Apróságok a hajóúton, Singapore-Hongkong között

E naptól fogva Passepartout és a detektív gyakran találkozott, de Fix igen tartózkodónak mutatkozott útitársával szemben, és nem igyekezett szóra bírni. Mr. Foggot mindössze távolról látta egy-két alkalommal; a gentleman legszívesebben a Rangoon nagyszalonjában Auda asszony mellett üldögélt, vagy - megrögzött szokása szerint - whistezett.

Passepartout eközben igen komolyan fontolóra vette, hogy Fix megint gazdájával együtt utazik. Különös véletlen! Érdemes elgondolkozni rajta; túlságosan is feltűnő. Fix úr igen szíves, kétségkívül igen előzékeny; Szuezban találkoztak össze, felszállt a *Mongoliá*ra, kiszállt Bombayben, azt mondta, ott van dolga, most pedig felbukkan itt a *Rangoon*on, Hongkong felé hajókázik, vagyis pontról pontra Mr. Fogg útvonalán halad: ez igazán elgondolkoztató! Az, hogy itt minden egybevág, legalábbis - furcsa! Mit akar ez a Fix? Passepartout megesküdött volna, akár féltő gonddal őrzött papucsára, hogy Fix velük egyszerre távozik majd Hongkongból, méghozzá valószínűleg ugyanazon gőzhajón.

De ha száz évig töri is a fejét, akkor sem találta volna ki, mi a detektív megbízatása. Álmában sem képzelte volna, hogy Phileas Foggot mint közönséges tolvajt követik végig a földgolyóbison. Ám benne van az emberi természetben, hogy mindenre magyarázatot keres, Passepartout pedig, midőn hirtelen világosság gyúlt a fejében, a következőképpen magyarázta Fix állandó jelenlétét - és mi tagadás, magyarázata nem is volt egészen alaptalan. Szerinte Fix nem volt és nem is lehetett senki más, mint Mr. Fogg klubtársainak ügynöke: azért küldték utána, hogy ellenőrizze, szabályosan, a megállapított útiterv szerint folyik-e a föld körüli utazás.

„Világos! Világos! - ismételgette magában a derék fiú, és büszkeség dagasztotta a keblét, hogy így belelát a kártyákba. - Kém, a londoni gentlemanek küldték a nyakukra! Igazán nem szép tőlük! Mr. Fogg maga a becsület, az egyenesség! Spiclit küldeni utána! Hej, urak, sokba kerül ez még önöknek!”

Passepartout egészen boldog volt ettől a felfedezéstől, mégis úgy döntött, szót sem szól gazdájának; attól félt, hogy Mr. Foggot megsértheti ellenfelei bizalmatlansága, és méltán. De már előre dörzsölte a kezét, mennyit ugratja majd Fixet alkalomadtán, persze csak burkoltan és anélkül, hogy kiadná magát.

Október 30-án, szerdán délután a Rangoon besiklott a Malaka-szorosba; ez választja el a szumátrai szárazföldtől a hasonló nevű félszigetet. Hegyekkel borított, igen tagolt, igen festői szigetecskék takarták el a nagy szigetet a hajó utasainak szeme elől.

A *Rangoon*nak félnapi előnye volt a menetrendhez képest; másnap hajnali négy órakor kötött ki Singapore-ban, hogy kiegészítse szénrakományát.

Phileas Fogg elkönyvelte az előnyt a nyereségrovatba, és ezúttal ő is partra szállt; elkísérte Mrs. Audát, aki egy-két órát sétával kívánt tölteni.

Fix detektív Fogg minden mozdulatára gyanakodott; észrevétlenül most is követte őt. Passepartout Fix mesterkedéseinek láttán csak mosolygott a bajusza alatt, és nekivágott a városnak; vásárolni ment, szokása szerint.

Singapore szigete nem nagy, és igazán nem látványos. Nincs rajta hegy, tehát vonala sincs. De azért laposságában is kellemes. Nagy park; szép utak szelik keresztül-kasul. Mrs. Auda és Phileas Fogg csinos fogatra szállt. Új-Hollandiából származó telivér paripák húzták; így indultak sétára. Útjuk mentén pálmaligetek levélzete villogott, és susogtak a szegfűszegfák; a szegfűszeg ezek feslő virágjának kocsánya. Távolabb, a villák körül borscserjék sövénye húzódott, nem tüskés zöld sövény, mint Európában; szágópálmák, buja lombozatú, hatalmas páfrányok élénkítették a trópusi táj képét; szerecsendiófák levele csillogott, mintha lakkozva volna, és átható illatot árasztott. Majomcsapatok szökelltek fürgén fáról fára az erdőkben; s a dzsungelben talán a tigris sem volt ritka vendég. Ne csodálkozzunk, hogy a viszonylag kicsiny szigeten az írmagját is nem pusztították ki ezeknek a félelmetes ragadozóknak; nem könnyű elbánni velük. Malakából csapatostul úsznak át a félszigetre a tengerszoroson.

Mrs. Auda és útitársa - aki nézelődött ugyan valamicskét, de semmit sem látott - két óráig kocsikázott a zöldben, azután visszatértek a városba. Nehézkes, tömzsi házak tömkelege ez, körülöttük üde kertekben mangosztán, ananász és egyéb gyümölcs terem: a világ legzamatosabb gyümölcsei.

Tíz órakor tértek vissza a gőzösre; nem is gyanították, hogy mindenütt nyomon követi őket a detektív, aki maga is kénytelen volt kocsit fogadni.

Passepartout a Rangoon fedélzetén várakozott. A derék fickó néhány tucat mangosztánt vásárolt; akkora gyümölcs ez, mint egy közepes alma, kívül sötétbarna, közepén lángvörös; fehér húsa szinte elolvad a szájban, az igazi ínyencek szerint nincs ennél mennyeibb élvezet.

Passepartout igaz örömmel nyújtotta át Mrs. Audának, s a hölgy igen melegen megköszönte.

A Rangoon tizenegy órára megtöltötte szénraktárait, felszedte horgonyát, és néhány órával később eltűntek az utasok szeme elől Malaka magas hegyei, melynek erdőségeiben a föld legszebb tigrisei lelnek búvóhelyet.

Singapore-t mintegy 1300 mérföld választja el Hongkongtól; ez a sziget csöppnyi angol birtok, elcsatolták a kínai parttól. Phileas Fogg érdeke azt kívánta, hogy legföljebb hat nap alatt járja meg ezt az utat: csupán akkor éri el Hongkongban a hajót, amelyik november 6-án indul Japán egyik legnagyobb kikötőjébe, Jokohamába.

A Rangoon tetemes rakományt vitt. Singapore-ban tömegestül szálltak fel az utasok: hinduk, ceyloniak, kínaiak, malájok, portugálok; többnyire másodosztályon utaztak.

Eddig elég szép volt az idő, most azonban, a hold utolsó negyedében, meglehetősen megváltozott. Feltámadtak a hullámok. Olykor ugyancsak nekiszabadult a szél, de szerencsére délkelet felől, s ez kedvezett a steamernek. Ha vitorlára fogható volt, a kapitány vitorlát bontott. A *Rangoon*t ilyenkor felcsarnakolták¹: brick módjára, gyakran két derékvitorlával és az előtörzsvitorlával futott, s amikor a gőz és a szél ereje összefogott, megkettőzte sebességét. Így hajóztak el a zötykölő, néha ugyancsak fárasztóan hullámzó tengeren Annam és Kokinkína partjai mellett.

Erről azonban inkább a Rangoon tehetett, mint a tenger. És ha az utasok java része megbetegedett, ezért elsősorban a gőzöst illethette szemrehányás.

Mert a Félszigeti Társaságnak a Kínai-tengeren járó hajói súlyos szerkezeti hibában szenvednek. Tervezőik helytelenül számították ki a terhelési merülés és a hajómélység viszonyát, ennek következtében igen csekély az ellenállásuk, ha a tengert járják. Kevés a víznek hozzáférhetetlen, zárt térfogatuk. Tengerésznyelven szólván „nyelnek”, és e rossz szokásuk folytán elég, ha egy-két bukóhullám átcsap a fedélzeten, mozgásuk máris megváltozik.

Ezek a hajók tehát - kivéve talán gépezetüket és párologtató-felszerelésüket - messze elmaradnak a Francia Tengerhajózás Impéretrice és Cambodge típusú hajói mögött. Ez utóbbiakat úgy tervezték a mérnökök, hogy csupán saját súlyukkal egyenlő vízmennyiség nyomása alatt süllyednek el, a Félszigeti Társaság hajói pedig, a Golconda, a Corea és végül a Rangoon már saját súlyuk hatodával is elmerülnek.

A rossz időben tehát ugyancsak helyénvaló volt minden óvatosság. Időnként rákényszerültek, hogy bevonják a vitorlákat, és félgőzzel haladjanak. Az efféle időveszteség látszólag semmi gondot sem okozott Phileas Foggnak, Passepartout azonban nem lelte a helyét. Ilyenkor a kapitányt, a gépészt, a Társaságot szidta, és pokolba kívánt mindenkit, aki utasszállítással foglalkozik. Idegességében talán az a gondolat is játszott némi szerepet, hogy otthon, a Saville Row-i házban az ő költségére ég most is a gáz.

– Szóval alig várja, hogy Hongkongba érjünk? - kérdezte tőle egy nap a detektív.

– Alig bizony! - felelte Passepartout.

– Úgy véli, Mr. Foggnak sürgős az átszállás a jokohamai hajóra?

– Sürgős, pokolian.

– Szóval ön is komolyan veszi ezt a furcsa utazást a föld körül?

– Halálosan komolyan. És ön, Fix úr?

– Én? Szót sem hiszek az egészből!

– Ne mondja! - felelte Passepartout, és a detektívre kacsintott.

„Hogy érti ezt?” - tűnődött a detektív. A gúnyos kiszólás nyugtalanította, maga sem tudta, miért. Talán átlát rajta a francia? Maga sem tudta mire vélni. De senki sem ismeri a titkát, senki nem sejti, hogy detektív; hogy találhatta ki Passepartout? Márpedig bizonyosan lappang valami hátsó gondolat Passepartout szavai mögött.

Sőt egy napon úgy adódott, hogy a derék fickónak még ennyi sem volt elég. Egyszerűen nem tudta megállni, nem bírta csomóra kötni a nyelvét.

– Mondja csak, Fix úr - kérdezte csipkelődve útitársától -, hogyha megérkezünk Hongkongba, bármily nehéz lesz is, megválunk egymástól, ugyebár?

– Hát... - válaszolt Fix meglehetősen zavartan - nem is tudom... lehet, hogy...

– Jaj, istenem - szólt Passepartout -, igazán boldog volnék, ha továbbkísérne! Igaz is! Csak nem ver gyökeret útközben a Félszigeti Társaság vérbeli ügynöke? Bombaybe készült csupán, és tessék, maholnap Kínában jár! Aztán Amerika következik, s onnan már csak egy ugrás Európa!

Fix figyelmesen vizsgálgatta útitársát, de az oly kedvesen pillantott rá, hogy a detektív legjobbnak látta, ha vele nevet. Ám a kópé ugyancsak elemében volt; most meg azt kérdezte:

– És remélem, a munkáját jól megfizetik.

– Igen is, meg nem is - válaszolta Fix, s a szeme sem rezdült. - Néha bevág az üzlet, néha nem. De nyilván elképzeli, hogy nem a saját zsebemre utazom!

– Esküdni mertem volna rá! - kiáltott fel Passepartout, és megint tiszta szívből kacagott.

A társalgás végeztével Fix kajütjébe tért, és elmerült gondolataiban. Átlátnak rajta, nem vitás. Akár így, akár úgy, ez a francia kitalálta, hogy detektív. De szólt-e a gazdájának? És mi a szerepe az egészben? Cinkos, vagy nem cinkos? Kiderült-e már, hogy ő miben jár? Mert ha igen, akkor neki lőttek. A detektív nehéz órákat töltött így; hol azt hitte, minden elveszett, hol meg remélte, hogy Fogg nem ismeri a helyzetet: egyszóval sehogyan sem tudta, mitévő legyen.

Közben elcsitultak zaklatott gondolatai, és úgy döntött, őszintén beszél Passepartout-val. Ha nem lesz lehetősége, hogy Foggot letartóztassa Hongkongban, s ha az arra készül, hogy ezúttal végleg távozik az angol birtokokról, akkor ő mindent elmond Passepartout-nak. Ha az inas egy húron pendül gazdájával, és mindent tud, akkor végleg kudarcot vallott vállalkozása; de ha semmi része nincs a lopásban, akkor jobban jár, ha faképnél hagyja a tolvajt.

Ilyen volt hát a két férfi kapcsolata; Phileas Fogg felséges közönyben trónolt fölöttük. Ő elméleti számítások szerint körpályán futott a föld körül; és ügyet sem vetett a körülötte keringő bolygófiókákra.

Pedig volt a közelben - csillagászati kifejezéssel élve - egy zavaró égitest, amely rendellenes viselkedésre ösztönözhette volna a gentleman szívét. De nem! Mrs. Auda varázsereje, Passepartout legnagyobb meglepetésére, hatástalan maradt, és ha egyáltalában előidézett némi rendellenességeket, azt nehezebb lett volna kiszámítani, mint az Uranus ingadozását, mely a Neptunus felfedezésére vezetett.

Igen!

Passepartout napról napra egyik ámulatból a másikba esett, hisz az ifjú hölgy szeméből mélységes hála ragyogott gazdája felé. Hát ennek a Phileas Foggnak is csak a hősiességre van szíve, de a szerelemre... Hogy az utazás viszontagságai nyugtalanították volna, annak semmi jelét nem adta. Passepartout eközben szüntelen izgalomban élt. Az egyik napon az „engine-room”² korlátjára támaszkodva a hatalmas gépezetet figyelte - amikor a hajó vadul előrebillent a hullámokon, lapátja a levegőben csapkodott, s ilyenkor a hajógép meg-megszaladt. Szelepjéből felcsapott a gőz, s a derék fickó epét hányt dühében.

– Nem elég a munka a szelepeknek! Nem elég! - kiáltott fel. - Egy helyben állunk! Ezek az angolok! Hej, volna csak ez a hajó amerikai, talán a levegőbe repülnénk, de gyorsabban haladnánk, annyi szent!