1862-ben, mikor történetünk játszik, még nem volt Norvégiának vasutja, amely ma Stockholmból Christiánián át Drontheimba visz. Ma már óriási sinhálózatot raktak a két Skandináv-tartomány összekötése céljából, amelyek oly kevés hajlandóságot mutatnak arra, hogy társas életet folytassanak. A vasuti vagonba bezárkózva az utas persze vajmi keveset lát a gyors elsiklás közben az egykori országok szépségeiből.

Abban az időben tehát a vasut még csak tervben volt. Husz esztendőnek kellett eltelnie, mig negyvennyolc óra alatt a Skandináv birodalom egyik partjáról a másikra juthat az ember. Dal tehát, amely csak pár házból áll, abban az időben - és remélhetőleg még sokáig - a tulajdonképeni központot képezte, amely az idegeneket vagy a belföldi turistákat oda csábitotta; ez utóbbiak jobbára christiániai tanulókból állottak. Innen könnyü szerrel elszéledhettek egész Telemarkban és Hordanejesen, hogy levándorolván a Mjös és Tinn-tó között levő nyugati fjordokon a Rjuken csodás vizesését elérjék. Útközben csak egy szálló akadt, de ez annyira vonzó, oly csinos és kényelmes, milyet csak kivánni lehet. Emellett eléggé téres, amennyiben négy szobát foglal magában idegenek befogadására. Szóval ez Hansen asszony háza.

És ami előnye van Dalnak, az, hogy itt nem utaznak a vendég tárcájára, mely guineákkal, font sterlingekkel könnyebbül meg, csak pár sous-ról van szó, s a nagy bankókat alig ismerik. Továbbá - és ez által nagy előnye van e vendégfogadónak - az étel és ital kitünő itt, amit a környékbeli fogadókról nem igen lehet mondani. Telemarkra fölötte találó a gunynév: «Aludttej országa.» És beljebb, mint például Tinessben, Listhunsban, Tinosetben és más helyeken, jóformán éppen nem kapható kenyér, vagy ha igen, nagyon rossz, ugy, hogy jobb egészen lemondani róla; a kenyér nem egyéb, mint zabliszt cipó; száraz, fekete valami, olyan seizü keverék. Tojás csak elvétve akad, kivéve, amit a tyukok nyolc nap előtt tojtak; bőviben van azonban az igen közepes fajta sör, édes és aludt tej és helylyel-közzel egy kis kávé; de az oly sürü, hogy inkább bablének illenék be.

Hansen asszonynál ellenben a konyha és pince igen megállja helyét, ugy hogy a legkényesebb izlésü turistáknak sincs okuk panaszkodni ellene. Itt kapható főtt, besózott és füstölt lazac; Telemark folyóbeli halak és sem nagyon kemény, sem nagyon sovány szárnyasok; tojás van bőviben, rozs- és árpaliszt, gyümölcs és főkép eper, ritka jóizü fekete kenyér. Sör és üvegekbe fejtett Saint Julien bor.

Egész Észak-Európában legjobb hire is van e kis szállónak.

Erről könnyen meggyőződhetik az, aki átlapozza az idegenek könyvének már elsárgult lapjait, melyben az utasok neveik mellé dicsmondatokat róttak be Hansen asszonyra. Legnagyobb számban svédek és norvégek fordulnak benne elő, akik Skandinávia minden részéről kerültek ide.

Sok angol is akad köztük és egyikük, aki sokáig várakozott itt, mig a köd eloszlott a Guszta csucsáról, mint Albion igazi fia, ezt irta egyik oldalra: «Patentia omnia vincit.»