CSEVEGÉS

Vannak emberek, kik a vadászokat nem szeretik és talán némileg igazuk is van.

Onnan eredne ez talán, hogy ez urak nem irtóznak attól, hogy sajátkezüleg ölik meg a vadat, mielőtt elfogyasztják?

Vagy talán inkább onnan ered, hogy a nevezett vadászok, minden illő és nem illő alkalommal, bámulatos hőstetteiket szeretik elbeszélni?

Én az utóbbi nézethez hajlom.

Most huszonöt éve annak, hogy én magam elkövettem ama gonosztettek egyikét. Vadászni voltam! Igen, vadásztam!... Hogy ezért önmagamat büntessem meg, itt állok azzal a szándékkal, hogy a másik bünt is elkövessem, mert töviről hegyire elmondom önöknek ama vadászat összes kalandjait.

Ez őszinte és igazságos leirásnak embertársaimra - kiváltkép azoknak nem oly vérszomjas fajtájára - legyen meg az a hatása, hogy örökre elmenjen kedvük attól, hogy a kutyák nyomait követve, a vadásztarsolyt hátukra vetve, a tölténytartót övükhöz kötve és kezükben fegyverüket czipelve, barangoljanak hegyen-völgyön.

De bevallom, nem sokat várok tőle, mindamellett hozzáfogok.