A REJTJELES ÜZENET

Két nappal később Sárkány elhelyezkedett Szathmár László házában. Torontál Simon mutatta be, és ajánlatára el is fogadta Sándor gróf. Így a cinkosság jól megalapozódott ebben a cselszövésben, amelyet a bankár és ügynöke szőtt. Célja: annak a titoknak felfedése, amely az összeesküvés vezetőinek életébe kerülhetett. Eredménye: a titkos feljelentés díja, hatalmas vagyon, amely egyrészt egy mindenre képes kalandor zsebét tömi meg, másrészt egy bankár pénzesládáját, aki oda jutott, hogy már eleget sem tud tenni kötelezettségeinek.

Magától értetődik, hogy a Torontál Simon és Sárkány között létrejött egyezség két egyenlő részre osztotta fel a várható hasznot. Ezenkívül Sárkány rendelkezésére kellett állnia a szükséges összegnek, hogy illendő módon élhessen Triesztben társával, Zironéval, és hogy fedezhesse azokat a kiadásokat, amelyeket lépései és intézkedései szükségessé tesznek. Cserében és biztosítékul át kellett adnia a bankárnak a levélke másolatát, amely - ebben nem kételkedett - az összeesküvés titkát rejtette.

Talán elővigyázatlansággal lehetne vádolni Sándor Mátyást. Ritka könnyelműségnek tűnik bevezetni ilyen körülmények között egy idegent abba a házba, ahol ennyire súlyos titkok forogtak kockán. Ráadásul a felkelés előtt, amelyre bármelyik pillanatban jelt adhattak. De a gróf szükségből cselekedett így.

Először is sürgős érdeke volt, hogy személyes ügyei rendezve legyenek, mikor ebbe a veszélyes kalandba veti magát, hiszen életét kockáztatta, vagy legalábbis a száműzetést vállalta, ha sikertelenség esetén menekülni kényszerül. Másrészt egy idegen bevezetése Szathmár gróf házába, úgy tűnt előtte, elterelheti a gyanút. Néhány napja úgy vélte - és tudjuk, hogy nem is tévedett -, kémeket lát őgyelegni az Acquedotto sugárúton. Vajon a trieszti rendőrség figyeli őt, barátait és tevékenységüket? Sándor grófnak tartania kellett ettől. Ha az összeesküvők találkozóhelye, amely mostanáig makacsul zárva állt mindenki elől, gyanúsnak tűnt, mi sem szolgálhatta volna jobban a gyanú elterelését, mint hogy megnyitják a ház kapuját, és bebocsátanak egy könyvelő kishivatalnokot. Vajon ennek a hivatalnoknak a jelenléte veszélyt jelenthetne Szathmár Lászlóra és barátaira? Nem, semmi esetre sem. Már nem folyt rejtjeles levelezés Trieszt és a magyar városok között. A tervezett mozgalomra vonatkozó minden papírt megsemmisítettek. Az összeesküvésnek semmiféle írásos nyoma nem maradt. Az intézkedéseket megtették, semmi nem volt hátra, Sándor grófnak már csak jelt kellett adnia, ha eljön az ideje. Így az esetben, ha a kormány megneszelne valamit, egy alkalmazott bevezetése ebbe a házba inkább arra szolgált, hogy minden gyanút eltereljen.

Az okoskodás kétségtelenül helyes volt, az óvintézkedés pedig megfelelő lett volna, ha ez az alkalmazott nem éppen Sárkány, és ha nem Torontál Simon kezeskedik érte!

Különben Sárkány, a kétszínűség hétpróbás mestere, nyilván hasznot húzott külső tulajdonságaiból, nyílt tekintetéből, őszinte arckifejezéséből, egész személyének egyszerű és becsületes megjelenéséből. Sándor grófot és két barátját meg kellett tévesztenie, és ez sikerült is neki. A fiatal könyvelő buzgónak, lekötelezőnek, szolgálatkésznek mutatkozott, és igen jártasnak a számok világában, ahol rendet kellett teremtenie. Egyébként, ha nem tudja, semmiből sem gyaníthatta volna, hogy egy összeesküvés vezetőivel áll szemben, akik készek a magyarokat az osztrákok ellen fellázítani, hiszen Sándor Mátyás, Báthory István, Szathmár László e találkozásokon látszólag csupán művészeti és tudományos kérdésekkel foglalkoztak. Nem folyt többé titkos levelezés, sem titokzatos jövés-menés a ház körül. De Sárkány tudta, mihez tartsa magát. Az alkalomnak jönnie kellett, és ő várt türelemmel.

Szathmár László házába jutva, Sárkánynak csak egyetlen célja volt: megkaparintani a titkosírás megfejtésére szolgáló rostélyt. De most, hogy már nem érkezett többé rejtjeles üzenet Triesztbe, arra is gondolt, hogy talán óvatosságból elpusztították a rostélyt. Nyugtalanította is ez a gondolat, mert egész cselszövése arra épült, hogy megfejtse a postagalamb hozta levélke másolatát.

Amíg tehát Sándor Mátyás elszámolásainak rendezésén dolgozott, nézdegélt, figyelt, leskelődött. Az irodába, ahol Szathmár László és társai összegyűltek, igazán könnyen bejutott. Gyakran még egyedül is dolgozott ott. És ilyenkor szeme és keze egész mással foglalkozott, mint számításokkal vagy számjegyek egymás alá írásával. Az iratok közt kutatott, a fiókokat nyitogatta álkulcsokkal, az e mesterségben jártas Zirone készítményeivel. Mindamellett nagyon ügyelt arra, hogy Boros ne lássa meg, mert benne - úgy látszott - a legcsekélyebb rokonszenvet sem tudta felkelteni.

Az első öt napon Sárkány kutatásai nem hoztak gyümölcsöt. Mindennap a siker reményével érkezett; minden este úgy tért vissza szállójába, hogy nem jutott semmire. Attól kellett félni, hogy kudarcot vall bűnös vállalkozása. Az összeesküvés - ha valóban arról volt szó -, és okot nem látott, hogy kételkedjék benne - egyik napról a másikra kirobbanhatott, vagyis mielőtt még felfedezhette, és következésképp elárulhatta volna.

– Amondó vagyok - mondta neki Zirone -, hogy jobb lenne értesíteni a rendőrséget, és átadni nekik az üzenet másolatát, mintsem elesni a feljelentés hasznától.

– Igen! - felelte Sárkány. - És meg is teszem, ha kell!

Magától értetődően állandóan tájékoztatta Torontál Simont kutatásairól, és nem kis fáradságába került, hogy lecsillapítsa a bankár türelmetlenségét.

A véletlen azonban segítségére jött. Először is a szerencse segített neki, amikor kezébe juttatta a rejtjeles üzenetet: ez alkalommal is a véletlen játszott közre, hogy megfejthesse.

Május utolsó napján jártak, délután négy óra felé. Sárkány rendszerint öt órakor távozott Szathmár gróf házából. Egyre nagyobb csalódást érzett, mert semmivel sem jutott előbbre, mint ahol az első napon tartott, a munka pedig, amellyel Sándor gróf megbízta, végéhez közeledett. A feladat befejeztével nyilván köszönettel és megfelelő jutalmazással elengedik, de semmiféle oka nem lesz rá, hogy továbbra is látogassa ezt a házat.

Nos, Szathmár László és két barátja ez időben távozott hazulról. Csak Boros maradt odahaza, de ő is az egyik földszinti szobában foglalatoskodott. Sárkánynak teljes szabadsága nyílt a cselekvésre, és elhatározta, hogy behatol Szathmár gróf szobájába - amit eddig nem tehetett meg -, s ott a legaprólékosabb kutatásba kezd.

Az ajtó kulcsra volt zárva. Sárkány álkulcsával kinyitotta és belépett.

Az utcára nyíló két ablak között egy redőnyös kis íróasztal állt, amelynek antik stílusa elragadtatta volna a régi bútorok kedvelőjét. A lecsukott redőnytől nem lehetett látni a belsejét.

Első ízben történt, hogy Sárkánynak alkalma nyílt megnézni ezt a bútordarabot, és nem az az ember volt, aki nem él a lehetőséggel. Hogy beleturkáljon a különféle fiókokba, csupán fel kellett feszítenie a redőnyt. Ezt meg is tette az álkulcs segítségével, anélkül, hogy a záron nyomot hagyott volna.

A negyedik fiókban, amelyet Sárkány átkutatott, számára mit sem érő iratok alatt szabálytalanul kilyuggatott lapot talált. Ez a lap tüstént felkeltette a figyelmét.

„A rostély!” - gondolta magában.

Nem is tévedett.

Első gondolata az volt, hogy magához veszi; de rövid gondolkodás után arra jutott, hogy a rostély eltűnése gyanút ébreszthetne, ha Szathmár gróf netán felfedezné.

„Rendben van! - gondolta. - Ugyanúgy, ahogy lemásoltam az üzenetet, a rostélyról is másolatot készítek; aztán Torontállal együtt könnyen megfejtjük a levélkét!”

Ez a rostély egyszerű négyzetes kartonlemez volt, hat centiméternyi minden oldalán, harminchat egyenlő négyzetre felosztva, mindegyike körülbelül egy négyzetcentiméter. Hat-hat vízszintes és függőleges sorban elrendezve Püthagorasz tabellájához hasonlóan, amely hat számjegyen alapul. A harminchat négyzetből huszonhét fekete volt, kilenc pedig üres - vagyis a kilenc négyzet helyén a karton ki volt vágva.

Sárkány számára csupán a rostély pontos mérete és a kilenc üres négyzet elhelyezése volt lényeges.

A méret körvonalát meghúzta ceruzával egy szelet fehér papíron, és gondosan ügyelt arra, hogy feltüntesse a tintával rajzolt kis kereszt helyét, amely bizonyára a rostély felső részét jelölte.

A négyzetek helyét úgy határozta meg, hogy a rostélyt ráillesztette a papírra, amelyen a karton körvonalát meghúzta, és pontokkal jelölte meg - az első sorban három üres négyzet foglalta el a 2-es, 4-es és 6-os helyet; a második sorban egy üres négyzet állt az 5-ös helyen; a harmadik sorban egy üres a 3-ik helyen; a negyedik sorban két üres foglalta el a 2-ik és 5-ik helyet; az ötödik sorban egy üres a 6-ik helyet; a hatodik sorban pedig egy üres négyzet állt a 4-ik helyen. Különben lássuk természetes nagyságában a rostélyt, amelyet Sárkány bűnös üzelmeire készült felhasználni cinkosával, Torontál Simon bankárral egyetemben.

Néhány perc elegendő volt Sárkánynak, hogy elkészítse a másolatot.

+

Nem maradt kétsége, hogy ennek a rostélynak a segítségével, amelyet nem lesz nehéz egy kartonlemezből elkészítenie, ki tudja betűzni a Torontál keze közt hagyott levélke másolatát. Visszatette hát a rostélyt a fiókba az iratok alá, és elhagyta Szathmár László szobáját, majd a házat is, és visszasietett szállójába.

Negyedórával később Sárkány oly diadalmas képpel lépett be a közös szobába, hogy Zirone teli torokból kiáltott:

– Na, történt valami, pajtás? Te, vigyázz! Könnyebben titkolod el gondjaidat, mintsem örömödet, és az ember könnyedén elárulja magát, ha érzelmeit kimutatja...

– Elég a fecsegésből, Zirone - felelte Sárkány -, munkára fel, nincs veszteni való időnk!

– Vacsora előtt?...

– Még előtte.

Ezt mondván, Sárkány vett egy vékony kartont. Kiszabta a másolatot, és egy négyzetet kapott, amely pontosan egyezett a rostély méretével, és nem felejtette el a kis keresztet sem a felső részéről. Azután fogott egy vonalzót, és felosztotta harminchat egyenlő nagyságú négyzetre.

A harminchat négyzetből kilencet megjelölt a másolat alapján, azután zsebkése hegyével kivágta, kilyukasztotta, hogy megjelenjenek az üres kockákban azok a szavak, betűk vagy egyéb jelek, amelyekre a rostélyt ráhelyezik.

Zirone szemben ült Sárkánnyal, s tágra nyílt, mohón csillogó szemmel nézte, hogy mit művel. Ez a munka azért is érdekelte, mert tökéletesen értette e levelezésben használt titkosírás rendszerét.

– Leleményes kis szerszám - mondogatta -, szerfölött leleményes, ez még egyszer jó szolgálatot tehet nekem is! Ha elgondolom, hogy mindegyik üres kockában egymillió is megbújhat...

– Még több is! - felelte Sárkány.

Munkája befejeztével Sárkány felállt, és a kivágott kartont elhelyezte tárcájában.

– Holnap már jókor reggel Torontálnál leszek - jegyezte meg.

– Akkor jaj a pénztárának!

– Az üzenetet ő őrzi, de a rostély nálam van!

– És ezúttal be kell adnia a derekát!

– Be is adja!

– Nos, vacsorázhatunk?

– Most már lehet.

– Vacsorázzunk!

És Zirone, akinek mindig jó étvágya volt, nekilátott a vacsorának, amelyet szokása szerint kitűnő fogásokból állított össze.

Másnap, június elsején Sárkány már reggel nyolc órakor megjelent a bankházban, és Torontál Simon nyomban utasítást adott, hogy vezessék be a dolgozószobájába.

– Megvan a rostély - jelentette Sárkány elégedetten, és átnyújtotta az előző estén kivágott kartont.

A bankár átvette, jobbról-balról nézegette, miközben fejét csóválta, mintha nem osztotta volna társának bizakodását.

– Azért tegyünk próbát - mondotta Sárkány.

– Tegyünk.

Torontál Simon elővette az egyik bezárt fiókból az üzenet másolatát.

Még emlékezhetünk, ez a levélke tizennyolc szóból állt, mindegyik szó hat betűből - különben teljesen értelmetlen szavakból. Mindenekelőtt nyilvánvaló volt, hogy e szavak minden betűje megfelel a hat-hat tele vagy üres négyzetnek, amely a rostély sorait képezte. Így arra lehetett következtetni, hogy az üzenet harminchat betűből álló első hat szavát a harminchat négyzet segítségével állították sorrendbe.

Csakugyan - és ezt könnyű volt megállapítani -, az üres négyzeteket oly leleményesen helyezték el ezen a rostélyon, hogy ha négyszer egymás után egy negyedfordulatot végeztek vele, az üres négyzetek sorjában egy-egy fekete négyzet előbbi helyére kerültek, de két üres négyzet sohasem esett egy helyre.

Tüstént kiderül, mi is ennek a rendszernek a titka. Például ha első ízben ráhelyezzük a rostélyt egy fehér papírlapra, és mindegyik üres kockába bejegyezzük 1-től 9-ig a számjegyeket, aztán egy negyedfordulattal elmozdítjuk a rostélyt, és beírjuk 10-től 18-ig a számokat, aztán újabb negyedfordulat után 19-től 27-ig, majd a harmadik negyedfordulat után 28-tól 36-ig, végül a papíron találjuk 1-től 36-ig a számjegyeket a rostély beosztását képező harminchat négyzet helyén.

Sárkány így természetesen a levél első hat szaván dolgozott először is olyképpen, hogy négyszer egymás után illesztette rájuk a rostélyt. Ezután az volt a szándéka, hogy ugyanezt a műveletet elvégzi a másik hat szón is, harmadjára pedig a hat utolsón: így megkapja a titkosírás tizennyolc szavát.

Magától értetődően ezt az okoskodást Sárkány elmondotta Torontál Simonnak is, és a bankár egyetértett az okfejtés helyességével.

Vajon a gyakorlat igazolja majd az elméletet? Ezt kellett eldöntenie a próbálkozásnak.

Nézzük az üzenet tizennyolc szavát, amelyet az olvasó emlékezetéből idézünk:

R H G A A Z L K A E E N S L Ő Ő É Z Ü Y G G R É N Y E Ő L M Z K B N E T A F X S G M S N E Ő O L E A K Z L D N T L Á R E T K E Z K Y S R N L É E E Z L F T É G A G E A E I Á I M R L S E R É O G E N R G É L N T E Ő Z N

Először is ki kellett betűzni az első hat szót. Ezért Sárkány úgy írta le a szavakat egy üres papírra, hogy mindegyik betű a rostély egy-egy négyzete felé essen, közben ügyelt arra, hogy megtartsa a helyes betű- és sortávolságokat.

A betűk a következőképpen helyezkedtek el:

A H G A A Z Ü Y G G R É A F X S G M N T L Á R E E Z L F T É S E R É O G

Aztán ráillesztette a rostélyt erre a betűrendszerre, úgy, hogy a kis kereszttel megjelölt oldal felülre került. Ekkor a kilenc üres kockában megjelent kilenc betű, a többi huszonhetet pedig eltakarták a fekete kockák.

+

H A Z R X T R É É

Sárkány aztán negyedfordulatot tett a rostéllyal, balról jobbra úgy, hogy a felső oldal ezúttal a jobb oldalra került. A rostélyt így elhelyezve, az alábbi betűk tűntek elő az üres mezőkben:

G É S N E L T E G

+

A harmadik helyzetben újabb betűk váltak láthatókká, Sárkány ezeket is gondosan feljegyezte:

G Ü F G Á Z S R O

+

Torontál Simont és Sárkányt azonban nagyon meglepte, hogy a fokozatosan kialakuló szavaknak semmi értelme sincs. Pedig arra számítottak, hogy folyékonyan elolvassák, csak egyszerűen forgatniuk kell a rostélyt, de a szavak semmivel sem árultak el többet, mint a rejtjeles üzenet. Vajon kibetűzhetetlen marad a levélke?

A rostély negyedik változata a következő eredményt hozta:

R A Y G A M L E F

+

Ugyanaz az eredménytelenség, ugyanaz a homály. A rostély négy elforgatásával ez a négy szó jött ki:

HAZRXTRÉÉ
GÉSNELTEG
GÜFGÁZSRO
RAYGAMLEF

Márpedig ez nem jelentett az égvilágon semmit.

Sárkány nem tudta leplezni bosszúságát, amelyet ez a csalódás váltott ki belőle. A bankár viszont beérte annyival, hogy fejét csóválva nem minden gúny nélkül megjegyezze:

– Talán nem is ezt a rostélyt használták az összeesküvők!

Erre a megjegyzésre Sárkány felugrott.

– Folytassuk! - kiáltotta.

– Folytassuk! - felelte Torontál Simon.

Sárkány legyűrte ideges remegését, aztán újrakezdte a kísérletet az üzenet második oszlopában álló hat szóval. Ráillesztette négyszer a rostélyt a szavakra, miközben egy-egy negyedfordulatot írt le vele. De csak ezt a minden értelem nélküli betűhalmazt kapta:

KENLEKKEG
EMÖTYGANL
ANNOZAERÉ
LEJŐSLEGE

Sárkány most már az asztalra vágta a rostélyt, és úgy káromkodott, mint egy matróz.

Különös ellentétképpen Torontál Simon megőrizte teljes hidegvérét. Tovább tanulmányozta a kísérlet kezdete óta nyert szavakat, és elgondolkodott.

– Az ördög vigyen el minden rostélyt, és azokat is, akik kitalálták! - kiabálta Sárkány, és felállt.

– Üljön csak vissza! - mondta Torontál Simon.

– Üljek vissza?...

– Igen, folytassa!

Sárkány Torontál Simonra nézett. Aztán visszaült helyére, újra felemelte a rostélyt, és gépiesen ráillesztette az üzenet utolsó hat szavára, de már azt sem tudta, mit csinál.

A rostély utolsó négy helyzetéből a következő szavak adódtak:

LŐZEKRÉLŐ
BTZSEIRTN
ÖZALLÁNEZ
SÉKNEDNIM

Akárcsak az előbbieknek, e négy szónak sem volt semmi értelme. Sárkány, aki már magánkívül volt, felkapta a papírlapot, amelyen a rostély által kapott furcsa szavak álltak, és szét akarta tépni.

Torontál Simon azonban lefogta a kezét.

– Nyugalom! - szólt rá.

– Eh - kiáltotta Sárkány -, de hát mit kezdjünk ezzel a megfejthetetlen rejtvénnyel?!

– Írja csak le minden szavát, egyiket a másik után! - felelte egyszerűen a bankár.

– Ugyan miért?

– Hogy lássuk!

Sárkány engedelmeskedett, és a következő betűsort kapta:

HAZRXTRÉÉGÉSNELTEGGÜFGÁZSRORAYGAMLEFKENLEKKEGEMÖTYGANLANNOZAERÉLEJŐSLEGELŐZEKRÉLŐBTZSEIRTNÖZALLÁNEZSÉKNEDNIM

Alig írta le a betűket, Torontál Simon kitépte Sárkány kezéből a papírt, olvasni kezdte és felkiáltott. Most már őt hagyta cserben a nyugalma. Sárkány már azon töprengett, nem bolondult-e meg hirtelen a bankár.

– No, most olvassa! - kiabálta Torontál Simon, és odanyújtotta a papírszeletet Sárkánynak. - No, olvassa!

– Olvassam?...

– Ej, hát nem látja, hogy mielőtt Sándor gróf levelezői megszerkesztették volna e szavakat a rostély segítségével, előzetesen fordított sorrendben írták fel a betűket?

Sárkány elvette a papírt, és ezt olvasta az utolsó betűtől az elsőig:

MINDEN KÉSZEN ÁLL. AZ ÖN TRIESZTBŐL ÉRKEZŐ LEGELSŐ JELÉRE AZONNAL NAGY TÖMEGEK KELNEK FEL MAGYARORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉÉRT. XRZAH

– És az öt utolsó betű?! - kiáltotta.

– Előre megbeszélt aláírás - válaszolta Torontál Simon.

– Végre a kezünkben vannak!...

– De még nem a rendőrség kezében!

– Ez az én dolgom!

– De a legnagyobb titokban jár el?

– Gondom lesz rá - felelte Sárkány. - Egyes-egyedül a trieszti kormányzó ismeri majd meg annak a két becsületes hazafinak a nevét, akik a kezdetén meghiúsítják az osztrák birodalom ellen szervezett összeesküvést!

S ahogy így beszélt, a gazfickó hangja, mozdulatai csak még jobban elárulták, miféle gúny mondatta vele e szavakat.

– Nekem tehát már semmi tennivalóm? - kérdezte hidegen a bankár.

– Semmi - felelte Sárkány -, legfeljebb, hogy felvegye a részesedését a haszonból.

– Mikor?

– Amikor majd lehull az a három fej, amely külön-külön egymilliónál többet hoz nekünk.

Torontál Simon és Sárkány ezzel el is vált egymástól. Ha hasznot akartak húzni abból a titokból, amelyet a véletlen eléjük dobott, sietniük kellett, hogy még az összeesküvés kitörése előtt feljelentsék a lázadókat.

Eközben Sárkány szokása szerint visszatért Szathmár László házába. Folytatta a könyvelést, amely már vége felé járt. Sándor gróf megköszönte a buzgalmát, és közölte vele, hogy egy hét múlva már nem lesz szüksége szolgálataira.

Sárkány gondolatai szerint ez azt jelentette, hogy ez időre a Triesztből várt jelet nyilván megadják a fontosabb magyar városoknak.

Sárkány a legnagyobb gonddal folytatta megfigyeléseit mindarról, ami csak lezajlott Szathmár gróf házában, de sohasem adott okot gyanúra. Sőt oly megértőnek mutatkozott, annyira a szabadelvű eszmék hívének tüntette fel magát, oly kevéssé leplezte legyőzhetetlen ellenszenvét, amelyet - úgy hangoztatta - a német fajjal szemben táplált, és végül is oly jól játszotta szerepét, anélkül, hogy egy pillanatra is kiesett volna belőle, hogy Sándor gróf már arra gondolt, magához veszi később, amikor a felkelés után Magyarország szabaddá válik. Valamennyien, még Boros is felhagyott azzal az óvatossággal, amelyre eleinte a fiatalember késztette őket.

Sárkány közeledett tehát céljához.

Sándor gróf két barátjával egyetértésben június nyolcadikára tűzte ki azt a napot, mikor jelt ad a felkelésre, és ez a nap el is érkezett.

De ekkorára már az árulás is megtörtént.

Ezen az estén, nyolc óra tájban a trieszti rendőrség hirtelen megszállta Szathmár László házát. Minden ellenállás hiábavaló lett volna. Le is tartóztatták Sándor grófot, Szathmár grófot, Báthory professzort, Borost, de még Sárkányt is, aki egyébként nem is tiltakozott. Elfogatásuk hírét nem hozták nyilvánosságra.