Tizenkettedik fejezet
amelyben Ygène laboráns hangot ad egy okos nézetnek, amelyet azonban Ox doktor élénken elutasít
– Nos, főnök! - mondta másnap Ygène laboráns, miközben több vödörnyi kénsavat öntött irdatlan áramfejlesztőinek vályújába.
– Nos! - mondta Ox doktor is. - Hát nem volt igazam? Most aztán láthatja, mitől függ egy egész nemzetnek nem csupán fizikai léte, hanem erkölcsisége, méltósága, tehetsége, politikai érzéke! Molekulák kérdése az egész...
– Kétségkívül, ámbár...
– Ámbár?...
– Nem gondolja, hogy máris épp eléggé messzire mentünk, s hogy nem kéne túlfeszíteni e szegény ördögök idegeit?
– Nem! nem! - kiáltott föl a doktor. - Nem! Végigcsinálom.
– Ahogy gondolja, főnök; mindazonáltal szememben a kísérlet meggyőzőnek tetszik, s úgy vélem, ideje lenne, hogy...
– Hogy?...
– Hogy elzárjuk a csapot.
– Nézze meg az ember! - kiáltott Ox doktor. - Csak azt próbálja meg, és én megfojtom!