Amikor a fordításban idáig jutott, Szofr zartognak félbe kellett szakítania munkáját. A kéziratban e helyütt - az oldalak számából ítélve - jókora hézag volt, s ezt újabb és - amennyire meg lehetett ítélni - még számottevőbb hézagok követték. Sok lapot, a tárca nyújtotta védelem ellenére, nyilvánvalóan átjárt a nedvesség; végeredményben nem maradt egyéb, mint néhány hosszabb-rövidebb töredék, a többi örökre megsemmisült. A töredékek az alábbi sorrendben következtek:

...kezdünk gyökeret verni.

Mennyi ideje is annak, hogy partra szálltunk ezen a földön? Fogalmam sincs. Megkérdeztem Moreno doktort, aki jegyzi a múló napokat. Azt mondta: „Hat hónapja...”, s hozzáfűzte: „körülbelül”, mert attól tart, hogy elszámolta magát.

Hát már itt tartunk! Mindössze hat hónap kellett ahhoz, hogy bizonytalanságban legyünk, vajon pontosan mértük-e az időt. Mi vár még ránk!

Ráadásul hanyagságunkban nincs semmi meglepő. Minden figyelmünket, minden erőnket leköti a létfenntartás. Táplálkozni: ez olyan feladat, amelynek megoldása az egész napot igénybe veszi. Hogy mit eszünk? Halat, már ha találunk; a szüntelen hajtóvadászat elriasztja őket. Teknősbéka-tojásokat is fogyasztunk, meg bizonyos ehető algákat. Estére jóllakunk, de úgy kimerülünk, hogy egyetlen vágyunk: aludni.

A Virginia vitorláiból sátrakat eszkábáltunk össze. Úgy vélem, mielőbb szilárdabb hajlékról kell gondoskodnunk.

Néha elejtünk egy-egy madarat: a légkör nem annyira kihalt, mint ahogy eleinte hittük, mintegy tíz ismert madárfajta található az új földrészen. Kivétel nélkül valamennyi a költözőmadarak rendjéből való: fecskék, albatroszok, korduánok, meg néhány másik fajta. Úgy látszik, nemigen jutnak táplálékhoz ezen a kietlen földön, mert szünet nélkül táborhelyünk körül kóvályognak, nyomorúságos étkezéseink hulladékára lesve. Olykor fölszedünk közülük egy-egy éhenveszettet, megkímélve ily módon lőporunkat és puskáinkat.

Szerencsére van némi kilátásunk arra, hogy helyzetünk valamicskét javulni fog. A Virginia rakterében egy zsák búzára akadtunk, s elvetettük a felét. Nagy jótétemény lesz, ha ez a búza kihajt. De vajon kicsírázik-e? A talajt vastag áradmányréteg borítja, rothadó algák trágyázta homokos iszap. Bármily közepes minőségű is, mégiscsak humusz ez. Amikor partra szálltunk, még csupa só volt, hanem azóta a felhőszakadások kiadósan átmosták a felszínét, olyannyira, hogy a mélyedésekben most már édesvíz van.

Mindazonáltal a hordalékföldnek csupán egy igen vékonyka rétege vált sómentessé: a patakok és a most kialakuló folyók is erősen sós ízűek, ami azt bizonyítja, hogy a talaj alsó rétegei még sóval telítettek.

Hogy elvethessük a búzát, s a másik felét tartalékolhassuk, csaknem verekednünk kellett: a Virginia legénységének egy része tüstént kenyeret akart belőle sütni. Kénytelenek voltunk...