CAP MATIFOU KÉZSZORÍTÁSA

Tudjuk, Sándor Mátyás gróf azt akarta, hogy Péteren kívül a telep minden lakója Antekirtt doktor néven ismerje őt, és tervei szerint az akart maradni, amíg nagy művét be nem fejezi. Épp ezért, amikor Báthoryné hirtelen kimondta lánya nevét, még maradt annyi önuralma, hogy fékezze felindulását. Pedig egy pillanatra megállt a szívverése is, és ha nem uralkodik magán olyan erősen, úgy zuhan a kápolna küszöbére, mint akit villámcsapás ért.

Így hát él a lánya! Szereti Pétert, és Péter szereti a lányát! És még ő, Sándor Mátyás követett el mindent, hogy megakadályozza ezt a házasságot! És az a titok, hogy Száva az ő lánya, sohasem derül ki, ha Báthoryné ilyen csodával határos módon nem nyeri vissza ép elméjét!

Mi is történt voltaképpen tizenöt évvel ezelőtt az artenaki kastélyban? Most már mindenki pontosan tudta. Ezt a gyermeket, aki Sándor Mátyás gróf vagyonának egyedüli örököse maradt, ezt a gyermeket, akinek haláláról sohasem tudtak meggyőződni, elrabolták, aztán Torontál Simon keze közé juttatták. És kevéssel utóbb, amikor a bankár Raguzában telepedett meg, Torontálnénak úgy kellett nevelnie Szávát, mint a tulajdon lányát.

Ezt a cselszövést Sárkány eszelte ki, és cinkosa, Namir hajtotta végre. Sárkány jól tudta, hogy Száva tizennyolc éves korában jelentős vagyon birtokába jut, és ha feleségül veszi, majd megtalálja a módját, hogy a Sándor-vagyon örököséül elismertesse. Ezzel teszi fel förtelmes életére a koronát! Ő lesz az artenaki uradalmak gazdája.

Ez az ocsmány terv zátonyra futott? Mostanáig igen, semmi kétség. Ha megkötötték volna ezt a házasságot, Sárkány már kiaknázta volna minden előnyét.

És most hogy bántotta a lelkiismeret Antekirtt doktort! Hiszen ő idézte elő ezt a szomorú eseményláncolatot, először is azzal, hogy megvonta segítségét Pétertől, aztán hagyta, hogy Sárkány folytassa tervei megvalósítását, pedig cattarói találkozásuk alkalmával ártalmatlanná tehette volna, végül, hogy nem adta vissza Báthorynénak a fiát, akit a halálból ragadott vissza. Csakugyan, mennyi bajt elkerültek volna, ha Péter az anyja mellett van, amikor Torontálné levele a Marinella utcai házba megérkezett! Ha Péter akkor tudja, hogy Száva Sándor gróf leánya, bizonyára talált volna módot arra, hogy kiszabadítsa őt Sárkány és Torontál karmai közül.

Hol lehet most Sándor Száva? Bizonyosan Sárkány hatalmában! De hová rejtette el? Hogyan lehetne kiszabadítani? És néhány hét múlva eléri Sándor gróf lánya a tizennyolcadik évét - azon a határidőn túl elveszti az örökösödési jogát -, és ez a körülmény nyilván a végsőkre ösztönzi Sárkányt, hogy Szávát e gyűlöletes házasság megkötésére kényszerítse.

Az elmúlt események sorozata egy pillantás alatt villant át Antekirtt doktor agyán. Visszaidézte magában a múltat, akárcsak Báthoryné és Péter is, és érezte, hogy Báthory István felesége és fia nagy kísértésben van, hogy szemrehányásokat tegyen neki, bár ő nem érdemli meg. És mivel a körülményekről ő is azt hitte, amit mindenki más, nem helyeselhette Péternek és annak a lánynak a közeledését, akit ő is és mindenki más is Torontál Szávának ismert.

Most azonban mindenáron meg kellett találni Szávát, a leányát akinek nevét felesége, Réna grófné nevéhez fűzve a Savarena kétárbocos kapta, mint Ferratóét a gőzjacht. Egyetlen nap veszteni való idejük sem volt.

Báthorynét már visszavezették a városházára, amikor a doktor Péter kíséretében, aki a boldogság és a kétségbeesés között hányódott, szótlanul belepett hozzá.

Báthorynét nagyon legyöngítette a heves megrázkódtatás, de gyógyultan, teljesen gyógyultan ült a szobájában, amikor a fia és a doktor belépett hozzá.

Maria megértette, hogy helyesebb, ha most magukra hagyja őket, és visszavonult a városháza nagytermébe.

Antekirtt doktor ekkor közelebb lépett az asszonyhoz, és kezét Péter vállára téve így szólt:

– Asszonyom, a fiát én már régen fiammá fogadtam. Eddig csak a baráti érzés tette fiammá, most azonban mindent elkövetek, hogy az atyai szeretet is fiammá tegye, és feleségül vegye Szávát... a lányomat...

– Az ön lányát?! - kiáltotta Báthoryné.

– Én Sándor Mátyás gróf vagyok!

Báthoryné hirtelen felállt, kinyújtotta kezét, és fia karjába hanyatlott. Ha nem is tudott megszólalni, azért megértett mindent. Péter néhány szóval elmondta neki, amit nem tudott, hogyan mentette meg önfeláldozásával Andrea Ferrato Sándor grófot, miért akarta a gróf tizenöt évig, hogy halottnak higgyék, hogyan bukkant fel Raguzában Antekirtt doktor néven. Elmesélte, mit tett Sárkány és Torontál Simon, hogy kiszolgáltassa a trieszti összeesküvőket, majd Carpena árulását, amelynek édesapja és Szathmár László áldozatul estek, hogyan vitte el őt élve a doktor a raguzai temetőből, hogy őt is bevonja az igazságtevés nagy feladatába. Történetét azzal fejezte be, hogy a nyomorultak közül kettő, Torontál Simon bankár és a spanyol Carpena már kezükbe került, de a harmadik, Sárkány még hiányzik, az a Sárkány, aki Sándor Száva kezére pályázik!

A doktor, Báthoryné és fia, akiket a jövő most olyan szorosan fűz majd össze, egy óra hosszat tárgyalták a szerencsétlen lányra vonatkozó kérdéseket. Nyilvánvaló, Sárkány semmitől sem riad vissza, hogy Szávát ebbe a házasságba belekényszerítse, és így Sándor gróf vagyonát megszerezze. Különösképpen ezt a körülményt fontolgatták. Ha Sárkány terve meg is hiúsult ez ideig, annál inkább félniük kellett tőle a jelen helyzetben. Így hát mindenekelőtt meg kell találni Szávát, még ha tűvé kell tenni érte eget és földet is!

Először is megegyeztek abban, hogy Báthorynén és Péteren kívül senki sem tudhatja: Antekirtt doktor valójában Sándor Mátyás gróf. Ha felfedik ezt a titkot, ezzel elárulják, hogy Száva a leánya, és a meginduló újabb nyomozás érdekében fontos volt, hogy ez továbbra is titok maradjon.

– De hol lehet Száva?... Hol keressük?... Hol találjuk meg? - kérdezte Báthoryné.

– Megtudjuk! - felelte Péter, akinél a kétségbeesést törhetetlen erő váltotta fel.

– Igen... megtudjuk! - mondta a doktor is. - És ha elhisszük is, hogy Torontál nem tudja, hova menekült Sárkány, azt csak tudja, hogy hol tartja fogva a lányomat az a nyomorult...

– És ha tudja, meg is kell mondania! - kiáltotta Péter.

– Igen!... Beszélnie kell! - felelte a doktor.

– Tüstént!

– Tüstént!

A doktor, Báthoryné és Péter nem maradhattak továbbra is ebben a bizonytalanságban.

Nyomban hívatták Luigit, aki Pointe Pescade-dal és Cap Matifouval a városháza nagytermében tartózkodott, ahová Maria is utánuk ment. Utasítást kapott, hogy kísérje el Cap Matifout a kis erődbe, és hozzák ide Torontál Simont.

Negyedóra múlva a bankár már elhagyta a börtönéül szolgáló kazamatát, Cap Matifou szorította csuklóját, és így haladt végig Artenak főutcáján. Luigitól kérdezte ugyan, hova vezetik, de az semmit sem válaszolt. Erre aztán annál nagyobb nyugtalanság fogta el a bankárt, mivel még mindig nem tudta, miféle hatalmas személyiség tartja letartóztatása óta hatalmában.

Torontál Simon belépett az előcsarnokba. Luigi ment elöl, Cap Matifou még mindig a kezénél tartotta. Elsőnek Pointe Pescade-ot vette észre, nem látta sem Báthorynét, sem a fiát, akik félrehúzódtak. Hirtelen a doktor előtt találta magát, akivel hiába kísérelt meg kapcsolatba kerülni, amikor az Raguzában járt.

– Ön!... Ön!... - kiáltotta.

Aztán nem kis erőfeszítéssel visszanyerte önuralmát, és így folytatta: - Ó! Hát Antekirtt doktor fogatott el francia területen!... Ő tart fogságban jogtalanul...

– De nem igazságtalanul! - felelte a doktor.

– Mit vétettem ön ellen? - kérdezte a bankár, akinek a doktor jelenléte némileg visszaadta nyugalmát. - Igen!... Mit vétettem ön ellen?

– Ellenem?... Majd megtudja! - felelte a doktor. - De előbb azt kérdezze meg, Torontál Simon, mit vétett ez ellen a szerencsétlen asszony ellen...

– Báthoryné! - kiáltotta a bankár, és visszahőkölt az özvegy előtt, aki már közeledett feléje.

– És a fia ellen! - tette hozzá a doktor.

– Péter!... Báthory Péter!... - hebegte Torontál Simon.

És bizonyosan hanyatt vágódik, ha Cap Matifou nem tartja meg erősen.

Így a halottnak hitt Báthory Péter, akinek a temetési menetét látta, Péter, akit elföldeltek a raguzai temetőben, Péter ott állt előtte, mint valami sírjából kilépett kísértet! Torontál megrémült láttára, kezdte megérteni, hogy nem kerülheti el a bűnhődést... Érezte, hogy elveszett.

– Hol van Száva? - kérdezte hirtelen a doktor.

– A lányom?...

– Száva nem a maga lánya!... Száva Sándor Mátyás gróf lánya, azé a Sándor Mátyásé, akit Sárkány és maga a halálba küldött, miután aljasul feljelentették őt és két társát, Báthory Istvánt és Szathmár Lászlót!

A határozott vád előtt a bankár megsemmisült. Antekirtt doktor nem csupán azt tudta, hogy Száva nem az ő lánya, hanem azt is, hogy Sándor Mátyás gróf leánya. Tudta, hogyan és kik árulták el a trieszti összeesküvőket. Ez az egész undorító múlt feltámadt ellene.

– Hol van Száva? - ismételte a doktor, aki már csak akaratának végső megfeszítésével uralkodott magán. - Hol van Száva, akit Sárkány, mindezekben a bűnökben a maga cinkosa, tizenöt évvel ezelőtt elrabolt az artenaki kastélyból?... Hol van Száva, akit ez a nyomorult fogva tart egy helyen, amelyet maga ismer... ismernie kell... hogy kicsikarja beleegyezését ehhez a házassághoz, amely borzalommal tölti el a lányt?... Utoljára kérdem: hol van Száva?

Bármilyen döbbenetes is volt a doktor magatartása, bármilyen fenyegető volt szava, Torontál Simon nem felelt. Megértette, hogy a fiatal lány jelenlegi helyzete védelmet jelenthet számára. Érezte, hogy addig kímélik csak életét, amíg ezt a titkot ki nem szolgáltatta.

– Hallgasson ide - folytatta a doktor, aki visszanyerte hidegvérét -, hallgasson ide, Torontál Simon! Azt hiszi talán, hogy kímélnie kell cinkosát? Attól fél talán, hogy ha beszél, elárulja őt? Nos hát tudja meg: Sárkány, hogy bizonyos legyen az ön hallgatásáról, miután önt anyagi romlásba döntötte, arra tett kísérletet, hogy megölje önt, ahogy megölte Báthory Pétert is Raguzában!... Igen!... Amikor megbízottaim elfogták a nizzai országúton, éppen le akarta ütni magát!... És most továbbra is hallgat?

Torontál makacsul azt hitte, hogy hallgatása arra kényszeríti őket, egyezkedjenek vele, ezért nem válaszolt.

– Hol van Száva?... Hol van Száva?... - ismételte a doktor, akit ezúttal elragadott az indulat.

– Nem tudom!... Nem tudom!... - felelte Torontál, és eltökélte, hogy megőrzi a titkot.

De hirtelen felkiáltott, megvonaglott a fájdalomtól, és hasztalanul próbálta ellökni Cap Matifout.

– Kegyelem!... Kegyelem!... - üvöltötte.

Mert Cap Matifou, talán öntudatlanul, kezét összemorzsolta a markában.

– Kegyelem! - ismételte.

– Beszél?

– Igen... igen!... Száva... Száva... - mondta Torontál, aki csak töredezett szavakat tudott ejteni - Száva... Namir házában tartózkodik... Namir Sárkány kéme... - Tetuánban!

Cap Matifou elengedte Torontál karját, és ez a kar tehetetlenül hullott alá.

– Vezessék vissza a foglyot! - szólalt meg a doktor. - Tudjuk, amit meg akartunk tudni!

Luigi kivonszolta Torontált a városházáról, és visszavitte az erőd börtönébe.

Száva Tetuánban van! Így amikor Antekirtt doktor és Báthory Péter két hónappal ezelőtt Ceutába érkezett, hogy a spanyolt megszöktessék a várbörtönből, csak néhány mérföld választotta el őket attól a helytől, ahol a marokkói nő a lányt őrzi!

– Még ma éjszaka indulunk Tetuánba, Péter! - jegyezte meg a doktor.

Ebben az időben még nem vezetett közvetlen vasútvonal Tuniszból a marokkói határra. Ezért, ha a leggyorsabban Tetuánba akartak érni, a legjobb megoldásnak az látszott, ha felszállnak a kis antekirttai flotta egyik gyors hajójára.

Éjfél előtt az Elektrik 2. kifutott a kikötőből, és nekivágott a Szirtisz-tengernek.

Fedélzetén a doktor, Péter, Luigi, Pointe Pescade és Cap Matifou tartózkodott csupán. Pétert ismerte Sárkány. A többieket nem. Ha majd Tetuánba érkeznek, döntenek a továbbiakról. Csellel járjanak-e el vagy erőszakkal? Ez attól is függ, hogy ebben a marokkói városban milyen Sárkány helyzete, milyen Namir házának a beosztása, milyen személyzettel rendelkezik. De mindenekelőtt oda kell érniük Tetuánba!

A Szirtiszek belső szögletéből a marokkói határig mintegy 2500 kilométer az út - vagyis 1300 tengeri mérföld. Az Elektrik 2. teljes sebességgel csaknem 27 mérföldet képes megtenni óránként. Hány vonat nem fut ilyen sebességgel! Így hát ennek a hosszú acélorsónak, amely semmilyen kapaszkodófelületet nem nyújtott a szélnek, amely átszelve a hullámokat, nem félt a tenger háborgásától, még ötven óra sem kellett, hogy célhoz érjen.

Másnap napfelkelte előtt az Elektrik 2. megkerülte a Bon-fokot. Ettől a ponttól, ha egyszer kifutottak a Tuniszi-öböl nyílt vizére, már csak néhány óra kell hozzá, hogy eltűnjék a szem elől a bizerte-i földnyelv. A Calle, a Bône, a Vas-fok, melynek fémtömege, amint mondják, megzavarja az iránytűk mutatóját, az algériai partvidék, Stora, Bougie, Dellys, Alger, Cherchell, Mostaganem, Oran, Nemours, aztán a Rif-partvidék, a Melilla-földnyelv: ez utóbbi már spanyol, akár Ceuta vagy Tres Forcas, amelytől ívben fut a szárazföld a Negro-fokig - az afrikai partvidék egész panorámája kitárulkozott november huszadikán és huszonegyedikén, és nem történt sem baleset, sem más zavaró esemény. Az akkumulátorok áramával működő gép még soha nem ért el ilyen teljesítményt. Ha az Elektrik 2.-t észrevették, akár a partok mentén, akár a nyílt öblökben, amelyeket az egyik hegyfoktól a másik felé haladva hagyott maga mögött, a jelzőállomások őrei holmi tüneményes hajó felbukkanását hihették, vagy valami óriási méretű cethalat vélhettek látni, amelyet semmiféle gőzös nem tudott volna utolérni a Földközi-tengeren.

Este nyolc óra felé Antekirtt doktor, Péter, Luigi és Cap Matifou partra szállt a kis Tetuán folyó torkolatánál, ahol lehorgonyzott gyors hajójuk. Száz lépésre a parttól egy kisebb karavánfogadóban öszvéreket és egy arab idegenvezetőt találtak, aki felajánlotta, hogy elviszi őket a városba, amely legfeljebb négy mérföldre fekszik. A kért díjat vita nélkül elfogadták, és a kis csapat nyomban útra kelt.

A Rif eme részében az európaiaknak nincs mit tartaniuk a bennszülött lakosságtól, de még a vidéket járó vándor népektől sem. Ez egyébként kevéssé lakott terület, és csaknem megműveletlen. Az út satnya cserjékkel benőtt síkságon át vezet, és ezt inkább a hátasjószágok patái taposták, semmint emberi kéz alkotta. Egyik oldalán a folyó vonul iszapos partjaival, amelyet megtölt a békabrekegés és a tücskök cirpelése, néhány halászbárka horgonyoz a víz közepén, néhány pedig a partra húzva hever. A másik oldalon, jobb felől, kopár dombok vonulata, amelyek távolabb a déli hegytömbökhöz csatlakoznak.

Gyönyörű éjszaka volt. A holdfény elárasztotta az egész vidéket. A folyó tükre visszaverte s lágyan rajzolta ki az északi látóhatár magaslatait. Messze Tetuán városa fehérlett, mint ragyogó folt a háttér alacsonyan úszó ködében.

Az arab jó iramban vezette kis csapatát. Két vagy három alkalommal meg kellett állniuk a magányos őrbódéknál, amelyeknek ablaka sárgás fényt vetett a félhomályon át arra az oldalra, amelyet a holdfény nem világított meg. Ilyenkor kilépett egy-két marokkói, kezükben halvány lámpás táncolt, és odajöttek beszélgetni az idegenvezetővel. Amikor néhány szóból megállapították, hogy a vezető ismerősük, továbbengedték őket.

A doktor és társai nem beszéltek. Gondolataikba mélyedtek, és az öszvérekre bízták magukat, hiszen azok hozzászoktak az itt-ott vízmosásos, kövekkel teleszórt vagy gyökerekkel eltorlaszolt sivatagi úthoz, az ilyen helyeket az öszvérek biztos lábbal kerülték ki. De a szívós állatok közül a legerősebbik néha hátramaradt. Emiatt azonban nem szabad lebecsülnünk: ő vitte Cap Matifout.

Ennek láttán Pointe Pescade megjegyezte:

– Talán jobb lenne, ha Cap Matifou vinné az öszvért, ahelyett, hogy az öszvér viszi Cap Matifout!

Fél tíz felé az arab megállt egy nagy, fehér falnál, amelynek tetején tornyok és lőrések párkányai magasodnak, ez a fal védi erről az oldalról a várost. A falban marokkói szokás szerint arab díszítéssel agyoncicomázott, alacsony kapu nyílt. Felül számos lőrésen át ágyúk torka nyúlt ki, mintha krokodilok aludnának gondtalanul a holdfényben.

A kapu zárva volt. Pénzt felmutatva kellett tárgyalniuk, hogy kinyissák. Aztán valamennyien bejutottak a kanyargós, szűk, nagyobbrészt boltozattal fedett sikátorokba, amelyeket újabb vasalt kapuk zártak el, és csak az előbbihez hasonló módon nyíltak meg.

Végül negyedóra múlva a doktor és társai egy fogadóhoz értek, egy úgynevezett „fondához”, ez volt az egyetlen szállóféle a helységben, amelyet egy zsidó asszony tartott fenn, s egy félvak lány szolgált ki benne.

A fogadó szerény szobái egy belső udvarra nyíltak, kényelemről itt nemigen lehetett beszélni, és ez azzal magyarázható, hogy kevés idegen merészkedik Tetuánig. Az európai hatalmaknak is csak egyetlen képviselője található itt, a spanyol konzul, beleveszve a néhány ezres bennszülött lakosság tömegébe.

Bármennyire is szerette volna megkérdezni Antekirtt doktor, hogy hol áll Namir háza, és oda is vezettette volna magát, mégis ellenállt a kísértésnek. A legteljesebb óvatossággal kellett eljárniuk. A jelenlegi helyzetben Szávát nagyon nehéz lett volna megszöktetni. Minden érvet és ellenérvet alaposan megvizsgáltak. Talán helyesebb volna megvásárolni a lány szabadságát bármilyen áron? De a doktornak és Péternek óvakodnia kellett, hogy valaki fel ne ismerje őket - főként Sárkány ne, aki esetleg Tetuánban tartózkodik. Ha Száva a keze között van, az számára olyan biztosítékot jelent a jövőre nézve, amelyről nem mond le egykönnyen. Ez pedig nem Európa valamelyik civilizált országa, ahol az igazságszolgáltatás és a rendőrség közbelépésére számítani lehet. Hogyan bizonyítsák ezen a vidéken, ahol még a rabszolgaság dívott, hogy Száva nem a marokkói nő törvényes tulajdona, hogyan bizonyítsák, hogy Sándor gróf lánya? Hiszen erre az összes bizonyíték csak Torontálné levele és a bankár vallomása. Ezeknek az arab városoknak a házait olyan gondosan elzárják a külvilágtól, hogy alig lehet megközelíteni bármelyiket is. Nem könnyű bejutni egyikbe sem. Még egy kádi beavatkozása is hatástalan lehet, ha egyáltalán sikerül rávenni a közbelépésre.

Így elhatározták, hogy mielőtt bármibe fognak, alaposan megfigyelik Namir házát, de ügyelnek arra, hogy a legcsekélyebb gyanút se keltsék. Pointe Pescade már reggel tudakozódni megy Luigival, aki a tarka népességű Máltán valamelyest megtanult arabul. Igyekeznek megtudni, milyen negyedben, milyen utcában lakik ez a Namir, akinek a nevét nyilván ismerik itt. Aztán úgy cselekszenek, ahogy a körülmények diktálják.

Közben az Elektrik 2. elrejtőzött az egyik szűk, tengerparti öbölben, a Tetuán folyó torkolatánál, és készen állt, hogy az első jelre indulhasson.

Az éjszaka kimondhatatlanul lassúnak tűnt a doktornak és Péternek a „fondában”. Pointe Pescade és Cap Matifou viszont soha nem álmodta, hogy majolikával berakott arab ágyban feküdjön, és most elégedett volt.

Másnap Luigi és Pointe Pescade először is a bazárba ment, ahová már özönlöttek a tetuániak. Pointe Pescade ismerte Namirt, akit vagy hússzor is látott a raguzai utcákon, amikor az asszony Sárkány részére kémkedett. Így valószínű, hogy felismeri, de mivel Namir nem ismerte őt, ez a találkozás semmi veszélyt sem jelentett. Ebben az esetben csak követniük kellene.

A tetuáni főbazár számos fészerből, színből, rozoga kis házból áll, amelyek alacsonyak, szűkek, itt-ott piszkosak, és nyirkos sikátorok kötik össze őket. Kötelekre kifeszített tarka ponyvák védik a bazárt a nap hevétől. Mindenfelé félhomályos boltok, ahol minden található: hímzett selyemszövet, cifra paszomány, keleti papucs, női táska, burnusz, cserépedény, ékszer, nyaklánc, karkötő, gyűrű, mindenféle ócska rézholmi, függőlámpa, illatszeres füstölő, lámpás - egyszóval amit Európa nagyvárosainak különleges üzleteiben árulnak.

A bazárban már nagy volt a tolongás, mindenki kihasználta a reggeli hűvösséget. Szemükig lefátyolozott mór nők, fedetlen arcú zsidó nők, arabok, kabilok, marokkóiak jártak-keltek ebben a bazárban, de közöttük bőven akadtak idegenek is. Így Luigi Ferrato és Pointe Pescade jelenléte nemigen keltett feltűnést.

Egy óra hosszat jártak a tarka népség között, azt remélve, hogy Namirral találkoznak. Ez azonban nem sikerült. Sem a marokkói nő, sem Sárkány nem mutatkozott.

Luigi ekkor megkérdezett néhány félmeztelen fiút. A marokkói bazárokban a Rif és a Szahara széle között élő, összevissza keveredett törzsek gyermekei nagy számban csavarogtak.

Az elsők nem tudtak válaszolni érdeklődésére. Végül az egyik, egy tizenkét év körüli kabil fiú, akinek valósággal párizsi kölyökarca volt, bizonygatni kezdte, hogy ismeri a marokkói nő hajlékát, és felajánlotta, hogy némi aprópénz fejében odavezeti a két európait.

Elfogadták az ajánlatot, s mindhárman nekivágtak a zegzugos utcáknak, amelyek több irányból futnak a város erődítései felé. Tíz perc múlva csaknem kihalt negyedbe értek, alacsony, szétszórt házak álltak itt, kívülről egy ablak sem látszott rajtuk.

Eközben a doktor és Báthory Péter lázas türelmetlenséggel várta Luigi és Pointe Pescade visszatérését. Már hússzor is elindultak volna, hogy ők maguk lássanak a kutatáshoz, de mindkettőjüket ismerte Sárkány és a marokkói nő. Talán mindent kockára tesznek egy találkozással, amely riadalmat keltett volna bennük, és megtörténhet, hogy kisiklanak kezük közül. Így a legnagyobb nyugtalanság tartotta hatalmában őket. Kilenc órára járt az idő, amikor Luigi és Pointe Pescade visszaérkezett.

Bánatos arcukról nagyon lerítt, hogy rossz híreket hoznak.

Csakugyan, Sárkány és Namir egy ismeretlen fiatal lánnyal már öt hete elhagyta Tetuánt, s egy öregasszony őrizetére bízta a házat.

A doktor és Péter nem készült fel erre a fordulatra: ez egészen lesújtotta őket.

– És mégis, ez az elutazás nagyon is sokat mond! - jegyezte meg Luigi. - Vajon nem tarthatott Sárkány attól, hogy Torontál bosszúból vagy akár más miatt elárulja ezt a búvóhelyet?

Antekirtt doktor soha nem esett kétségbe, amíg csak arról volt szó, hogy üldözik az árulókat. De most a lányát kellett kiszabadítania Sárkány keze közül, és ennek sikerében nem volt annyira bizonyos.

Péterrel úgy állapodtak meg, hogy azonnal elmennek Namir házába. Talán többet is találnak ott, mint Száva emlékét. Talán valami jel elárulja, nekik mi történt vele. Talán az öregasszony is, akit a ház őrzésével megbíztak, adhat vagy inkább eladhat nekik valami útbaigazítást, amelynek a nyomozás során hasznát vehetik.

Luigi nyomban odavezette őket. A doktor úgy beszélt arabul, mintha a sivatagban született volna, és Sárkány egyik barátjának adta ki magát. Csak átutazóban jár Tetuánban, mondta, s örült volna, ha találkozik barátjával, majd megkérte, hogy megnézhesse házát.

Az öregasszony kezdetben szabódott; de egy marék aranypénz megtette a hatását, és engedékenységre bírta. Most már hajlandó volt válaszolni a doktornak, aki látszólag élénken érdeklődött Sárkány iránt.

A fiatal lányt, akit a marokkói nő hozott ide, Sárkány feleségének szánták. Ezt már hosszabb ideje eldöntötték, és igen valószínű, hogy meg is tartják az esküvőt, ha nem jön közbe ez a gyors elutazás.

Érkezése óta, vagyis három hónapja a fiatal lány soha nem hagyta el a házat. Azt állították róla, hogy arab származású, de az öregasszony úgy gondolta, hogy inkább európai. Igen keveset látta, főleg amikor a marokkói nő nem volt otthon, de semmi egyebet nem tudott mondani.

Arról az öregasszonynak sejtelme sem volt, hogy melyik országba vitte Sárkány a két nőt. Mindössze annyit tudott, hogy mintegy öt hete indultak el egy keletre tartó karavánnal. Ettől kezdve az ő felügyelete alatt maradt a ház, és addig kell őriznie, amíg Sárkány el nem adja - és ez is arra vallott, hogy nem óhajt visszajönni Tetuánba.

Antekirtt doktor hidegen hallgatta a válaszokat, és sorjában fordítgatta Báthory Péternek.

Végeredményben az bizonyos volt, hogy Sárkány nem látta jónak, hogy valamelyik, Tangerban kikötő gőzösre szálljon, sem azt, hogy vonatra üljön, amelynek végállomása Oran. Épp ezért csatlakozott egy karavánhoz, amely nemrég indult Tetuánból, hogy eljusson... De hová?... Valami sivatagi oázisba vagy messzebb, e félvad területek mélyére, ahol Száva teljesen a hatalmában lesz? Ezt hogyan tudják meg? Észak-Afrika útjain semmivel sem könnyebb egy karaván nyomát megtalálni, mint egyetlen emberét!

Így aztán a doktor tovább kérdezősködött. Fontos híreket kapott - ismételte -, amelyek érdeklik Sárkányt, és éppen ezzel a házzal kapcsolatosan, amelyet el akar adni. De bármit mondott, semmilyen más felvilágosítást nem tudott kicsikarni. Nagyon is nyilvánvaló volt, ez az asszony semmit sem tudott Sárkány új rejtekhelyéről, ahová az menekült, siettetni e dráma megoldását.

A doktor, Péter, Luigi ekkor arra kérték, hogy megnézhessék a házat, amelyet arab módra építettek, és különböző szobái egy derékszögű folyosóval körülvett patióra, vagyis sétaudvarra nyíltak.

Hamarosan eljutottak abba a szobába, amelyben Száva lakott - valóságos börtöncella volt. Hány órát tölthetett ott a szerencsétlen lány kétségbeesetten, mert már segítségre sem számíthatott? Antekirtt doktor és Péter pillantásával szótlanul átkutatta a szobát, hogy találnak-e valami apró jelet, amely nyomra vezetheti őket.

A doktor hirtelen egy háromlábú, rézből készült parázstartóhoz lépett, amely a szoba egyik sarkában állt. A parázstartó alján néhány megperzselt papírfoszlány rezgett, amelyet a láng nem hamvasztott el teljesen.

Vajon Száva írta? Meglepődhetett a gyors távozás miatt, és úgy határozott, hogy elégeti ezt a levelet, mielőtt elhagyja Tetuánt? Vagy pedig - ez is lehetséges volt - Sárkány vagy Namir találta ezt a levelet, és azonnal megsemmisítette?

Péter tekintetével követte a doktort, aki a fémüst fölé hajolt. Vajon mit talált?

A papírmaradványon, amelyet egy légfuvalom is hamuvá porlaszthatott volna, néhány szótöredék fekete betűi látszottak: Báth... assz...

Száva nem tudta, nem is tudhatta, hogy Báthoryné eltűnt Raguzából, és talán megpróbált írni neki, mint az egyetlen személynek, akinek segítségére számíthatott.

Báthoryné neve után ki lehetett betűzni egy másik nevet - a fiáét...

Péter lélegzetét is visszafojtva próbált találni még valami kiolvasható szót... De tekintete elhomályosodott... Nem látott semmit!...

Pedig állt ott még egy szó, amely a fiatal lány nyomára vezethetett - egy szó, amelyet csaknem teljes alakjában fedezett fel a doktor...

– Tripolisz! - kiáltotta.

Így hát Sárkány a Tripoliszi kormányzóságban, szülőhazájában keresett menedéket, és ott tökéletes biztonságban lehetett. E felé a vidék felé vette útját az a karaván, amellyel Sárkány is utazik már öt hete!

– Indulunk Tripoliszba! - adta ki a parancsot a doktor.

Még ezen az estén mindnyájan újra hajóra szálltak. Ha Sárkány hamarosan el is érhetett a kormányzóság fővárosába, ők is remélhették, hogy csak néhány nappal előzi meg őket.