Balearok szigetcsoportja a turisták méltó érdeklődésének tárgya, akik még akkor sem bánják meg, hogy szigetről szigetre hajóztak, ha a Földközi-tenger kék hullámai olykor haragos felháborodásában fehér habfodrot öltenek is. Érdemes meglátogatni Majorcát, Minorcát, a vad Cabrerát, azaz Kecske-szigetet és a főcsoportot alkotó Balearokon kivül még a Pityusák név alatt összefoglalt, Joicza, Formentera és sötét pinia-erdeiről nevezetes Coniglierát.

Clovis Dardentor, Marcel Lornans és Jean Taconnat is legalább annyit óhajtottak látni, amennyire az „Argoles” néhány órai kikötőjéből épen tellett. Leginkább a regényes fekvésü Palmát akarták megtekinteni.

Az utasok egy része kikötés után rögtön partra sietett. Egy részük, főképen a hölgyek abból a célból, hogy néhány órára legalább megszabaduljanak a hajó ingatag talajától, mások pedig a látnivalókat óhajtották sietve megtekinteni, hiszen az „Argoles” az éj beálltával ujra nyilt tengeren lesz.

Az utóbbiakkal tartott Clovis Dardentor, Marcel Lornans és Jean Taconnat is. Kivülök partra szállott még Eustache Oriental, távcsövével a sárga szijjon, idősebb és ifjabb Désirandelle ur, Désirandelle asszony ellenben fülkéjében maradt, hol jótékony álomba merült.

– Pompás eszme, öreg barátom - szólitotta meg Dardentor Désirandelle urat - hogy partra mennek. Néhány óra Palmában igazán fel fogja üditeni elernyedt életgépeinket, amikor igy „fedibus cum jambis” szerte ácsorogunk a városban. Reménylem velünk tart?

– Köszönöm, Dardentor ur, nem győzném szuszszal - szabodott Désirandelle ur, kinek arcába aprán visszatért a pirosság - ezért szivesebben valami kávéházban huzom meg magam és ott várom visszatértüket.

Meg is cselekedte, miközben Agathokles balról, Eustache Oriental pedig jobbról kisérte. Egyikük sem termett turistának.

– Elkisérjem az urakat?

– Inkább kétszer, mint egyszer - felelte Clovis Dardentor. - Lehetséges, hogy találok valamit, valamilyen idevaló iparcikk félét, amivel nem akarom magamat megterhelni.

Az idegen valóban nem haladhat Palma utcáin anélkül, hogy valamilyen majorcai származásu agyagárut ne kináljanak neki megvételre, egyikét azoknak a nevezetes fajánszmunkáknak, melyek kiállják a versenyt a kinai porcellánnal. Ezeket a tárgyakat éppen Majorca sziget után majolikának hivják.

– Ha megengedi, Dardentor ur, önnel tartunk - jelentette ki Jean Taconnat...

– De kérem, Taconnat ur, éppen én akartam önöket kérni, hogy néhány órára türjenek kisérőjükül.

Patrice arcában felragyogott a boldogság, mikor ura szájából ezt a választékos beszédet hallotta és szentül meg volt győződve, hogy ura a két párisinál jó nevelésben van.

Amig pedig Clovis Dardentor és Jean Taconnat még néhány szót váltott, Marcel Lornans nem tehetett róla, de mosolyognia kellett, hiszen sejtette unokaöcscse ravasz szándékát Clovis Dardentorral.

– No igen, - vallotta be emez, - miért nem kinálkozhatnék a kivánt alkalom?

– Igaz, igaz! az a bizonyos alkalom a harcról, vizről, tüzről, mit a polgári törvénykönyv...

– Ki tudja?...

Hogy Clovis Dardentor ur vizbe essen, vagy tüzveszélybe jusson, arra ugyan kevés kilátást nyujtott a séta Palmában. Jean Taconnat őszinte bosszuságára pedig sem veszélyes vadállat, sem rabló nem tanyázik a paradicsomi Baleárokon.

Aki nem ismeri az országot, amelyben utazik, leghelyesebben cselekszik, ha könyv után indul. Ha az sincs, akkor városi kalauzt keressen, amilyent a mi három kirándulónk is igénybe vett.

Pár durosért megalkudott vele a perpignani, hogy a vezető végig viszi őket a főbb vonalakon, megmutatja a legnevezetesebb épületeket és végül kocsin megtekintik a környéket.

A Balearok szigetcsoportja régen elvesztette az a kereskedelmi jelentőségét, amelylyel hajdan birt, amikor Franciaország, Spanyolország és Itália egyaránt szivesen használta öbleit hajóállomásokul. Amit azonban nem vesztett el és ami kiváltképpen Majorcát, a legnagyobb szigetet jellemzi, az a kifejezhetetlenül kellemes éghajlata, tiszta, üditő levegője, ragyogó ege és pompás tájképi szépsége.

Kedélyesen elbeszélgetve követték Dardentorék a vezetőt, kinek történelmi készültségét és igazmondását mindjárt az első öt perc magyarázata után a szigetek történetéről, kellően mérlegelni tanulták.

Midőn magyarázata fonalán a tizenötödik század főeseményeképen felemlitette azt, hogy a Riena patak áradása ezerhatszázharminchárom ember halálát okozta, - kérdezte tőle Jean Taconnat:

– Hol folyik az a patak?

– A városon keresztül.

– Áthaladunk rajta?

– Természetesen.

– Bő a vize?

– Annyira sincsen, hogy egy egeret lehetne belé fojtani.

– Oh, jaj! ez épen nekem készült! - sugta Jean Taconnat barátja fülébe.

Sétautjokon Dardentorék közül ki-ki a maga vérmérséklete szerint értékelte amit látott. Clovis Dardentor a legtöbb épitészeti müremeket diszül kivánta a saját hazájába, Perpignanba.

Patrice néma bámulattal tekintette a dolgokat, de egy világ kincséért sem árulta volna el csodálatát, vagy meglepetését.

Jean Taconnat a teljes figyelmen kivül amit a látnivalókra szentelt, nem feledkezett meg a mentő alkalmakról sem.

Marcel Lornanst pedig rokonának épen ez a bogaras perspektivája, amibe minden sorsfordulatot helyezett, szórakoztatta leginkább.

A hatalmas székesegyház elé érve, Clovis Dardentornak kedve támadt az egyik tornyot megmászni, de a vezető inkább azt javasolta, hogy a városon kivüli Bellver magaslatáról tekintsék meg a környéket, onnan messzebbre ellátnak.

– Lesz-e arra elegendő idő? - kérdezte Marcel Lornans, mert az „Argoles” este nyolc órakor már felszedi horgonyát.

Jean Taconnat szivében a bizonytalan reménység bizsergett hogy ott talán hamarább teljesül vágya, mint a város utcáin.

– Oh, még van elég idő, uraim, biztatta a társaságot a vezető. Bellver várpalota nincs messze és nem bocsáthatná meg magának egy utazó sem, hogy meg ne nézze.

– De hogy jutunk el oda?

– Kocsin a Jézus-kaputól.

A hat óra tartózkodásból már is el telt egy, ha még a Bellvert is megakarják nézni, szaporábban kell lépni.

Az utcák és átjárók valóságos tömkelegén keresztül, amelyből Dadalus még az Ariadne fonalával sem talált volna ki, vezette a kalauz Clovis Dardentor társaságát a Szinház-térre.

Itt Clovis Dardentor egyet-mást vásárolt is, majolikaholmit, aminek busás árát adta. Patrice a vásárolt tárgyakkal a hajóra ment, a többiek ellenben folytatták utjokat a Jézus-téren keresztül az azonos nevü kapuig, melyen keresztül a Bellverhez vezet az ut.