Charlestown, 1869 szeptember 27.

Délután három órakor hagytuk el a rakpartot a legnagyobb dagály idején. A szél gyorsan vitt bennünket a nyílt tenger felé. Huntly kapitány fölvonatta mind a felső, mind az alsó vitorlákat s az északi szél az öblön áthajtotta a Chancellor-t. Négy órakor átment a hajó a kikötő szűk torkolatán, honnan sebesen ragadja magával az apály. De a nyílt tenger még messze s míg odáig érünk, a keskeny szorosokon kell áthaladni, melyeket a hullám vájt a homok torkolatokba. Huntly kapitány tehát bevitorláz a délnyugoti csatornába s a világító-tornyot balra hagyja a Sumter-erőd szögletén. A Chancellor vitorlái akkor éppen a szélnek fekszenek s este hét órakor elsurran hajónk az utolsó fövénytorlat mellett s künn úszik az Atlanti-óceánon.

A Chancellor szép három árbocos hajó, kilencszáz tonnás, s egy gazdag liverpooli kereskedőháznak, a Leard-testvéreknek tulajdona. Két éve, hogy épült s most indul harmadik útjára Charlestown és Liverpool közt. Amint elhagyta a charlestowni kikötőt, fölvonták az angol lobogót, de aki tengerész, amúgy is, hacsak rápillant, mindjárt megismeri, miféle eredetű; ez a szilárd és finom építésű jármű igazán az, aminek mutatja magát: angol a hajó legaljától egész az árbocok csúcsáig.

Hogy miért szálltam a Chancellorra, mely éppen Angolországba szándékozik visszatérni, annak ez az oka:

Dél-Karolina és az egyesült nagybritanniai királyság közt ezidőszerint nincs semmi egyenes közlekedés. Ha az ember át akar kelni, vagy föl kell mennie északra New-Yorkba vagy le délre New-Orleansba. New-York és az ó-világ közt több társaság hajói bonyolítják le a rendes közlekedést, franciák, angolok, németek s a Scotia, Pereire vagy Holsatia gyorsan átszállítottak volna Európába. A National Steam Navigation Comp. hajói, melyek New-Orleans és Európa közt közlekednek, szintén gyorsan átkelnek. Hanem amint a charlestowni rakparton járkálok, megpillantom a Chancellort. A Chancellor megtetszett nekem s valamiféle ösztön a fedélzetre vitt. A hajószobák kényelmesen voltak berendezve s egyébként is a vitorláshajón való utazás, ha a szél és tenger kedvező, csaknem épp oly gyors, mint a gőzösökön és minden tekintetben kellemesebb. Az ősz kezdetén e szélességi fokok alatt még szép az időjárás. Elhatároztam tehát, hogy a Chancelloron utazom.

Jól vagy rosszul tettem-e? Megbánom-e elhatározásomat? A jövő megmutatja. Napról-napra írom e jegyzeteket s e percben, midőn most e sorokat írom, épp oly keveset tudok, mint azok, kik e naplót olvassák, - ha ugyan olvasni fogja valaha valaki.