A Ganges partján fel Benareszig.

Az országút most nyitva állt gőzházunk előtt; ez út, mely Sasserámon át, a Ganges balpartján, egészen Benareszig haladhattunk.

Gépünk, hátrahagyva az alkalmatlan tömeget, nemsokára mérsékeltebb lépést vett föl, mintegy harmadfél lieu-t óránként. Banks célja volt, hogy aznap 25 lieu-t haladva Gájától, a kis Sasseram városka közelében töltsük a következő éjt.

Az indiai utak lehetőségig kerülik a vizek mentét, melyek gyakran áthidalásokat tesznek szükségessé, ami pedig e laza, vízmosta, alluvial-talajon nagyon nehéz és költséges. Mindamellett sokszor nem kerülhető ki a vizeken átszállás. Igaz, hogy ott van a komp, e kezdetleges szállító eszköz, mely a mi acél-óriásunkat nem is bírná meg. Szerencsére mi a nélkül ellehetünk.

Éppen e nap is egy tekintélyes folyón, a Sône-n kellett átszállanunk; ez a Ganges egyik nagyobb mellékfolyója, mely a Coput és Coyle belefolyása által növekedve, Arrah és Dinapore közt ömlik a szent folyamba.

Átkelésünk képzelhetetlenül könnyen ment végbe. Elefántunk egyszerűen vízi mozdonnyá vált. A part lankás menedékén lassan alábocsátkozva, behajtott a folyóba s annak felszínén maradva, széles lábaival úgy verte a vizet, mint négy evezőlapáttal és úszva vonta maga után a két házból álló vonatot.

Hod kapitány alig bírt örömével.

– Pompás! - kiáltott. - Úszó ház! mily sajátságos alakú gőzhajó! Még csak szárnyak kellenének neki, hogy szükség esetén léghajó-szolgálatot is teljesítsen!

– Az is meglesz valamikor, - felelt komolyan Banks a mérnök.

– Meg vagyok róla győződve, barátom Banks, - szólt a kapitány - csakhogy mi nem élünk kétszáz év mulva, hogy annak tanui lehetnénk. Igazán, az élet nem mindig kedves; de részemről mégis elszánnám magamat, hogy hatszáz évig éljek, csupa kíváncsiságból.

Estére, Gájától tizenkét órányira, miután átmentünk a nagyszerű boltíves híd alatt, mely huszonnégy lábon állva, a vasutat a Sône-n átvezeti - Sasseram közelében ütöttünk tanyát éjjeli szállásra. Csak az éjet akartuk itt tölteni, fa- és víz-készletünket megújítani s hajnalban tovább indulni.

Úgy is volt; másnap, május 22-én kora reggel, mielőtt a nap forró órái bekövetkeztek volna, ismét úton voltunk.

A vidék mindig ugyanaz volt, vagyis gazdag, termékeny és jól művelt. Ilyen az mindenütt, a Ganges bámulatos völgyében. Nem is szólva a rizs-ültetvények magas sűrűjében elvesző számos faluról és városról, a karcsú és lomb-bokrétás tarász-pálma és mangó-fa koronák legyező sudarai a táj arculatának kimondhatatlan üde s mosolygó kifejezést adtak. Egyébiránt egész nap meg sem állottunk. Ha valami lassú lépésű zebuk által vont szekér olykor elállta az utat, egy pár éles füttyre kitért előttünk, s fennakadás nélkül haladhattunk tovább.

E napon nagy örömünk telt a terjedelmes rózsamezők látásában. Gazipore közelében jártunk, mely a rózsa-víz és rózsa-szesz termelés központja. Banks, aki itt mindennel ismerős volt, erre nézve is tudott felvilágosítást adni. Szerinte az illatszer-gyártás e legtökéletesebb terméke meglehetős sokba kerül. Először is negyven font rózsaszirmot lassú tűzön, csöndes lepárolás alá vesznek s ebből harminc font rózsavíz. Most e rózsavizet ismét negyven font új virágsziromra töltik s addig párolják, míg az egészből csak húsz font víz marad. Ezt a vizet tizenkét órán át az éj hűs levegőjére teszik ki - s másnap reggelre annak felszínén mit találnak? egy uncia illatos olajat. E szerint nyolcvan font rózsasziromból - amihez körülbelül kétszázezer rózsa kell - egy uncia rózsaolaj a nyeremény. Valóságos virágmészárlás! Nem csoda, ha még a termelés helyén is negyven rupia, vagyis száz frank egy uncia rózsaolaj ára.

– Ej no, - szólt Hod kapitány, - ha egy uncia pálinka előállítására nyolcvan font szőlő kellene, bezzeg drága lenne a grog!

E nap folytában újra át kellett kelnünk a Karamvakán, a Ganges egyik mellékfolyóján. A hinduk ez ártatlan folyóból a Styx egy nemét csinálták, melyen nem jó hajózni. Partjai szintoly átkozottak, mint a Jordnéi vagy a Holt-tengeréi. A habjaira bizott hullákat egyenesen a buddhista pokolba viszi. Nem vitatom e hitet, de arra az állításra, hogy e pokoli folyó vize undorító italú, vagy a gyomornak egészségtelen volna: ki kell mondanom, hogy az merőben hamis.

Estére, miután egy nagyon menedékes vidéken haladtunk át, a Ganges jobb partján szálltunk meg, a hinduk ős Jeruzsálemével, a szent várossal, Benaresszel szemben.

– Huszonnégy órai pihenés! - szólt Banks.

– Mennyire vagyunk Kalkuttától? - kérdeztem.

– Körülbelül háromszázötven kismérföldnyire, - felelt a mérnök; s meg kell vallania barátom, hogy eddigelé sem a vidék, sem az út kényelmetlensége ellen nincs oka panaszkodni.

A Ganges! Van-e folyó, melynek neve költőibb legendákat idézne lelkünk elé. Mintha egész India e névbe volna összefoglalva! Van-e a világon völgy ehhez hasonlító, mely, hogy ágyat adjon e hatalmas folyamnak, ötszáz mérföldnyire terjed ki s száz millió lakosnak ad szállást! Van-e pont a föld kerekségén, ahol több csoda halmozódott volna rakásra az ázsiai néptörzsek feltűnte óta? Mit mondana Hugó Viktor a Gangesről, mikor a Dunát oly kevélyen énekelte meg; méltán, mert nem lehet-e büszke a folyó

– ha ágya mint a tengeré,
S úgy tekergőzik a földgömb köré
Mint egy kigyó - s hömpölykedik
Napnyugattól napkeletig...

De a Ganges ágya, hömpölygése, még nagyobbszerű mint a Dunáé: örvénytölcsérei, viharai borzasztóbbak, kígyózása hatalmasabb: ő is nyugatról keletnek ömlik; de nem középszerű hegyek közt, minők a Duna forrásait s folyását őrzik, hanem a földgömb legóriásibb havasából, a tibeti Himalájából táplálkozik.

Másnap, május 23-án reggel, napfeljöttekor, óriási víz tükre terült el előttünk. A part fehér porondján néhány csoport nagy alligátor sütkérezett a fölkelő nap első sugaraiban. Mozdulatlanul a fénylő égi test felé fordulva, hevertek, mintha ők volnának a Bráma legbuzgóbb tisztelői. De a víz színén úszó néhány holttest csakhamar elvonta figyelmöket imádatuk tárgyától. Mondják, hogy a vízen úszó hullák, ha férfiaké: hanyatt, ha nőké: arcon fekve lebegnek. Mondhatom, hogy ez észrevétel minden alapot nélkülöz. Egy perc mulva a szörnyeteg hüllők prédájokra rohantak s azokat a folyam mélyébe ragadták alá magokkal.

A kalkuttai vasútvonal, mielőtt Allahabadnál kétfelé ágaznék, hogy északnyugati ága Delhi és délnyugati ága pedig Bombay felé menjen, folyvást a Ganges jobbpartját követi, csak annak kanyargásait gazdálkodja meg egyenes vonalával. A mogul-szeráji állomáson, melytől nehány mérföldnyire voltunk, egy szárnyvonal válik ki a fővonalból s átkelve a folyamon, érinti Benareszt és a Gumti völgyén fel Jaunporeig megy hatvan kilométernyi hosszaságban.

Benaresz e szerint a folyó balpartján fekszik. Mi azonban nem itt akartunk átkelni a Gangesen, hanem csak Allahabadnál. Az acél-óriás tehát a jobbparti szállóhelyünkön maradt; a parton azonban csónakok álltak kikötve, melyek készen vártak, hogy bennünket a városba átröpítsenek.

Munro ezredesnek nem volt semmi látni és tanulni valója ez általa gyakran meglátogatott és jól ismert városban. Egy percig mégis gondolkodott, ne jöjjön-e velünk? Végre is az ellenkezőre határozta el magát s beérte azzal, hogy egy sétát tegyen a parton Mac-Neillel. Hod kapitány, kinek a benareszi helyőrségben számos hajdani fegyvertársa volt, ezek látogatására indult a tulajdonképpi városhoz csatolt angol városrészbe, Sécrole-ba, hol a helyőrség elszállásolva volt; s így csak ketten maradtunk Banks mérnökkel, aki arra vállalkozott, hogy kalauzom legyen. Ketten tehát egy csónakba ültünk s rézsút irányban átvitettük magunkat a folyón, ily módon érve el azt a célt, hogy előre szemügyre vehessük Benaresz amfiteátrumszerű fekvésének gyönyörű panorámáját.

– Benaresz, - mondta Banks, - a hinduk Mekkája, szent városa s aki itt csak egy napot élt, biztosítva van az örök üdvben való részesülés felől. Képzelheti: e hit a zarándokoknak mily tömegeit vonja ide évenként!

Benaresz fennállását harminc századnál régiebbnek állítják. E szerint Trója pusztulásával egy időre esnék építése. Mindig nagy befolyást gyakorolván, nem ugyan politikai, de vallásos tekintetben, Hindosztánra, egész a kilencedik századig a buddha-vallás kiváltságolt középpontjának tekintették. Ekkor azonban a bramánizmus megbuktatta a régi vallást; s Benaresz a bramánoknak is fővárosává lőn s amint mondják, most háromszázezer zarándok látogatja évenként.

A város tekintélye a rádzsát is e szent helyen tartotta. E fejedelemnek, ki meglehetős sovány évdíjat húz az angoloktól, pompás palotája van Ramnagurban a Ganges partján. Mint a kaszi-i (Benaresz régi neve) királyok egyenes utóda, még most is tekintélyben áll; de befolyása elenyészett s jövedelme egy lakrupiára (százezer rupia) szoríttatott, amennyinél a hajdani náboboknak a zsebpénze is többre ment.

Az 1857-iki fölkelés egy percre Benareszt is megingatta, mint általában a Ganges-parti városokat mind. Királyi őrsége kevés, bennszülött katonasága megbízhatatlan volt; midőn Neil ezredes - csupán kétszázötven főből álló csapattal - a városba vonulva, a szipojokat fegyverletételre szólította föl, ezek azt megtagadták. Összecsapás támadt köztük s a Neil ezredes gyalogsága közt. A fölkelőkhöz csatlakoztak a hindu csapatok s a szikk-ek; de ágyútűzzel megfutamították őket. Ettől kezdve Benaresz csöndes maradt az egész lázadás alatt.

E részletekkel Banks azalatt ismertetett meg, míg gondolánk a Ganges habjain tova siklott, a balpart felé; míg a part egy hajlatában, mely a nápolyi öbölre emlékeztet, úgy kötöttünk ki, hogy teljes mértékben élvezhettük a város lépcsőzetes fekvésének gyönyörű látványát. Egy nepáli pagoda (kínai építmény), Buddhának szentelve, egész erdeje a karcsú tornyoknak, minareteknek és kupoláknak, melyek közül leginkább kimagaslik a Sivának szentelt lingam arany nyílvesszeje s az Aurung-Zeb mecsetjének kettős nyila - koronázta meg a paloták ama tömkelegét, melynek neve Benaresz!

A helyett, hogy a víz színétől a partra fölvezető gat-ok (lépcsők) egyikén azonnal fölmentünk volna, Banks a part hosszában végigeresztette csolnakunkat, hogy tovább gyönyörködhessünk a város külső képében.

A gájai jelenetet láttam ismétlődni, csakhogy más keretben. A Falgu-parti zöld berkek helyett a szent város utcasorai képezték a hátteret, - de maga a kép ugyanaz volt. Zarándokok ezrei borították a partot, a lépcsőzeteket s tolongtak a szent folyóba való fürdés vágyától űzve s egymást sarkalva. De a fürdés nem esett ingyen. A lépcsőkön őrök szedték a vámot, üzérkedő bramánok társaságában, akik olvasókat, amuletteket s imádkozó gépeket árultak a híveknek.

A fürdésre vágyókon kívül árusok is tolakodtak a folyóhoz, hogy annak szent hullámaiból megtöltsék edényeiket, elárusítás végett - a távoleső tartományok azon hívei számára, kik személyesen ide nem jöhettek. Az üvegekre a bramánok ütötték a hiteles pecsétet - bizonyos díjért.

– Lehet, szólt Banks, - hogy a Ganges összes vize sem elég a nagy keresletre; hamisítják is, hogy a híveket kielégíthessék.

– S nem történik-e, - kérdeztem, - szerencsétlenség is e tömeges fürdésnél?

– De igen; sokan belevesznek a víz árjába; de mit árt? testök elvész, lelkök üdvözül!

– S a krokodilok?

– Azok távol tartják magokat. Minden zaj elriasztja ez éppoly félénk, mint rettenetes állatokat. Vannak egyébiránt vakbuzgók, kik önként keresik a halált a szent folyóban. Szentségekkel övezik magokat, hogy úgy vesszenek el - s azt hiszik így könnyebben jutnak a Buddha paradicsomába.

Csolnakunk nemsokára a Manmenka-gát elébe vitt, ahol kiszállottunk. Itt vannak fölállítva a kegyesek hullái számára a máglyák, kik előre megfizetik - vagy helyettök utódaik - a költséget, melybe elégetésök kerül. E máglyák reggeltől estig égnek; s boldog, aki Benareszből indulhat az örökkévalóság útjára. A gazdag babúk száz mérföldről is ide hozatják magokat holtuk után vagy ha halálukat közeledni érzik, csak hogy itt mehessenek a lángok szárnyán az égbe. Lelkökért, - hogy oda jusson - egy árnyas fák közé rejtett pagodában mondják a bramánok a jól megfizetett imákat.