A rádzsa kísérete.

Még néhány nap s elérjük északi India hegyvidékének első lépcsőit, melyek fokról-fokra emelkedve, földgömbünk legmagasabb csúcsaiban végződnek. A vidék észrevétlenül alakult át lapályból hegyvidékké.

Az idő folyvást viharos, főleg esős volt, de a hőmérséklet általában tűrhető maradt. Az utak sem romlottak meg egészen s ellenálltak mozdonyunk kerekeinek. Ha néhol fennakadoztunk, gépészünk egy erősebb kéznyomása a regulátorra ismét megindította a gépet s mozgásba hozta házainkat. Haladásunk ellen nem lehetett semmi panaszunk s aránylag gyorsan haladtunk a végtelen lapályból, Rohilkánd és Oude tartományaiból oda, hol a láthatárt a Himalája roppant szirtfalai szegélyezték, míg a délnyugati széltől hajtott felhők megültek csúcsaikon. A hegyek körvonala a távol ködébe mosódott még el, de a tibeti határ közeledtével a táj vadonabb színezetet öltött s a mívelt földek helyét egyre sűrűbb bozótok foglalták el.

A vidék növényzete is átalakult lassanként. A pálmák rendre eltűntek s felséges banánok, lombos ernyőjű mangófák - India legízesebb gyümölcsét termők, - kivált pedig sűrű bambuszerdők következtek, melyeknek egyes szálai száz láb magasra is megnőttek. A nagyvirágú magnóliák is, illatokkal terhesítve a levegőt, a különböző fajú tölgyek roppant terebélyeikkel, a tüskés gyümölcsű gesztenyék, kaucsukfák, óriás nyulánk fenyők váltakoztak a kisebb termetű, de annál elevenebb színű geraniumok, rododendronok, babérfák válfajaival, melyek az utat sűrűen szegélyezték.

Szalma- vagy bambusz-kunyhókból álló faluk, itt-ott két-három tanya, elveszve a sűrűségekben, de egymástól mérföldekre terjedő közökben, tünedeztek fel. A népesség egyre gyérült a hegyvidék közeledtével. A táj keretéül sűrű köd s szürke ég szolgált. Az eső mind gyakoribbá és tartósabbá lett. Négy napig, június 13. és 17. közt alig volt pihenője. Így kénytelenek voltunk folyvást a házban maradni s a hosszú órákat beszélgetéssel, pipaszóval s wist-játékkal töltöttük. A puskák, Hod kapitány bosszúságára, szegre voltak akasztva. De két «stemm», amit egy este adott ellenfelének, megvígasztalta kissé.

– Tigrist lelőni, azt mindig lehet, - mondotta, - de stemmet adni nem mindig lehet.

Június 17-én egy karaván-szeráj (utasok számára rendelt beszálló tanya) mellett ütöttük föl sátorunkat. Az idő kevéssé kitisztult s acél-óriásunknak, ha nem is pihenést - mire szüksége nem volt, - de némi gondozást szentelhettünk. Elhatároztuk tehát, hogy a hátralévő félnapot s a következő éjt e helyen töltjük.

A karavánszeráj négyszögű alacsony épület belső udvarral, rendesen négy tornyocskával a négy sarkán, ami keleti jelleget kölcsönöz. Az utasok szolgálatára rendes személyzet van, a bisti vagy vízhordó, a szakács - aki kevéssé követelő utasoknak tojás- és csirkevacsorával szolgál, - a kansama, aki egyéb élelmiszereket ad, aránylag szintén elég olcsó árért. A szeráj őre, a péon, rendesen a keletindiai társaság ügyvivője, mert ez a szeráj tulajdonosa s a kerületi mérnökök által ügyeltet fel a vállalatra. Sajátságos, de szigorún megtartott szabály, hogy a szerájba bárki betérhet, de csak huszonnégy óráig maradhat; aki tovább akar időzni, engedelmet kell rá nyernie a felügyelőtől; e nélkül bármely új jövevény, angol vagy hindu kiteheti a szűrét.

Mikor megérkeztünk, acél-óriásunk a szokott hatást idézte elő, szemügyre vették, megbámulták; de meg kell vallanom, hogy magok a szeráj vendégei nem sok ügyet vetettek rá, sőt némi kicsinyléssel nézték. Nem is közönséges halandók voltak ám. Nem valami angol tiszt vagy hindu kalmár, - hanem Guru-Szing herceg, a guzaráti független rádzsa fenséges fia, rádzsa maga is, aki nagy pompával utazott a félsziget északi részében, foglalta el a szeráj majd minden helyiségét.

Még sohasem láttam utazó rádzsát. Azért mihelyt a szeráj közelében állomásunkon megtelepedtünk, egy bájos kis völgyecskében, sötét zöld lombú pandanusok árnyában, egy kis patak mellett, - én, Hod kapitány és Banks társaságában megindultam, hogy a rádzsa által elfoglalt telepet szemügyre vegyük.

Az utazó rádzsa mindig nagy kísérettel jár; s valóban nem irigylem az oly embert, aki nem mozdíthatja lábát a nélkül, hogy néhány száz embert ne hozzon magával mozgásba. Inkább lennék egyszerű zarándok, úti zsákkal a hátamon s görcsös bottal a kezembe, mint utazó rádzsa, ezzel a sok terhes ceremóniával, amit rangja kényszerít reá.

– Nem ember, hanem egész város utazik, - mondta Banks - s változtatja geografiai fekvését!

– Jobb szeretem gőzházunkat, - mondtam, - s nem cserélnék a rádzsa fiával.

– Talán ő is jobb szeretne a mienkhez hasonló útikészületet.

– Csak szóljon, - felelt Banks, - csinálok én neki olyat, önként értetik, ha megfizeti. De gyerünk, nézzük meg, hogy helyezkedett el.

A herceg kísérete több mint ötszáz személyből állott. A szerájon kívül, a nagy fák alatt, kétszáz ernyős kocsi volt rendezett sorokba állítva, mint valamely hadi tábor sátrai. Némelyiknek zebuk, másoknak bivalyok voltak a vonó állatai, nem is említve három felséges elefántot, melyek gazdagon ékített palankinokat hordottak hátukon s vagy húsz tevét. Semmi sem hiányzott e karavánból: sem a zenészek, ő fensége füleinek gyönyörködtetésére, sem a bajadérok szemei vidítására, sem a bohócok és nyeglék, mulattatására. Háromszáz teherhordó és kétszáz alabárdos képezte a kíséret zömét, melynek zsoldja minden más erszényt kimerített volna, mint egy rádzsa erszényét. A zenészek tam-tamokon, dobokon, cimbalmokon játszó művészek voltak abból az iskolából, mely összhang helyett csak zajt idéz elő; a komédiások közt voltak a szapvallák, vagyis kígyóbűvölők, kik énekeikkel uralkodnak e csúszó-mászó állatokon, a kardjátékban ügyes mutui-k, a kötéltáncosok, szemfényvesztők, kik mindenféle ügyességekkel mulattatták bámész nézőiket. Végre a bajadérok a bundeli-k csinos osztályához tartoztak, akik nauts-ok (estélyek) legkeresettebb vendégei, melyeken táncolnak és dalolnak. Illendő öltözetben, egy részük arannyal hímzett lenge szoknyában, más részök bodros ujjasokban, derekukon átkötött shállal, e ballerinák dúsan el voltak látva ékszerekkel, arany karperecekkel, kéz- és lábujjaikon drága gyűrűkkel, füleikben ezüst vagy arany karikákkal; különösen kitűntek a híres tojástáncban. Reméltem, hogy a rádzsa különös meghívására módunk lesz részesülni ez élvezetben.

Mindezeken kívül még egy csomó férfi, nő és gyermek tartozott, nem tudom minő szerepben és címek alatt, a karavánhoz. Mindnyájan sajátságos hindu öltözetekben, valóban meglepő látványt nyujtottak.

A fák alatt leheveredve, az ebéd óráját várták s zöld levélbe göngyölt szivarkákat szívtak vagy a garguli-t, mely dohányból, ópiumból s illatos virágszirmokból van keverve. Némelyik bétel-leveleket vagy arekadiót rágicsált, melyek mind az emésztés elősegítésére valók e meleg égalj alatt s amellett kellemes izgató és kábító szerek.

Mind e sok nép, megszokva a karaván-életet, jó békességben élt együtt s tétlen közönyben, kivéve az előadások óráit, mikor urokat kellett mulattatniok s azután ismét visszaesett előbbi közönyébe. Mikor azonban mi a tanyahelyhez érkeztünk, a hinduk siettek minket salemekkel s mély meghajlásokkal üdvözölni. Sokan «sáhib, sáhib»-ot kiáltották elénk, ami annyit tesz: uram, uram! - mi pedig barátságos fej- és kézintésekkel viszonoztuk üdvözletüket.

Megvallom, nagyon örültem volna, ha reményem teljesül s a rádzsa minket meghív estélyére, a bungaló udvarába, hogy bűvészei s táncosnői előadását végignézhessük. Ez óhajomat társaimmal is közöltem; de Banks értesített, hogy a guzaráti rádzsa, ki a szipojok lázadása után, melyben kétértelműleg viselte magát, csak félig hódolt meg, nem szereti az angolokat s azért fiától sem igen várhatunk ilyes szívességet.

Valóban, be sem bocsátottak a karavánszeráj belső udvarába. Meglehet, hogy Guru-Szing herceg az ezredes hivatalos látogatását várta volna; de sir Edward, nem lévén vele semmi dolga, meg sem mozdult.

Ekképp mi is visszatértünk állomáshelyünkhöz, hol már a Parazard mester jó ebédje várt reánk, mert derék szakácsunk, bár a rossz idő miatt nehány nap óta teljesen szünetelt a vadászat, jól el tudta látni asztalunkat.

Én, a kíváncsiság ösztönétől hajtva, titkon egész estig vártam s reméltem a meghívást, - az csak nem érkezett - s végre csalódott reménnyel lefeküdtem.