Az a csodálatos Green Valley

Nyár van. Az azúrkék ég teljesen felhőtlen. A déli nap ontja hevét a mezőre.

Summy Skim - lábán csizma, mivel csak nemrég tért vissza Nelutóval a vadászatról - Green Valley-i házuk előtt békésen pipázik az árnyas fák alatt. Lábánál három gyermek - három-, öt-, illetőleg hatéves - játszadozik a „nevelőnő” felügyelete mellett, akinek az arca bizalmat gerjeszt. A nevelőnő legalább hat láb magas hosszú, ősz szakálla egy muzsiknak sem válna szégyenére. Egyébként Patrick Richardson névre hallgat és „Jean úr” bizalma folytán kiváló szárazdada lett belőle.

Bár fölötte sem múlt el nyomtalanul az eltelt idő, Patrick mit sem vesztett testi erőnlétéből; de erejét már nem a medvék elleni viadalokban értékesíti, hanem teljes egészében a Summy és a Jane gyermekeire áldozza. Az óriás el sem képzelhető a három gyermek nélkül, az egyik a vállára kapaszkodik, a másik a tenyerébe ül, mint egy fotelbe, és a hüvelykujját használja támlának, a harmadik pedig néha befészkeli magát a zsebébe, mert Patrick erre a célra megfelelő zsebet varratott a ruhájára. A huncutok úgy kapaszkodnak rá, mint egy hegyre, átölelik a lábszárát, rángatják a szakállát meg a haját, vagy belenyomják az ujjukat a szemébe. Patrick mindezt boldogan megengedi nekik. Ez a hatalmas Patrick Richardson csodálatos játékszer a gyermekek számára!

Az óra nemsokára elüti a déli tizenkettőt, amikor rövid vágtára fogva a lovát fiatalasszony érkezik. Summy feláll a székről, s odasiet, hogy lesegítse a lovast, akit úgy zár izmos karjaiba, mint annak idején a Northern Hotel különszobájában. Kis híja most is táncra kerekedne vele, mint annak idején. Csakhogy, Summy Skim már nemigen táncol, mióta - de ezt csak suttogva mondjuk - kezd meghízni. Ami Jane Edgertont illeti, ő mit sem változott az által, hogy Skimné lett belőle. Ugyanolyan kicsike és kecses, ugyanolyan bájos.

– Asztalhoz! - kiáltja Summy vidáman.

Abban a pillanatban a három gyermek rohammal veszi birtokába Patrickot. A legnagyobb a vállára kapaszkodik, a középső a tenyerébe ül, a legkisebb pedig bele a zsebébe.

– Jól viselkedtek, Patrick? - kérdezi Jane.

– Nagyon jól, „Jean úr” - válaszolja az óriás.

Éppen mikor belépnek a házba, a küszöbön megjelenik még egy hölgy. A haja szőke. Végtére ő Raddle-né; miért ne volna éppen olyan szőke, mint hajdanában Edith Edgerton volt? Edith még kezében tartja a szerszámot, a tollat, amelyet annyi hozzáértéssel forgat.

– Ben még nem jött meg? - kérdezte Jane.

– Még nem - válaszolja Edith. - Három óra előtt nem is jön haza.

Együtt lépnek be a házba. Együtt ülik körül az asztalt. A lakásban, akár csak a ház körül, megőrizték a régi egyszerűséget. Épp csak annyi, hogy a régi épület mellé új szárnyat húztak fel, hogy az új lakók számára is legyen hely. Ebédelés közben beszélgetnek. A hangjuk nyugodt és baráti. Aznap semmi különös sem történt. Ez is ama nyugodt, békés napok hosszú sorához tartozik, amelyek annyira hasonlítanak egymáshoz, s amelyek úgy fonódnak egymásba, mint a lánc szemei.

A boldogság valósággal úszik a békés ház felett.

Az Aranyvulkán környékén átélt viszontagságok és a Montrealba történt visszatérés óta úgy teltek az évek, hogy a Klondike jeges ege alatt kivirágzó szerelem cseppet sem halványodott. Jane és Summy, Edith és Ben két testben egy lélek, és ők négyen talán még azt is érzékelik, hogy a másiknak hogyan ver a szíve.

Summy aggodalmai alaptalannak bizonyultak. Edith segítségével és egy kis ügyeskedéssel sikerült megfelelő irányba terelni felesége cselekvőkészségét. Ma már minden megy, mint a karikacsapás, és Summy visszanyerte bizalmát a jövőben, amelyet a gyermekek érkezése azóta csak megerősített.

Ben Raddle is boldog ember.

De a boldog ember soha sincs otthon, és ez az egyetlen sötét pont Summy életében. Ben hetedhét országon végigloholna; hol felbukkan, hol eltűnik ismét, mint a villám. Közben melegen megöleli a feleségét, aki őt mosollyal az ajkán fogadja, aztán ellenkezés nélkül hagyja, hogy tovább száguldjon. Edith mindig szokott nyugalmával várja a maga óráját, amely tagadhatatlan előjelekkel árulja el közeledtét.

Summy Skim kevésbé türelmes, és nem sajnálja az időt, hogy Ben Raddle-ot elhalmozza heves szemrehányásaival. Ben mindig hagyja, hogy bátyja kiöntse a bánatát, aztán felfortyan, s ezzel végét veti a prédikációnak.

Miután unokaöccse új üzleti útra indult, Summy az első, aki védelmébe veszi:

– Ne vedd rossz néven szegény Bentől, hogy mindegyre kitör - szokta mondani Edithnek. - Utóvégre egy vulkánnal gyűlt meg a baja, s az ilyesmi nem múlik el nyomtalanul.

-&-