Patrick pajzsa

Így végződött az első támadás. Hunter több sebesülttel és négy halottal fizette meg támadókedvét, s elvesztette Malonét, testi-lelki cimboráját is. A banditák vesztesége elég jelentős volt. A védők közül csak néhányat sebesítettek meg könnyebben az eltévedt golyók. Több kárt nem szenvedtek.

Vajon ha kedvezőbb alkalom nyílik, megismétlik a támadást? Ben Raddle-éknak minden okuk megvolt, hogy erre gondoljanak. Huntert bosszúálló természete és olthatatlan vágya, hogy a Golden Mount egyedüli ura maradjon, nem hagyja nyugodni, sem hogy elismerje az első összecsapás után a vereséget.

– Egyelőre a gazfickók eltakarodtak - jegyezte meg Nyomkereső. - Ma már nem fognak ismét próbálkozni...

– De talán éjszaka... - válaszolta Summy Skim.

– Majd őrködünk - jelentette ki Ben Raddle. - Egyébként a két-három órás éjjeli szürkületben Hunternek éppen olyan nehéz átevickélni a csatornán, mint fényes nappal. Ismerve éberségünket, ezt meg se kockáztatja.

– Nem kéne rendbeszedni a gátat? - kérdezte Jane Edgerton.

– Éppen erre készülünk - nyugtatta meg Bill Stell, és magához szólított néhány embert, hogy munkához lássanak.

– Előbb győződjünk meg, hogy a banditák mind visszahúzódtak a táborukba - javasolta Summy Skim.

Ben Raddle, Summy Skim, Jane Edgerton, Bill Stell és Neluto karabélyokkal felfegyverkezve átmentek a gáton, és néhány száz métert előreóvakodtak a mezőségen. Onnan, ha a hegy alatt végigtekintettek, éppen a texasiak táboráig láttak.

Még délután hat óra sem volt, s a nap ragyogóan sütött.

Öt-hat puskalövésnyi távolságra Hunter és banditái fedezetlenül igyekeztek eltávolodni, pedig gondolniok kellett volna arra, hogy esetleg üldözőbe veszik őket. Ben Raddle és Bill Stell egy pillanatig gondoltak is arra, hogy meg kellene támadni őket, de aztán rájöttek, hogy okosabb, ha nem teszik. Ne tudják meg a texasiak, hogy milyen kevesen vannak.

A banditák lassan távolodtak, mert cipelték magukkal a halottaikat és a sebesültjeiket is; ez utóbbiak némelyike alig tudott járni, s ez kísérőiket is hátráltatta.

A kanadaiak jó órát szemmel kísérték a visszavonulásukat. Látták amint Hunter befordul a Golden Mount mellett, és eltűnik a hegy egyik kiszögellése mögött, amely a táborukat is elrejtette.

Nyolc órára a barikád kitatarozásával is elkészültek. Őrségben hagytak két embert; a többi visszahúzódott az erdőcskébe, hogy megvacsorázzanak.

A beszélgetés a nap eseményeiről folyt. Hunter veresége még nem oldott meg minden kérdést. Csak akkor érezhetik magukat biztonságban, ha a banda elhagyja a környéket. Amíg a texasiak itt tanyáznak a közelben, bármikor számítani lehet bármire. Ha bekövetkezne a vulkánkitörés, a szétszóródott aranyrögökön puskaszó mellett kellene megosztozniok.

Az este csendjét semmi sem zavarta. Ennek ellenére addig nem ültek asztalhoz, amíg a biztonsági intézkedéseket meg nem tették. Ben Raddle, Summy Skim, Nyomkereső és Neluto megegyeztek, hogy rendre ők állnak őrséget a barikádon. Éberségükben meg lehetett bízni.

A néhány órás éjszaka, valamint a rá következő nap teljes nyugalomban telt el. Nyomkereső hiába ment át néhányszor a barikádon, hogy körülnézzen. Semmi aggasztó jelt sem tapasztalt. Vajon Hunter lemondott addigi terveiről?

Hosszú ideig nem történt semmi. Keleten a virradat első jelei mutatkoztak, amikor a csatorna felől néhány puskalövés hallatszott. Két embert a sátrak védelmére hátrahagyva, az egész tábor az erdőcske pereme felé sietett, hogy segítségére legyen az őrt állóknak.

Akkor éppen Nyomkereső és Neluto védelmezte a gátat. Biztos, hogy semmiféle támadás nem eshetik meg az ő tudtuk nélkül. A kőbarikád védelme alatt a kövek közti réseken keresztül tüzeltek és tűz alatt tartották a csatorna déli partját.

Ámbár lövéseik nemigen találtak célba. A támadók ugyanis a sötétség leple alatt kúszva közeledtek - ott hasaltak már a csatorna menti földhányások mögött. Mindenesetre, a tüzelés nem csillapodott.

Mivel a lövöldöző banditákat nem lehetett látni, hogy a táborbeliek ne pazarolják a töltényeiket, Ben Raddle utasítására a fák mögül nem viszonozták a tüzelést, inkább harcra készen várták az események alakulását.

Eltelt egy óra. A csatorna túlsó partjáról egyre erősebben és mind fenyegetőbben folytatták a tüzelést. Anélkül, hogy az ostromlottakban kárt tettek volna, a lövedékek csak úgy röpködtek az ágak között.

Amint világosodni kezdett, a védelmi vonal mögött kiáltások hallatszottak, a túloldalon pedig a puskatűz érezhetően csillapult.

Nyomkereső ezt használta fel, hogy Nelutóval együtt elhagyja rejtekhelyét, és a fedetlen területen átszaladva társaihoz csatlakozzék. Azonnal átvette a vezetést, mert tapasztalatai alapján erre ő volt a legalkalmasabb.

Először is az embereket két csoportra osztotta. Az első csoport a kanadai aranyásókból állt, őket az erdő peremén helyezte el úgy, hogy végig egyenlő távolságra álljanak, és biztosítsák a déli arcvonalat; a másik csoport, amely főleg a Bill Stell embereiből alakult, a sátrak közt az ellenkező irányba igyekezett, ahonnan a kiáltozások hallatszottak; az emberek egymástól távol, fától-fáig lopakodtak előre. Nyomkereső ehhez a mozgékony csoporthoz csatlakozott, Ben Raddle, Summy Skim és Jane Edgerton a csatorna védőivel maradt.

Nyomkereső és társai még száz métert sem haladtak észak felé, mikor hét lovasból álló csapatot pillantottak meg; olyan sebesen közeledtek, amennyire a terepviszonyok csak megengedték. Szemmel láthatóan hátba akarták támadni a kanadaiakat.

Nyomkereső azonnal átlátta szándékukat. A harminchat órás tűzszünet alatt a texasiak addig keresgéltek, míg a Rio Rubberen találtak egy gázlót, az éj leple alatt átkeltek, és észak felől kerülték meg a tábort, mialatt a többiek állandó puskatűzzel elvonták a figyelmet a támadás fő irányáról.

Elvileg ez a terv helyes volt, de gyakorlatilag kudarcba fulladt. Mivel Hunter tévedett az ellenség számát illetően, hibásan rendelte el, hogy kis létszámú csapattal hajtsák végre a vakmerő rajtaütést. Mit tehettek a lovasai, bár ő maga vezette őket, tizenkét könyörtelen puskával szemben?

Ráadásul Hunteréket balszerencse is kísérte. Ahelyett, hogy elhagyott táborra találtak volna, amelyet minden veszély nélkül felprédálhatnak, hogy utána ellenfeleiket meglepetésszerűen hátba támadják, a lovasokat még idejében észrevették, s anélkül, hogy ők ezt akár csak sejtették volna, egyenesen a kanadaiak puskáinak rohantak. Ráadásul a lovaikat is akadályozták a bokrok, indák, s emiatt nem is tudtak könnyen célba érni. Így aztán a rajtaütés folytán remélt meglepetés elmaradt, ahelyett Nyomkereső csapata kapta el őket.

A texasiak arra kényszerültek, hogy feladják tervüket. Mivel déli irányban áttörésüknek útját szegték, meg kellett fordulniok, hogy lóhalálában ismét átkeljenek a Rio Rubberen.

De erre már nem volt idejük. A kanadaiak puskái eldördültek a fák között, és ekkora távolságról kevés lövés tévesztett célt. Pár perc alatt hat lovas holtan fordult le a nyeregből, három lovat is megöltek, a többi elvágtatott. Hunter számára ez már nem is vereség volt, hanem valóságos katasztrófa.

Csodálatos módon csak ő úszta meg ép bőrrel. Villámgyorsan úgy döntött, hogy mintsem próbáljon elfutni a nála sebesebb golyók elől, inkább vakmerően ellenségei közé vágtat, akik menten abbahagyják a tüzelést, nehogy egymást sebesítsék meg - s azzal szélvészként vágtatott az erdőbe, kockáztatva, hogy egy fának ütközik és összezúzza magát.

Pillanatok alatt eltűnt a lombok között, és könnyedén maga mögött hagyta Nyomkereső embereit, akik gyalogosan üldözték. De addig nem mondhatta, hogy megszabadult, amíg át nem jutott a csatornát védő puskások vonalán, azután pedig az erdő és a mezőség közti fedezetlen térségen.

Az első akadály nem nagyon aggasztotta Huntert. Úgy gondolta, hogy a lövészek eléggé messze állnak egymástól, könnyű lesz köztük rést találni. De azon túl már más a helyzet. Tisztában volt azzal, hogy a puskatűz elől nem lesz könnyű elfutnia, különösen, hogy a lövészek többen vannak, mint ahogy ő számította; akkor lesz majd igazi veszélyben, ha majd kiér az erdőből, s a fedezetlen térségen kell áthaladnia.

Cselfogásra mindig kész eszét hiába törte valamiféle mentőötleten, mikor egyszeriben csak felvillant a reménység.

Éppen az erdő szélére ért. Az erdő szélén álló fák törzsei közt felragyogott a napsugár.

Az egyik fa mögött hirtelen feltűnt előtte egy kanadai... Fél térden állva töltött, célzott és lőtt, aztán ismét töltött és végezte a dolgát szakadatlanul, olyan odaadással, hogy nem is hallotta Hunter közeledését, aki már alig tíz lépésnyire volt a háta mögött.

A texasi örömében majdnem elrikoltotta magát, mert felfedezte, hogy női ellenféllel áll szemben, aki ráadásul nem más, mint az az ifjú hölgy a Foot Ball utasai közül.

Vadnyugat tehenészlegényeinek szokása szerint combjával megszorította a lovát, aztán keményen megsarkantyúzta, s mikor a paripa vágtába fogott, jobbra egészen lehajolt a nyeregből, hogy a feje lefelé csüngött, a keze pedig a földet súrolta.

Mikor Jane Edgerton mellé ért, a lány még mindig nem vette észre. Amint elvágtatott mellette, derékon ragadta, fölkapta, mint egy pelyhet és maga mellé emelte a nyeregbe. Majd folytatta a kétségbeesett vágtát, de most már a túsz, akit magával cipelt, megvédte az ellenség golyóitól.

Amint érezte, hogy a levegőbe emelkedik, Jane Edgerton felsikoltott, s erre mindkét részről megszűnt a tüzelés. Nyugtalan vagy kíváncsi arcok bukkantak elő a fák mögül s a part menti töltés fölött; közben Hunter vad vágtában kirobogott az erdőből, és nekivágott a fedetlen térségnek, amelytől nemrég még annyira rettegett.

A két táborban senki sem értette, mi történt. Az amerikaiak derékig kiemelkedtek a mellvéd mögül, aztán megpillantva Huntert, feléje rohantak; azt hitték, közeli veszély hírével jön, ezért fejvesztetten a mezőség felé menekültek, hogy a hegy távoli nyúlványai mögött keressenek menedéket. A kanadaiak is jócskán előmerészkedtek az erdőből; és annyira elcsodálkoztak, hogy eszükbe sem jutott néhány jól célzott puskalövéssel búcsúzni a megfutó ellenségtől.

Hunter kihasználta az általános felfordulást. A ló tizenöt ugrással a csatorna mellett termett, s egy kétségbeesett nekirugaszkodással valósággal átröpült felette, majd a mezőségen vad vágtába kezdett.

A kanadaiak csak akkor értették meg, hogy mi is a helyzet, s valamennyien a csatorna felé rohantak. De gondolhattak-e arra, hogy nyomába érjenek a nekivadult lónak, amelynek ráadásul akkora előnye van?

Közülük csak egyvalaki állt meg az erdő szélén, és nem vett részt a teljesen esélytelen üldözésben. Keményen állt, mintha a lába gyökeret vert volna, és nyugodtan, teljes önuralommal fölkapta puskáját, a vállához emelte, aztán villámgyorsan tüzelt.

A bátor puskás ki más lehetett volna, mint Summy Skim. Vajon Summy annyira vakon bízott az ügyességében, hogy egyáltalán nem is félt, hátha a rabló helyett Jane Edgertont találja el? Őszintén szólva ez nem jutott eszébe. Nem sokat mérlegelt, kapásból lőtt, szinte reflexszerűen cselekedett.

De amint tudjuk, Summy Skim még sohasem hibázott. Ez alkalommal is - inkább, mint bármikor - bebizonyította, hogy páratlan céllövő. Úgyszólván a durranás pillanatában Hunter lova erősen megingott, s talán mert a texasinak lazítania kellett a kantárszárat, hogy a ló visszanyerje az egyensúlyát, vagy talán más okból, Jane Edgerton lecsúszott a nyeregből, s elterülve maradt a földön mozdulatlanul. A ló még tett három-négy lépést, aztán lerogyott, mint egy darab kő, Hunter pedig elterült a földön és nem mozdult.

A villámgyorsan lejátszódó dráma ugyancsak megzavarta a kanadaiakat. Hirtelen mélységes csend támadt. Summy Skim, aki nem tudhatta, hogy közbelépése milyen következményekkel járt, mozdulatlanul állt, és mereven figyelte a mezőséget. A csatornától ötven méternyire a földön elterülve feküdt Hunter. Meghalt-e vagy él? Még nem lehetett tudni. Nála valamivel közelebb halálosan megsebesített lova vergődött. Nehezen zihált és orrlyukából vér szivárgott. Még errébb, a mellvédtől alig húsz méternyire feküdt Jane Edgerton, parányi foltocska a végtelen mezőségen; talán életét éppen a Summy golyója oltotta ki!

Hunter emberei, amint észrevették, hogy a főnökük elesett, fejvesztve futásnak eredtek. Ennyi elég is volt a kanadaiaknak, hogy visszanyerjék hidegvérüket. Golyózáport zúdítottak a menekülőkre, s így értésükre adták, hogy ezután a mezőségen nem próbálkozhatnak támadással.

De sajnos, ami érvényes volt az egyik félre, érvényes volt a másikra is. Ha Ben Raddle puskásai, akikhez Nyomkereső is csatlakozott az embereivel, képesek voltak megakadályozni, hogy a texasiak eltávolodjanak a vulkán lábától, emezek szintén föl tudták tartóztatni a kanadaiakat, úgyhogy ők sem léphették át a visszahódított mellvédet a csatorna szélén. Végeredményben a mezőségre egyik fél sem tehette a lábát. Úgy tűnt, hogy ebből a helyzetből nincs is kiút. A kanadaiak nem emelhették fel a fejüket anélkül, hogy golyók fergetege ne zúdult volna rájuk; emiatt aztán egyre türelmetlenebbek lettek, és Ben Raddle már attól tartott, hogy valamelyikük meggondolatlanságra ragadtatja magát. Erős nyugtalanság vett erőt az imént még oly higgadt Summy Skimen is. Valósággal megőrjítette, hogy Jane Edgerton tőle alig harminc méternyire fekszik, mintha meghalt volna, és ő nem segíthet rajta. Erővel kellett visszatartani, hogy ne rohanjon a barikádhoz és szétdobálva a köveket szembe ne nézzen a halállal, amely a csatornán túl várta.

– Hagyjuk ott elpusztulni!... Gyáva senkik vagyunk? - kiáltozta magából kikelve.

– Nem, csak eszünknél vagyunk! - szólt rá Ben Raddle keményen. - Ülj nyugton és hagyd, hogy gondolkozzunk.

De akárhogy törte a fejét, a leleményes mérnöknek ezúttal nem sikerült megoldást találnia, és úgy tűnt, hogy a dolgok állásán, míg a világ s két nap nem tudnak változtatni.

Patrick találta meg a helyzet kulcsát.

Eltelt már egy jó negyedóra, amikor csak látják, hogy Patrick kibukkan az erdőcskéből, ahova sikerült úgy belopakodnia, hogy a texasiak nem vették észre. Lassan haladt, részint azért, mert hátrafelé lépkedett, részint pedig azért, mert nagyon nehéz tárgyat vonszolt, amely akadályozta a mozgásban, s ami nem volt más, mint a Nyomkereső csapata által lelőtt egyik ló hullája.

Miben törte Patrick a fejét s mit akart kezdeni azzal a lótetemmel? Erre a kérdésre egyelőre senki sem tudott válaszolni.

A Golden Mount nyúlványainál, a csatornán túl rejtőzködő texasiak is észrevették, amikor az óriás kibukkant az erdőből.

Megjelenése vad üvöltést és golyózáport váltott ki. De úgy tűnt, hogy Patrick sem az ordítozással, sem a lövöldözéssel nem törődik. Egyenletesen lépkedett, terhét a gátig cipelte, amelyet csodálatos módon egyetlen karcolás nélkül elért.

Hozzákezdett, hogy utat törjön magának a barikádon, de ez csak pár percig tartott, aztán a lovat a mellső lábainál megragadta, és ülő helyéből felemelkedve egyetlen rándítással a vállára vette.

A súlyos helyzet ellenére az ír társai e különleges erőművészeti mutatvány láttán elkezdtek tapsolni.

Bár a ló nem volt nagy termetű, a súlya hatalmas lehetett amit Patrick művelt, az szinte emberfeletti teljesítmény volt.

Senki sem sejtette, hogy ezután mi következik. De valaki mégis kitalálta.

– Bravó, Patrick! - kiáltotta Summy Skim, kiszabadította magát őrzői markából, és mit sem törődve a körülötte fütyülő golyókkal, a gáthoz futott, hogy segítsen az óriásnak, aki éppen akkor készült átmenni a gáton.

És e pillanattól a két tábor ritka látványosságot bámulhatott meg.

Meghajlított térdekkel, hátán a ló tetemével, amelynek hátsó lábait a földön húzta, Patrick lassú, de biztos léptekkel átment a gáton, s az ő fedezete alatt átment Summy Skim is.

De alig értek ki a nyílt mezőre, már erősen lőni kezdték őket a Golden Mount nyúlványa mögül, ahonnan azonban a texasiak nem mertek előtörni. Patrick viszont háttal feléjük lépkedett, s előtte Summy Skim. Ugyan mit árthattak a lövedékek az áthatolhatatlan pajzsnak? Mind Summy Skim, mind Patrick láthatóan félelem nélkül lépkedett a cél irányába.

Alig néhány perc alatt elérték a helyet, ahol Jane Edgerton feküdt. Ott Patrick megállapodott, Summy Skim pedig lehajolt és felölelte a lányt. Máris térhettek vissza, de ez körülményesebb volt, mint a jövetel. A visszafelé úton jobban ki voltak téve a texasiak golyóinak, mert hármukat Patrick pajzsa éppen csak hogy fedte. A terepadottságokat jobban kihasználva, kerülőkkel, háromszor-négyszer hosszabb úton végül is Patricknak és Summy Skimnek karjában a terhével sikerült ismét átkelniök a gáton, miközben a texasiak tehetetlen dühükben csak ordítoztak.

Mikor a gáthoz értek, ott már két bajtársuk várta őket, akik a mellvéd mögött kúszva érkeztek oda. Ezek hamarosan helyrerakták a barikádból eldobott köveket, miközben a mentők zavartalanul folytatták útjukat az erdőcske széléig, ahova szerencsésen meg is érkeztek.

Patrick az erdőben lehajította különös pajzsát. Csak akkor látták, hogy milyen hasznos volt az! Több mint húsz találat érte a ló tetemét. E remek védőpajzsnak más hiányossága nem is volt, csak szokatlan súlya.

Közben Summy csak topogott Jane Edgerton mellett. A lányon sérülésnek nyoma sem látszott. Kétségtelenül megütötte magát, mikor leesett, és attól ájult el.

Néhány csepp vizet fröccsentettek az arcába, s már magához is tért. Nemsokára kinyitotta a szemét, és visszanyerte az öntudatát. Summy azonnal bevitte a sátrába. Rövid pihenő után a lány minden bizonnyal talpra áll.

Ez alatt a két ellenséges tábor változatlanul az állásaiban maradt. A kanadaiak a csatorna szélén helyezkedtek el; onnan karabélyaikkal megállíthatják a texasiakat, ha a mezőségen keresztül rohamozni próbálnának. Azok viszont a hegyláb mögött gyülekeztek, és rendületlenül helyben tartották ellenségeiket. E helyzet megoldásának semmi módja sem mutatkozott.

Az egész nap így telt el. Eljött az este, majd az éjszaka.

A sötétség szabadabb mozgást biztosított az ellenfeleknek. Ben Raddle és bajtársai eltávolodhattak a csatorna menti állásaiktól. Visszavonultak a táborba, ahol vacsora után néhány órát alvással tölthettek; azonban három embert őrségen hagytak, egyet pedig az erdő szélére állítottak, hogy idejében jelezze, ha a texasiak a Rio Rubber felől támadnának.

Hajnalhasadtával a kanadaiak, bár kissé fáradtan, de harcra készen álltak. Amint kivilágosodott, minden tekintet a déli irányt fürkészte.

Vajon a texasiak felhasználták-e az éjszaka sötétjét, hogy a főnökük segítségére siessenek? És vajon változott valamit a helyzet?

A Golden Mount lejtői felől semmiféle zaj sem hallatszott. Nagy kerülővel a Rio Rubber mellett néhányan messze kimerészkedtek a mezőségre; onnét jól áttekinthették a vulkán környékét. Láthatták, hogy a texasiak elhagyták az állásaikat.

Háborítatlan csend uralkodott a néma és kopár mezőségen.

A két tábor közül, amelyet itt ért az este, a felkelő nap csak az egyiket találta a helyén. A megölt ló teteme néhány méternyire a csatornától barna foltként sötétlett az élénkzöld gyepen. Máris dögevő madarak keringtek felette.

De ami Huntert illeti, mintha a föld nyelte volna el.