egészségügyi vesztegzárral. Ne éljünk mérges izgatószerekkel, tornásszunk rendszeresen, végezzük lelkiismeretesen mindennapi munkánkat, igyunk jó tiszta vizet, fogyasszunk romlatlan, egyszerűen elkészített húst és főzelékfélét, éjjel aludjunk hét-nyolc órát - ez az egészség ábécéje.

A városalapítók kezdeti célkitűzéseitől észrevétlenül jutottunk el odáig, hogy erről a különös településről mint kész városról beszélünk. Tény, hogy az első fölépült ház után mintegy varázsütésre nőttek ki a földből a többiek. Aki járt valaha Észak-Amerikában, csak az tudja, mily hihetetlen gyorsasággal keletkeznek ott új meg új városok. Az 1872 januárjában még lakatlan terület 1873-ban már hatezer házat számlált 1874-ig pedig az épületek száma kilencezerre szaporodott.

Meg kell mondani, hogy az üzleti számításnak is volt némi része ebben a sikerben. A kezdetben értéktelen, hatalmas telkeken épült házakat olcsón lehetett megvásárolni és kedvező feltételek közt bérbe venni. A teljes adómentesség, a kis elszigetelt terület politikai függetlensége, az újdonság varázsa, az enyhe éghajlat is erősen vonzotta a kivándorlókat, s jelenleg Franceville lakosainak száma megközelíti a százezret.

De ennél is fontosabb és bennünket leginkább érdekel az egészségügyi kísérlet döntő eredménye. Míg az öreg Európa és az Újvilág legvirágzóbb városaiban a halálozás évi arányszáma sohasem esett lényegesen három százalék alá, Franceville-ben az ötévi átlag másfél százalékot sem tesz ki. Ezt a számot pedig egy kis mocsárlázjárvány is növeli, mely az építkezések kezdetén kapott lábra. Ha az utolsó esztendőt elkülönítve tekintjük, csupán egy és egynegyed százalék az arány. Még jelentősebb körülmény: a mostanában nyilvántartott haláleseteket csekély kivétellel szervi bajok és főként öröklött betegségek okozták. Heveny megbetegedések sokkal ritkábban, enyhébb és veszélytelenebb tünetek közt fordultak elő, mint egyebütt. Voltaképpeni járványok egyáltalában nem.

Érdemes lesz figyelemmel kísérni ennek a kísérletnek további fejleményeit. Különösképpen érdekes kérdés, hogy vajon ez a tudományosan szabályozott életrend megszünteti-e egy vagy éppenséggel több nemzedék alatt az öröklött kóros hajlamokat.

„Semmiképp sem vagyunk elbizakodottak, amikor ezt határozottan reméljük - írta ennek a páratlan emberi közösségnek egyik megteremtője. - És micsoda nagyszerű eredmény, ha ezt sikerül elérnünk! Kilencven-száz év lesz az átlagos korhatár, az emberek csak aggkori végelgyengülésben fognak meghalni, mint a legtöbb állat vagy mint a növények!”

Csábos ábrándkép!

Mindazonáltal, ha szabad őszinte véleményt nyilvánítanunk, nemigen hiszünk a kísérlet végső sikerében. Egy eredendő s alighanem végzetes hibát látunk az egészben, mégpedig azt, hogy a vállalkozás olyan bizottság kezében van, ahol a latin elem az uralkodó, s amely a germán elemet rendszeresen kirekeszti. Káros tünet ez. Amióta áll a világ, csak Németország alkotott maradandót, és nélküle soha semmi nem lesz végleges. Franceville alapítói előkészíthették a talajt, tisztázhattak egynémely különleges problémát. De az igazi mintaváros mégsem Amerikának ezen a pontján, hanem valahol Szíria partjain fog szemünk láttára felépülni.