CATANIA TÁJÉKÁN

Ha az emberre bízták volna, hogy megalkossa a földgolyót, odaáll egy esztergapad mellé, és gépiesen elkészíti, mint egy biliárdgolyót, minden érdesség és ránc nélkül. De a föld a Teremtő műve volt. Épp ezért Szicíliában Acireale és Catania között egymást váltogatják a hegyfokok, szirtek, barlangok, sziklák, hegyek ezen a páratlan szépségű tengerparton.

A Jón-tengernek ezen a részén kezdődik a Messinai-szoros, amelynek túlsó partját a Calabriai-hegylánc övezi. Ez a szoros, ez a part, ezek a hegyek, amelyek közül kimagaslik az Etna, Homérosz idejében is olyanok voltak, mint ma - fenségesek! Ha az az erdő eltűnt is, ahol Aeneas találkozott Achaemenidesszel, de Galatea és Polüphémosz barlangja, a küklopszok szigetei és kicsit északabbra a Szkülla- és Kharübdisz-sziklák még mindig történelmi helyükön állnak, és az ember ugyanoda léphet, ahol az a trójai hős szállt partra, aki itt akart új birodalmat alapítani.

El kell ismernünk, hogy Polüphémosz, az óriás, olyan hőstetteket vitt véghez, amilyenekkel Cap Matifou, az erőművész sem dicsekedhet. Cap Matifou viszont annyival van előnyösebb helyzetben, hogy ő él, míg Polüphémosz háromezer éve meghalt - ha ugyan egyáltalán élt valaha, bármit is mondjon erről a ravasz Odüsszeusz. Elisée Reclus földrajztudós valóban azt írja, igen valószínű, hogy a Küklopsz, a görög regék egyszemű óriása egyszerűen az Etna, „amelynek krátere a kitörések alkalmával úgy ragyog, mint egy hatalmas, nyitott szem a hegy csúcsán, és amely a sziklafal tetejéről kőlapokat dobál, így alakultak ki olyan szigetecskék és a zátonyok, mint a Faraglionik is”.

A Faraglioni-zátonyok néhány száz méterre fekszenek a parttól és a Cataniába vezető úttól, amely mellett halad most a siracusa-messinai vasútvonal, s e zátonyok voltak a küklopszok hajdani szigetei. A Polüphémosz barlangja sincs messze ide, és az egész part mentén visszhangzik az a zúgás, amelyet a tenger okoz a part bazaltüregeiben.

Augusztus huszonkilencedike estéjén, éppen e sziklák tövében, a történelmi emlékek iránt vajmi kevéssé érzékeny két férfiú csevegett bizonyos dolgokról, amelyeket a szicíliai zsandárok is szívesen hallgattak volna.

Az egyik, aki már néhány perce leste a másik érkezését, Zirone volt. A másik, aki az imént bukkant fel a cataniai úton, nem volt más, mint Carpena.

– Végre itt vagy! - kiáltotta Zirone. - Alaposan megkéstél! Már igazán azt hittem, hogy eltűnt Málta, mint hajdani szomszédja, Júlia szigete, téged pedig megettek a tonhalak és bonicusok a Földközi-tenger mélyén!

Láthatjuk, hogy ha el is múlt tizenöt év Sárkány társának feje fölött, azért bőbeszédűsége az évek múlása ellenére is megmaradt, éppúgy, mint vele született szemtelensége. Fülére húzott kalappal, vállára vetett köpönyeggel, térdig befűzött lábszárvédőben nagyon is olyannak tűnt, ami volt egykor és most is: banditának.

– Nem tudtam hamarabb jönni - felelte Carpena -, csak ma reggel szálltam ki a hajóból Cataniában.

– Az embereiddel?

– Igen.

– Hányat hoztál?

– Egy tucatot.

– Csak?...

– Igen, de jótállok értük.

– Manderaggióból valók?

– Onnan is, máshonnan is, de főként Máltáról.

– Jó újoncok, de talán kevesen vannak - felelte Zirone -, mert néhány hónapja a munka megnehezült, és veszélyes lett. Az utóbbi időben a zsandárok csak úgy hemzsegnek Szicíliában, és annyi lesz belőlük nemsokára, mint a pelyva! Persze ha jó minőségű árut szállítasz...

– Meghiszem azt, Zirone - felelte Carpena -, és majd meglátod munka közben. Ezenkívül magammal hoztam egy ügyes fiút, vásári akrobata volt, fürge és ravasz, szükség esetén lánynak is öltöztethetjük, úgy gondolom, nagy hasznát vesszük.

– Mit csinált Máltán?

– Órát lopott, de ha nem talált órát, megelégedett zsebkendővel is.

– Hogy hívják?

– Pescador.

– Jól van! - felelte Zirone. - Majd meglátom, hogyan használhatjuk fel képességeit és értelmét. Hol szállásoltad el őket?

– A Santa Grotta fogadóban, Nicolosi fölött.

– És mikor veszed át a fogadó vezetését?

– Már holnap...

– Nem, már ma este - felelte Zirone -, mihelyt megkaptam az új utasításokat. A messinai vonatot várom, itt dobnak ki egy levelet az utolsó kocsi ajtajából.

– Egy levelet... tőle?

– Igen... tőle!... Fut a hozománya után - felelte nevetve Zirone -, és nekem kell dolgoznom, hogy megéljünk! Az ám! Mit meg nem tennék egy ilyen derék pajtásért?!

Ebben a pillanatban távoli moraj hallatszott Catania felől, amelyet nem lehetett összetéveszteni a sziklafalon megtörő hullámok zúgásával. A vonat volt, ezt várta Zirone Carpenával; ekkor felfelé kaptattak a sziklákon, aztán néhány pillanat múlva már a vágánynál álltak, amelyet semmiféle korlát nem zárt el előlük.

Két fütty jelezte a kis alagút bejáratánál a vonat közeledtét, csak igen mérsékelt sebességgel haladt, de a mozdony szuszogása hamarosan felerősült, lámpáinak fehér fénye eloszlatta a félhomályt, és messzire megvilágította a vágányokat.

Zirone pillantásával nagy figyelemmel követte a vonatot, mely tőlük három lépésre robogott el.

Az utolsó kocsi már közel járt hozzá, amikor egy ablakot leengedtek, s egy nő dugta ki rajta fejét. Mihelyt észrevette az ott álló szicíliait, gyorsan kihajított egy narancsot, amely Zironétól vagy tíz lépésre gurult a vágányok mentén.

A nő Namir volt, Sárkány megbízottja. Néhány másodperccel később már el is tűnt a vonattal Acireale irányában.

Zirone felvette a narancsot, helyesebben a zsineggel összekötött két fél narancshéjat. Majd a spanyollal egy magas szikla mögé húzódott. Ott Zirone meggyújtott egy kis lámpást, felnyitotta a narancshéjat, és kihúzott egy levélkét, amelyben ez állt:

Azt reméli, Nicolosiban találkozik magával öt-hat nap múlva. Különösen óvakodjék egy bizonyos Antekirtt doktortól!

Sárkány nyilvánvalóan még Raguzában megtudta, hogy ez a titokzatos személy, akivel olyan sokat foglalkozott a kíváncsi lakosság, kétszer is ellátogatott Báthoryné lakására. Innét az a bizonyos nyugtalanság benne, mert megszokta, hogy mindennel és mindenkivel szemben bizalmatlan legyen. Ezért nem küldte postán ezt a levelet társának, Zironénak, hanem Namir útján.

Zirone zsebre dugta a levélkét, eloltotta lámpását; aztán Carpenához fordult.

– Hallottál valaha Antekirtt doktorról? - kérdezte tőle.

– Nem - felelte a spanyol -, de talán a kis Pescador ismeri. Ez a kedves kölyök mindent tud!

– Majd meglátjuk - folytatta Zirone. - Mondd csak, Carpena, ugye nem félünk az éjszakai utazástól?

– A nappali utazástól jobban félnék, Zirone!

– Igen... nappal nyüzsögnek a zsandárok, és túlontúl tapintatlanok! Nos, induljunk! Három óra előtt oda kell érnünk a Santa Grotta fogadóba!

Átmentek a vasúti síneken, és gyors léptekkel nekivágtak azoknak az ösvényeknek, amelyeket Zirone jól ismert, s csakhamar eltűntek az Etna előhegységén át, ezen a földtani másodkorban keletkezett terepen.

Úgy tizennyolc évvel ezelőtt működött Szicíliában, főként Palermóban egy félelmetes rablóbanda. Valamiféle szabadkőműves szertartásrend fűzte össze több ezer főből álló tagjait. Lopás és csalás minden lehető módon - ez volt a maffia célja; számos kereskedő és iparos fizetett nekik éves dézsmát, hogy zaklatások nélkül folytathassák mesterségüket.

Ebben az időben - még a trieszti összeesküvés előtt - Sárkány és Zirone a maffia legfőbb és legtevékenyebb tagjai közé tartoztak.

De ahogy javultak a közállapotok, és ha a falvakban nem is annyira, de a városokban megerősödött a közbiztonság, a maffia tevékenysége egyre több nehézségbe ütközött. A dézsmák és járandóságok lecsökkentek. Szét is hullott a tagság jó része, és a jövedelmezőbb útonállásra adták fejüket.

Ebben az időszakban Itália politikai rendszere az ország egyesítése folytán megváltozott. Szicíliának, mint a többi tartománynak is, a közös sorsot kellett vállalnia, alávetnie, magát az új törvényeknek és a sorozás kötelezettségének. Ezért akadtak olyan lázadók, akik nem akartak alkalmazkodni a törvényekhez, ellenszegülők, akik megtagadták a katonai szolgálatot - megannyi lelkiismeretlen ember, a „maffisik” és más hasonlók, akik bandáikkal kezdték szipolyozni a vidéket.

Zirone éppen az egyik banda feje volt, és amikor Sándor Mátyás gróf vagyonából az árulásért Sárkányra eső részt felfalták, mindkettő újrakezdte régi életét, míg komolyabb alkalom nem kínálkozik új vagyonszerzésre.

Ez az alkalom el is jött: Sárkány házassága Torontál Simon lányával. Az olvasó már tudja, hogyan és milyen körülmények között hiúsult meg mindeddig ez a frigy.

Szicília földje még a mai időkben is különösen kedvez a haramiáskodásnak. A háromszög alakú sziget, az ókori Trinacria területe 720 km2, három szélső pontján: északkeleten a Faro-fok, nyugaton a Marsala-fok, délkeleten a Passero-fok; nagy hegyláncai: a Peloritania- és a Nebrodi-hegység; önálló vulkáncsoportja az Etna; folyói: a Giarella, Cantara, Platani; találhatók rajta vízesések, völgyek, síkságok, városok nem valami jó összeköttetéssel, messzi városkák nem éppen gazdag környékkel, csaknem megközelíthetetlen, sziklák közé vesző falvak, hegyszorosokban vagy hegyoldalakon magányosan álló kolostorok, vagyis akad itt rengeteg búvóhely, ahová elhúzódhat az ember, és végtelen sok kis öböl, amely ezer alkalmat kínál a menekülésre. Kicsiben olyan ez a darab szicíliai föld, mint az egész földgolyó, ahol minden található, ami csak a földfelszínt alkotja: hegyek, vulkánok, völgyek, rétek, folyók, folyamok, tavak, vízesések, városok, falvak, tanyák, kikötők, kis öblök, hegyfokok, félszigetek, zátonyok, hullámtörők - és mindez azé a közel kétmilliós lakosságé, amely huszonhatezer négyzetkilométeren oszlik meg.

Vajon milyen színtér lehetne alkalmasabb a banditizmusra? Habár a bűnözés csökkenő tendenciát mutat, és úgy látszik, a szicíliai és calabriai rablók ideje már lejárt, ha száműzték is őket legalább a modern irodalomból, s végül ha kezdik is belátni, hogy a lopásnál gyümölcsözőbb a munka, mégis jó, ha az utasok nem merészkednek minden elővigyázat nélkül erre a vidékre, amely olyan kedves Cacusnak, a római mondák rablójának, és amelyet Mercurius, a tolvajok istene áldott meg.

Az utóbbi években a szicíliai csendőrség szüntelenül résen állt, és néhány igen szerencsés átfésülést hajtott végre a keleti vidékeken. Több banda is kelepcébe esett, és részben megsemmisült. Köztük Zirone bandája, amelyből már csak harminc ember maradt. Így elhatározták, hogy a csapatot felfrissítik egy kis idegen vérrel, főként máltaival. Tudta Zirone, hogy a Manderaggio lebujaiban, ahol nemegyszer megfordult régebben, százával élnek tétlen banditák. Ezért ment Carpena La Vallettába, és ha csak tucatnyi gazembert toborzott is össze, de legalább a legkipróbáltabbakat.

Senki ne lepődjék meg, hogy a spanyol ennyire áldozatkésznek mutatkozott Zironéval szemben. Ez a mesterség felelt meg neki, de mivel gyáva természet volt, csak a lehető legkisebb mértékben vállalt kockázatot azokban az akciókban, ahol golyók is fütyültek. Beérte hát a dolgok előkészítésével, a tervek kidolgozásával, felöltötte a kocsmáros szerepét a Santa Grotta fogadóban, ezen a rettentő rablótanyán, a vulkán első lejtőin.

Magától értetődik, hogy ha Sárkány és Zirone mindent tudott Carpenáról, ami Andrea Ferrato esetére vonatkozott, Carpena mit sem tudott a trieszti ügyről. Egyszerűen azt hitte, hogy becsületes haramiákkal került össze, akik hosszú évek óta űzik „mesterségüket” Szicília hegyei közt.

Zirone és Carpena a nyolcmérföldnyi úton a Polüphémosz szikláitól Nicolosiig semmiféle kétes alakkal nem találkozott, vagyis egyetlen zsandár sem mutatkozott. Eléggé meredek ösvényeken jártak, szőlő, olajfa, narancs-, cédrusfák, kőrisfacsoportok, paratölgyek és indiai fügefák között. Olykor végigmentek egyik-másik kiszáradt zuhatag medrében; a nyílt tengerről nézve makadámutaknak látszottak, amelyeknek az úthenger még nem zúzta szét kavicsait. A szicíliai és a spanyol áthaladt San Giovanni és Tramestieri falvakon, a Földközi-tenger szintjénél jóval magasabban. Fél tizenegy óra tájban érkeztek Nicolosiba. Ez egy elég széles völgykatlan mélyén fekvő városka, északon és nyugaton a Monpilieri, a Monte Rossi és Serra Pizzuta vulkánok övezik.

A városkának hat temploma van, kolostora, amelyet arenai Szent Miklós oltalmába ajánlottak, továbbá két fogadója - ezekből is látható a hely jelentősége. De ez a két fogadó nem érdekelte Zironét és Carpenát. A Santa Grotta fogadó már várta őket egy óra járásnyira az Etna hegység egyik legsötétebb szorosában. Mielőtt még az éjfelet elütötték volna Nicolosiban a harangok, már oda is értek.

A Santa Grottában még korántsem tértek nyugovóra. Kiabálás és káromkodások közepette fogyasztották a vacsorát. Itt gyűltek össze Carpena újonnan szegődtetett emberei, akiket a banda régi tagja, Benito, a helyzet nyilvánvaló ellentmondásaként (Benito olaszul ugyanis „áldottat” jelent), nagy tisztelettel fogadott. A banda többi tagja, vagy negyvenfőnyi hegyi lakó és katonaszökevény, valami húszmérföldnyire nyugatra állomásozott innen; az Etna túlsó oldalán fosztogattak, és hamarosan vissza kellett térniük. Így Santa Grottában csak a tucat máltai tartózkodott, akiket a spanyol toborzott. Köztük Pescador - vagy más néven Pointe Pescade -, aki derekasan kivette részét ebből a káromkodó és hencegő együttesből. De mindent hallott, figyelt, megjegyzett, hogy semmit ne felejtsen el, amire szüksége lehet. Így vésődött fejébe az a néhány szó is, amelyet Benito vetett oda vendégeinek, mérsékelni akarván a lármát, még valamivel Carpena és Zirone érkezése előtt.

– Hallgassatok már, máltai ördögök, hallgassatok már! Még Cassonéból is hallani lehetne benneteket, ahová a főbiztos, a szeretetre méltó tartományi főnök egy carabiniere-különítményt küldött!

Tréfás fenyegetés volt, hiszen Cassone elég messze esik Santa Grottától. De az újoncok azt képzelték, hogy lármájuk a carabinieréknek, a vidék csendőreinek fülébe juthat. Mérsékelték hát szitkaikat, és még jobban vedelték a nagy hasú üvegekből a jó kis etnai bort, amelyet maga Benito töltögetett a találkozás örömére. Végül is többé-kevésbé mind lerészegedtek, amikor kinyílt a fogadó ajtaja.

– Remek legények! - kiáltotta Zirone, amikor belépett. - Carpena szerencsés kézzel választott, és látom, Benito is jól végezte dolgát.

– Ezek a derék emberek majdnem meghaltak a szomjúságtól! - felelte Benito.

– És mivel az a legcsúnyább halál - folytatta Zirone -, meg akartad őket kímélni tőle! Jól van! Most hadd aludjanak! Holnap megismerkedünk!

– Miért várjunk holnapig? - szólalt meg az egyik újonc.

– Mert túl részegek ahhoz, hogy megértsenek és engedelmeskedjenek - felelte Zirone.

– Részegek!... Részegek!... Mert lehajtottunk néhány üveggel ebből a kis falusi lőréből? Mi ez a manderaggiói kocsmák ginjéhez és whiskyjéhez képest!

– Ki ez? - kérdezte Zirone.

– A kis Pescador! - felelte Carpena.

– És ez ki? - kérdezte Pescador is, a szicíliaira mutatva.

– Zirone! - felelte a spanyol.

Zirone figyelmesen nézte a fiatal banditát, akit Carpena úgy dicsért, és aki ilyen szemtelenül mutatkozott be. Nyilván értelmesnek és merésznek találta arcát, mert helyeslően bólintott. Aztán így szólt Pescadorhoz:

– Hát ittál annyit, mint a többiek?

– Többet is!

– És nem vesztetted el az eszed?

– Ugyan! Nem vész el az olyan könnyen!

– Mondd csak, fiacskám - folytatta Zirone -, Carpena azt mondta nekem, hogy adhatnál esetleg valami felvilágosítást, amire szükségem van!

– Ingyen?

– Kapd el!

És Zirone odadobott egy fél piasztert, amelyet Pescador azon nyomban eltüntetett kabátja zsebében, egy hivatásos bűvész sem csinálta volna különbül a varázsgolyóval.

– Ez igen! - jegyezte meg Zirone.

– Igen ám! - felelte Pescador. - És miről lenne szó?

– Ismered jól Máltát?

– Máltát és Olaszországot és Isztriát és Dalmáciát és az Adriát! - válaszolta Pescador.

– Sokat utaztál?

– Sokat, de mindig a saját költségemre!

– Arra intelek, hogy sohase utazz másként, mert ha a kormány fizeti...

– Akkor ez sokba kerül! - felelte Pescador.

– Amint mondod! - vágta rá Zirone, és el volt bűvölve az új cimborától, akivel legalább beszélni lehetett.

– És aztán?... - folytatta az értelmes fickó.

– És aztán, ide figyelj! Számos utad során nem hallottál beszélni, Pescador, egy bizonyos Antekirtt doktorról?

Minden ravaszsága ellenére erre nem volt elkészülve Pointe Pescade! Mégis eléggé uralkodott magán, hogy ne mutassa ki meglepődését.

Hogyan hallhatott Zirone a doktorról, és honnan ismerte nevét, hiszen nem volt Raguzában, amikor a Savarena ott horgonyzott, és Máltán sem volt, amikor a Ferrato kikötött ott?

De éles eszével tüstént rájött, hogy válasza hasznára lehet, és nem habozott.

– A doktorról? - kiáltotta. - De még mennyire hallottam!... Az egész Földközi-tenger vidékén csak róla beszélnek!

– Láttad őt?

– Soha.

– De tudod, hogy ki ez a doktor?

– Egy szegény ördög, csak százszoros milliomos, ahogy beszélik; soha nem sétál úgy, hogy ne lapulna egymillió útiöltönyének mindegyik zsebében, és legalább hat zsebe van! Egy szerencsétlen, aki műkedvelő orvoslásból tengeti magát, néha kétárbocosán, néha gőzjachtján; biztos gyógyszerekkel rendelkezik mind a huszonkétezer betegség ellen, amellyel a természet megajándékozta az emberi nemet!

A hajdani szemfényvesztő éppen jókor támadt fel Pointe Pescade-ban, és nagyhangú előadása nem kevésbé ejtette bámulatba Zironét, mint Carpenát, akinek ez szökött ki a száján:

– No ugye? Micsoda újonc!

Pescador rágyújtott egy cigarettára, és elhallgatott, de úgy tűnt, mintha szeszélyes füstje egyszerre gomolyogna orrából, szeméből, még a füléből is.

– Szóval azt mondod, hogy ez a doktor gazdag? - kérdezte Zirone.

– Olyan gazdag, hogy meg tudná venni Szicíliát, hogy angolkertet rendezzen be itt magának! - felelte Pescador.

Aztán úgy gondolta, eljött a pillanat, amikor elülteti Zirone fülébe végrehajtandó tervét.

– És figyeljen csak rám, Zirone kapitány - mondta -, ha nem is találkoztam ezzel a doktorral, mindenesetre láttam egyik jachtját, mert azt mesélik, hogy egész kis flotta áll rendelkezésére tengeri sétáihoz!

– Az egyik jachtját?

– Igen, a *Ferrató*t! Nagyszerű hajó, megfelelne nekem; kirándulásokra, a Nápolyi-öbölbe egy-két kedvemre való hercegnővel!

– Hol láttad ezt a jachtot?

– Máltán - felelte Pescador.

– Aztán mikor?

– Tegnapelőtt, La Vallettában! Épp amikor hajóra szálltunk Carpena őrmesterrel, ott horgonyzott a katonai kikötőben. De úgy mondták, huszonnégy óra múlva már ki is fut a tengerre.

– Hová?...

– Éppen Szicíliába, Cataniába.

– Cataniába? - ismételte Zirone.

Az a véletlen, hogy így egybeesett Antekirtt doktor távozása és Sárkány óvatosságra intő figyelmeztetése, csak fokozta Zirone gyanúját.

Pointe Pescade megértette, hogy valami titkos gondolat motoszkál Zirone fejében, de mi lehet az? Mivel nem tudott rájönni, elhatározta, hogy közvetlenül tér a dologra.

Zirone megjegyezte:

– Ugyan mit kereshet Szicíliában ez az ördöngös doktor, és pontosan Cataniában?

– Eh! Szent Ágotára esküszöm, a várost akarja megnézni! Meg akarja mászni az Etnát! Utazgat gazdag turista módjára, mert gazdag ám!

– Pescador - mondta Zirone, akit időnként némi bizalmatlanság kerített hatalmába -, úgy nézem, sok mindent tudsz erről a doktorról.

– Nem többet, mint amennyire alkalomadtán szükségem lesz! - felelte Pescador.

– Mit akarsz ezzel mondani?

– Azt, hogy ha ez a doktor, amint ez feltételezhető, a mi földünkön óhajtana sétát tenni, nos, akkor Őkegyelmessége csinos kis átjárási díjat fizet nekünk!

– Valóban? - kérdezte Zirone.

– És ha csak egy-két milliójába kerül, még olcsón megúszta.

– Így gondolod?

– Különben Zirone és barátai tökéletesen ostobák lennének!

– Na jól van! - mondta Zirone nevetve. - Olyan bókot kaptunk, hogy most már csakugyan lefeküdhetsz!

– Rendben van, kapitány - felelte Pescador -, de azt is tudom, hogy miről álmodom majd!

– Miről?

– Antekirtt doktor millióiról... arany-álmaim lesznek, az ám!

Erre Pescador még egyet szippantott cigarettájából, és társai után ballagott a fogadó csűrjébe; Carpena is visszatért szobájába.

És ekkor a derék fiú alvás helyett rendezni kezdte agyában mindazt, amit csinált és mondott.

Amikor nagy meglepetésére Zirone Antekirtt doktort említette, vajon a legjobban képviselte-e a rábízott érdekeket? Majd kiderül.

Antekirtt doktor azt remélte, hogy Szicíliában megtalálja Sárkányt, és ha a díszes társaság együtt van, Torontál Simont is - és ez lehetségesnek látszott, hiszen mindketten elhagyták Raguzát. Ha viszont nem sikerül Sárkányra bukkannia, arra számított, legalább útjukba akad társa, kézre kerítik Zironét, aztán jutalom ellenében vagy fenyegetéssel rábírják, mondja el, hol van Sárkány és Torontál. Ez volt a doktor terve, és a következőképpen akarta végrehajtani.

Fiatalkorában a doktor több ízben járt Szicíliában, főként az Etna vidékén. Ismerte a hegymászók minden útját; a legsűrűbben járt út a középső csúcs alján épült ház tövében vezet el, amelyet angol kunyhónak, Casa Inglesének hívnak.

Nos, jelenleg Zirone bandája, amelynek Carpena erősítést hozott Máltáról, az Etna lejtőin kószált. Biztos volt hát benne, hogy egy ilyen híres személyiség érkezése, mint Antekirtt doktoré, a megszokott hatást váltja ki Cataniában. Mivel a doktor tüntetően bejelenti szándékát, hogy megmássza az Etnát, bizonyosan számított rá, hogy ezt Zirone is megtudja - különösen Pointe Pescade segítségével. Tény az, hogy a dolog nagyon jól indult, hiszen éppen Zirone kérdezgette Pescadort a doktorról.

Most pedig nézzük azt a kelepcét, amelyet Zirone elé állított, és amelybe számításai szerint bele kellett esnie.

Az előző estén, mint ahogy a doktor meg akarta mászni a tűzhányót, a *Ferrato t*izenkét jól felfegyverzett embere titokban a Casa Inglesébe megy. Másnap Luigi, Péter és egy idegenvezető kíséretében a doktor elhagyja Cataniát, és a szokott utat követi úgy, hogy nyolc óra tájban a Casa Inglesébe érjenek, és ott töltsék az éjszakát. Így tesznek azok a turisták, akik az Etna csúcsáról akarják megnézni, hogyan kel fel a nap a calabriai hegyek mögül.

Semmi kétség, hogy Pointe Pescade unszolására Zirone igyekszik elfogni Antekirtt doktort, hiszen azt hiszi, csak vele és két társával akad dolga. Ám ha Zirone a Casa Inglesébe érkezik, a Ferrato matrózai fogadják, és minden ellenállás hiábavaló.

Mivel Pointe Pescade ismerte ezt a tervet, szerencsésen kihasználta a körülményeket, hogy elhintse Zirone fejében Antekirtt doktor elfogásának gondolatát, mert a doktor gazdag zsákmányt jelentene, akiért lelkiismeret-furdalás nélkül busás váltságdíjat követelhet, és ugyanakkor nem feledkezik el a Sárkánytól kapott figyelmeztetésről. Ha már úgyis óvakodnia kell ettől a személytől, nem az a legjobb, ha biztosítja magát vele kapcsolatban, még ha nem is kap váltságdíjat? Erre határozta el magát Zirone, miközben Sárkány újabb utasításait várta. De hogy biztos legyen a sikerben, mivel bandájának csak egy kis töredéke volt kéznél, Carpena máltai csoportjával gondolta végrehajtani az akciót - s ez végeredményben nem nyugtalanította Pointe Pescade-ot, hiszen e tucat gonosztevővel szemben nem lesz nehéz dolga a Ferrato legénységének!

De Zirone nem bízott soha semmit a véletlenre. Mivel Pescador szerint a gőzjacht már másnap megérkezik, jókor reggel eltávozott a Santa Grotta fogadóból, és lement Cataniába. Nem ismerte ott senki, veszély nélkül mozoghatott.

A gőzjacht már néhány órája befutott a kikötőbe. Nem a rakpart előtt állt meg, amely mindig hemzseg a hajóktól, hanem az úgynevezett előkikötőben, az északi gát és egy hatalmas fekete lávatömeg között, amely az 1669-es kitöréskor egészen a tengerig folyt.

Cap Matifou és tizenegy matróz már napfelkeltekor partra szállt Cataniában Luigi vezényletével; azután szétváltak, és egyesével indultak el Casa Inglesébe.

Zirone nem tudott semmit a partraszállásról, és mivel a Ferrato vagy kétszáz méterre horgonyzott a szárazföldtől, azt sem tudta megfigyelni, mi történik a hajón.

Este hat óra felé egy könnyű csónak vitte partra a gőzjacht két utasát. A doktor volt és Báthory Péter. A Via Stesicorón és a Strada Etneán át a Villa Bellini felé vették útjukat; a Villa Bellini csodálatos park, talán egész Európa egyik legszebb nyilvános parkja, virágbokraival, szeszélyes lejtőivel, nagy, árnyas fákkal borított teraszaival, vizeivel és a háttérben a fenséges tűzhányóval, amelynek csúcsán bóbitás gőzök lebegnek.

Zirone követte a két utast, nem sejtve, hogy egyikük éppen Antekirtt doktor. Úgy igyekezett, hogy elég közel jusson hozzájuk a tömegben, amelyet a zene a Villa Bellinihez csalt. De nem tudta úgy véghezvinni a dolgot, hogy a doktor és Péter észre ne vegye a gyanús képű, furcsa alak mesterkedését. Ha ez csakugyan a szóban forgó Zirone volt, jó alkalom nyílt, hogy közelebb sodorják a kelepcéhez, amelybe őkelmét be akarták csalogatni.

Épp ezért este tizenegy óra felé, amikor mindketten készültek otthagyni a kertet, hogy visszatérjenek a hajóra, a doktor így szólt hangosan Péternek:

– Igen, rendben van! Holnap indulunk, és a Casa Inglesében alszunk.

A leskelődő alak nyilván megtudta, amit akart, mert egy pillanattal később már el is tűnt.