Nemo kapitány · Második rész

VII.

NEGYVENNYOLC ÓRA ALATT A FÖLDKÖZI-TENGEREN ÁT

Le lieu du chapitre dans la Salle des cartes : Entre la Sicile et l’Afrique

A Földközi-tenger a legkékebb tenger. A zsidók „nagytengernek”, a görögök „tengernek”, a rómaiak „mare nostrum”-nak, a „mi tengerünk”-nek nevezték; sziklás hegyekkel szegélyezett partjain narancsfák, aloék, kaktuszok, píneák, balzsamos illatú mirtuszok virulnak, levegője átlátszóan tiszta, de ezen a gyönyörű tájon folytonosan forrong a föld belseje: valóságos csatatér, ahol Neptun és Pluto, vagyis a víz és a tűz még a mai nap is küzd egymással a világ uralmáért. A Földközi-tenger partján és vizein, a világ legzsongítóbb éghajlatában új erőre kap az ember - mondta Michelet, a történész.

A Földközi-tenger gyönyörű medencéjét - melynek kétmillió négyzetkilométer a területe - sajnos, csak sebtiben, felületesen láttam. Nemo kapitány sem fűszerezte magyarázatokkal a nagy sebességgel megtett utat, ugyanis a titokzatos ember egész idő alatt egyetlenegyszer sem mutatkozott. A Nautilus több mint ezer mérföldet tett meg a Földközi-tengeren, mégpedig kétszer huszonnégy óra alatt. Február 16-án reggel indultunk Görögország vizeiből, s 18-án napfelkeltekor már áthaladtunk a Gibraltári-szoroson.

Úgy gondolom, Nemo kapitány nem szívesen tartózkodott a két szárazföld közé ékelt Földközi-tengeren - hiszen éppen a szárazföld közelségéből menekül. A kék ég, a szél, a hullámok talán fájó, bánatos emlékeket ébresztenek benne? Itt már nem járt olyan szabadon, nem mozgott olyan függetlenül, mint az óceánon; a *Nautilus*t szinte szorongatták Afrika s Európa közeli partjai.

S éppen ezért óránként huszonöt mérföldes sebességgel haladtunk. Ned Land, óriási bosszúságára, kénytelen volt tehát lemondani a szökési tervéről. Minthogy tizenkét-tizenhárom méterrel ragadott minket előre másodpercenként a hajó, nem használhatta a csónakot. Olyan könnyelműség lett volna ilyen körülmények között csónakba szállni, mint egy robogó gyorsvonatból kiugrani. Hajónk különben is csak éjjel szállt a felszínre, hogy friss levegőt vegyen, s menetét mindenkor csak az iránytű és a sebességmérő szabályozta.

Annyit láttam csak a Földközi-tenger mélyéből, mint a gyorsvonaton robogó utas a szeme előtt elfutó tájból: a távoli vizeket figyelhettem csak, míg az előtér villanásszerűen tűnt el szemem elől. Conseil meg én mégis megfigyeltünk néhány földközi-tengeri halat, amikor hatalmas uszonyaikkal pár másodpercig a Nautilus közelében úsztak. Lesben álltunk a szalon ablakában, s jegyzeteim alapján felvázoltam a Földközi-tenger halvilágát.

Egyes halakat jól láttam, másokat éppen csak egy pillanatra, s nem is beszélek azokról, amelyeket a Nautilus gyors járása miatt észre se vehettem. Engedje meg hát az olvasó, hogy csak ötletszerűen sorolom fel őket hevenyészett feljegyzéseimből.

Egyméteres orsóhalak kígyóztak át a villanyfény sugárkévéjében: ezek a halak csaknem minden tájékon otthonosak. Tizenkét láb hosszú kutyacápák, a búvárok rettegett ellenségei iramodtak tova gyorsan a vízben; nyolc láb hosszú, rendkívül finom szaglású farkascápák, mint megannyi nagy kék árnyék suhant el előttünk. Ezüstöskék ruhájú aranydurbincsok tűntek fel - s némelyik egy méter harminc centiméter hosszúságot is elért. Szemüket aranyos színű szemöldök keretezi; értékes fajta, amely az édesvizet és a sós vizet egyaránt kedveli. Folyókban, tavakban s az óceánban él, minden éghajlat alatt, minden hőmérsékletet kibír. Kilenc-tíz méteres, gyors járású, pompás tokok kék színű háta villant fel előttünk egy pillanatra, amint hatalmas farkukkal megcsapták a szalonablak üvegét. Hasonlítanak a cápához, de korántsem olyan erősek, minden tengerben találhatók, s tavasszal felvándorolnak a nagy folyamok medrébe is, megküzdenek a Volga, a Duna, a Pó, a Rajna, a Loire s az Odera sodrával; heringgel, makrahallal, lazaccal és tőkehallal táplálkoznak. Noha a porcogós halakhoz tartoznak, húsuk akár frissen, akár szárítva vagy pácolva, nagyon ízletes, s az ókorban Lucullus1 asztalára is ritka csemegeként tálalták. A Földközi-tenger rengeteg sokféle hala közül legjobban a makréla-tont figyelhettem meg, amikor a Nautilus közvetlenül a felszín alatt haladt. A makréla-ton a csontos halakhoz tartozik; háta aranyos csillogású csíkokkal tarkított, kékesfekete színű, hasa ezüstös. Azt tartják róla, hogy a hajókat követi, s azok árnyékában keres menedéket a trópusi nap forró sugarai elől. S valóban, ezek a halak éppoly kitartóan követték a *Nautilus*t, mint egykor La Pérouse hajóit. Hosszú órákon át versenyeztek a mi járművünkkel. Elragadtatva gyönyörködtem bennük: alakjuk valósággal úszóversenyre termett. Fejük kicsi, sima testük orsó alakú, egyesek három méternél is hosszabbak, melluszonyaik roppant erősek, farkuk villa alakú. Egyes vándormadarak repüléséhez hasonlóan, ék alakban úsznak - ezért mondták róluk az ókorban, hogy „jártasak a mértanban és a harcászatban”. Gyorsaságuk ellenére a provence-i halászok nagy tömegben halásszák őket, s náluk is éppoly becses zsákmánynak számítanak, mint hajdan a márványtengeri s itáliai halászoknál; ezek az értékes halak vakon, kótyagosan vetik be magukat a marseille-i halászok hálóiba, s ezerszámra pusztulnak ott el.

Tengeri halak
Tengeri halak Voir les gravures →

Emlékezetből sorolok fel még néhány földközi-tengeri halat, amelyeket Conseil vagy jómagam csak futólag láttunk. Így a fehéres színű villamos angolnákat, melyek futó hab gyanánt tűntek el szemünk elől: a háromméteres, zölddel, kékkel, sárgával tarkázott muréna-angolnát, a három láb hosszú, sárga tőkehalat, amelynek a mája kitűnő étel, végül a rajokban úszó csodaszép vörösmárnát, az óceán paradicsommadarát, amelynek darabjáért a régi rómaiak tízezer sestertiust is fizettek; a lakomákon ezeket a halakat az asztalon ölték meg, s a vendégek kegyetlen gyönyörűséggel nézték a márna színelváltozását a cinóbervörösből a halotti fehérig. A szédítő sebességgel rohanó *Nautilus*ról rengeteg halfajtát nem is volt alkalmam megfigyelni.

Tengeri halak
Tengeri halak Voir les gravures →
Tengeri halak
Tengeri halak Voir les gravures →
Tengeri halak
Tengeri halak Voir les gravures →

A tengeri emlősök közül két vagy három ámbráscetet s néhány delfint láttam; ez utóbbinak azt a fajtáját, amely csak a Földközi-tengerben él. Fejüket elöl kis világos vonalak tarkítják. Láttam vagy egy tucat fekete szőrű, fehér hasú barátfókát is; az ember valóban valami három méterre megnőtt domonkosrendi szerzetesnek nézné őket.

Conseil azt állítja, hogy látott egy hat láb hosszú teknősbékát. Nagyon sajnálom, hogy én magam nem láttam, mert Conseil leírásából egy ritka fajtát, a kérges teknőst véltem felismerni.

16-án este a Nautilus meglepően lelassította a menetét. Elmondom, hogy ennek mi volt az oka.

Szicília és a tuniszi part között haladtunk. A Bon-fok és a Messinai-szoros közötti keskeny térségben a tengerfenék hirtelen emelkedik. Valóságos taréj képződött itt, amely csak tizenhét méternyire van a felszíntől, míg a taréj két oldalán százhetven méter mély a tenger. A *Nautilus*nak óvatosan kellett kormányoznia, hogy a tenger alatti falnak neki ne ütközzék.

Megmutattam Conseilnek a térképen a zátony helyzetét.

– Ha nincs ellenére a tanár úrnak - jegyezte meg Conseil -, ez olyan, mintha földszoros kötné össze Európát Afrikával.

– Úgy van, fiam - feleltem. - Ez a gerinc elválasztja az egész szicíliai tengerszorost. Smith kutatásai azt mutatják, hogy az Audar-fok és Marsala között Európát és Afrikát valaha földsáv kötötte össze.

– El is hiszem - mondta Conseil.

– Hadd mondjam még el azt is, hogy Gibraltár és Ceuta között is van ilyen taréj, amely a föld őskorában teljesen elzárta a Földközi-tengert.

– Ejha! - kiáltott fel Conseil. - És ha valamilyen vulkanikus kitörés egy napon a víz felszíne fölé emelné a két falat?

– Ez nagyon valószínűtlen, fiam.

– Ha megengedi a tanár úr, hát végigmondom: ha ez netalán mégis bekövetkeznék, úgy az Lesseps úrra nézve igen kellemetlen volna, hiszen annyit vesződött már a Szuezi-csatorna átfúrásával!

– Belátom, ez valóban igen kellemetlen volna Lesseps számára, de megnyugtathatlak, fiam: nem fog bekövetkezni. A vulkanikus erők működése a föld alatt egyre gyengül. A föld keletkezésének idején sok tűzhányó lassanként kialudt, a föld belsejében csökken a hőség; a felső rétegek hőmérséklete évszázadonként észrevehetően alacsonyabb lesz; ez a jelenség nagyon hátrányos a földre, mert a melegség az életet jelenti a számára.

– De hát a nap?...

– A nap nem elegendő az élethez, Conseil. Életre keltheti-e a napsugár a holttestet?

– Tudtommal nem.

– Nos hát, fiam, a föld egykor ilyen kihűlt hulla lesz. Lakhatatlanná válik, s lakhatatlan is lesz, mint a hold, amely már régen elvesztette éltető melegét.

– Hány évszázad múlva fog ez bekövetkezni? - kérdezte Conseil.

– Sok százezer év múlva, fiam.

– Nos, akkor még lesz időnk az utazásunkat befejezni - hacsak Ned nem okvetetlenkedik nekünk.

És Conseil megnyugodva kezdte megint vizsgálgatni a tengerfeneket, amelyet csaknem súrolt már a mérsékelt sebességgel haladó Nautilus.

Ezen a vulkanikus, sziklás talajon a virágállatok eleven növénytakarója burjánzott: szivacsok, tengeri ugorkák, gyengén foszforeszkáló üvegnereidák, kucsmamedúzák, a napsugarak fénytörésében fürdő, egy méter hosszú, vándorló, rózsaszínű tengeri liliomok, amelyeknek bíbora vörösre festette a vizet; gyönyörű szép ágas-bogas euryalusok, hosszú szárú pávatollak, rengeteg, különféle fajtákhoz tartozó, ehető tengeri sünök, szürke törzsű, zöld tengeri kökörcsinek, amelyek szinte elvesztek olajbarna, kígyózó csápjaik között.

A Nautilus közben áthaladt a líbiai szoros sekély vizein, s azután már nagyobb mélységben, a szokásos sebességgel folytatta útját. Nem láttunk már virágállatokat, néhány nagy testű hal suhant csak el futó árnyék gyanánt az ablak előtt.

Február 16-ról 17-re virradó éjjel befutottunk a Földközi-tenger második nagy medencéjébe, ahol a legnagyobb mélység háromezer méter. A Nautilus teljes erővel működő hajócsavarral, ferdére állított kormánya segítségével lesiklott a tenger legalsó vízrétegébe.

Itt már nem voltak se növények, se állatok, de nem egy megrendítő látványt tárt fel szemem előtt a víz. A Földközi-tengernek azon a részén jártunk, ahol leggyakoribb a hajótörés. Hányan szenvedtek hajótörést az algíri part és Provence között! Hány hajó tűnt el nyomtalanul! A Földközi-tenger az óceán hatalmas víztömegéhez arányítva tónak tűnik csupán - de milyen szeszélyes ez a tó! A tenger itt folyton változik: az idő ma kedvező, a hullámok lágyan simogatják a törékeny halászbárkát, amely szinte lebegni látszik a víz és az ég mély kéksége között s holnap már haragvó, már tombol, szelek korbácsolják fel, s az ágaskodó, kurta hullámok gyors csapásai a legerősebb hajót is összeroppantják!

Miközben hajónk gyorsan szelte a víz mélyét, tömérdek roncsot láttam a tengerfenéken. Egy részüket már szinte ellepte a korallok meszes lerakódása, de másokat csak a rozsda vont be; horgonyokat láttam, ágyúkat, ágyúgolyókat, sodronyköteleket, hajócsavarszárnyakat, hajógéprészeket, törött hengereket, lyukas kazánokat s hajótesteket, melyek egyenesen állva vagy oldalt dőlve lebegtek a vízben.

E hajótörést szenvedett járművek úgy pusztultak el, hogy ráfutottak egy gránitzátonyra, vagy összeütköztek egy másik hajóval. Volt, amelyik egyenesen álló árbocokkal süllyedt el, s vitorlázatát megduzzasztotta a víz. Úgy tűnt, mintha óriási, nyílt kikötőben vesztegelne lehorgonyozva, s csak az indulás pillanatát várná. Amint a Nautilus elhaladt egy-egy ilyen hajótest mellett, s villanyos fénypászmái megvilágították, szinte azt képzelhettem, hogy mindjárt felvonja a lobogót, üdvözli hajónkat, s jelzi a rendszámát! De nem... a katasztrófák színhelyén halálos csend és mozdulatlanság honolt!

Észrevettem, hogy mentől közelebb érünk a Gibraltári-szoroshoz, a tengerfenéken annál több a roncs. Afrika és Európa között itt összeszűkül a tenger, és ezen a keskeny úton gyakori az összeütközés. Számos vasburkolatú hajótestet láttam, gőzösök ijesztően különös roncsait; némelyik a tengerfenéken feküdt, némelyik függőlegesen állt, mint valami óriási állat. Az egyik hajó oldala nyitva tátongott, kéménye elgörbült, kerekeiből csak a szerelvény látszott, kormánya leszakadt a fartőkéről, csak egy lánc tartotta már, névtábláját lemarta a só - irtózatos látvány volt! Hány emberélet pusztult el, amikor ez a gőzös elmerült! Utasai közül hányan fulladtak a tengerbe! Vajon volt-e matróz, aki megmenekült, s hozott-e hírt, hogyan történt a rettenetes szerencsétlenség? Vagy e borzalmas titkot örökre eltemette a tenger? Nem tudom, miért, de az a gondolatom támadt, hogy ez a hajó talán az Atlas lehet, amely húsz év előtt mindenestől nyom nélkül eltűnt, s azóta sem érkezett róla semmi hír! Ó, milyen gyászos történetet lehetne írni a Földközi-tenger fenekéről!... Óriási temető ez a tengerfenék, mennyi kincs veszett el itt, s hány ember lelte itt halálát!

Hajóroncs a tengerfenéken
Hajóroncs a tengerfenéken Voir les gravures →

A Nautilus közönyösen, sebesen, teljes gőzzel futott el a roncsok mellett. Február 18-án, reggel három óra tájt a Gibraltári-szoros bejáratához ért.

A szorosban a tengernek két áramlata van; a felszíni, amelyet régóta ismernek, ez az Atlanti-óceán vizét viszi a Földközi-tenger medencéjébe, s van egy alsó ellenáramlat is, amelynek létezését napjainkban fedezték fel, mégpedig következtetés útján. Az Atlanti-óceán folytonosan beáramló vizének s a beléje ömlő folyamoknak évente észrevehető mennyiségben kellene emelniök a Földközi-tenger szintjét, mert a párolgás itt nem elegendő az egyensúlyi helyzet megtartására. Csakhogy nem ez történik, s így természetesen feltételezni kellett egy alsó áramlat létezését, amely a Gibraltári-szoroson át a túltelített Földközi-tenger vizét átömleszti az Atlanti-óceánba.

A következtetés valóban helyesnek bizonyult. A Nautilus az ellenáramlat sodrára bízta magát, s villámsebesen haladt át a keskeny szoroson. Egy pillanatra megláttam a hajdani Herkules-templom csodálatos romjait: Plinius és Avienus2 szerint a templom az alacsony szigettel együtt süllyedt el, amelyen épült. Néhány perccel később hajónk már az Atlanti-óceán vizét szelte.

Herkules templomának romjai
Herkules templomának romjai Voir les gravures →

Notes

  1. Római hadvezér (i. e. I. század). Miután a katonai pályáról visszavonult, mérhetetlen vagyonából Rómában rendkívül fényűző életet élt. Lakomáinak hírét megőrizte a történelem ↩
  2. Avienus római költő és földrajzi író (i. sz. IV. század) ↩

Avez-vous suivi ?

  1. Mennyi idő alatt kel át a Nautilus a Földközi-tengeren?

  2. Melyik szoroson hagyja el a Földközi-tengert?

  3. Mi volt Aronnax szerint a föld őskorában Gibraltár és Ceuta között?

  4. Milyen mély a Földközi-tenger második nagy medencéje?

  5. Melyik halat figyelheti meg Aronnax a legjobban?

Quel est votre personnage préféré ?

Vingt mille lieues sous les mers – parmi les personnages principaux

Dépêche

Bureau expéditeur : le Web · Destination : à bord du Nautilus

0 mot · tarif : 0 kreutzers (les points deviennent STOP)