Kiderül, hogy Phileas Fogg nem sokat nyert a világ körüli utazással, mindössze a boldogságot találta meg

Igen! Phileas személyesen!

Emlékszünk, hogy este nyolc óra öt perckor - mintegy huszonhárom órával azután, hogy utasaink Londonban megérkeztek - Passepartout-t megbízta gazdája, tájékoztassa Samuel Wilson plébános urat egy bizonyos házasságról, melyet másnap óhajtanának megkötni.

Passepartout ragyogva el is távozott. Szaporán elsietett Samuel Wilson lakására, de a plébános úr még nem tért haza. Passepartout természetesen megvárta, és legalább jó húsz percet várakozott. Egy szó annyi, mint száz: nyolc óra harmincöt perc volt, amikor elhagyta a plébános úr hajlékát. De hogyan! Hajadonfőtt, borzasan, és loholt, ahogy emberemlékezet óta nem loholtak, egyre-másra fellökdösve a járókelőket, forgószélként tarolva végig a járdát!

Három perc alatt visszatért a Saville Row-i házba, és lélekszakadva vágódott be Mr. Fogg szobájának ajtaján.

Egy hang nem jött ki a torkán.

– Mi baj? - kérdezte Mr. Fogg.

– Uram... - lihegte Passepartout - házasság... lehetetlen...

– Lehetetlen?

– Holnap... lehetetlen.

– Miért?

– Mert holnap... vasárnap!

– Hétfő - felelte Mr. Fogg.

– Nem... ma... szombat.

– Szombat? Az nem lehet!

– De, de, de! - kiabált Passepartout. - Egy napot tévedni tetszett, uram! Huszonnégy órával korábban érkeztünk meg... de most már csak tíz percünk van...

Passepartout galléron ragadta gazdáját, és ellenállhatatlanul vonszolta magával.

Az elhurcolt Phileas Fogg fel sem eszmélhetett, oly hirtelen hagyta ott szobáját és házát; bérkocsiba ugrott, száz fontot ígért a kocsisnak, és alig taposott el két kutyát, alig döntött fel öt fogatot, máris a Reform Clubban volt.

Nyolc óra negyvenötöt mutatott a falióra, amikor a nagyszalonba belépett...

Igen. Phileas Fogg megtette az utat nyolcvan nap alatt a föld körül!

Phileas Fogg megnyerte a húszezer fontot, megnyerte a fogadást!

De hogyan esett, hogy ez a pontos, aprólékos ember egy napot tévedhetett? Hogyan hihette, hogy szombat volt, amikor december 21-én befutott Londonba, holott csupán december 20-a volt, és péntek, mindössze hetvenkilenc nappal elindulása után?

Íme, a tévedés magyarázata. Igen egyszerű.

Phileas Fogg, „anélkül, hogy sejtette volna”, egy nappal megelőzte útitervét - mégpedig kizárólag azért, mert kelet felé utazta körül a földet, míg ha ellenkező irányban, vagyis nyugat felé ment volna, akkor veszített volna egy napot.

Phileas Fogg ugyanis keletnek tartva állandóan a nap felé haladt, és ezért számára minden egyes nap annyiszor négy percet rövidült, ahányszor szélességi fokot érintett kelet felé.

A föld kerülete, mint tudjuk, 360 fokra oszlik, s ha ezt a 360 fokot négy perccel megszorozzuk, pontosan huszonnégy órát kapunk - vagyis éppen annyit, amennyit Phileas Fogg nyert, észrevétlenül. Más szóval: miközben Phileas Fogg, keletnek tartva, nyolcvanszor látta a napot delelni, Londonban maradt kollégái csupán hetvenkilencszer. Ezért várták hát barátai a Reform Club szalonjában azon a bizonyos napon, mely szombat volt, és nem, mint Phileas Fogg hitte, vasárnap.

Passepartout híres-nevezetes zsebórája - mely állandóan londoni idő szerint járt - szintén bizonyíthatta volna ugyanezt, ha a napokat is jelzi, nem csupán az órákat és a perceket!

Tehát Phileas Fogg megnyerte a húszezer fontot. Minthogy azonban útközben körülbelül tizenkilencezret el is költött, a mérleg nem éppen ragyogó. De az is igaz, hogy mint tudjuk, a bogaras gentleman csupán a küzdelem és nem a pénz kedvéért vállalta a fogadást. Sőt: a maradék ezer fontot is szétosztotta a derék Passepartout és a szerencsétlen Fix között, akire nem tudott haragudni. A rend kedvéért mindössze az 1896 órás gázfogyasztás összegét vonta le inasától.

Este Mr. Fogg, éppoly szenvtelenül és közönyösen, mint bármikor, így szólt Mrs. Audához:

– Továbbra is szándékában áll a házasság, asszonyom?

– Ezzel a kérdéssel - felelte Mrs. Auda - én tartozom önnek, kedves Fogg úr. Az imént koldusszegény volt, most ismét gazdag...

– Bocsásson meg, asszonyom, vagyonom kegyedet illeti. Ha nem jut eszébe a házasság, inasom nem kereste volna fel Samuel Wilson plébános urat, én nem jöttem volna rá a tévedésre, és...

– Aranyos Fogg úr... - szólt az ifjú hölgy.

– Drága Auda... - felelte Phileas Fogg.

Csak nagyon természetes, hogy a házasságot negyvennyolc óra múlva megkötötték, s hogy az ifjú hölgy tanújának szerepét a büszkeségtől sugárzó Passepartout töltötte be. Hiszen az életét mentette meg; kijárt neki ez a dicsőség!

Másnap reggel azonban már pirkadatkor erélyes dörömbölés hangzott fel Phileas Fogg ajtaján. Passepartout lármázott.

Az ajtó kinyílt, és megjelent a szenvtelen gentleman.

– Mi az, Passepartout?

– Nagy újság, uram! Éppen most hallottam...

– Beszéljen!

– ...hogy hetvennyolc nap alatt is körülutazhattuk volna a földet!

– Persze - válaszolt Mr. Fogg -, ha nem utazunk át Indián. De ha nem utaztam volna át Indián, nem menthettem volna meg Mrs. Audát, Mrs. Auda most nem volna a feleségem, és...

És Mr. Fogg nyugodtan becsukta az ajtót.

Phileas Fogg tehát így nyerte meg a fogadást. Megtette az utat nyolcvan nap alatt a föld körül! Közben minden közlekedési eszközt kipróbált: gőzhajót, vasutat, lovas kocsit, jachtot, kereskedelmi hajót, szánkót, elefántot. Ezalatt a különc gentleman számtalan tanújelét adta bámulatos hidegvérének és pontosságának. De aztán? Mit nyert azzal, hogy végigrohant a földön? Mit hozott haza az utazásból?

Hogy semmit? Mondjuk, hogy semmit, legfeljebb bájos feleségét, aki - bármily hihetetlenül hangzik is - oly boldoggá tette, amilyen boldog még senki sem volt.

Hát igen! És ki ne utazná körül ennél kevesebbért is a világot?

.oOo.