Ennyi izgatottságot és fáradalmat kellett ama nevezetes napon elszenvednem! Egy foglyot megöltem talán, egy fürjet is elejtettem talán, egy parasztot is megsebesitettem talán, de egy csendőrkalapot bizonyosan átlyukasztottam.

Vadászjegyem nem volt, rajtakaptak és idegen név alatt jegyzőkönyvet vettek fel rólam. Megtévesztettem a hatóságot! Egy Anderson és Pertuiset pályájának kezdetén, több is történhetik még egy vadászujonczczal?

Magától értetődik, hogy barátom, a zongoraművész, kellemetlenül volt meglepetve, mikor beidézték, hogy a doullensi fenyitő biróság előtt megjelenjék. Azóta megtudtam azt is, hogy nem sikerült alibijét beigazolnia. Ezért tizenkét frank birsággal sujtották és a körülbelül ugyanannyit kitevő költségek megfizetésében is elmarasztalták.

Sietve jegyzem meg, hogy röviddel azután »Kártérités« megjegyzéssel ellátott és harminczkét frankról szóló postautalványt kapott, mely összes kiadásait visszatérítette. Persze, sohasem tudta meg, hogy ez honnan jött, de a folt, hogy egyszer már elitélték, örökre rajta ragadt és a szeplőtelen előélettel sohasem dicsekedhetik többé.