A Kerwan major.

Igen, valószinűnek látszott, hogy Senki fia élete nem volt boldog az Ulster tartományban, noha senki se tudta, hogyan töltötte legelső gyermekkorát s donegali grófság valamelyik falujában.

Connaught tartományban se látott boldogabb napokat, sem akkor, midőn a Mayo grófság országútain barangolt és a Thornpipe vesszőcsapásait kellett elszenvednie, sem pedig ama két év alatt, a melyet a Galway grófságban, a rongyosok iskolájában töltött.

Végre a Münster tartományban, egy szinésznő szeszélye következtében, talán remélni lehetett, hogy legalább a nyomorának vége lesz... Nem! újra elhagyták őt és most a véletlen elviszi őt a Kerwan grófságra, Irland délnyugati szélére. Ezuttal derék emberek szánták meg őt. Bár sohase kellene elválnia tőlük!

A Kerwan major a Kerry grófság éjszakkeleti kerületének egyikében fekszik, a Cashen folyó szomszédságában, körülbelül tizenkét angol mérföldnyire Traleetől, a grófság főhelyétől, ahonnét, ha a hagyománynak hinni lehet, Szent-Brandon a VI. században elindult, felfedezni Amerikát Columbus előtt. Tralee a különböző délirlandi vasutak csomópontja.

Ezen a nagyon hegyes-völgyes területen merednek fel a sziget legmagasabb hegyei, mint a Clanaraderry és a Stack hegységek. A Cashenba számos mellékfolyó ömlik, ingoványokat és mocsarakat képezvén, a melyek miatt az utak is szükségképpen nagyon tekervényesek. Mintegy harmincz angol mérföldnyire délnek a mély beszögelésekben bővelkedő partvidék nyúlik el, itt vannak a Shannon torkolatai és a hosszú Kerry öböl, a melynek szeszélyes alakzatú szikláit folyvást pusztítja a tenger vize.

Az olvasó még nem feledte el O’Connell szavait, a melyeket fentebb idéztünk: «Irlandot az ireknek!» Elmondjuk, hogy mennyire az ireké Irland.

Háromszázezer majornak idegen tulajdonosa van. E majorok közül ötvenezernek területe meghaladja a tizenkét hektárt, nyolcz ezeré pedig nyolcz-tizenkét hektárra rúg, a többié ennél is kisebb. Mindazonáltal nem kell hinnünk, hogy a birtok ott nagyon fel van darabolva. Ellenkezőleg. Ezen uradalmak közül három, ezek közt a Barridge Richardé, ötvenezer hektárnál nagyobb kiterjedésű.

És mégis, milyen kicsinyek ezek az uradalmak a skótországi nagybirtokosokéhoz képest. Breadelbane lord birtokainak kiterjedése kétszáztizennyolczezer hektár, Matheson úré kétszázháromezer és a sutherlandi herczegé hatszázezer hektár - egy egész grófság területe.

Annyi bizonyos, hogy mióta az anglo-normanok 1100-ban a hódítást befejezték, a «testvérsziget» valóságos hűbéri bánásmódban részesült és hűbéri terület maradt.

Azon időben, a melyben az általunk elbeszélendő események történtek, Rockingham herczeg egyike volt a Kerry grófság nagybirtokosainak. Hetvenötezer hektár terjedelmű szántóföldjei, rétjei, erdői és tavai ezerötszáz majorra voltak felosztva. A lord szintén idegen volt, egyike azoknak, a kiket az irek azzal vádolnak, hogy az országtól távol élnek. Ennek a távollétnek pedig az a következménye, hogy az irek munkája által szerzett pénz külföldre vándorol és Irland annak semmi hasznát sem veszi.

Nem szabad felednünk, hogy a Zöld Erin nem tartozik Nagy-Brittaniához, a mely elnevezés alatt csakis Anglia és Skótország értendő. Rockingham herczeg skót lord volt. Sohasem fárasztotta magát azzal, hogy meglátogatta volna a birtokait, mint annyi más tulajdonos, a kik a sziget kilencz tizedrészét tulajdonul birják, ennélfogva a bérlői nem is ismerték őt. Bizonyos évi jövedelem fejében a birtokai használatát átengedte vállalkozóknak, a kik az egyes majorok haszonbérbeadásán nyerekedtek. Igy a Kerwan-major is Rockingham herczeg egyik ügynöke, Eldon János, főbérletéhez tartozott.

A major középnagyságú volt, minthogy a terjedelme nem haladta meg az ötven hektárt. Igaz, hogy a Cashen völgyének felső része nem igen termékeny és a bérlő csak a legnagyobb mértékben megfeszített munkával képes annyit termelni, hogy kivehesse belőle a nagyon magas haszonbért.

Igy állt a dolog a Kerwan majorral is, a melynek bérlőjét Mac Carthynak hívták.

Kétségkívül vannak Irlandban is jó földesurak, de a bérlőknek rendszerint azon közvetítő ügynökökkel van dolguk, a kik csaknem kivétel nélkül kemény, könyörtelen emberek. Mindazonáltal meg kell jegyeznünk, hogy az aristocrácia, a mely Angliában és Skótországban eléggé jólelkű, Irlandban inkább az elnyomás rendszerét pártolja. Ahelyett, hogy engedne, inkább szereti erősebben meghúzni a gyeplőt. Elég ok van katasztrófától tartani. A ki gyűlölséget vet, forradalmat arat.

Mac Carthy Márton, akkoriban még csak ötvenkét éves, javakorabeli ember, az uradalom legjobb bérlőinek egyike volt. Munkás, értelmes, szakavatott ember létére, a kit szigorúan nevelt gyermekei hathatósan istápoltak, képes volt megtakarítani némi pénzecskét is, daczára az adóknak és egyéb kötelezettségeknek, a melyek oly súlyosan nehezülnek egy irlandi bérlő költségvetésére.

A neje - Martine volt a neve - a derék háziasszony és gazdasszony összes tulajdonságaival birt. Ötvenéves korában is úgy dolgozott még, mintha csak húszéves lett volna. Télen, mikor a mezei munka szünetelt, a rokkájának a pergését lehetett hallani a tűzhely előtt, ha a háztartási gondok nem vették igénybe a tevékenységét.

A Mac Carthy család, szabad levegőben, munka és fáradalmak közt élvén, rendkívül jó egészségnek örvendett és nem tette magát tönkre sem orvossággal, sem orvosokkal. Azon irlandi erőteljes földmivelő fajhoz tartozott, a mely ép oly könnyen meghonosul az amerikai Far Walt lapályain, mint Ausztrália és Új-Seeland területein. Szeretjük remélni, hogy e derék emberek sohase lesznek kénytelenek kivándorolni a tengeren túl.

Vajha az ég ne űzné el őket a hazájukból, úgy mint Irland annyi lakóját.

A család szeretett és tisztelt feje a Márton anyja volt, egy hetvenöt éves nő, a kinek férje hajdan szintén a majornak bérlője volt. A nagyanyó - mert csak így nevezték - nem birt egyebet tenni, mint fonni a menye társaságában és épp oly kevésbbé akart a család terhére lenni, mint az utóbbi.

A legidősebb fiú, a huszonhét éves Murdock, műveltebb volt az atyjánál és élénken érdeklődött azon kérdések iránt, a melyek Irlandot mindenkor foglalkoztatták és folyvást attól lehetett félni, hogy valami bajba keveredik. Azok közé tartozott, a kik mindig csak a home rule követeléséről, vagyis az autonomia kivivásáról álmodoznak és nem is sejtik, hogy a home rule inkább politikai, mint társadalmi reformok életbeléptetését czélozza. Pedig Irlandnak, a melynek lakói még mindig a hűbéri kizsaroltatás miatt szenvednek, főleg társadalmi újításokra van szüksége.

Az izmos, hallgatag és kevéssé közlékeny Murdock nemrég egy szomszédbeli bérlő leányát vette nőül. Ez a derék fiatal asszony, a kit az egész Mac Carthy család szeretett, egyike volt ama szabályos, büszke és nyugodt, nemes és előkelő modorú szépségeknek, a melyeket gyakran lehet találni az alsóbb osztályú ir nők közt. Arczát két nagy kék szem élénkíté és szőke hajának fürtjei kilátszottak szalagos fejkötője alól. Kitty forrón szerette férjét és Murdock, a ki különben csak igen ritkán mosolygott, néha mégis elmosolyodott, a mikor nejére nézett, a kihez őt mély vonzalom fűzte. Kitty fel is használta befolyását a férje mérséklésére és megnyugtatására valahányszor egy-egy nemzeti párti emigráns eljött propagandát csinálni a vidékre és hirdetni, hogy a kiengesztelődés a földesurak és a bérlők közt merő lehetetlenség.

Mondanunk sem kell, hogy Mac Carthyék jó katholikusok voltak és nem csoda, ha a protestánsokat ellenségeiknek tekintették.¹

Murdock szorgalmasan látogatta a népgyüléseket és Kitty szive mindenkor összeszorult, valahányszor a férje elment Traleebe vagy valamely másik szomszéd mezővárosba.

E gyülekezeteken gyakran fel is szólalt azzal a természetes ékesszólással, a mely az irek sajátja és mikor hazaérkezése után Kitty az arczáról leolvashatta a szenvedélyeket, a melyek a keblében viharzottak, a mikor az agrárforradalomról kezdett beszélni, Martine egy intésére iparkodott őt lecsöndesíteni.

– Édes Murdockom - mondá ilyenkor - légy türelmes... tűrd megadással...

– Türelmes? - viszonzá a férje - türelmes, mikor az évek múlnak és semmi se történik! Megadással tűrjem, mikor az ember azt látja, hogy oly derék és jó asszonyok, mint a nagyanyó, egy hosszú, munkás élet után is szegények maradnak és nyomorogniuk kell! Ha az ember örökké megadással tűr, szegény Kittym, akkor végre mindenbe belenyugszik, elveszti jogainak tudatát, meghajol az iga alatt és ezt én nem fogom tenni soha... soha! - ismétlé, büszkén felemelvén a fejét.

Mac Carthy Mártonnak még két fia volt, Pat vagy Patrick és Sim, vagyis Simon; az előbbi 25, az utóbbi 19 éves.

Pat jelenleg mint matróz szolgált a liverpooli Marcuart czég egyik hajóján. Sim épp úgy, mint Murdock, soha se volt távol a majortól és az atyjuk két becses segítőt nyert bennük a mezei munkánál és a házi állatok gondozásánál. Sim feltétlenül engedelmeskedett a bátyjának, a kinek fölényét elismerte. Ép oly tiszteletet tanusított iránta, mintha Murdock lett volna a család feje. Mint a legifjabb és ennélfogva leginkább dédelgetett gyermeknek nagy hajlandósága volt ama kedélyességre, a mely az irek jellemének alapját képezi. Szeretett tréfálni, nevetni és jelenlétével és megjegyzéseivel felvidítá e patriarchális, de kissé komoly családi kört. Élénk véralkata erősen ellentétben állt bátyjának, Murdocknak higgadtabb véralkatával, komorabb kedélyével.

Ilyen volt ez a szorgalmas család, a melynek körébe Senki fia bejutott. Milyen nagy különbség volt a rongyosok iskolájának lealacsonyító légköre és ezen irlandi major egészséges és éltető légköre közt!... Nem fogja-e ez a különbség meglepni a korán kifejlődött értelmét?

Efelől kétség se lehetett. Igaz, hogy hősünk a szeszélyes Waston Anna kisasszonynál nehány hetet bizonyos jólétben töltött, de ott nem találhatta meg azt a valódi gyöngédséget, a melyet a szinházi élet oly bizonytalanná és mulékonynyá tesz.

Az épületek összesége, a melyek Mac Carthyék lakásául szolgáltak, csak a legszükségesebb helyiségeket foglalta magában. Az Egyesült Királyság számos majorja hasonlíthatatlanul kényelmesebb. De utóvégre a majorban a fődolog a gazda és talaj, ha a bérlet területe kicsi is, csak értelmesen kezeljék. Meg kell egyébiránt jegyeznünk, hogy Mac Carthy Márton nem tartozott azon szerencsésebb «yeomen»-ek közé, a kik apró földesurak; ő csak egyike volt Rockingham herczeg számos bérlőinek, mondhatni egyike ama száz meg száz gazdasági gépeknek, a melyek e nagybirtokos terjedelmes uradalmain működtek.

A félig kőből, félig vályogból készült főépület csak földszintes. A nagyanyó, Mac Carthy Márton és Martine, Murdock és a neje külön szobákban laknak, ezeket a nagy kemenczével ellátott közös ebédlő választja el egymástól. Fenn, egy padlásszobában, a melyet két ablak világít meg, Sim lakik, valamint Pat is, mikor egy-egy útról hazatérve otthon tölti a szabadságidejét.

Az udvar felé, derékszöget képezve, két szárnyépület nyulik el: az egyikben vannak a pajták, a magtárak és a fészerek, a gazdasági szerszámok számára; a másikban a tehénistálló, a juhakol, a tejeskamra, a sertés- és a baromfi-ólak.

Azonban ezen épületek, melyeket a kellő időben nem tataroztak, meglehetősen rossz karba jutottak. Itt-ott különféle rendeltetésű deszkadarabok, ajtófélfák, használhatlan ablaktáblák, régi hajók vázáról leszedett deszkák, pléhlemezek takarják el a falak réseit és a szalmatető meg van rakva nagy kődarabokkal, hogy ellentállhasson az erős szélviharoknak.

E három szárnyból álló épület közt van az udvar kétszárnyú kapujával. A kerítést eleven sövény képezi; tele élénk szinű fuchsiákkal, a melyek oly bőven teremnek az irlandi síkföldön. Az udvar zöld a fűtől, a melyen az aprójószág keresi az eleséget. A középen egy tócsa csillog, körülvéve elvadult azaleáktól, csillagvirágoktól és aszfodéloktól.

Nem szabad elhallgatnunk, hogy a háztető szalmája a nagy kődarabok körül nem kevésbbé virágzik az udvar pázsitjánál és élő sövényénél. Itt is mindenféle növény tenyészik, a mely a szemet gyönyörködteti, különösen a csöngetyű alakú fuchsiák, a melyeket a völgy szellője folyvást lenget. A mi pedig a falakat illeti, nem kell megijedni azon, hogy hasadékok és foltok mutatkoznak rajta, mint a koldusok ruháin. Hiszen kívülről beborítja őket, mintegy hármas vérttel a folyondár, a mely már annyira megizmosodott, hogy még akkor is fenntartaná az épületet, ha alapfalai elpusztulnának.

A voltaképpeni termőföldek és a major közt terül el a konyhakert, a melyben Márton a háztartáshoz szükséges zöldséget termeli, főleg répát, káposztát és burgonyát. A kertet fák és bokrok veszik körül, a melyek az irlandi vegetáczió szeszélye szerint szabadon tenyésznek. Van ott mindenféle élénk zöld és kagylóalakú levelű komló, szabadon nőtt tiszafa, a melyből az ügyetlen kertész ollója soha se igyekezett palaczkot vagy lámpatartót faragni. Balról, egy puskalövésnyire egy csomó kőrisfa áll és a kőris e vidék legszebb fája. Majd zöld és néhol biborszinlevelű bükkök következnek, magas eperfák és sorbusok, a melyek távolról korálfürtökkel teleaggatott szőlőtőkéhez hasonlítanak. Nem kellene három mérfölddel tovább menni innét, hogy az ember domborulni érezze lábai alatt a Clanaraderry hegység legelső kiágazásait, itt már azok a nagy fenyőerdők terülnek el, a melynek fáin a tobozok szinte az ágak és lombok közt átfutó folyondárok hálózatáról látszanak aláfüggni.

A Kerwan majorban a mezőgazdaság különböző ágait űzik, de a termelés egészben véve középszerű. A csekély mennyiségű búza, a melyet a Mac Carthy család arat, nem tűnik ki sem a kalászok hosszúsága, sem a mag súlya által. A zab hitvány és apró, a mi annyival sajnálatosabb, mivel a zabliszt fontos tényező e vidéken, a melynek gyönge minőségű talaja a búzát nem igen termi meg. Sokkal czélszerűbb árpát és rozsot vetni, a melynek mindig nagy a kelendősége. Emellett az égalj annyira kedvezőtlen, hogy csakis októberben vagy éppen novemberben lehet aratni.

A nagyban termelt vetemények közül a répa és a káposzta mellett legelső sorban kell említenünk a burgonyát. Köztudomású dolog, hogy ez képezi Irland főtáplálékát főleg a terméketlenebb vidékeken. Az ember valóban joggal kérdezheti, hogy miből élt ez a lakosság, mielőtt ezen áldott növényt és tulajdonságait ismerték. A burgonya talán könnyelműekké is tette a földmíveseket azáltal, hogy megszoktatta arra, hogy rendszerint jó termésre számítsanak. Annyi bizonyos, hogy a burgonya minden körülmények közt megmenti a lakosokat az éhségtől, ha csak valamely különös szerencsétlenség nem teszi tönkre a termést.

A föld az állatokat, az állat a földet táplálja. Állatok nélkül nincs mezőgazdaság. Némelyek a mezei munkánál használtatnak, mások az élelmezéshez járulnak, hussal, tojással, tejjel; de valamennyien trágyát adnak, a mely a mezőgazdasághoz szükséges. A Kerwan majorban hat ló volt, de ezek is alig valának elégségesek arra, hogy kettesével vagy hármasával befogva felszántsák a sziklás, kavicsos talajt. Ezek a lovak kitartó, türelmes állatok voltak és ha nem is igtatták be őket a «stud-book»-ba, a lovak aranykönyvébe, mégis valóban becses szolgálatokat tettek és száraz katángkóróval is beérték, ha egyéb takarmány hiányzott. Akadt társuk is - még pedig egy szamár, ez pedig sohase szenvedett hiányt a tüskében, mert a világ valamennyi aszatolást elrendelő parancsa se volna képes ezt az élősdi növényt kiirtani Irland földjéről.

A házi állatok közül meg kell említenünk a hat szép vörös fejős tehenet és a körülbelül száz darab fekete fejű és szép fehér gyapjával pompázó juhot, a melyeket bizony nehéz volt eltartani télen, mikor több lábnyi magas hó borította a földet. Sokkal kevesebb gondot adott a húsz kecske, ezek segítség nélkül is megkeresik a táplálékot. Ha nincs is többé fű, mégis mindig találnak faleveleket, a melyek képesek ellentállni a fagyos évszak legerősebb hidegének is.

A tizenkét sertésnek külön óla volt és ezen állatokat csakis a házi szükségre való tekintetből hizlalták. A bérlő nem akart a sertéstenyésztéssel foglalatoskodni, noha Limerickben jelentékeny kereskedést űznek sonkával. A limericki sonkák nem kevésbbé jók, mint a yorkiak és rendszerint ilyenek gyanánt árultatnak.

Tyúk, lúd, kacsa annyi volt, hogy a tojást el lehetett szállítani a traleei piaczra. Ellenben pulykát nem tartottak a majorban, sőt házi galambot se, e szárnyasok általában alig találhatók az irlandi földmíveseknél.

Még egy skót fajú kutyát kell megemlítenünk, a melynek feladata volt a juhnyájat őrizni. Vadászkutyát nem tartott a Mac Carthy család, noha e vidéken sok a grouse, a nyirfajd, a szalonka, túzok, dámvad és vadkecske. De a vadászat a földesuraknak való időtöltés. A rendkívül drága vadászengedélyek jövedelme a brit kincstárba folyik és a ki jogot akar nyerni vadászeb tartására, igazolni tartozik, hogy legalább ezer font értékű fekvőséggel bir.

Ilyen volt a Kerwan major, csaknem teljesen elszigetelt fekvésében a Cashen egy kanyarulatánál, öt angol mérföldnyire Silton községtől. Kétségkívül vannak a grófságban rosszabb földek is, a melyeket még csak trágyázni se lehet és a melyekért hektáronkint alig fizetnek tizenkét frankot. De mindent egybevetve, a Mac Carthy Márton bérlete mégis csak középminőségű volt.

A mívelés alá vett területen túl sivár, mocsaras, süppedékes lapály terült el, elborítva sással és itt-ott náddal is. E lapály felett folyvást éhes varjuk kóvályogtak és ezrei ama hosszúcsőrű verebeknek, a melyek a csirájában levő vetést pusztítják és valódi csapások a földmívesekre nézve. Messzebb fűzfa és gyalogfenyőerdők látszanak, a melyeket az őszi és téli évszakban kegyetlenül meg szoktak rázni a Cashen szűk völgyében dühöngő szélviharok.

Szóval sajátságos és a turisták figyelmére méltó országrész ez a Kerry grófság, pompás erdőlepte hegyeivel és az északvidéki ködök fátyolán keresztül szemlélhető vonzó tájképeivel.

Hanem barátságtalan föld azoknak, a kik rajta élnek és gyakran mostoha föld azoknak, a kik mívelik.

És adja Isten, hogy a burgonya, a sziget e valódi kenyere, soha se hiányozzék sem a Kerry grófságban, sem másutt. Mikor nem terem burgonya azon az ötszázezer hektáron, a mely e növény termelésének van szentelve, akkor beáll az éhség, minden iszonyú következményeivel².

Jámbor irek, miután elénekeltétek a God save the Queent, egészítsétek ki imátokat e fohászszal:

God save the potatoes!