BEFEJEZÉS

A polgárháború eközben folyt tovább, váltakozó hadiszerencsével. Az újabb eseményekről azonban James Burbank már csak akkor értesült, amikor visszatért Camdless-Baybe.

A háborúnak e szakaszában a Corinth körül összevont déli erők mintha fölénybe kerültek volna a Pittsbourg-Landing vonalon elhelyezkedő északiakkal szemben. A szakadárok hadseregének főparancsnoka Johnston volt, az egyes hadosztályok élén Beauregard, Hardee, Braxton-Bragg és Polk püspök, a katonai akadémia egykori növendéke állt. Ezek a tisztek ügyesen kiaknázták az északiak könnyelműségét.

Április 5-én Shiloah-nál meglepték a washingtoni kormány csapatait, szétverték a Heabody-dandárt, és visszavonulásra kényszerítették Sherman ezredes csapatait. Az átmeneti hadisikereket azonban drágán kellett megfizetniük: az északi ellentámadást a déliek visszaverték ugyan, de a hősiesen küzdő Johnston elesett.

Ez történt a csata első napján, április 5-én. Harmadnap az egész fronton fellángoltak a harcok, és Shermannek sikerült visszafoglalnia Shiloah-t. Most már a déliek menekültek Grant hadosztályai elől. Véres összecsapás volt. Nyolcvanezer ember vett részt az ütközetben, s ezek közül húszezer megsebesült vagy meghalt.

James Burbank és társai minderről csak a Castle-House-ban értesültek, ahová április 7-én értek vissza. A Texar testvérek kivégzése után Howick kapitány tengerészei visszatértek az Atlanti-óceán partvidékére: a foglyokat, magukkal vitték. James Burbank és társai a tengerészekkel tartottak. A partvidéken az északi hajóraj egységei cirkáltak, az egyik hajó a Malabar-foknál állomásozott. Ez vitte a Burbank-expedíció tagjait Saint-Augustine-ba. Picolatában egy ágyúnaszád vette fel őket, így értek haza Camdless-Baybe.

Újra együtt voltak hát mindannyian a Castle-House-ban. Zermah felépült súlyos sebesüléséből, hazatért ő is. Mars és társai ölben vitték a tengerpartig, s a hajón azután féltő gonddal ápolták. A félvér nő boldog volt, hogy sikerült megmentenie a kis Dyt, s ismét együtt lehet szeretteivel. Talán ez a boldogság is segítette abban, hogy életben maradjon.

Burbankné ereje is lassan visszatért, minthogy végre maga mellett tudhatta kislányát, férjét és fiát, Zermah-t és Marsot meg Alice-t, aki nemsokára szintén a gyermeke lesz. Nem kell többé félniük az elvetemült Texartól, helyesebben a két Texartól; nem kell tartaniuk cinkosaitól sem, azok is az északiak kezére kerültek.

Közben a félszigeten is elterjedt az a hír, amelyről már a Carneral-szigeten, a Texar fivérek éjszakai beszélgetése során is szó esett. Azt suttogták, hogy az északiak hamarosan kiürítik Jacksonville-t, Dupont tengernagy kivonja az ágyúnaszádokat a Saint Johnról, s a tengerzárra korlátozza Florida megszállását. Ha ez a terv megvalósul, a rabszolga-felszabadítással rokonszenvező ültetvényesek, különösen James Burbank, ismét veszélyes helyzetbe kerülnek.

A hír nem volt alaptalan. Április 8-án, huszonnégy órával a Burbank-expedíció visszatérése után, az északiak valóban kiürítették Jacksonville-t. A lakosságnak a washingtoni kormánnyal rokonszenvező rétegei Port Royalba és New Yorkba menekültek.

James Burbank azonban nem követte példájukat. A négerek visszatértek az ültetvényre - nem mint rabszolgák, hanem mint szabad emberek, s elhatározták, ha kell, maguk védik meg Camdless-Bayt!

A hadiszerencse egyébként az északiaknak kedvezett. Ez lehetővé tette, hogy Gilbert Burbank meghosszabbítsa szabadságát, és a Castle-House-ban megülje esküvőjét Alice Stannarddel.

A munka ismét megkezdődött az ültetvényen, s hamarosan minden visszazökkent a régi kerékvágásba. Szó sem volt többé arról, hogy James Burbank felszabadított rabszolgáinak el kell hagyniuk Floridát. A két Texar halott, cinkosaik börtönben vannak, nincs, aki fellázítsa a jacksonville-i csőcseléket. A partvidéken cirkáló ágyúnaszádok különben is gyorsan helyreállítanák a rendet.

A polgárháború egyébként még három évig folyt, és hullámai többször is átcsaptak a floridai félszigeten.

Ugyanebben az évben, szeptember hónapban, Dupont tengernagy ágyúnaszádjai ismét feltűntek a Saint John Bluffs előtt, a folyam torkolatában, s az északiak másodszor is megszállták Jacksonville-t.

A következő évben az északiak harmadszor is elfoglalták a várost. Ezúttal Seymour tábornok csapatai vonultak be; sehol sem ütköztek jelentősebb ellenállásba.

1863. január 1-én Lincoln elnök kiáltványban tette közzé, hogy a rabszolgaságot az észak-amerikai államszövetség egész területén végleg eltörölték.

A háború azonban csak 1865. április 9-én ért véget. Ezen a napon Appomatoxnál Lee tábornok, egész hadseregével, letette a fegyvert, és megadta magát Grant tábornoknak. A fegyverletétel feltételei mindkét félnek becsületére válnak.

Négy évig folyt tehát az elkeseredett harc Észak és Dél között. A polgárháborúnak több mint félmillió halottja volt. Ezenfelül kétmilliárd-hétszázmillió dollárba került. De a rabszolgaságot egész Észak-Amerikában eltörölték.

Így vívták ki az amerikaiak óriási áldozattal az Egyesült Államok egységét. Követték őseik példáját, akik egy évszázaddal azelőtt a függetlenségi háborúban ontották vérüket hazájuk önállóságáért.

-&-